2013. ápr 15.

„Megyek előre, nem nézelődöm” - Hosszú interjúm Lubics Szilviával (3.)

írta: őze bálint
„Megyek előre, nem nézelődöm” - Hosszú interjúm Lubics Szilviával (3.)

lubics2.jpg(Megjelent a Magyar Narancs 2013/05, január 31-ei számában. Most a közel dupla olyan hosszú interjú első részében a kezdetekről és a Spartathlonról beszélgetünk. A 2.-3. részben ultrás technikai dolgokról, kajálásról, jövőképről, futókról és személyes érzésekről, tapasztalatokról dumálunk.)

Hírhedt vagy arról, hogy kizárólag izotóniás italból, energiagélekből és sótablettákból csinálod meg a versenyeket. Miért mindez?

Sok bajom volt a gyomrommal mindig is, kísérletezgettem. A gyomrom a gyenge részem, a lábammal sosincs gond. Féltáv után – pláne melegben – mindig jön minden vissza. Minden oké, csak épp hányok. Úgyhogy a zselét bírom el. Úgy van összerakva, amire szükségem van. Tudom, hány gramm szénhidrát van benne, tudom, mennyi kell egy órában: annyi grammot viszek be, ahány kiló vagyok. Ami sót veszítek az izzadással, azt tablettával pótlom. Egy kis aminosav még, amit kapszulából beleszórok a vízbe, és magnézium két óránként.

Nem gondolkozol azon, hogy egyszer teljesen tisztán, puritánul csinálsz meg egy ultrát? Nincs zselé, koffeintabletta, csak amit a szervezők kínálnak.

Mert akkor magasztosabb lenne?! Úgy vagyok vele, hogy vigyük be azt, ami ahhoz segít, hogy én jobban teljesítsek. Kenyéren és vízen elég nehéz lenne ultrát futni, biztos ki lehet számolni, hány deka kenyeret kell szedni, hogy a szénhidrátszükségletedet fedezze, pláne ha még meg is sózod. Nem csábulok el a depókban. Rágjak negyedóráig két sós ropit futás közben? Úgy vagyok vele, hogy támogassuk a szervezetet a legjobbal. Egy heti 15-20 órás edzésterhelést vissza kell tudni termelni energiában. És nehezen kivitelezhető a háromfogásos vacsora, vagy hogy ezt bioizékből vidd be. Megteheted, de vissza fog ütni. Én tudom, mit veszek el a szervezettől, s igyekszem visszarakni, amellett hogy vega vagyok. 

Ez általános vélekedés a te szinteden?

Az UB-n együtt futottam egy darabon a XY-nal, és mondta, hogy azért nincs itt kísérője, mert a Spartathlonon sem lehet. Szerintem meg, ha szeretnék jó futni, jól teljesíteni, akkor miért ne éljek a lehetőséggel, amit a szabályok engednek? Én pedig jól akarok teljesíteni, és azt teszem, ami a legjobb eredményhez visz. Van, aki megpróbálja, hogy tökegyedül megy végig, vagy natúr táplálékkal. Például a Q, de a W sem eszi túl magát. Az istennek nem hajlandó semmit beszedni. Most nem sikerült neki a Spartathlon, s lehet hogy ez kellett neki: már másnap nézte a neten a táplálékkiegészítőket. Gyakorlatilag nem tudott felállni, elfogyott az energiája a melegben. Rengeteget edz, de egy magnéziumtablettát nem eszik meg.

A kézilabdás nők sminkelnek meccse előtt, és te?

Próbálom minél tovább őrizni a kulturált, emberi kinézetem, nem sokáig megy. Van krém kidörzsölésre, nedves törlő vécézésre. Szépen rendben tartom magam eleinte, aztán már marhára nem érdekel az egész. Élménybeszámolókon megkérdezik, hogy miként fér bele egy napba ez a futósdi. Ezt egy férfinál jobban elfogadják: „Ó, dolgozik, de szép, és még fut is, sőt ott a családja.” Kerek egész. Egy nőnél megkérdőjelezik: „Nem sínyli meg a családja? Törődik velük?” De, ami a legjobban érdekli őket: „Meglehet-e állni közben és mi van a pisiléssel?” Nos, iszom, izzadok, örülök, ha egyáltalán állva tudok pisilni, mert nem bírok leguggolni 200 km után. A fiúknak könnyű, nekem nem. Nem mész arrébb 10 métert a bokorig, ott az út szélén elvégzed a dolgod. A Spartathlon célja előtt van egy benzinkút, ott azért át szoktam öltözni, hogy tiszta, kalocsai mintás ruhában fussak be méltósággal. Tavaly az öltözés miatt a végén elhagyott két srác, és csak 13. lettem.

Hányan kísérnek?

Általában a barátnőm. Fontos, hogy jól ismerjen, hogy meg tudja ítélni, mikor van tényleg baj. Szájbarágós vagyok, ötször elmondom, bár már tudja kívülről, hogy mikor mit fogok kérni, hisz verseny közben már nem tudom.

Mert zakkant fejjel mész vagy mert flowban vagy?

Nincs energiám mondani. Tudom, hogy mi van, hogy kellene valami. Beszűkülnek funkcióim. Amit nem muszáj, azt nem csinálom. Ha lehet, nem szólalok meg, energiaspórolás végett. Tavaly előtt az UB-n be kellett volna az anyósomnál depózni Lellén, de eltévesztette az utcát- Nem volt annyi erőm, hogy azt mondjam: be kellett volna menni balra. Képtelen voltam annyit mondani, h fordulj be. Vannak ilyen periódusok, amikor nem akarok gondolkodni. Nagyon fontos, hogy a segítő ne kérdezzen, azon fel tudom magam húzni, mert képtelen vagyok válaszolni. Nem bonyolult engem frissíteni, zselét eszem, aztán kész. Én mindig tervezek valamit, ami X idő után mindig megborul, de mivel a segítő tudja az alapelveket, tud „rajtam” korrigálni. Frissíteni rosszabb, fáradságosabb mint futni, nagy áldozat ébren lenni, ügyelni, jönni velem. A férjem is kísért már, sőt ő is ultrázik. Mondjuk nem lehet neki jó hallani, amikor épp ő is fut és odaér egy depóba, hogy „áh, a Szilvi már rég elment.”

Mit csinálsz a használt cipőiddel?

A garázsban laknak, nagyon sokan vannak. A spartathlonos cipőimet őrzöm. A többit néha elajándékozom kezdő futóknak. 

A kudarcot hogy dolgozod fel? Félsz tőle?

Még nem adtam fel versenyt. Biztos megtörténhet, bár a frissítőm szokta azt mondani, hogy csak akkor szállok ki, ha a mentő elvisz. Inkább imaginárius módon elképzelem, átélem, hogy milyen az, amikor a célban libabőrös leszek, ahogy látom magam a befutóban magyar zászlóval. Ha be vagyok rezelve, akkor nem alszom, összerakom a frissítőcuccom, átmegyek a pályán óráról órára, hol leszek, mit csinálok. Megélem az egész rohadt versenyt a zacskózás közepette, hogy mit fogok érezni, amikor épp ennél a zacsinál és X km-nél járok majd. Másnap úgy kelek, hogy marha jó fogok menni. De előtte megszenvedem. A versenyen pedig csak átrobogok az állomásokon, alig frissítek. Tavaly készült egy fotó a régi korinthoszi romoknál: miközben mögöttem ott az antik csoda, mégiscsak ősi történelmi hely, és én leszegett fejjel futok. Hát ez van: megyek előre, nem nézelődöm.

Hogy magyarázod el mindezt egy hétköznapi embernek? Miért teljesítmény ez? Hiszen mindenféle dolgot ki lehet találni, ami legyalulja az embert.

Nem tudok az ultrázásnak kampányolni. Nem kell mindenkinek futnia. Én azért csinálom, mert találtam benne egy célt. Jobb vagyok benne másoknál. Csinálom szívvel, lélekkel. Nem lehet máshogy, különben nem mennék ki munka és család mellett. Ha van valami. amiért nap mint nap teszel, eléred a célodat, és megtapasztalod, hogy mire vagy képes a teljesítményeddel, még ha elérhetetlennek is tűnik, akkor ez a nagy dolog. Nem kell ehhez Spartathlont futni. Kell egy nagy cél és azt kell elérni. úgy érzem a semmiből csináltam mindezt. Én még mindig néha azt gondolom, hogy az az anyuka vagyok, aki kiment 4 kilit kocogni. Te jó ég, akkor ez hogy is volt?

SIMONYI BALÁZS

LUBICS SZILVIA (1974) fontosabb eredményei (női helyezések)

Az év magyar ultrafutónője – 2011, 2012

UltraBalaton 1. (2011, 2012), 2. (2010)

Spartathlon 1. (2011), 3. (2012)

50 km országos bajnok
(2010, 2012)

100 km országos bajnok (2008, 2011)

6 órás országos bajnok (2010, 2011, 2012)

12 órás országos bajnok (200, 2009, 2012 – világranglista 1. hely)

24 órás országos bajnok (2012), Taipei 4. hely (2012)

Duna-menti szupermaraton 1. (2008)


Bécs-Budapest szupermaraton 8. (2008), 7. (2009)

 

SPARTATHLON - A világ egyik legkeményebb futóversenye

I.e. 490-ben az athéniek Pheidippidészt küldték Spártába erősítést kérni a perzsák ellen. A leírás szerint hajnalban indult, másnap estére odaért. A spártai a sereg egy ünnepség miatt nem tudott időben elindulni, így késték le a marathoni csatát. A hírvivő lenyűgöző teljesítménye adta alapját a Spartathlonnak, és ebből eredt a maratoni futás legendája is.

John Foden, a RAF tisztje 1982-ben négy társával tesztelte Hérodotosz történetét. Ötből ketten értek célba 36 óra alatt a 246 kilométeres távon. A rákövetkező évtől kezdve rendezik szeptember utolsó hétvégéjén a Spartathlont: az Akropolisztól Spárta főteréig. A versenyt a napközbeni rendkívüli meleg, a kietlen táj, a hideg éjszakai hegyi futás, és a szigorú szintidők nehezítik. Csak az indulhat, aki 10 és félórán belüli 100 km-es versenyeredménnyel rendelkezik, vagy igazoltan teljesített bármilyen 200 kilométernél hosszabb ultraversenyt.

Két magyar győztes nevét jegyezték fel eddig a spártai emlékoszlopra: Bogár János 1991-ben a férfi, Lubics Szilvia 2011-ben pedig a női mezőnyben nyert. 

Szólj hozzá

edzés verseny spartathlon ultra lubics szilvia