A doppingtéma - bármennyire is megosztó, visszataszító - néha hálás is lehet. (Az atlétikai vébén nem robbant nagy doppingbomba, utána annál nagyobbak.) Egy rövidet és két hosszúlépést javaslok így a hét közepén felhajtani, egyik szórakoztatóbb lesz, mint a másik. Egy olvasói levél és egy leleplező interjú a doppingdokival, Angel Herediával, aki méltán tarthat igényt a dobogó valamelyik fokára a bringás megfejtő emberek, Eufemio Fuentes (50 kerékpáros ügyfél, letartóztatva 2006) és Michele Ferrari (Armstrong orvosa) kuruzslók között. Nem mellesleg a napokban tették közzé azt az orvos/szakember listát, akikkel kapcsolatba kerülni egy sportolónak doppingvétségnek minősül. Angolul olvasók előnyben.

1) 10 pontos olvasói levélre leltem 2013-ból. Egy doppingos cikkhez írt kommentet Tricky, szabadfordításban: "Szerintem eléggé szörnyű és gusztustalan, ahogy mindenki Lance Armstronggal bánik, különösen miután Tour de France-t tudott nyerni doppingolva (begyógyszerezve). Amikor én nyomtam a gyógyszereket (drogokat), még a bringámat sem tudtam megtalálni." LOL!

A doppingról amúgy egészen eltérően vélekednek rajongók és kívűlállók, de még Amerika és Európa lakói közt is más-más megítélések léteznek. A Kivételesek c. remek Gladwell-könyvben olvashatók a következők:

• A becstelen emberek meg fognak próbálni valami előnyre szert tenni, kerül, amibe kerül.
• Amit érdemes birtokolni, azért érdemes csalni. (W.C. Fields)
• Csalás nem más, mint egy ősi gazdasági döntés: többet szerezni kevesebbért.
• Sport és csalás kétségtelenül kéz a kézben jár. Az emberek egyre nagyobb eséllyel csalnak, amikor az ösztönzés egyértelmű kategóriákkal dolgozik (pl. győzelem és vereség közti világos különbség), mint amikor a határok elmosódnak.
• A rajongók átérzik a motivációt: „Annyira nyerni akart, hogy megszegte a szabályokat.”
• Mark Grace, baseball: Aki nem csal, az nem igyekszik eléggé.

2) Szép indoklásos cikk Andy Symondstól az élethosszig való eltiltásról és második esélyről.

3) Parádés nagyinterjúra (klikkeljetek!) hívta fel egy futóismerősöm a figyelmemet. 7 év kellett hogy hozzám is elérjen a német Der Spiegel 2008-as interjúsorozata Angel Herediával, aki a sikert sikerre halmozó amerikai atléták edzőjét, Trevor Grahamet és futóistállóját látta el doppinggal, kezelte vérátömlesztéssel, és különböző praktikákkal. Idetartozott többek közt Marion Jones, Tim Montgomery, Justin Gatlin, de Grahamen keresztül szupportálta a jamaicai csapato, vagy Maurice Greene szakmai teamjét is (igen, aki most a Euosport atlétika kommentátora a Greene light műsorban), vagy éppen Dennis Mitchellt. Heredia maga menő mexikói diszkoszvetőként kezdte, de az átlagos nemzetközi szintet is alig tudta hozni, viszont amikor belekóstolt a doppingba (tesztoszteron, növekedési hormon), akkor egy világ nyílt ki számára. 13 évesen még a tiszta sportban hitt, innen jutott el a doppingmágus szintre.

Emlékszem, a '90-es évek közepén, gimisként aktívan járogattam konditerembe, elég durvára felgyúrtam magam, de ehhez kellett a Napozimnak nevezett növekedési hormon is, amiről az a hír járta a term pultosai között, akik suttyomban terjesztették a cuccot, hogy "román hullák agyalapi mirigyéből vonták ki". Mindenesetre haott, mellékhatást nem éreztem, de könnyebb volt átugorni, mint megkerülni az érettségi banketten. Ez az az időszak volt, amikor minden "menő" bordás Levi's feszülősben nyomta, Replay- pufikabátban és fényes-csattos cipőben. Jééézusom. Ha megtalálok egy fotót, felrakom. Remélem, nem találok. Aztán meguntam a gyúrást, 40 percet sem töltöttem ott, újságot olvastam, sem turmix, sem tabletta nem játszott már, viszont egy életre belémivódtak, hogy kell helyesen végezni egy-egy gyakorlatot, de főleg az, hogy a legjobb a természetben is végezhető testedzés (húzodzkodás, tolódzkodás, fektővámasz, felülések, kb a fegyencedzés alapjai).

Na, a cikk húzós állításai többek közt:

- a jamaicaiak és az amerikaik fújtak egymásra, ezért Herediának vigyáznia kellett, hogy egyszerre ne jelenjen meg előttük egy világversenyen

- Heredia szerint be kéne vezetni a doppingot a fairség (!) jegyében, merthogy érvelése szerint ha a doppinghoz mindenki hozzájuthatna, akkor azzal kiegyenlíthetnék a természet unfairségét (azaz, hogy nem születünk ugyanolyan paraméterekkel). Micsoda bronírt eszmefuttatás. Őrült beszéd, de van benne rendszer - mondanák Hamleték.

- Heredia is tiltana dolgokat: szteroidok, amfetaminok. Minden, ami veszélyes. Hm.

- 26 olimpai érmet nyertek az általa kezelt atléták. 16-18 emberrel dolgozott, akik évente 15-20 ezer dollárt adtak neki, egy nagy győzelemnél 40 ezres bónuszt. Jól élt.

- arra kérdésre, hogy nyerhet-e valaha a WADA, lehet-e lépéselőnyben a doppingot üldöző világszervezet, azt válaszolja, hogy elméletileg igen. Akkor, ha minden szövetség, szponzor, menedzser, atléta és tréner megegyezne, ha nem kiszivattyúznák, hanem visszatolnák a termelt pénz egy részét az adott sportjukba, és ha heti kétszer tesztelnék az atlétákat.

Nem tudom, mennyire hihető, amit mond. Mindenesetre tűzközelben volt,akár igaz is lehet. Eljárás van ellene, bukott ember, nagyokat állít, nagy bajt kever, de pont úgy néz ki, mint a Breaking Bad egy mexikói kartelltagja, még a szeme sem áll jól a kis huncutnak.  

Azért ti maradjatok meg a Ricthofités a koffein kombójánál.