2016. aug 01.

Interjúm Márkus Öcsi versenyszervezővel (2. rész)

írta: őze bálint
Interjúm Márkus Öcsi versenyszervezővel (2. rész)

"A fröccs elfogy, azzal sosincs probléma"

gopr1329.JPGAhogy az egyik sporttárs mondja interjúalanyunkról: ő a magyar futótársadalom Gorbacsova, nemcsak a jellegzetes foltja miatt, hanem mert hitelesen képviseli a peresztrojkát (berögzült futófelfogások átalakítása, szemléletváltás) és a glasznyosztyt (nyíltság). Márkus "Öcsi" István maga is fut, így versenyszervezőként abban a csiki-csuki helyzetben próbál megfelelni magának és a futóknak, amit már Karinthy is megfogalmazott: Azt álmodtam, hogy két macska voltam, és játszottam egymással.

Az előző részben az említett nyíltsággal beszélt a kezdetekről, a fejadagokról, jégigényről, árképzésről, pályajelölésről, a szervezés nehézségeiről. Ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Ha a múltkori alcímet kétkedve is fogadtátok ("Senki nem ebből teremtett egzisztenciát"), a mostanit már mindenki elhiszi. Lesz szó tehát fröccsözésről, logisztikai varázslásról, mentáltérképről. Mi a helyzet a futó felelősségbiztosítással? Hogy végzik az érettségiző diákok a futóversenyes közmunkát? Tényleg kidobja a megmaradt depókaját a verseny végén a szervező? Hogy készül egy póló: a tervtől a megvalósításig csak az ízlés és a pénz szab határt? Kellenek-e szponzorcuccok rajtcsomagba? Hogy áll össze egy depószemélyzet?

Osszátok a posztokat, még akár olajfúró telepekre is küldhetitek - amit anno a VHS kazikon teljesen abszurd módon tiltottak ugye -, hogy tisztuljon a kép a futótársadalomban (ez milyen kifejezés már!), és ne legyen a szervező a megtestesült ördög. 

TIPIKUS HIBÁK, ELMETÉRKÉP ÉS EGYÉB NYALÁNKSÁGOK

A szervezés nyűge és baja mellett mi neked az öröm? A célbaérkezők mosolya?

Meg az elismerés. A futó is vágyik rá, a szervező is. El kell ismerni a munkát. Megveregeted a a szervező vállát, írsz egy levelet, FB-n kommentelsz. Ez jólesik. És jó tudni a visszajelzésekből, hogy ez egy jól sikerült verseny vagy nem. A következő évi részvételi arányok is pontosan megmutatják.

A negatív kommenteket hogy viseled?

Ha tisztességes munkát végzel, akkor a kritikákból okosodsz, nyugtázod őket.

Például kellhet gyermekmegőrző. 

Na tessék. Ha tényleg élményt szeretnél adni, ha motivált vagy, és meghallod az értelmes havaslatot, akkor a kommentek száma csekély lesz. De azok sem zavarnak. Stresszesnek nem nevezném magam, inkább pörgök. Persze mindig tud hibázni az ember. Emlékszem, elindult a második Borvidék, amikor egymásra nézünk Csillag Balázzsal, hogy hol a dobogó?! És van másfél óra szerezni egyet. Mindig van ilyen baki. Idén péntek este jutott eszünkbe, hogy a 180 kibérelt kordont nem hoztuk el!

unnamed-26.jpgMilyen problémákkal kell előzetesen számolnotok?

Vannak várható, és nem várt nehézségek. Volt olyan, hogy felébredtünk, indulunk az utolsó simításokat végezni rajt előtt, amikor a városban elkezdődött a kátyúzás. Az útvonalon! Volt olyan, hogy egy traktor keresztben állt az az egyik szurdokban. Vagy az egyik polgárőr rosszul lett, és elment a forgalmas kereszteződésből. Vagy a gátőr nem nyitotta ki a kaput a mezőnynek a Korinthoszon a töltésen. Magyarán, nem elég a töltésre az engedély, szólni kell a gátőrnek, szólni kell a juhásznak, hogy a birkák ma kivételesen ne szarják tele az útvonalat, egy évre előre kell lefoglalni a versenyközpontot, beszólni a kormányhivatalba, a polgármesteri hivatalba, a szólni kell a vadásztársaságnak, a plébánosnak, és az örömanyáknak. Utóbbi külön kaszt!

Mondj 2-3 versenyszervezői balfogást, amit nem szabad/célszerű elkövetni, de mindenki belelép a pályafutása során!

Első: a szarabbnál szarabb kommunikáció! Ismétlem, a versenyzők az élményt és a kihívást keresik, nem a határidőt és a kedvezményt, szerintem.  Meg lehet nézni, hogy a legnagyobb költségű versenyek a leglátogatottabbak (Budapest Maraton, félmaraton, UB, UTH), de díjmentes verseny is lehet kiváló hangulatú és szervezésű, például Pók Janó Tóköre; egy batyus buli, de tudja mindenki mire számíthat!

Mi van még?

A versenyek 90%-a nem rendelkezik önálló identitással, arculattal, továbbá nem különböztetik meg magukat mástól! Egyszóval, nem tudják megfogalmazni, hogy miért válasszam az ő versenyüket ebben a marha nagy túlkínálatban. És hát a másolás. Lassan fejezetet lehetne írni, hogyan másolják egymást  a versenyszervezők! Ez érvényes a nemlétező arculatukra, a "kikopizott" versenykiírásokra, valamint az egymástól lopott ötletekre. Bort illetve fröccsöt lassan már a "Soproni Sörgyár által szervezett" versenyek frissítőpontjain is adnak.

A leleményes magyar ember nemcsak másol, hanem lop is... Az irodalomban ezt intertextualitásnak hívják.

Az első borvidék versenykiírását a BSI-től loptam, 1-2 mondatot (de lehet, hogy sokkal többet) egy az egyben átmásoltam, bevallom! Az egyik mondatban volt egy hivatkozás, amit nem vettem észre, így arra kattintva a Futanet oldalán landolt a kedves olvasó! Lássuk be, rém amatőr dolog. 

És hogy tartod fejben ezt a rengeteg elintézendőt, esetleges dolgot, kérdőjelet, megszervezendő programpontot? 

Van egy számítógépes elmetérképem, a Freemind, annak vannak ágai, kapcsolatok. Kipipálod ami kész, intézed, ami még villog. Ez egy nagyon sok feladatot magába foglaló ábra. Ilyen például a Korinthoszé. Ezen kívül minden „admin” feladatra alkalmatlan vagyok. Beleértve a bevásárló cetli kitöltését!

elmeterkep_korinthusz_hu.jpg

Ez elég érdekes és szerteágazó. A Korinthosz,hu elmetérképe. Tudd, hogy mit nem fogsz ma elintézni!

Ha nem lenne beágyazottságod Szekszárdon, sokkal nehezebb lenne? 

Sokkal. Meg sem fordulna a fejemben szervezni.

Számít a jó kapcsolat az establishmenttel, mármint szervezői és nem magánemberi gazsuláló szinten? 

Számít. Másként nyílnak az ajtók, meg tudsz közelíteni embereket, ajánlást kapsz. Ez nem ciki. Nem pénzt kérek, útvonalengedélyt kérek.

Azt ki is fizethetnéd, és nem kell kérni.

Igen, de egy bizottság dönti el, nem feltétlenül a pénz. Amikor először kértem, olyan brossúrát vittem, amiben minden ki volt nyomtatva színes-szagosan, mi mikor hol hogyan, hány vendégéjszaka lesz, mit profitálhat a város. Egy Borvidéken fullon vannak a vendéglők. Ez nem a Balaton, hogy itt minden hétvége ilyen. Szekszárdon vannak a szüreti napok és ennyi. Szóval minden hasonló volumenű rendezvény fontos, városmarketingoldalról nézve mi hasznosak vagyunk.
unnamed-27.jpgÖcsi rejtett six-packs villantása valami eszement körözős ultrán. És persze a magyar szexepil: a viacolor! 

A versenyeitek miatt egy csomó dátum kiesik a futónaptáradból.

Évek óta nem tudok indulni bizonyos versenyeken. Sajnos a Dupla Élményen sem tudtam indulni, de Csanya végre arrébb mozgatta. Ugyan egyszer beneveztem, de egy héttel a „páros élvezet” előtt jöttem rá, hogy azon a hétvégén mi a Bonyhád-Bátaszéket rendezzük! Ez, mondjuk, kicsit jellemző rám!

Milyen elcsúszással dolgoztok? Beérkezik az utolsó nevezés, elkedtek számolni, hogy mennyi fejadag kell?

Van olyan verseny, ahol nincs helyszíni nevezés. Például a Korinthosz, ott macerás lenne, mert drága a szervezés, és csekélyebb létszámú a mezőny (még). Jellemzően az, hogy "81 km-t akarok futni", nem a szombati ébredéskor fogalmazódik meg valakiben, azért hogy levezesse a reggeli erekcióját. De a többi versenyen van helyszíni nevezés. Vannak tapasztalati számok az előző évek alapján, de ott is mellé lehet lőni.

Mivel?

Hát hogy kevesebb kaja, póló megy rendelésbe. Ha meg felüllövöd, akkor be kell nyelned a maradékot, de legalább akkor nincs meglepetés. Az ajándékokat, chipet ki kell fizetned, a kaját ki kell dobni. Szekszárdon is van hajléktalan, néha odaadjuk a tésztát vagy zsíros kenyeret. A fröccs elfogy, azzal sosincs probléma.

KÖJÁL, népegészségügy mit szól ehhez?

Fogalmam sincs.
unnamed-25.jpgFELELŐSSÉGKÉRDÉS

Fogtok szigorítani a szabályzatokban? Van, ahol nagyon rigorózusak, és van, ahol lazítanak, anything goes, ez is trend most.

Nem akarok személyit meg telefont számonkérni a versenyzőkön. De a terepversenyünkön lesz kötelező felszerelés. Ugyanakkor láttad most Toszkánában, hogy hülyebiztosra csinálták a pályát, teljesen patent volt. Én futófejjel gondolkozom, mi lehet jó neki. Nem hülyeség betartani amúgy azokat a követelményeket biztonságilag, amit joggal támaszt egy szervező. Nem lehet neheztelni, ha leírja, és ha betartatja. Az nem korrekt, hogy leírja, de elfelejti ellenőrizni.

Magyarország domborzata nem egy Alpok, nem is Tátra. Nincs ez túlspilázva?

Ja, Szekszárd környékén ehhez a távhoz, terepviszonyhoz és klímához nem kellenek ilyen szigorú dolgok. Egyébként elvárni, hogy legyen nálad egy bekapcsolt telefon – nem eretnek dolog. Ha bajban vagy, fel kell tudnod hívni egy szervező, akinek a száma ott van a rajtszámon.

Én nem szeretnék vinni magammal semmit, ami plusz súly, persze ha előírják, viszem.

Én meg megkövetelhetem szervezőként.

Na ezen a pontonjön az egészségügyi nyilatkozat dolga.

Azt is megkövetelhetném, de itt van egy nagy összekacsintás. Ugye a nevezésnél résztvevőként elfogadsz egy felelősségnyilatkozatot – már ahol van. Vagy egy hosszú ultrára viszel egy orvosi papírt. De az esetek többségében rendes orvos nem látja a futót, nincsenek terhelésélettani laboreredmények. A doki csak stemplivel hitelesíti a papírt bemondásra, kéz leporol. Én sem vagyok kivétel, de ha netán elfelejtem elvinni a medical certificate-et egy komoly versenyre, akkor egy órán belül szerzek egyet.

Nevezzük meg az orvosodat is…

Dr. Faktor.

Jó, akkor csak annyit róla, hogy a „futó- és kísérőmaffia” része, de tudja, mitől döglik az ultrafutó!

Ismer és tudja, hogy elvileg az állapotom megenged egy ultrán való indulást. Ha futóból a szervezpi oldalra helyezkedem, akkor azt mondom: bízom az emberek döntésében, hogy vállalják a felelősséget. Ha rejtett betegségük van, amiről ő sem tud, akkor azt az orvosa sem biztos, hogy ki tudná szűrni.

Parázol a versenyek előtt, hogyimg_1963.jpg ne történjen baj?

A szervező keze ilyenkor csuriban van. Hirtelen szívhalál, elcseszett gyógyszerszedések. Ahol megmozgatnak több ezer embert, ott statisztikailag beüthet valami, pláne évről évre. Egy szervező nem lehet tisztában a versenyén induló futók egészségügyi állapotával. De legyünk őszinték, az utóbbi évek versenyein történt (nem csak futó-) tragédia áldozatai sem minden esetben tudtak a jellemzően vele született problémákkal.

A hétvégi budapesti 70.3-as ironmanen meghalt a cél előtt egy versenyző. Te mit tehetsz, hogy ezt megelőzd? Tudsz-e tenni, tiszted-e tenni bármit?

Két dolgot csinálhatok. Az egyik: a futót a versenykiírás alapján nyilatkoztatom, hogy van-e betegsége, aztán hogy igenis szabadon döntött a nevezésről, és kijelenti, hogy a távot biztonsággal és felelősséggel tudja teljesíteni, tisztában van a kockázatokkal és a nehézségekkel, és ha bármi bekövekezik, az ugyan sajnálatos, de a szervezőt felelősség nem terheli. A másik: kérek egy orvossal aláíratott formulát. Mind a kettő kijátszható, eltitkolható, meghamisítható, semmire nem nyújt garanciát. Legyünk tisztában képességeinkkel és határainkkal! 

De nálad volt egyszer egy kirívó eset.

Rosszul lett egy célbaérkező hölgy, aki amúgy a kategóriát megnyerte. Az orvos kérdezte a gyerekét, aki ott volt, hogy tud-e valamilyen betegségről. A gyerek mondta, hogy az anyja rákos. Nem tudom, hogy már gyógyult rákos vagy még beteg volt. A kislány összetört, a nő tényleg rosszul volt, de végül talpraállították. A dilemma ilyenkor a következő: engedsz-e egy ilyen (beteg) versenyzőt jövőre indulni? Nekem nincsen jogom az ő döntését felülbírálni. Neki kell tisztában lenni az egészsége felől, én nem szeretném az élménytől megfosztani, főleg nem akkor, ha kritikus időszakban van.

Aki távedzővel dolgozik, pontosan tudja, így te is, hogy a távedző nem vállal felelősséget a tanítvány egészségéért. De egy szervezőnek mégiscsak van valami felelőssége, akkor is, ha nyilatkoztatja a versenyzőt. Szerinted miért van ez így? Vagy ha nincs így, mégis miért hárítja át a felelősséget?

Egy felkészült és jó távedző nem hajszolja bele a tanítványát egy maradandó károsodással járó helyzetbe, edzésprogramba, versenynevezésbe. Az esetleges sérülés, ami edzésből fakadhat, legfeljebb a túledzettség lehet, de ennek is lehetnek már olyan korábbi jelei, ami megfelelő kommunikációval megelőzhető lenne. A versenyszervezőnél más a szitu! Nekünk a versenyzőt a külső baleseti lehetőségektől kell a legmegfelelőbben óvni! Ez azonban egy nyílt útpályás versenyen (legyen az akár egy kerékpárút) 100%-os biztonsággal lehetetlen!

A versenyzőnek kéne jobban figyelni, vagy neked emelni a nevezési díjat, hogy túlbiztosíthass?

A füleseket legszívesebben az aszfalt versenyeken is betiltanám. Terepen asszem nem is lehet. Egy versenyen a feleségem és még vagy 20 ember szeme láttára majdnem elütött egy futót a vonat, mert csak fénysorompó volt az átkelő helyen, rajta pedig fejhallgató! Egy versenyünkön pedig egy szirénázó mentőautót tartott fel egy futót a füles miatt száz méteren át.

dscf0529.JPG

Öcsi, akarom mondani ISTVAN 225 is ember. Feleségével, Bellával az oslói maratonon mutatja meg, hol lakik a magyarok istene. Ja, és van egy kamaszlánya is!

KAJA, PIA, ÉREM, PÓLÓ, AVAGY MI LESZ A MARADÉKOKKAL?

Mi van az át nem vett érmekkel?

Gyerekeknek ajándékozzuk miniversenyeken. A pólókat is. Amúgy kuka.    

Hogy állítod össze az étlapot? Amit máshol látsz, azzal operálsz?

Azt rakom ki, amit én is ennék.

Nekem akkor ritkán esik egybe az ízlésem a szervezői ízléssel, legalábbis 10-20 órányi futás után nem igazán azt kívánom, ami a depóasztalon van. Csalamádét gumicukorral, édeskekszet szalámival.  Ez persze az én problémám. 

Itt a toszkán versenyen láttuk az olívaolajos kenyeret, ez kurva jó, érdemes beépíteni. Szeretem a kenyeret, a sajtot, olivabogyót, ezeket ki is rakjuk. Ami elérhető és energiadús, az asztalra kerül. De nagy a szórás versenyek közt. Egy Balaton Szupermaratonon simán meg lehet ebédelni. Van szilárd, folyékony, sós, édes. Nagyon finnyásnak kell lenni, ha ez nem tetszik.

A maradékokat úgy képzeljük el, hogy a hatalmas mazsolás zsákból, meg a mogyis hombárokból szemezgetsz a garázsodban a foci-EB alatt, de ehhez utat kell törnöd a kólás raklapok között? 

Semmilyen maradék nincs. Ami kibontott cucc marad, az kuka. A bontatlan pedig, ha nem jár le, megy a következő versenyre. Nem halmozunk fel semmit. dsc_0110.JPG

A személyzet felebarátokból áll vagy fizetett emberekből?

Is-is. Vannak önkéntesek, akik versenyről versenyre jönnek. Van, aki semmit nem fogad el, más kap egy ingyenes nevezést valamire, és akad, akinek az útiköltségét térítjük vagy a napidíját. Nem okoz feszültséget. Családtagok is jönnek, baráti társaságok. A Borvidéken 200 fős staff van, készülnek már a gruppok, hogy mivel lepik majd meg a futókat a depókban.

Nevezői létszámtól függ, hogy hányan kellenek a depókba? 

Igen, de általában párban, trióban vannak. Azért nekik sem könnyű, mondjuk a Korinthoszon az utolsó bajai ponton 30-35 fokban állnak 4-5 órát a napon vagy a fülledt sátor alatt.

Az érettségihez most már kötelező közmunka is kell. Erről mi a tapasztalatod? 

Vegyes. Már az első versenyen is diákokkal szedtük fel a szemetet a dűlőkben, azóta is így van. Kialakult az a diákmunka-kör, akivel együtt tudunk dolgozni. A hajlandóság itt a nagy kérdés.

Ez olyan mint a cégkamarai regisztráció. Hozzájárulásnak hívják, ami önkéntességet feltételez, mégis kötelező. Magyarán a diáknak jönnie kell és csinálni. Ez pedig nem mindig mosolygós.

Jellemzően a lányok nagyon hasznosak versenyközpontban. A fiúk a kordonozásban, szemétszedésben, rendrakásban. De azért gyakran malmoznak, amikor mi melózunk ketten a Csillag Balázzsal a verseny végén. Akkor keményen kiosztom őket. Egyébként nemcsak diákokkal, hanem munkanélküliekkel is dolgozunk, szükség esetén közmunka igazolást tudunk adni.

gopr1329.JPG

A Korinthosz.hu útvonalán. Csendélet kutyával, kötött sapkával, mérföldkővel, birkaszarral. 

Mit szólsz ahhoz a gyakorlathoz, hogy sok szponzorcucc kerül a rajtcsomagokba, de valahogy a nevezési díjban ez kéretlenül, áttételesen jelentkezik? Szóval ha vannak olyan futók, akik csak indulni szeretnének, de nem kell nekik a sallang, a póló, ajándék bisz-basz, akkor nekik miért nem kínálnak a szervezők opciót?

Mert a szervezők élményt akarnak adni járulékos dolgokon keresztül. Akiről te beszélsz, az egy törpekisebbség. Persze van olyan FB-csoport, hogy „félmaraton 2000-ért, maraton 4000-ért”. Ez butaság, mert pusztán egy útvonallá redukálja a versenyt. Persze nyilván környezetbarátabb lenne, az ökolábnyom kisebb lenne. Mondok egy érdekeset: a milánói maraton a zászlójára tűzte, hogy ő lesz az ökomaraton. Lehetett választani, hogy kell-e befutóérem, technikai póló, és így jött ki tételenként a nevezési díjad a végén. Viszont mindenkinek félliteres palackokban adják a vizet. Az izót is üvegcsékben, nem poharakban, tán a higiéniai előírások miatt. Tízezrek dobálják el a PET-palackot. Szóval ennyit az ökoversenyről.

Amikor versenyzel, átkapcsol az agyad? Ahogyan gyalogosból is könnyen lesz biciklisnáci?

Nem leszek önző versenyző, de mondjuk úgy, jogot formálok bizonyos dolgokra. És közben bekapcsol a szervező vénám. Nézem a pontokat, az embereket, ha van pozitívum, feljegyzem. A törődés jólesik, el is várják. A versenyeket termékként kell kezelni, ezeket valaki megvásárolja! Ezért neked ezt fel kell építeni, becsomagolni, kínálni, eladni. Ha "szükséges", a kezdeti veszteségeket le kell nyelni. Nekünk kutyakötelességünk szolgáltatni és törődni. Az emberi nüanszok fontosak, ez a kulcsa, hogy egy verseny mennyire személyes vagy személytelen. kepernyofoto_2016-06-17_21_10_08.png

Öcsi utat mutat. És az isten ujjával érintkezik.

Mi a nagyobb fétis: érem vagy póló? 

Egyértelműen az érem. Sokkal vonzóbb az „amatőr amatőrfutók” között. Aki fut 2 szigetkört, végre benevez, tán elmegy évi 1-2 versenyre, utána sokáig nézegeti, fontos neki. Ezért kell az érem, ezt meg is erősítették a körérdéseink. Ennek van értéke, nem az ajándék cuccoknak. Az ultrásokat viszont a táv vonzza, a teljesítmény, ott igazából az érem/póló tökmindegy.

Pénzdíj?

Nincs, nem is lesz. Ellene vagyok. Nem ad rangot egy versenynek a pénz. A miénk szerencsére amatőrsport, nem kell pénzzel motiválni. Ha megnézzük a rajtlistát, az emberek tudják pozícionálni magukat a mezőnyben. Pénzdíjjal több versenyződ nem lesz. A verseny sem lesz nagyobb, márpedig a cél ez, és így a pénz ennek eléréséhez nem eszköze. Sőt a verseny tisztasága is kérdőjeles lesz, jobban kell ellenőrizni, a bizalmi viszonyok is mások lesznek. Nálunk nem nehéz csalni: bár mindegyik sarkon áll egy polgárőr, de nem kérdeznék meg, ha másfele mennél levágni egy kanyart.

Az időmérő eszközöket mi alapján választjátok? Van az „E.T. hazatelefonál”-változat, a lecsippantós ujjrahúzható dugóka, aztán van a cipőfűzőre köthető, meg a rajtszámba épített.

Sőt van a karkötő is, a Korinthoszon az lesz, így online is követhető a 4-5 ellenőrzőpontra csekkolás. Van egy szigorú szabályunk, a 42 km-nek 5 óra a szintideje, aki nem ér oda, kivesszük, ez a chippel bizonyítható. Árban óriási a szórás. 2000 dugókát nem akarok elővenni, az terepversenyre való, amit akár napokig telepítenek, és ott eleve ritkásan érkeznek az emberek. Míg itt a félmaratonon egy percen belül jön 20 ember, ahhoz rajtszámra ragasztható chip kell, ott ugye a hatótávolság, a jelfogóképesség a döntő. Egyszerűbb is, nem kell biztosítékot fizetni érte, nem kell lekurkászni a cipőről a végén. Ez is spórolás a nevezési díjból. Az a a cég gyártja a rajtszámot, aki a chipet hozzá. Lehetne külön is, de így egyszerűbb. Bármi rákerülhet a rajtszámra, nincs szabvány. Egyedül a méret fix.

Mennyiben szól egy mai verseny a futásról és mennyi a körítés? A szédítő csecsebecsék, a felszedegethető cuccok motiválók?

Nem gondolom. Az élmény szó elcsépelt dolog. De a gyakorlatban mégsem az. Az a döntő, hogy mit tudsz kitalálni, milyen szinesítő pluszt. Egy zenekar, egy gesztus, bármi. 

Hordod a saját pólóidat?

Értem a kérdést. Próbálunk olyan dizájnt kitalálni, ami hordhatóvá teszi a pólót, és nem cikivé. Szinte minden versenyen kapsz pólót, de hányat veszel fel jó szívvel az utcára? Egy versenyszervező ismerősöm hívott föl nemrég, hogy hát kéne póló, azt elfelejtette megrendelni a versenyére, segítsek. Kérdezem, milyen. Háááát... és itt jött egy hosszú hallgatás. A végén kinyögte: kék. Oké, de milyen? Királykék, világoskék, sötétkék. Háááát... olyan középkék. Na az ilyenekből lesznek a hordhatatlan pólók, sem fantázia, sem törődés nincs benne. Mi a kevert szálú pólkat szeretjük. Próbálok ízlésformáló lenni, például nem akarok piros pólót.  Mint mondtam, az érem Kínából jön, a póló itthonról. 

Volt mellélövésetek? 

Igen, amikor a fiúknak szürkét, lányoknak pinket adtunk. A lányok jöttek, hogy cseréljük szürkére, a fiú meg hogy pinkre. Amikor jól sikerül egy póló, akkor egy rakat képet küldenek, hogy itt és itt hordják.

unnamed-24.jpg

SZERVEZŐI EVOLÚCIÓ

Tíz év múlva mi lesz? Ugyanez még jó lesz, elég lesz? Vidám szpiker, síp, dob, hangulat, móka, vagy még több kell majd? Netán letiszulnak a versenyek, és az lesz a trend, hogy csak a biztosított pálya önfrissítéssel?? 

Minden változik. Most még a fát diszitjük, sok kis csillingelő szart rakunk rá. Szerintem ez letisztul, helyükre kerülnek a dolgok. Legyen fesztivál, de maradjon futóspecifikus fesztivál. Érezze a futó, hogy ez érte van, és ne egy csemperagasztó cég standja legyen közvetlenül a startvonal mellett. A megjelenő szponzorok ne tolakodjanak. Vannak olyan cégek, akik kitelepülnek, semmi közük a futáshoz, de mondjuk társadalmi küldetésnek érzik. És nem akarnak 10 deka csemperagasztót beCSEMPÉszni a rajtcsomagba. Érzik, hogy hol vannak, hogy mi az, amit ilyenkor illik!

A customer care részről sokat beszéltünk az érmek, kommunikáció, programok kaják kapcsán. De a versenyek kitalálása tán a leginkább közönségkreáló dolog. A saját szakálladra döntöd el, hogy milyen lesz egy táv, és azt hogy promózod?

Nézegetem a netet, fontos a szlogen is. A mi zászlóshajónk a Borvidék, az egy össznépi delírium, egy fesztivál, és közben kicsit futunk is. Nekem tömegiszonyom van, én ezt futóként már nem annyira szeretném, nekem a Bükki Hard elég a 35 egyéni indulóval. De mi egy szűk csoportja vagyunk a futóknak, nem indulhatunk ki magunkból.

Kik? 

Akik ebben az autóban ülnek. (Szabó Béla, Lőw Andris, Öcsi és a szerző - lásd a lenti képet) Mi olyan futók vagyunk, akik az ultrát nem 42-50 km közt értjük. Ha ilyen embereket kérdezel meg, egész más a motivációjuk, a versenyekhez való hozzáállásuk, az egymás közti kommunikációjuk, a futók iránti tiszteletük. A tapasztalatuk miatt. Egy félmaraton minket már nem hoz izgalomba. Hetente futunk egy-kettőt, jó, az Andris nem. (Erről már senkit nem tudtunk megkérdezni, lévén a hátsó üléssor aludt.) De akik eljönnek a Borvidékre, azoknak a 70%-a még ott tart. Nekik ez óriási kihívás és valódi izgalom. És megszokták, hogy ezért a távért egy versenyen ekkora tömegben kell futni. Ennyi.

dsc_0128.JPG

Szólj hozzá

interjú verseny szekszárd egészség szervezés ultra korinthosz depó márkus öcsi