2012. júl 26.

Ironman előtti germanizmusok

írta: őze bálint
Ironman előtti germanizmusok

P5261038.JPGVajda Attila olimpiai bajnok kenus ezt nyilatkozta nemrég a leendő londoni versenyről: "17 hónapos a gyerekem, lehet, hogy látni fog, de a sportboldogságomat kevéssé értené." Kurvajó szót talált, legalább olyan jó, mint Balczó "sorskörülménye". Alkossunk új összetett szavakat! Például: sikeréhség, depófüggőség, önvállveregetés! Nyelvünk kezd megint germanizálódni, ami nem baj, bírom az összetett, sűrített jelentőségű szavakat. Az Ironman teljesítése a sportboldogság egyik csúcsát jelenti, ugyanakkor számos más sportban, vagy akár civil életben el lehet érni ezt az állapotot.. Megcsinálni ezt az összetett, technikás és baromi hosszú versenyt, abszolválni három sportfeladványt (úszás, bringa, futás), mentálisan végig tolni: endorfin- és adrenalinbomba egyszerre. Eufória!

A többi "-tlon"-nal nem összehasonlítható, mert itt zsinórban és kíméletlenül folyik a harc a teljesítésért vagy másodpercekért, nemúgy mint a többnapo, netán időrendben széttagoltabb deka- vagy a pentatlonban. Képzeljük el, ha még evezés is lenne (eredetileg így találták ki a triatlont)!

A triatlon sokaknak egyfajta felnőttkori beavatási ceremónia, férfivá és persze Ironwoman-né válási rítus, amit kvázi meg kell csinálni. Hadd vegyem kölcsön a maffia szóhasználatát: az ironman teljesítése "beérkezett emberré" tesz. De a triatlon számomra a társadalmi mobilitás metaforája is: sok ember hangyaként folyamatosan vándorol, mindig másba kezd, individuális küzdelmet folytat, ugyanakkor nem ellenfél a többi résztvevő, hanem sporttárs, barát. S a végén amikor célbaér örül, de aztán lekonyul a szája, hogy vége, s motoszkálni kezd benne, hogy megint és újra és újra. Amikor csinálja, ki akar szállni, amikor vége, akkor meg rájön, hogy az út tényleg sokkal fontosabb volt, mint a megérkezés.

Megyek Atádra, most már harmadjára. Az első év a célbaérésről, a 2011-es második a hibák javításáról szólt (sikerült is 95 percet faragni 2010-hez képest). Ez történt tavaly:

Idén pedig egyértelműen a sub 11h a cél. Voltam már idén sprint távon és fél Ironmanen is (Orfűn, egymást követő napon), "lepróbáltam" az Ironmant is Füreden, meglepően jól sikerült. Az először megrendezett Balatonmanen 7. lettem, amit a brutális meleg, a durva szintekkel tarkított biciklipálya ellenére a legjobb futóidővel tudtam megcsípni. Atád más, szinte teljesen sík a bringapálya (na jó, van pár lassan emelkedő rész, ami retúrban lejtős, és persze az állandó oldalszél is zavaró), a gyékényesi tó langymeleg, a futópálya pedig árnyékos és sokan szurkolnak. 

Szégyenteljesen úszom, pedig isten látja lelkemet, elég sokat edzettem (az utóbbi három hónapban közel 50km-t úsztam) - igaz edző nélkül a saját szakállamra -, de a 22-24 perces 1000 métereken nem tudok javítani, pedig a futás miatt pazar a keringésem. Hiába, a gyerekkori úszások hiányoznak, a fajsúlyommal is baj lehet, balta vagyok a vízben. Elég sokat görgőztem a télen, majd mentem becsülettel bringázni szép Dunakanyar- és Zsámbék-Bicske-köröket. És persze szakadatlanul futottam, pl. egy UB-t. Tehát egy 1h30m-ra tippelt úszás végén - nagyon rövid depózás után - szeretnék 5h30m-t tekerni (32,5km-es átlag), majd a futópályán 3h30-as maratont futni szintén - rövid depóval. És akkor van egy 30 percnyi biztonsági puffer a tervezett időben. A cél: nem elcsábulni a depónál, nem sétálni, hanem tolni korrektül! No nem ennyire, hogy így végezzük:

Az elitverseny izgi lesz, mert Major Joe, a 7x-es győztes idén távol marad, akárcsak a női mezőny két legerősebbje (Harsányi és Halász), jönnek az örök másodikok (akik persze marha jók). Erről itt bővebben. Nagy csatára lehet számítani közöttük, de lesz még érdekesség. Pl. jön az idei dupla-Iron győztese, Blindfish (azaz Vakhal Norbert), és küzdenek celebrity elsőáldozók is (pl. Bagossy László színházrendező). De Bicskei Bertalan egyik fia is elindul apja emlékére: tavaly pont ilyenkor hunyt el a focista-szakedző, s tiszteletére küzd majd az ifjú Bicskei.

Jó lesz megint átélni rajtot, az ágyúlövést, a vízben nyakig elmerülő papot, amint áldást oszt Vangelisre, és a hipergiccs végén a vízbe gázolást. Majd a megejtő szépségű csurgói arborétumot, amin sajnos mindig olyan gyorsan átbringázunk, nézni a bringák vázára nyállal odaragasztott energiaszeleteket, az árokban fekvő infúzióra kötött túlbuzgó futókat, és a mindig változatos kínálatú atádi szocreál elektrotechnikai boltot (balkézre a templom utáni kanyarban). A tévéképernyőn lévő körszámlálót el ne basszátok, mert cseles: a befejezett köreidet mutatja!

Minden egyéni teljesítő ismerősömnek (Gusztos Péter, Kosztra Balázs, Előd Álmos, Bagossy Laci, Palotai Ewil, Gáspár Attila, Dáva Iván) nagy hajrát kívánok, a váltóknak jó csapatteljesítményt és szép élményeket. Sportársi üdvözletem végén még annyi, hogy a dinnyével vigyázzatok! Átmos mindent, inkább csak izo+víz kombót toljatok a futáson! Hajrá, Suhanj!

Utóirat:

Európa egyik legnagyobb triatlonversenyén, Rothban mindig ez a Challenge-song hangzik fel, ez az Ironman hivatalos dala ("I'm an Ironman"), sehol sem megszerezhető vagy letölthető, de Atád speckó engedélyt kap minden évben, hogy lejátssza a rajt előtt. (Atád nem vette meg a kurva drága Ironman-licenszt, ezért hívják a versenyt ExtremeMan-nek) Ezzel a kórussal a szívetekben menjetek és készüljetek!

Szólj hozzá

verseny olimpia triatlon ironman 2012 2011 mentális nagyatád