2012. okt 29.

Murakami a futásról 1.

írta: őze bálint
Murakami a futásról 1.

arts-graphics-2008_1130853a.jpgÁllítólag jön ki novemberben az állandó Nobel-esélyesnek tartott Haruki Murakami kis könyvecskéje a Geopen Kiadónál. Borítékolom, hogy tele lesz fordítói leiterjakabokkal és szakmaiatlan dolgokkal - bár ne lenne igazam -, lévén ez egy futó (szak)könyv, némi triatlonbeütéssel, és a mai kiadók nem épp a lektori teljesítményről híresek. Csak remélni merem, hogy egy minimum hobbista múfordító kezébe került az eredeti szöveg, amit egyébként Murakami angolul is megírt, bár saját bevallása szerint ő nem szereti a saját, burjánzó, többjelentésű japán szavait angolra átültetni. Futóberkekben már kézről kézre járt az angolul olvasók közt a What I talk about when I talk about running (Miről beszélek, amikor a futásról beszélek), ami egyfajta visszaemlékezés, de én inkább emlékkönyvnek nevezném. Saját fordításban közlök részleteket, fontos gondolatokat hetente. A címet egyébként az általam igen szeretett Raymond Carver amerikai novellistától kölcsönözte (a What we talk about when we talk about love c. kötete alapján).

Dióhéjban: Murakami negyedszázada szinte mindennap reggel lefut 10 kilométert (6 mérföld). Néha többet, néha kevesebbet, de a havi adagja mindig megvan. Minden évben stabilan fut 1 (max 2) maratont, sokszor a bostonit, néha a new york-it, a kétezres években belekóstolt az olimpiai távú triatlonban, kacérkodik egy Ironmannel, és futott egyszer már egy 100 kilométeres ultrát is. Legelső maratonját közel 25 éve futotta, Athénől (a visszafele útvonalon) egy hajnali órán, még a kánikulai meleg előtt Marathonba.

Aki Murakamira kíváncsi, klikk ide! Aki további, mélyebb dolgokra, klikk ide!

Persze van számos emurakami50.JPGmber, aki fut és ír egyszerre, pl. én is ezt teszem néha, de azért kevés toplistás írót ismerünk ebből a halmazból. A mostani blogbejegyzésben Murakami első igazi maratoni élményét teszem közkinccsé, mindenki fordítsa le és értelmezzes a saját szájíze szerint. Az akkor még nem annyira ismert, újságíróként is dolgozó, jól menő tokiói jazz-bárját az írás miatt otthagyó Murakamit több újságíróval egyetemben felkérte a Görög Turisztikai Hivatal, hogy írjon egy PR-cikket az országról. Utaztatták, laktatták, talpnyalták. S ha már ott volt, elhatározta, hogy lefutja a klasszikus maratoni távot - visszafelé. Azaz Athénból Marathonba. Iszonyatos hőség volt azon az 1983-as nyáron, hajnali sötétben kezdett, délelőtt ért Marathonba. Ezt a belső-külső utazást-futást örökíti meg a következő beszámoló az itt, balra látható fotó a "célban".

A dolog érdekessége, hogy a fotósa, azt mondta neki, hogy "ne tessék lefutni a teljes távot, a hírességekkel úgy szoktuk, hogy csak futnak pár száz métert, csinálnuk itt-ott fotókat, és visszaülnek az autóba." Nos Murakami végignyomta. Bár azt tájékozatlanságának rovom fel, hogy fogalma nincs mi az a kis hupli, amit körbefutnak a maratonisták, hogy kijöjjön a teljes 42,195 km-es táv. A dombocska alatt nyugszanak a marathoni csata elesett harcosai... Ez a tiszteletkör mindenkor jár nekik, magam is körbefutottam 2010-ben, a maratoni csata 2500. évfordulóján.

Legközelebb a 100 km-es első és egyben utolsó ultraversenyének beszámolóját teszem közzé, majd pár értékes/érdekes gondolatot Murakamitól a futás bizsergető metafizikájáról.

---

murakami10.JPG

murakami20.JPG

murakami30.JPG

murakami40.JPG

Szólj hozzá

irodalom japán maraton murakami haruki