futó gondolatok

nem azé, aki fut

nem azé, aki fut

„A semmiből csináltam mindezt” - Hosszú interjúm Lubics Szilviával (2.)

2013. április 08. - SimonyiBalázs

lubics5.jpg(Megjelent a Magyar Narancs 2013/05, január 31-ei számában. Most a közel dupla olyan hosszú interjú első részében a kezdetekről és a Spartathlonról beszélgetünk. A 2.-3. részben ultrás technikai dolgokról, kajálásról, jövőképről, futókról és személyes érzésekről, tapasztalatokról dumálunk.)

Be tudod „gyakorolni” az ultratávot? 

Nem futok olyan hosszúkat, átlag 2 óra vagy 20 km naponta, maximum 4-5 óra, ez kb. 50 km-t jelent. A trénerem, Lőrincz Olivér mindig időben adja meg a távot, nem hosszban. 2012-ben ha háromszor futhattam edzésen 50 km felett. Célversenyen lehet tanulni, nincs olyan, hogy edző-verseny.

Melyik szakasz nehéz neked egy ultraversenyen?

Mindig a második harmad, inkább harmadik negyed. Túl vagy a felén, már jó fáradt vagy, de még nagyon sok van vissza, nem látod a végét. Ez a kritikus rész.

Hogy kezeled az éjszakázást ultrákon?

Ki kell tapasztalni. 2011-ben volt a a nagy bukásom a Spartathlonon: elaludtam futás közben. A  csapból is ez folyt, az Origó az év szunyókálásnak szavazta meg. Úgy szoktam pihenni futás közben, hogy behunyom a szemem. Ha látok egy hosszú síkot, akkor beállok egy egyenes vonalra. De általában koffeintablettát szedek és akkor nem vagyok álmos.

Mellesleg az is egy sláger az újságban, hogy néha futva mész dolgozni...

Jól hangzik, de inkább máshonnan szerzem meg a kiírt 32 km-t. Sláger még a terhesség alatti futásom is, 10 nappal tényleg kocogtam még 4 kilit. Ha nincsen gondod, lelkileg jó, miért ne? Sőt 4 hónapos terhesen még félmaratont futottam, de a Bontovics Timi 4 hónapos terhesen még egy horvát 60km-s versenyt is nyomott. Ez megint a te döntésed, hogy mit vállalsz el. Ha hozzá vagy szokva, ahhoz képest ez visszavevés, nem?

A-ból B-be szeretsz futni vagy körözni?

Sokkal könnyebb A-ból B-be. Nem szeretek körözni. Eddig három 24 órást futottam, de az a műfaj nagyon nehéz, fejben nehéz elrendezni. Ráadásul nincs megfordítás (ha kisebb futókörön, pl. 400 méteres körpályán megy a verseny, akkor időnként a monotonitás ellen és az állandó kanyarokban igénybe vett csípő kímélése miatt megfordítják az irányt – SB). A távot tudom sürgetni, az időt nem: az motivál, hogy gyorsabban körbe érek, ha összeszedem az erőm, hamarabb túl leszek. Viszont ha lassabban futsz, jobban esik. Amikor tavaly Sárváron országos bajnok lettem, akkor konkrét kilométert mentem futni. Tudtam, hogy különben nem leszek jó, csak ha úgy állok oda, hogy nekem X km-t kell futnom 24 óra alatt. Amikor meg volt a tervezett kilométerem másfél órával korábban, akkor kénytelen voltam futni még, mert ha gyalogoltam, szédültem. Odamentem 220 km-ért, végül 232,5 km lettt a vége.

Jutalmazod valamivel magad a verseny alatt?

Olyanokkal, hogyha elérek valameddig, akkor eszem egy müzlit. De hiába a jutalom, ha futsz 24 órát, akkor a végén nem leszel jobb állapotban. Az ultrafutás nem az egészségről szól, ezzel tisztában kell lenni, persze az élsport sem egészséges, nézd meg bármelyik élsportot.

Többszörösen veszélyeztetett vagy... Élsport és ultra, nálad ez együtt jár.

Ha futsz egy napot, akkor a végén nem leszel jobb állapotban. Az ultrafutás nem az egészségről szól, ezzel tisztában kell lenni, persze az élsport sem egészséges. Tavaly négy hosszú versenyem volt, ez már sok, kettőből azért még fel lehet épülni, de ismerni kell magadat. Én elég rosszul szoktam lenni, főleg utána. Beérek, KO, sötét. Szédülök, nem tudok felállni, évekig az volt, hogy infúzióra kötöttek, mert kiszáradtam, de az sem jó, ugyanolyan rosszul vagyok. Idén már az volt, hogy negyedórára lefeküdtem valahova összerendezni magam, szépen lassan iszogatni. Nemcsak a folyadékháztartásod borul meg, a vesefunkciód is gázos, lehetnek egyéb problémák is. De még abban a tartományban vagy, hogy utána regenerálódsz.

Ha látnád a jövőt, mondjuk tolószékben magad, akkor is csinálnád?

Tudom, hogy mit művelek magammal, mindig próbálok tudományosan is ügyelni arra, hogy mi történik közben, és mi kell utána a regenerációhoz. Például rögtön szénhidrátot viszek be terhelés után, hogy a glikogénraktárak feltöltődjenek. Immunerősítők, aminosavak: próbálom támogatni a szervezetem. Nagyon ki van hajtva a bensőm, de próbálom megadni neki azt, hogy helyrejöjjön. Ha le lennék amortizálva, akkor biztos jelezne a szervezet, nem tudod totálkárra vinni magad jelek nélkül. 2011-ben kilenc (!) pihenőnapom volt egy évben 8000 km futással, ősszel már szedtem össze folyamatosan a betegségeket. Olyan nem volt, hogy nem csináltam meg edzést. Mindennap futottam, csak versenyek után pihentem. 2012-ben már 23 napot pihentem, és közel 7500 km-t futottam. 

Lelkiismeretfurdalásod van, ha nem mész ki?

Van hétfőre kiírva pihenőnapom, de én akkor is mindig  futok 7 km-t. Lehet, hogy kényszeres vagyok?

lubics4.jpg

Az ultrafutó olyan fajta, aki elé odatesznek egy távot és megfutja?

Hát olyan, aki annyit fut, amennyit kell, amennyinek nekiindul. Én elég tudatos vagyok, nem szabad túl sokszor rajthoz állni, bár a 2012-es évem ellentmond ennek, 1200 km-t versenyeztem. Minden hétvégén nem lehet 24 órát futni, jól legalábbis nem.

Mi az hogy „jól futni”? Minőségi dolgokról beszélsz?

Úgy futni, hogy az eredmény legyen. Csak így tudom csinálni. Persze ez teher. Nyilván az ember egy idő után nem tud fejlődni, sőt visszafele megy. Kíváncsi vagyok, mennyire tudom lelkesen csinálni, amikor majd hanyatlani kezdek.

Mit látsz, mi a kifutásod? Abbahagyod, ha már nem jönnek az elvárt, hozzád méltó, magadnak szabott eredmények?

Szerintem még néhány jó évem van. Nem tudom elképzelni, hogy abbahagyom. A futás addiktív dolog, nem lehet befejezni. Inkább mást fog jelenteni. Természetes dolog, hogy nem tudod ugyanazt hozni. Nyilván ekkora energiát már nem fogok beletenni. Az lesz a kérdés, hogy az is örömet szerez-e majd, ha csak úgy elindulok egy versenyen, és nem fog érdekelni, hogy 5 órával rosszabbat futottam, mint 10 éve. Talán öröm lesz. Nem kellene kínosan megfelelni elvárásoknak. Ott van Bérces Edit világcsúcstartó, világbajnok ultramaratonista, egy egykori nagy futó, és ha ma „csak” 180 km-t futna 24 óráson, senki nem „ítélné el”. 

Kell hit vagy kedv a futáshoz?

Amikor edzés van, nem gondolkodom el, hogy van-e kedvem futni. Ebben a sportban nem feltétlenül attól vagy tehetséges, mert olyan az izomösszetételed, vagy mert tizenéves korod óta csinálod. Nagyon sok sportban a legjobbakat és a kevésbé jókat az különbözteti meg, hogy ki mennyire kitartó és szorgalmas. A gimiben kitűnő voltam, de nem voltam hótt okos. Nyelvvizsgára készültünk, a tanár mondta, hogy egyikünk jó a nyelvérzéke, a másikra is mondott valamit, és rám azt mondta anyámnak: „A Szilvi meg nagyon szorgalmas.” És teljesen letörtem. Ennyi, szorgalmas vagyok? A poén, hogy csak nekem sikerült a nyelvvizsga. Pont ez a tanárom mondta, hogy akkora akaraterőm van, amivel falakat lehet ledönteni. Ugye nem sportoltam sokáig, de az első Spartathlon után felkerestem a tanáromat, nagyon idős volt, és olyan klassz volt, hogy elmondhattajm, hogy az az egy mondata mennyit segített. Lett egy közös pontunk is. Ő hosszú zarándokutakat csinál mellesleg. 

Látsz a futásban szimbolikát? 

Olyan, mint az élet: tök jól vagy, minden heppi, aztán jönnek gödrök, de abból szépen kijössz az akaratoddal, mert egykor 120 kilométernél is ki tudtál jönni. Kitartó vagy, odaállsz. Nincs olyan, hogy valaki minden probléma nélkül csinálja meg a versenyt, de ha az elején elindul mosolyogva, a végén is mosollyal ér be, közte a küzdéssel. Ha nagy vigalom lenne az egész, nem is lenne értéke. Ha egyszer rájössz, hogy mekkora erő van benned, akkor vágysz rá, hogy újra átéld ezt az egészet. Lényeges döntések gyakran ilyenkor, hosszú futás alatt születnek meg. Nagy igazságokra jössz rá, másfél nap futás alatt helyére került minden, fontos és felületes dolog elválasztódik. Kicsit mint egy zarándokút. 

Egy beszámolót egyszer azzal zártál, hogy rájöttél ki fontos, ki nem, mit kell átértékelned 36 óra alatt...

Pontosan emlékszem mikre írtam ezt, azóta tisztázódtak ezek magánéleti dolgok. Át kell élned a hullámokat 36 óra alatt, megküzdened velük, és a végén segít a mindennapi problémákban. Te nem szoktál így kimenni futni?

Hát úgy szoktam, hogy nem foglalkoztat semmi, örülök, hogy megyek mozogni, és pont az a baj, hogy közben jönnek fel gondok, és inkább csak idegesebb leszek, nyüzsög a fejem.

Komolyan? Én sokszor pont akkor gondolok ki valamit, akárcsak egyszerű helyzetekre. Ritkán futok zenével, s így sokat tudok agyalni. Tévét sem nézek, nincs időm, sajnálom rá az időt. Szeretek olvasni, főleg este. Most angolul tanulok, zavart, hogy csak németül tudok. Megfogadtam, hogy megtanulok, hogy jövőre a Spartathlonon tudjak beszélgetni angolul.

Mennyit alszol?

Sokat. Este kidőlök 10-kor. Többet alszom, mint amikor nem futottam. A nap elején nagyon tudok pörögni.

Milyen emberek az ultrafutók?

Heterogén társaság: van szivacsgyári dolgozó, van felsővezető, van három műszakos, és van ugye fogorvos, aki jobban a maga ura. Mindenki küzdős típus, bírjuk a szenvedést, mondhatni a szenvedélyünk köt minket össze. A fő téma a futás. Flúgos társaság, kétségkívül. Olyan dolgokat csinálunk magunkkal, amit az átlagember nem kívánna, vagy nagy baromságnak tartana. Anyukámnak is nehezen tudom megmagyarázni az ultrázást, mindig azt kérdezi: „Ugye ez volt az utolsó?”

Az UltraBalatonon - 212 km a Balaton körül, 32 óra szintidővel - tavaly és tavaly előtt is megverted a férfimezőnyt. A nők mentális képességei jobbak az ultratávhoz? 

Igen, százalékosan sokkal több férfi adja fel a versenyeket. Bár fizikálisan erősebbek, de gyengébbek fejben. Nagyon tudják sajnálni magukat. Sokszor nézek, hogy ez a fickó miért kesereg a pálya mellett, ahelyett, hogy futna tovább, vagy legalább sétálna? Nem, inkább kimegy oldalra és hisztizik. A nőknek egyébként is az életben sokkal többet kell kibírniuk, talán ez lehet a fájdalomkezelés kulcsa a futásban.

A mezőnyben te a nőkkel versenyzel? Vagy mindenki ellen?

Én igazából nem versenyzek: nem figyelem, hogy mit csinál az előttem levő, nem húzok bele. Engem ha elrántana valaki abból csak rosszul kerülnék ki. Nem szabad egy ilyen hosszú versenyen másra figyelni. Futsz, és meglátod, hogy ez akkor mire elég. Akárhol indulok, meg akarom csinálni a terveimet, odaadok mindent, ami bennem van, s meglátom mire elég. A CV-mben levő eredmények női helyezések. Idén volt először, hogy Sárváron meg az UB-n abszolútban is nyertem. Nekem arra jó a férfimezőny, hogy amig tud, húz. Sokat segít, ha fel tudod venni valaki ritmusát. Amúgy régebben sokkal több volt az erősebb testalkatú csaj, akik fenékből csinálták meg a versenyt. Nekem azzal van a bajom, hogyan egyek még többet, hogy ne fogyjak.

(Folytatjuk, befejezzük 1 hét múlva.)

A bejegyzés trackback címe:

https://nemaze.blog.hu/api/trackback/id/tr365157454

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BOL 2013.04.09. 20:56:34

Na, ez nagyon jó lett! A kérdések és a válaszok is! De vajon melyik az eredeti(bb) verzió, ez vagy a MANCS-os?
süti beállítások módosítása