2013. júl 05.

Kelepfelhúzódás a felvételin

írta: őze bálint
Kelepfelhúzódás a felvételin

A Testnevelési Egyetem - én csak TF-ezni fogom - teljes gyakorlati alkalmassági vizsgáján szembesültem fiatalságunk tragikus testi állapotával és motiválatlanságával. 

tf2013.jpg

Egy akarva-akaratlanul rosszul kivitelezett felvételi rendszer, egy oktatási szisztéma, amely minél több jelentkzetőt akar minőségi kritériumok nélkül behappolni, és egy rémisztő jövőkép: ilyen kriplik lesznek a leendő sportszervezők, rekreációs szakemberek, sportmenedzserek, humánkineziológusok? 

Rekreáció-egészségfejlesztés: a szakleírás érdekesnek tűnt, mert tevékenység- és kompetencialapúnak tűnik, többet akarok tudni a testemről, működéséről, fel- és leépüléséről, szeretnék másokat is sportolásra buzdítani a saját dolgaimmal vagy szervezett keretek között. És hát egy elég élesváltás az eddigi évtizedes bölcsésztanulmányaim után, de lássátok, hova vezet a futás szeretete! Az input a sport, az output pedig egy tudományos elmélyülés. A felvételi azonban kétségeket ébresztett bennem - legalábis a leendő személyi állományt illetően.

Kezdődött azzal, hogy a 212 km-es UltraBalaton gyötrődés utáni hétfőn mozgásképtelen állapotban felhívtam régi kedves haverjaim apukáját, aki a TF-en nagyember, és megkérdeztem, hogy mégis mi várható, mi a jóég ez a teljes motors alkalmassági vizsga. Azt mondta, vegyem komolyan, az orvosi vizsgálaton és a záró motivációs purparlén - ennek gyönyörű neve van: "a jelentkező testkulturális érdeklődését és szakmai elkötelezettségét felmérő beszélgetés" - kívül van 7 gyakorlati felmérés, sok alegységgel, s ezekből max. hármat lehet elcseszni. Mondtam, jelenleg lehajolni is csak 10 másodperc alatt vagyok képes, szóval akkor ezt kihagynám, de ő bíztatott, hogy menjek csak el, vitézkedjek bátran.

Másnap - kicsit jobb állapotban - az aulában mondtam neki, hogy meg ne próbáljon protekciót kérni nekem, csak jelezze az atlétika edzőnek, hogy a 60 méteres síkfutáson kicsit később nyomja le a stoppert. A prekilencvenes évek modernparaszt neobarokk stíljébe illeszkedő főépület dísztermében - Schmitt Pál tenyérlenyomata is a falon! - volt egy eligazítás, amit nem lehetett hallani, lévén egy halkan beszélő szerencsétlen végzős kértek fel a feladatra mikrofon nélkül. A lényeg: rójjál le 4000 forintot - ez milyen már, hogy van egy 9000 ezres felvételi díj, de minden rohadt intézmény külön pénzt kér a felvételidért?! ez alapesetben a minimum megjelölhető 3 szaknál plusz 12000 forint ugye -, és aztán kezdődhet a móka. Mindez megúszhattad, ha volt testnevelés érettségi vizsgád. Nem volt.

Az orvosi vizsgálat vicc volt, az egyébként általam nagyrabecsült szakember, dr. Osváth Péter irodája előtt kígyózott a sor, beadtad a háziorvosi papírt, hogy rendben vagy, ő elvette, és ennyi. Pedig már ott ránézésre kiszórtam volna pár embert. Ez nem olyan, mint az a fals érvelés, hogy a színikritikus csak akkor írjon elemzést, ha ő is el tudná játszani a darabot. A sportoktatáshoz, legyen az elméleti vagy gyakorlati, edzői, szakemberi, orvosi igenis kell egy kiállás, egy példamutató alkat, akibe belelátom, hogy sportol, hogy tudja, miről beszél. Egy tüdőgyógyász se dohányozzon. Azért a hentes lehet vega. :-)

Szóval ezen a szűrőn akár egy full alkalmatlan ember is simán átcsúszott, de mivel az atlétikapályára mentünk először, gondoltam elválik a szar a vajtól. Rögtön - számomra - a legdurvább és legfájdalmasabb részen leszünk túl, sebaj. Átöltözés a MOM-mal szemben levő sportpályán, de amúgy egész nap cipelheted a tornazsákod magaddal, nem hiszem el, hogy nem lehetett volna egy TF-teremben lerakni és lezárni... Csoportokba sorolódtunk, jöhetett a 60 méteres síkfutás. Férfiaknak 9 mp-ben belül kellett futni, hogy az Megfelelt rubrikát karikázzák be. A futamomban utolsóként sprinteltem be 8,7-tel, nagyon nem esett jól a mozgás. Még egy piknikus alkatú, tarkopasz, agyontetovált, magát utcai harcosként aposztrofáló srác is megelőzött, aki ruházatával és kivarrtságának mutogatásával nem győzött tekintélyt szerezni, bőszen itta az EnergySport-kulacsból a zavaros isót (tömegnövelőt?). A férfi felhozatal elég egyivású volt: többnyire 19-20 éves srácok, egy-két idősebb, már diplomás 25 éves, egy okoskodó, izgága katona ARMY-pólóban (pff). Rajta mondjuk nulla izom volt, és a mozgásából se tudtam volna megmondani, hogy bármikor végzett-e fizikai tevékenységet.

tf2013_2.jpg

A srácok inkább a parallel felvételiző csajokat stírölték, az egész futósditól vért hánytak, és alapvetően arról ment a diskurzus, hogy jaj de szar ez az egész mozgolódás, mi az istennek kell ez, inkább fociznának. Elég magyaros, nem? Pláne egy testnevelés egyetemi felvételin, ahova elvileg azért jönnek, mert a jövő, mert a sport, mert a testkultúra, mert a nevelés....Wáááááá!

Jött a Cooper-teszt, s mivel Sanyi bácsi, a kirendelt vizsgabiztos nem akarta húzni az időt, mondta, hogy akinek megvan a hat köre, annak aláír. Csakhogy ugye 12 percen belüli hat kör kellett. Na a startnál kilőttek a mókusok, egy körig bírták a sprintet, akkor jöttek rá, hogy (an)aerob képességük és futókájuk igencsak deficites, ekkor már simán leelőztem a mezőnyt, és a következő körökben mindenkinek adtam egy kör hátrányt. Kb 3:40-es km-ekkel futottam, meglepően nem fájt annyira, mint reméltem, még jól is esett végre sprintelni a balatoni kétnapos 7:00 perc/km-es tilitoli után. 9 percen belül megvolt a hat kör, elég egységes 400-akat futottam a karórám szerint, szépen levezettem, amikor még a többiek javában körözgettek. Mikor beértek lerogytak, pihegtek kikészülve. Lerogytak! Milyen állomány ez?! Na jó, nem a tatai edzőtábor keretszűkítésén vagyunk, de akkor is. Az utcai harcos tempója fokozatosan csökkent, míg végül gyors sétára váltott, kiesett a szintidőből. Neki itt a Nem felelt meg járt.  Eközben a nők futása is  - minden értelemben - kívánni valót hagyott maga után: ki a ringó fenekeket nézte, ki pedig szörnyülködött (na ki?), hogy mi ez a rettenetes vánszorgás, amit itt bemutatnak, pofám leszakad.

Ezután egy melléképületben jött a Küzdősportok névre hallgató stabilométeres felmérés (idézem: "Feedpra I. IV. teszt, objektív műszeres vizsgálat"). A súlyemelés/birkózás tanszék (hahaha! ilyen is van) egy kis szobjában rá kellett állni egy gumirozott lapra, mintha az adidas talpfelmérő cuccára lépnél rá, és a testtömegedet mutató másik piros pöttyöt arra mozgatni, amerre a szemed előtt levő képernyőn a piros karika mutatott. Magyarán a testeddel becélozni egy kijelölt pozíciót. 20 másodperc alatt 10 ilyen célpont volt, és minimum egyet(!) kellett eltaláni. Egyet bazmeg. Én kilencet behúztam, nagyon élveztem, jó kis kihívás volt, csináltam volna még.

Egy kispályás tornateremben volt a labdajátékok tanszék felvételije, itt 4 "sportjátékból" kellett hármat választani és teljesíteni a feladatot. Nem hittem a szememnek, hogy mi számít itt "alkalmassági vizsgának".

1) egy kézilabdát az alapvonalról hajítsál át a félpályán túlra. (elvileg "keresztlépéses lendületszerzéssel és felső dobással" kellett volna, de a tanárokat és a felvételizőket - akik egyébként egymást hergelték, hogy ez mennyire nehéz rész lesz - ez nem érdekelte)

2) egy focilabdát vezess végig szlalomban 5 bója közt retúr 13 mp alatt. A bóják 2 méterre egymástól.

3) egy kosárlasztit váltottkezű pattogtatással szlalomban vigyél oda-vissza 9 mp alatt.

4) egy röplabdát egy "3,6 méter átmérőjű körben" kosárérintéssel (magyarán ujjjheggyel való feldobigatással) fej fölé passzolgatni minimum 20x.

Mondanom sem kell, váltott kezű labdavezetés nem volt, a legtöbbje már az első bóják utánra berúgta, bedobta a labdát, tehát azt már meg se kellett kerülniük, a szintidőket nagyvonalúan kezelték, s már ment a kérdezősködés, hogy "te focizol valahol? mert a TF-nek van egy remek csapata, várunk oda szeretettel". Rég fociztam, kosarazni évtizede, nem is voltam büszke a kolbászolásomra, de megoldottam valahogy őket, ahogy a röpit - na jó, azt a TF-es kapcsolatom zsűrizte.

A bohóckodás után végre egy komolyabb, objektíven is értékelhető feladatsor jött a tornacsarnokban: a "gimnasztika" részben hanyattfekvésből kellett felülni úgy, hogy a könyököd a térded vagy a combod megérini, és a kezed a tarkón, nem a fejen van. Más kérdés, hogy ez a gyakorlat haszontalan és káros, minden valamirevaló szakkönyvben az effajta hasprés a száműzöttek közé sorolódik. Egy perc alatt kellett minimum 15 darabot megcsinálni, én attól féltem elfingom magam az erőködésben, ráadásul felülről két tanársegéd csaj nézett, s folyton genyóztak, hogy "hol a kezed, hol a könyököd, akkor ezt mégegyszer" stb. A Fegyencedzésben teljesen más gyakorlatokkal edzettem hasra, alapvetően ez a gyakorlat még abban is béna, hogy a talpad nem elég arra, hogy letapassza a tested a talajhoz, tehát ilyenkor a lábad is megemelkedik, és az egész egy hátára fordított, vergődő cserebogárra emlékeztet. A Josef K.-póz után jött a legínyencebb fogás, a poszt címében jelzett "nyújtón, nyújtott karú függésből kelepfelhúzódás támaszba, ereszkedés nyújtott karú függésbe". Szánalmas jelenetek sora zajlott le. S ezt már az időköben megérkező lányok is nézték kuncogva. Lógsz függeszkedve egy rúdon, meglendíted a lábad felfelé hasizomból, a mozdulat dinamikája "áthúz a rúdon", a lábad a rúd felett, a tested és a fejed alatt,s a végén átpördülsz.

49_kepsor.jpg

Ez a fele társaságnak ment, én is megszenvedtem vele, de a lendület átvitt, a többiek mint egy elektormos vezetékre felhajított döglött macska lengedeztek, az utcai harcos pedig odáig sem jutott, hogy a lábát a feje fölé húzza, fújtatott, pöfékelt, a tornatanár meg korholta: "Jóisten, hát nem hiszem el, hogy képtelenek vagytok megcsinálni ezt a gyakorlatot, felnőtt férfiak, is ilyen ügyetlenek, gyengék." Totál igaza volt.

Harcosunknak már két nem megfeleltje volt, úgyhogy az úszáson jött el az igazság pillanata. A harcos meglepő módon jól úszott, áramvonalas, Zeppelin-testtel persze könnyű. :-) Itt mindenki átment, nekem is jólesett a lubickolás, de köztudottan gyenge úszásommal itt is hátul végeztem.

Amúgy gusztustalan volt már az öltöző is, a lábmosó víz is a rengeteg felvételizőcsoporttól, de a leggázabbak a vízi produkciók voltak. Előttünk úsztak a lányok, két lányt konkrétan ki kellett emelni a vízből, mert vergődtek. Nem egy ironman táv volt, 2x2 hosszt kellett úszni a 33 méteres medencében, két különböző úszásnemben. Azért ez nem egy ördöglakat. Egy másik csoportba sorolt srác kutyaúszásban tette meg a táv felét, a másikban a hátára feküdt és "áramolt" a startkő felé. Nem hittem el. Egy nő mintha a Szecskában uszikált volna - rózsaszín műanyag úszósapka, régi klasszikus dombormintákkal- , kidugott fejjel tempózott. Az egy dolog, hogy nem mindenki sportol aktívan - ez még nem kizáró ok, bár érthetetlen, hogy akkor mit keresnek itt . De az, hogy egy ilyen univerzális, atavisztikus dolgot, mint az úszás vagy a futás, ilyen minősíthetetlen módon próbálnak abszolválni, az már korlátoltság, a TF részéről pedig - ha felveszik őket - felelőtlenség. És nem kriplinek kinéző emberekről beszélek! A kripli jelzőt az összkép alapján kapták meg. A két kihalászott csaj sportosan, ruganyosan nézett ki. Az is érthetetlen, hogy ha tudják, hogy ez a felvételi menete, miért nem készülnek rá? Ja és, a humánkineziológia szakosoknak és a sportmenedzsereknek CSAK úszniuk kellett, a sportedző és rekreációs szakos jelentkezőknek volt a teljes felvételi. No további comment.

A motivációs beszélgetésre el is ment a kedvem, már 4 órája ott voltam, lehangoló dolgokat tapasztaltam. Egy nagy teremben 4 asztal mögött futószalag módra mentek a szóbelik, viszont legalább elolvasták a motivációs levelet, megnézték a viszgalapot (lásd nyitókép). 15 éve nem felvételiztem, szóval nem tudom, hogy mentek a dolgok mostanában, de többektől hallottam a motivációs levél, meg egyéb tesztek csak az archívumba kellenek, hogy bizonyítsa: rendben és szabályos keretek közt lezajlott felvételi.

Elmondtam, hogy szeretnékkomolyabban is a sporttal foglalkozni, hisz az utóbbi időben eléggé arra terelődött a figyelmem. Hogy érdekel a testem működése, anatómiája, hogy szeretném tudományos háttérrel is megsegíteni magamat, s mindazokat, akikkel sportról beszélek, akiknek esetleg példát mutatok, vagy tanácsot kérnek. Annyira kiváncsi lettem volna, hogy a többi jóember motivációja mi volt... De majd kiderül szeptembertől. Nincs az az isten, hogy levelező, költségtérítéses szakra ne vennének fel. De lehet, hogy még lehangolóbbak lesznek a tapasztalataim?

Szólj hozzá

sport egyetem úszás tanár felvételi testnevelés cooper