2013. aug 16.

Balczó 75

írta: őze bálint
Balczó 75

falseÖsszefoglaló Balczó Andrásról születésnapja alkalmából a Narancs online-on. Ma 75 éves, ember és isten éltesse. Tisztelem, bámulom, még ha a világ jópár dolgában teljesen máshol állunk-élünk. A blogon már foglalkoztam vele sokat, és fogok is: szeptember végén jön egy remek Balczó-interjú.

Fotó: Máthé Zoltán (MTI)

A küldetéses ember / Az öttusázó magányossága

Balczó András 75 éves
szerző László Ferenc
publikálva 2013. aug. 16., 12:06

„Az akaraterő olyan, mint a hit. Vagy van, vagy nincs.” – írta 1969-es naplójában Balczó András. A most 75 éves öttusázónak mindkettő megadatott.

Az 1969-es budapesti világbajnokságon harmincezer ember szurkolt érte a verseny ötödik napján, a pesthidegkúti repülőtéren, s százak futottak vele és körülötte – lelkesedésükkel támogatni a bajnokot. Ötödik és egyben utolsó egyéni világbajnoksága igazolni látszott Balczó megannyi hittel vallott meggyőződését: egyén és közösség erőt adó kapcsolatáról, a sportban kristálytisztán megnyilvánuló igazságról, a „meghaladni önmagunkat” magasabb parancsáról. Azután 1972-ben, a müncheni olimpián végre az egyéni olimpiai bajnokság is sikerült neki, tizenkét évi várakozás után, a kitartás diadala gyanánt.

A nagy sportoló azonban mindeme sikerek révén még bizonnyal nem vált volna magától értetődően a korszak egyszerre emblematikus és enigmatikus alakjává. Balczónak már régóta legendája volt, ám külön- és magában állása, rendszeridegen küldetéstudata Kósa Ferenc 1977 tavaszán bemutatott portréfilmjéből, a Küldetésből vált felkavaróan nyilvánvalóvá a nagyközönség számára. A nyíregyházi evangélikus lelkész fia a protestáns etika erősen egyénített, sportra és életre, önmagára és a világra egyaránt következetesen érvényesített gyakorlatát beszélte ki és tette érzékletessé ebben a remek filmben, s ennek imponáló hatása alól jobbára azok a nézők sem vonhatták ki magukat, akiktől a vallásos hit és a követelő misszióstudat éppúgy távol állt, mint a késő Kádár-kor erkölcsi szempontokat kiiktató, „gyakorlatias” világa.1960-ban nagyesélyesként csúszott le a dobogóról, 1964-ben egy felfújt óracsempészési ügy tartotta távol a tokiói olimpiától, az 1968-as mexikóvárosi olimpián pedig mindössze 11 ponttal (4964-4953) maradt el a győztes svédtől. Közben persze nyert minden mást: két olimpiai aranyat csapatban, az öt egyéni mellé másik öt világbajnoki aranyat a magyar csapat húzóembereként, s 15 magyar bajnoki címet, melyek között még egy egyéni párbajtőr bajnokság is ott találtatott.

Balczó példája hitelességében imponált, ám követésre nemigen csábított, s ez a tény nagycsaládjának körén túl magányosnak mutatta a visszavonult sportembert. Az öttusa világában nem tartottak igényt a szakértelmére, politikai és erkölcsi elvárásainak egyetlen rendszer sem kívánt megfelelni, s kapott bár Munka Érdemrend arany fokozatát vagy Magyar Örökség-díjat, a mindenkori hatalom számára Balczó sosem volt kényelmesen ünnepelhető szoboralak. Személyes meggyőződés dolga, hogy követendőnek vagy akár csak rokonszenvesnek véljük-e Balczó útját – kívül a sport kicsiny, és „laboratóriumi tisztaságúnak” még így sem látszó körén. A most 75 éves Balczó András rég maga sem remél már ilyen győzelmet: „Miért lenne a nyerés az én járandóságom? Csalódtam magamban, megbocsátottam magamnak, kevesebb vagyok, mint gondoltam, ti se gondoljatok többnek. Csak ennyi vagyok, jó, hogy rájöttem erre.”

Szólj hozzá

születésnap hit akarat küldetés balczó