2013. sze 11.

A végesprint - miért és miért ne?

írta: őze bálint
A végesprint - miért és miért ne?

 Miközben pont egy hónapja a Suhanj!6 éjszakai hatórás futásán az illiotibiális szalag klasszikus dörzsölős problémájával, egy szolidan bénító gyulladással küzdöttem az utolsó két órában, miközben szarrá ment a bal forgóm és bokám a fordítóknál (éles szögben kellett minden körben, a 2 km-es pálya 1-1 végpontján megkerülni egy póznát, összesen közel 63x), miközben a frissítőasztalnál büféző kocogók miatt rendre le kellett állnom a kikerülés helyett, miközben a lassabb futók is sebesen hagytak el, miközben az elúszó dobogót sirattam, szóval mindeközben volt időm gondolkodni egy régi nótán: a végesprinten. A poszthoz érkezett kommentekkel együtt kapunk teljesebb körképet!

Különösen rühellem, ha egy szemmel láthatóan befáradt, tartós gyorstempóra sem versenyen, sem edzésen nem képes futó a cél fele igyekezve "meghúzza" az utolsó 100 métert. Az egész kb. olyan, mintha egy 5-8 kilis edzésekkel evickélő ember táplálékkiegészítőkről beszélne. A budapest maratonon kb a 4 órás és afölötti maratoni idővel érkezők között érdemes szemezgetni: mindig akad egy-két futó, aki rásprintel a végén. Mi a jóégért, ember? Tényleg számít, hogy 1-2 másodperccel korábban ér be, amikor mondjuk perceket cseszett el a frissítóasztaloknál vagy sétálással, szenvelgéssel?! Tényleg jobb, ha az előtte békésen bekocogót két méterrel a célvonal előtt alázóan lefutja? Kinek hazudik az ilyen futó - mert ez szerintem kőkemény öncsalás -, és miért teszi? Nyilvánvalóan értelmetlen, amit csinál, versenyzéssel ez nem magyarázható. Jobb lesz neki? Vagy a finisnél álldigáló nézőket akarja elkápráztatni, netán kis családját, akik majd elhiszik, hogy ő ezt az iramot hozta amúgy az útvonalon? Hagyjuk. Voltak már valóban nemes sprintek a futótörténelemben, elég csak Mo Farah londoni futásaira gondolni, vagy Gebre és Tergat  olimpiai tízezres csatájára Sidney-ből, vagy éppen Mark Allen dombfutására Dave Scottal szemben. A poszthoz csatoltam egy triatlonos videót, egy pozitív példát a végesprintek kapcsán. A 2000-es olimpiai bajnok és pekingi második, Simon Whitfield parádés hajráját nézhetjük végig 2009-ből további nagyágyúk (Gomez, Frodeno, Kahlefeldt) társaságában, célfotós befutóval a második-harmadik helyekre.

Szólj hozzá

triatlon sprint hajrá