2014. jan 20.

Badwater documentary (Kónya Ákos)

írta: őze bálint
Badwater documentary (Kónya Ákos)

ElindBadwater-elevation-map-e1310062234368.jpgult a Badwater nevezése ma. Ennek apropóján egy ultrafutós amatőr dokumentumfilmet osztanék meg magyar főhőssel. Ha a YouTube-on az ultrarunning és a documentary szavakat ütöd be, valszeg ezt dobja ki elsőre. A 217 km-es verseny a "Halál Völgyéből" indul, és a versenyzőknek a kaliforniai perzselő hőségben kell szinte folyamatosan aszfaltszerpentint mászni, lejönni és újra felkúszni végül a 2530 méteres Mount Whitney csúcsa alá. Ez is a "világ egyik legkeményebb futóversenye" címre aspirál. Minden más érdekesség itt. A cikk végén pedig egy 8 évvel ezelőtti Spuri magazin cikke.

Kónya Ákos 2006 és 2008 között rendre a második helyen ért célba. A rutinos, remek eredményekkel rendelkező Kónyát 2006-ban Scott Jurek fogta meg,  2007-ben pedig Valmir Nunes. Mindkét győztes nyert Spartathlont is. 2008-ban Jorge Pacheco, és a befutólistákon felbukkan a rosszhírű futásguru, az önmarketingcsászár Dean Karnazes neve is. A szabályok jelentősen szigorodtak (kísérés, nevezés, követelmények), a verseny professzionalizálódott idővel, az árak az egekben: 995 dollár a nevezés, 100-an juthatnak be, de aki kipenget 7500 dodót charityre, azt tárt karokkal várják. De a kiutazás, a szerzett önkéntes segítők etetése, szállásoltatása, a helyszíni cuccok vásárlása (hűtőláda, útikaják, stb), a benzin majd kétmillásra duzzasztja a számlát.

Készült egy tipikus doksifilm a versenyről, ez itt van német felirattal.

Amikor Kónya indult, akkor még 395 dollárrért nevezett, és 5 órányi autóútra lakott a rajttól, de így is egy rakat pénzt költött rá. Az árak az utóbbi években (a válság, aztán az után levő, hosszantartó, de legalábbis hivatkozási alapnak jó "válság", futós trendek) tovább nőttek. A filmezést jogdíjhoz és engedélyhez kötik. Nevezni 3 db 100 mérföld feletti eredménnyel lehet, lehetőleg az utóbbi évekből. A Badwater-bizottság rostál, és invitál versenyzőket. Nagyvonalakban ennyi.

A film a felkészülést örökíti meg, és magát a versenyt a kísérők szemszögéből. A tipikus keep smiler, wow-zó outsider rendező-operatőr (Gary), a lelkes, véletelenül talált, segítőként is mindig figyelmes sofőrlány Anissa, és a fő kísérő/etető/elemző  öreg futó is külön karakterek. Utóbbi a tapasztalt, vallásos megmondóember Karsten arcára van vésve minden, amit az ember évtizedek alatt a futással összeszedhet. Már az megér egy alapos szemlélődést, hogy micsoda bitang nagy készlettel felszerelkezve indulnak útnak. A film meglehetősen hosszú, egyre fárasztóbb, ahogy azzal próbálják motiválni szegényt, hogy "mindjárt ott vagy". No meg az amerikai hozzáállás iskolapéldája végig: bátorítás, hálaadás, goodjobozás. 

A filmalkotó énekelget, röhörészik, hitetlenkedik, óriási szövegeket nyom a kamera mögül "Rock it, you are a legend." 1:37:30-nál egy tipikus amerikanista elismerés, amit nem tudni, hogy mennyire kell komolyan venni, és mennyire a small talk kategóriája: "You are creating something. He is a trooper." Vagy "Akosh you're a freakin' abnormal beast! One of the best of the world!" - ilyeneket mond a kamera mögött álló filmkészítő, aki a tréningekből is rögzít párat. A legdurvább, amikor Ákos 7-8 órára kimegy a sivatagba edzeni nyáron, és mutatja hány réteg pólót, gatyát visz magán + kesztyű, sál, sapka. A Spuriban megjelent cikk szerint még szaunában is készült.

Az biztos, hogy Kónya szeret szerepelni, de legalábbis ambicionálja a kamerázást, lassan, szinte hízelegve, idült somolygással kommentálja a dolgokat. Van itt nézegetnivaló, fordulat és emberi küzdés, ha nem is bőven, de ráérősen:

- 1h 08m-nél leválik a cipőtalp

- 1h 22m-nél egy komoly holtpont

- 1h 31m-nél Kónya még viszonylag frissen fut (160 km körül), legalábbis lendületesen, pedig még vagy 50km van hátra

- 1:34:50-nél látható a kiérlelt, energiatakarékos, de ruganyos ultrafutóstílus (csoszogós-aprólékos előremozgás)

- Amikor leszáll az est, és Kónya leveszi a fehér nappali hosszúruhát, megfigyelhető, hogy mennyire megváltozott az arca, szenvedő, fáradt, elgyötört. Ez az a pillanat, amikor a test működtetése, a lélek ébrentartása a legfontosabb feladattá válik.

 A film legnagyobb, már-már forgatókönyvi csavara, amikor Ákos azt hiszi, győzött. Eleve: 1h 49m-nél közlik vele, hogy akkora az előnye, hogy akár meg is nyerheti a versenyt, csak fusson szépen tovább. Kísérői próbálnak a lelkére beszélni. Az éjszaka után, másnap Kónya már át sem öltözik napvédőcuccokba: igaz reggel 8 körül ér be, de akkor is nagyon korán világosodik, kezd el sütni a kőkemény nap. Ez is izgalmas, de a dráma csak ezután jön: amikor tényleg befut elsőként. Csak akkor esik le neki, hogy valami bibi van, amikor leslattyognak az utolsó hegyi kanyarhoz, hogy az utána befutóknak szurkoljanak, és kiderül, hogy Scott Jurek jön ám erősen. Három starthullámban indították a versenyzőket előző nap, és Jurek egy későbbiben volt. Ákoshoz való időhátránya viszont így sokkal kisebb. 2h 44m-nél vonszolja fel magát Jurek, ákos már nyakában az éermmel várja az utolsó mérföldnél, de mégis Jurek nyer. A győzelmét élvező Jurektól megkérdik, hallott-e már Kónyáról. Mosolyogva feleli, hogy nem, de itt az idő!

A filmből egy 50 perces verzió is bőven elég lenne, még zanzásabb és feszesebb is lenne külső szemlélőnek, de a  magunkfajta köldöknézőknek ez kell. A készítő néha letörölhette volna az objektívet.

És akkor az időutazás a Spuri magazinnal: a 2006/6 számban Ndereba, Baldini, Mizuki voltak még a sztárok. És egy Kónya Ákos interjú is beficcent a Badwaterről.

photo1.jpg

Szólj hozzá

verseny ultra badwater kónya ákos scott jurek