futó gondolatok

nem azé, aki fut

Futófilmek (a nem elcsépelt fajtából) 1.

2015. február 18. - őze bálint

2.jpgAmikor két éve a Boston Marathonon voltam, párhuzamosan a versennyel futófilmes fesztivált szerveztek. Aztán egyszer Varsóban is elkaptam a filmcsokrot. Munkám miatt figyelem a filmeket, hobbim miatt a futós filmeket meg különösen. Bár pár helyen lehet futósfilm-listákat látni (magyar oldalakon itt és itt, bár utóbbi innen alaposan emel át, ja külföldin pedig például itt), de ezek gyakran ugyanazokat az ismert, közhellyé koptatott filmeket sorjázzák. Egy friss sporttársnak persze minden új. De azért mégis vannak nem szem előtt lévő cuccok is, amik több nyilvánosságot érdemelnek. Elkezdek egy posztsorozatot a futós könyvek szériájához hasonlóan. Szubjektív válogatás lesz amolyan ajánlás vagy távoltartás jelleggel. lesznek benne torrentes cuccok, youtube-n időnként hozzáférhetők filmek is. Persze van, ami csak szívós kereséssel szerezhető be. Nemcsak doksik, hanem rövidfilmek, aktuális kis szösszenetek, vagy akár játékfilmek is futótematikában. 

fullsizerender_2.jpg BEVEZETŐ: Tegyük tisztába a helyzetet pár megállapítással!

- Marathon man (Maraton életre-halálra) » Attól, hogy Dustin Hoffman a nagyváros mocskában egy sétányon futogat, Bikilát mutogatják, még nem lesz futós film. Ahogy nem minden film futós, aminek a címében a Run/Running szavak vannak vagy szereplők kocognak, úgy ez sem maratonos film, csak egy áthallást ad a film tartalmához, és árnyalja a főhős jellemét.

- Steve PreFontaine a mai napig hálás és ki is merített téma. Játékfilmek, doksik garmadája készült róla (Without limits, Fire on the track, Prefontaine, stb.). Így keveset fogok írni ezekről. Vagy lehet, hogy pont lesz egy gyűjteményes SPF-poszt?  Jim Morrison, Joplin vagy Jimi Hendrix (maradt még J-betűs rocker?) pandantja a sport világában: fiatal, sikeres, szertelen, jóképű, zabolátlan, öntörvényű, sztár. Amerikai álom a négyzeten - merthogy ő is korán, váratlanul, tragikusan meghal, ettől lesz még zabálnivalóbb a sztorija. Torzósága a szexepilje.

- A hosszútávfutó magányossága (HTM) » a cím cikkek, dumák jellegzetes szófordulatává, egyfajta ikonikus megállapítássá érett közel 50 év alatt. Még az Iron Maiden is írt egy ilyen nótát. Állítom, az emberek nagy része nem is látta a filmet, az alapnovellát pedig max egy törpeminoritás olvasta. Pedig csak 40 oldal, fordította Göncz Árpád. Az egészet leegyszerűsítik, félreértik. Egyrészt: a szereplő nem igazán hosszútávokat fut (a Cross Country Running All England bajnokságon indul a kék szalagos kupáért), inkább mezei futó nagyságú távokat. Másrészt: egyszerű ráfogni, hogy futós film, pedig a futás csak egy apropó a rendszer elleni kiállásnak. Az ellenállás metaforája és melankóliája, ha nem lenne foglalt ez a cím. Sillitoe lebilincselő kisregényeket ír az ötvenes évek kilátástalan miliőjéről, az angol munkásosztály szemszögéből láttatva a dolgokat. A "Szombat este, vasárnap reggel" sokkal jobb a HTM-nél, jobb a film is. Ha már film, lényeges itt is a szimbolika: az angol újhullám (free cinema), élén Reisz, Richardson vagy Anderson mindig egy mikroproblémáról kizoomolva, kisstílű seggfejek életéből indulva mutatta meg a prolik világát, és örültek, ha párhuzamosságot találtak, így pl. a "szabadság = futás" képletet tekintve. (Offtopic, de ha belegondolok micsoda forradalom zajlott akkoriban: angol, cseh, k-európai, francia újhullám egy időben...) Rövidre zárva: a HTM esetében megy a lúzungolás, de gyanítom, sem megnézve, sem ha igen, megértve nincs ez a film, de mivel a futás szerepel a címében, így máris futós film lesz. Félreértett, nem megbecsült film ez, sokszor felületes nézőkkel.

- Tűzszekerek » a legnagyobb közhely, sajnos itt sem a "szoros szövegolvasás" és megértés dominál, hanem egyszerű dekódolás. Nemes lelkületű hősök célhoz érnek, s közben még futnak is. OK, azért több van ebben. De sem hely, sem kedv nincs kifejteni. A film giccsé silányult zenéjét még az is utálja, aki soha nem járt célvonalnál, ahol a hangulatfelelős DJ éjjel-nappal nyomatja versenyeken.

JELEN POSZT FILMJEI:

Ultrarunning and depression » már a cím miatt is bírom, ez most az aktuális kedvencem. Egy keresetlen egyszerűségű minidoksi, inkább csak impressziók. Technikailag is menő cucc, egy lekönnyített (kb 2,5 kg) Mōvi  kamerastabilizáló szerkezettel (derékra, hátra rakva vélhetően) futkorászik a vagány operatőr, a nagylátószögű optikával meg még dögösebb.

Unbroken (A rendíthetetlen) » 2 óra 15 percet - még a VLC-playeren begyorsítva sem ér meg az életből. Aktuális filmpremier, az operatőre régi kedvencem (Roger Deakins, megszámlálhatalan szuper mozi képalkotója), sajnos a rendezője Angelina Jolie. A filmre csak a szinopszisa miatt kaptam fel a fejemet: egy megtörhetetlen futóról szól, akit elragad a II. világháború Csendes-óceáni frontja. Szélesvásznú történelmi panoptikum, sajnos még csak nem is futófilm, csak egy futónak indult srác történetéről szól. Sikerült íratni hozzá egy borzasztóan nyálas Coldplay-nótát, van benne cápatámadás, dicsőség, majdnem halál, romváros. A híd a Kwai -folyó találkozása Polanski Zongoristájának kidobott jeleneivel. De ha még lemenne mészölykálmáni, könnypotyogtató drámai mélységekbe vagy excentrikus magasságokba! De csak patronpuffogtatás. Hamar unalmassá válik, maga a filmsztori és ez a fajta film ánblokk lejárt, lehasznált. Tény, hogy nem kritikus szemmel egy ezerszer látott kaptafára készült, de korrekt háborús film a megbocsátás és nem bosszúállás témakörében. Spoiler: a végén bevágják a főhős Zamparinit, amint pár éve Japánban a téli olimpiás fáklyával fut. Szép és aha-élményes jelenet, de nem menti meg a filmet.

 

The race that shocked the world »  Elképesztően izgalmas, hangulatos vizualitással megcsinált dokumentumfilm (HD-ben!) a szöuli olimpia doppingos 100 méteres bagázsról. A film végére kiderül, hogy gyakorlatilag a rajtrácson álló nyolcból alig van tiszta arc. Ben Johnson és Carl Lewis osztja egymást rendesen, és aki látta a The Armstrong-lie filmet, az külön értékeli majd, hogy ismét belenézhet egy bizonyítottan hazug atléta szemébe. Desai Williams is bukik, Linford Christie-t eltiltják, Mitchellt felfüggesztik magas tesztoszteron szintért, Ray Stewart élethosszig tartó eltiltást kap doppingszállításért. Ki marad a dobogón? Lewis, akit kihúznak a pácból: bár mintája pozitív, nem hozzák nyilvánosságra! Ha már dopping, ez a cikk megvan? Iszonyú izgalmasan idézik fel azt a pár másodpercet pillanatról pillanatra, azt a napot, amikor mindenki azt rebesgette, hogy megdönthető a világrekord, simán 10 mp alá kerülhet egy sprinter. Kapj e, ha tudsz - ezt játszották a fiúk. A film - és Ben Johnson is - széles terpeszt vesz, és baromi eros starttal indít. Ez egy igazi dráma, frászt: thriller. Ben Johnson megnyeri, de látszik: nem örül, szar van a palacsintában. A doppingolók rendre egy lépéssel előbbre járnak a hatóságoknál, itt és most ez nem sikerül. A false starter, a doppingolós (eddig a pontig Kanada nemzeti hőse) sprinter fanatsztikus példáját nyújtja az önigazolásnak és a párhuzamos valóságonak még a jelenben is hazug ember marad, bár színvallásra kényszerítik. A bukott emberek menetegetőzésével mondja: If you won't take it, you won't make it (Ha nem veszed be, nem nyered meg).

Hosszú futásodra mindig számíthatunk » írtam már Gazdag Gyula vicces, rendszerkritikus rövid doksijáról, és még fogok is, mert készül egy hosszabb, életút bemutató posztom Schirilla Györgyről (a Nemzet one and only egykori Rozmárjáról). Elég az hozzá, hogy Schirilla találta ki a szupermaraton szót - szerinte, jobb napjain 20-30 kilométert úszott (sodródott?) a Dunában, taxisként hóban sprintelt utasra várva, volt a boksz szövetség elnöke, pincér és életművész. De amit senki sem várt: a vega, az egészség szobra 60 évesen meghalt szívbajban. A filmre visszatérve: Gazdag az egyik kedvenc magyar filmkészítőm, A határozat c. dokumentumfilmje maga a mestermunka képi és narratív tartalmát tekintve. Ebben a keserédes doksiban Schirilla György az újonnan épített kenderesi (a Horthy-kultusz origója) Sport bisztróhoz fut Pestről. Eredetileg róla akarták elnevezni az újonnan megnyitott létesítményt, de élő emberről nem lehet.

Cadet » Zárásképpen, ha már volt szó doppingoló felnőttekről, jöjjön egy doppingoló apa-gyerek páros. Vérbeli 800-as vágtázó, aki harap, tablettázik, pofonnal stimulál, csakhogy egy pitiáner utánpótlás (kadét) versenyen nyerjen. Kevin Meul belga filmrendező barátom tavaly előtti filmje remekül fogja meg a teljesítményhajhász, gyerekükben magukat megvalósító apákat, és a mosott agyú, magukat profiknak képzelő gyerekeket. A film nincs fenn a neten, de egy szívhez szóló levélre tán elküldi a rendező. Még fut a neves rövidfilmfesztiválokon, ott is elcsíphető. A werkfilmje itt található.

Első körben ennyi, jó filmnézést. Akinek van nagyszobai futópadja, összekötheti a kellemetlent a haszontalannal.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://nemaze.blog.hu/api/trackback/id/tr735486535

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zsalapa 2019.11.08. 12:03:13

Hello!

Nem láttam nyomát a folytatásnak, pedig jó a téma!

Ui.: a leírásod James Dean-re is stimmel, nem?