futó gondolatok

nem azé, aki fut

A legkitartóbb tárgyak: szemüveg és mobil

2015. március 05. - őze bálint

img_3787.jpgTiszteletbeli testrészeknek is nevezhetném őket, ahogy az autósoknak is a testük "kiterjesztése" a vaskasztni. Csak egyetlen dolog volt ott minden futásomon, legyen az edzés vagy verseny. A szemüvegem. Eddig nem találtam rá cáfolatot: a testünket felépítő atomok 98%-a évente kicserélődik, hétévenként pedig minden régi sejtünket új váltja fel. (Nem mellesleg szerintem a futó szcéna is eléggé kicserélődik 7 évente: elvétve marad régi arc, vagy ahogy a Quimby mondaná: "Sorra tűnnek el mellőlem a srácok / mindegyiknek jobb dolga akadt.") Ha ezek a dolgok tényleg nem városi legendák, akkor nincs olyan részem, ami a legelső futásomon vagy maratonomon rajtam/bennem/velem lett volna. Nem lesz a legizgalmasabb poszt evör, de filozofikus.

img_3781.jpg2007 karácsonyán tettem meg az első kíváncsi (még nem tudatos) futólépteket. Napra pontosan 7 éve futottam először maratont Barcelonába (idén visszatérek). Már akkor is ez a szemüvegem volt, és ma is. Ez persze trend-nem-követésről, lustaságról és hanyagságról is tanúskodik. De miért is kéne cserélni, ha a funkcionalitásban hiszek, és nem a divatban?

Próbáltam én mindent: napszemüveggel kombinált futószemüveget, sportszemüveget. Lötyögtek vagy nyomtak mozgás közben, kényelmetlenek és drágák voltak. Kitartottam emellett és ő is mellettem. Látta az első kocogásaimat, érmek és célszalagok sokaságát. Verejtéket, köpést, izót, havat, madárszart. Látta a tájakat, a fogyatkozó lépteket, sporttársakat. Sűrűn pillantgatott a bal csuklóra, látta a különböző órák kvarclapját pörögni. Közben kiszalonnásodott a szára, a műanyagnyergek koszosak lettek, üvege karcos. De sosem nyeklett szét, esett le, hullott darabjaira ez a Tony Morgan fantázianevű okuláré.

img_3779.jpgMi lehetett volna még velem állandóan? Fogtömés. Beépített platina. Egy törött csontot rögzítő csavar. Pacemaker. De valszeg ezekkel nem is futhattam volna ennyi ideig. Minden változik: cipők, órák, ruhák. Talán csak egy tetoválás pigmentpöttyei maradandók. No meg azok a kellékek (ászesszoár, ahogy a francia mondaná), amiket magadra raksz kísérőként. De még egy fülbevaló vagy fülhallgató sem bírja ennyi ideig. Esetleg egy karkötő, de az mindig elázik, beakad, feszül. Házasoknak gyűrű.

És a mobilod sem cipeled mindenhova - ráadásul a bunkofonok alig bírnak ki pár évet, vagy magad cseréled le őket a divatot/funkcióújulást követve. A NOKIA 3110-es klasszik modell mellett azért tartok ki (vettem, kaptam használtan, vettem lerakatban), mert egyszerűen elnyűhetetlen. Lehet rajta telefonálni, sms-ezni, gyenge minőségű otókat csinálni. Több nekem nem is kell, eleget ülök a gép/net előtt, nem kell a telefonra. Nem érdekel, hogy online legyek, nem fontos a térképnézegetés, fészelés, akármi, amit a up-to-date kütyük kínálnának.

Mfullsizerender_2_1.jpga már úgy néz ki, mintha egy lehalgatás-paranoiás CIA-ügynöké lenne: az akksi vastag ragasztóval van odarögzítve, mert lötyög, de így bármikor kivehető a cucc. Ez a telefon kibírta, hogy a futóhátizsákkal együtt leejtettem, összetörtem, kimostam, összesaraztam, terepversenyen port és esőt nyelt, szétizzadtam. Magyarán elnyűhetetlen.

Szóval, riszpekt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://nemaze.blog.hu/api/trackback/id/tr26954913

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.