futó gondolatok

nem azé, aki fut

Súlyosbítva azt, ami amúgy is.. - Korinthosz81 után

2015. augusztus 19. - őze bálint

not4yjz41h1qevb_cphexneobhjdqhqebucl2zzjjfm.jpegIdén már csak egy versenyre, a Spartathlonra készülök, arra is inkább fejben, mert testben megvolt egy ráhangolódás. a dögrováson kiszenvedett 81 km-es Korinthosz.hu. Amúgy uborkaszezon van, ahogy látom, a nagy sportszergyártó által szponzorált futo.blog.hu-n július eleje óta nincs friss poszt. Állítólag kedv és inspirációhiány miatt haldoklik, kár lenne érte. Megpróbálom kitölteni a vákumot. Készültök már a borsos árú fél-ironman megmérettetésre? Vagy a parasztvakító 20-ai tűzijátékokra? Vagy azokat a napokat várjátok, amikor a pekingi atlétikai vébé alatt (augusztus 22-30.) strigulázhattok, hogy a Eurosport-kommentátorok hányszor facsarják meg a magyar nyelvet, miközben a közhelyszótár legnagyobb frázisait sütik el? A vébé azért is érdekes lehet, mert a rajtlisták alapján kiderül, hogy kiket tiltottak el a doppingbotrány kapcsán. 

not4yjz41h1qevb_cphexneobhjdqhqebucl2zzjjfm.jpegAlapvetően már csak egy - nem szeretem ezt az elkoptatott szót - megmérettetés van hátra: a Spartathlon. Intő jel volt, hogy a görög verseny első harmadát szimbolizáló (és gyakran vízválasztónak tekinthető) 81 km-en mennyire elfáradtam a végére. Igaz fejben nem 246-ra készültem, hanem 81-re, amiből 92 lett, ráadásul nagyon sok szívásban volt részem. Továbbra is kísérő nélkül mentem, kézben egy ócska műanyag palack, derekamon minimál-övtáska, ezt könnyednek érzem cipelésileg, de versenytechnikailag sokszor hátránynak mások lehetőségeihez viszonyítva, de egyelőre nem kívánok ezen változtatni.

vjgcklmy71xcpswduj1hrve9uudjmhjwlbn5vb2amba.jpegNo akkor Korinthosz.hu (a remek fotókat Szaszának köszi!): címvédőként érkeztem (tavaly 6ó28p, 4:50 p/km átlag), de 1) ez semmire nem biztosíték, 2) a hektikus életem miatt, az edzések inkább szintentartó, mint fejlesztő edzések voltak. Sokrétű és eleve sok meló, bonyolult magánélet, utazások, utazások+meló, koncentrációhiány, felboruló edzéstervek - így nem lehet jó eredményt elérni, legfeljebb a szerencsében bízni, és persze a magabiztosságot is aláássa, hogy tudod, nem vagy formában. Tavaly sokkal több versenyt vállaltam, sokkal erősebb és gyorsabb formában voltam, de most ilyen időket élek. Ezt is jó megtapasztalni. 

4lqeotrg60oachcdmj3bfty8xhkkj-8yegygjmyc5va.jpegA 81/92 km is tapasztalati úton épül majd be: ismét élesben tudtam egy krízist végigélni és kezelni (hasmenés), valamint elfogadni egy félreértésből fakadó plusz 10 kilis pluszt. Márkus Öcsiék mindig lelkesen, a futókat maximálisan ismerve szervezik a versenyeiket, most is tényleg minden rólunk szólt, ellentétben más versenyekkel. A rendezvény már majdnem túllépett létszámilag a kis verseny kategóriáján, de a családiasság megmaradt.

Pihenten és töltekezve álltam rajthoz, kíváncsi voltam, hogy visszafele irányban (idén Szekszárdról kellett Bajára futni) milyen a pálya. Az eleje rögtön egy szőlőhegymászással indult, kicsit szerencsétlennek éreztem, mert sem erőltetni nem akartam, nehogy túl sok energia menjen el 3-4 kilométer alatti mászáson és a hegyről lerongyoláson, viszont ha nem nyomom, akkor hamar megnőhet a különbség az élen haladókkal szemben, akik bevállalták a zergézést lefelé.

bnujkiz_ergcvzmv6wltfa3pzjh2rogpu27pvor_ay8.jpegLubics Szilvi meg is kérdezte, hogy nem akarok-e gyorsabban menni, mondtam, majd csak az egyenes, belátható, végtelen töltésen kapcsolnék rá. Ott terveztem ráállni egy 4:40-es tempóra, ami lassúnak tűnhet, de tekintve, hogy 37, aszfalton 40 fok volt (remegett az aszfalt mint a Hungaroringen), ez tűnt az optimálisnak. A lenti videón látszik, hogy tavaly milyen hideg volt reggel, beburkolózva állnak a depóban.

Közbe szólt a toalett: 8 km-nél görcsberándult a hasam. Sióagárdon (10 km) nem tudtam tartani, egy nő a kertkapuban állva nézte a futókat, odakiáltottam, hogy bemehetnék-e vévécre. Beengedett, a nagy házban keresem a vécét, és amikor nyitnám az ajtót, a szomszéd szobából egy 90 éves néni mered rám tátott szájjal. Magyarázkodás helyett 10 perc alhasi lavina, az a fajta pánikfosás, amikor felállnál, törölnéd, és megint kell. Sosem vagy kész. Erről ennyit, nem részletezem, innentől kezdve ez volt. A néni még megkérdezte, hogy "Mit csinálok?", mondtam, futóverseny van és bejöttem könnyíteni, de nem tűntem meggyőzőnek a csatakos szettemben, inkább besurranó tolvaj lehettem. A nő kintről bekiabált, hogy hagyjam, süket az anyja.

5evazh2ygpyxcsrfp3buqz_6yfsiss_64cnltzsy9fm.jpegA mezőny nyomába eredve elkezdtem ledolgozni a hátrányom. Ez egyébként nem tűnt irreálisnak, hisz ha a szlovák Matejnak ment a vébén, akkor nekem is. (Érdekesség: ő annyi idő alatt gyalogolta le az 50 km-t és lett aranyérmes, mint én tavaly az itthoni OB-n futottam és lettem ezüstérmes. Elképesztő ez a gyaloglótempó, mégha taszító dport is számomra. Le a kalappal!)Újra megelőztem azokat, kik előtt már voltam. Ezt 3x eljátszottam még a sporttársak csodálkozására. Az egyik meg is kérdezte, résztávozni jöttem-e, hogy mindig lelassítok és újra elhagyom. Mire összeszedtem magam, megint vészjelzés a szervezettől. 20 km-nél az autópálya híd alatt, a hídlábnak vetve a hátamat ismét 15 perc kényszerszünet. (A képen jól látszik az alhasi küzdelem, Szasza jó helyen állt jókor a fényképezőgéppel...) Trikót ledobtam, félmeztelenül tovább, gondoltam, aminek ki kellett jönnie, az már kijött. Biztos a reggeli energiaszelet kavarta meg az emésztést, meg a 10 km-nél bepakolt zselé. (Úgy terveztem, hogy minden 10. km-en egy előre leadott zselét betolok, és rengeteg folyadékkal frissítva megyek gyorsan végig.)

bhutlsvemdskaixh_xupksgf7onnhx3b4dmwooc5i8s.jpegFőnixmadárként feltámadtam, és nagyon szépen feljöttem a 4-5. helyre, a szarások dacára 3:31-es maratonnal fordultam, ekkor 10-11 perces hátrányom volt az élen levőkhöz. Itt még volt sansz. Bár tényleg dögmeleg volt, állt a levegő, sugárzott a beton, mégis a gondolkodást nem igénylő, sík és jól futható töltésen össze tudtam szedni magam, és gyorsulni. (Eleve vékonytalpú versenycipőben jöttem.) Reménykedésem 45 km-ig tartott, ahol a lábaim meginogtak, egy bringás kísérőtől kértem zsebkendőt, hátamat egy trafóállomásnak vetve, az arra futóknak elég jó belátást biztosítva ismét könnyítettem. Az aljnövényzet - mint később láttam - csalán volt, így még éjszaka is sajgott a kicsípett fenekem. Remegő lábakkal álltam fel, tempóból kiesve, megtörve, faszom ki volt (szó szerint). Versenyszellemileg ez rettenetes volt: amikor jöttem volna fel, megint KO. 60 km-nél ugyanez, akkor egy árnyas fa alatt. Valaki mondta, hogyha ennyire sújt a balszerencse, álljak ki, ne kínozzam magam. De ők még biztos nem hallották a Piramist.

A versenyt elengedtem, nem voltam már partiban senkivel, legalább egyórás hátrányom volt az élbolyhoz képest a sok leállással, visszalassulással 60 km-nél. Keserűen mondtam a ponton, hogy tavaly ilyenkor értem célba. A Zsírosbödönök csapat egyik tagja felkínált egy Imodiumot. Ekkor hasított belém a felismerés: ökör vagyok, ezt felejtettem el a reggeli összekészüléskor. A Spartathlonon Lőw Andris mindig a rajt előtt a nyelvemre helyez egy hasfogó tablettát mintha a Hairben osztogatná az LSD-t (1:03), ott sosem volt gondom ilyennel.

Onnantól nem volt baj a hasammal, igaz zselét sem mertem már enni 45 km-től. Pár dolgot kaptam fel a depókban, főleg jeget és izót, és az energiamegvonást a combizmaimban éreztem meg, ahogy elkezdtek beállni. Iszonyú döcögösen ment el a maradék 21/31 km, lélektanilag rettenetes volt, hogy már beért az ember Bajára, ahol még a Petőfi- majd a Pandur-szigeten kellett futni még egy tizest. Csak a bajai barátoktól kapott fröccs vigasztalt, meg hogy már elkészült a pöpec gyaloghíd. Németh Zolika biztos szereti az edzésein, de inkább futottam volna még egy fordítót a töltésen.

3jnlqsge8vd5xjawusoisw6_ncp2x8hcjiqt0ev6c74.jpegLeginkább azért lett volna jó a töltés, mert ott nehéz eltévedni. Eddig csak terepversenyen tévedtem el (szinte mindig), most már országútin is. Az utolsó előtti pontra hárman érkeztünk: Dr. Szabó Zoltán, Veress Béla és én, midenki idei Spartathlon-induló. Kérdeztem a pontőrt, merre? Egy jelöletlen Y-elágazás volt, semmi sárga nyíl. Mondta, egyenesen. Nekünk az Y bal szára tűnt annak, arra indultunk...Súlyosbítva azt, ami amúgy is...

kepernyofoto_2015-08-16_10_46_57.pngTévedtünk, csak mi szoptuk be, mindenki más szépen jobbra indult a murvás ágon. 5.5 km után visszafordultunk, mert már rég kellett volna jönnie az utolsó depónak, meg aztán embert nem láttunk, lábnyomot sem, a bringás kísérők sem jöttek. Kurvára ki voltunk száradva, még vissza ugyanennyit talpalni-futni (ez a tévedés kb 1ó 20 percbe került). Béla aggódott, hogy nem kapja meg a szintidőn belüli teljesítésért járó oklevelet, meg szar eredmény lesz a neve mellett, én gondoltam, ennyi belefér. (A piros vakbél az eltévedés retúrja, a körszerű valami a jó út.)

bcrqrks4vwt_bqa1novunwm0hj-cqesdyjgtlisgyku.jpegA mi hülyeségünk is az eltévedés, nemcsak a hiányos (bár Németh Zoli szerint evidensnek tűnő, naná, ő helybeli) jelölésre lehet fogni. Úgyhogy Béla visszakocogott a közeli célba, neki megvolt a 81 km-re, Dokival pedig megtettük a maradék 8.4 km-t a "rendes úton". Éppenhogy beértem a hivatalos zárás előtt (10ó 11p), de nem panaszkodtam, sőt örültem, hogy düh nélkül végigmentem, körmöm nem bánta, és megint megnézhettem, milyen egy verseny mezőnyének végén araszolni. A 92 km, amit futottam végülis korinthoszi táv, csak az a klasszikus, régi Korinthoszt jelöli. (A 81. km a Spartathlonon Új-Korinthosznál, egy iparvárosnál van. A romok, és a piciny antik település 92 körül.) Annak is örültem, hogy a tavalyi célidőm megmaradt, attól 46 percre maradt el abszolút győztesként Szilvi. Ok, most kicsit melegebb volt.

A verseny újra megtanított arra, hogy türelem és adaptivitás kell, ha miattunk vagy önhibánkon kívül nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy terveztük. Le kell nyelni. Az is érdekes volt, hogy a hétköznapokhoz képest - ahol azt hinnénk, hogy pörgünk ezerrel - mennyi minden történik a futás alatti órákban, mennyi minden sűrűsödik össze. Egy vasárnap reggel a felkeléstől délig számítva lébecolunk, de a Korinthoszon ót óra alatt annyi mozgás, étrendeződés, esemény van a látszólagos monotonitás ellenére. Nekem nagyon tetszik a mozgalmasság és állandósság paradoxona, ami a futásban kódolva van.

2ofqhqkpblczrghegzrtadg7owtb5rhxs5qm2tgmhug_2.jpg

Képek: Szász Norbert, Szaszafotó

A címet innen loptam.

A bejegyzés trackback címe:

https://nemaze.blog.hu/api/trackback/id/tr177709994

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

brutalfitnessz · http://brutalfitness.blog.hu/ 2015.08.19. 09:24:09

Kigyúrtad magad a nyáron? Az első kép alapján sokkal termetesebbnek tűnsz, mint korábban. :)

nezumi 2015.08.19. 10:19:52

Köszi! Az eredményekből gondoltam, hogy baj volt (a perzselő hőségen kívül valami nagyobb).
Shame on me, de a diadalmas tavalyihoz képest ez a tanulságos idei sokkal izgalmasabb poszt lett, a süket mamánál - rémes - sikítva nevettem :)
A futo.blogot már nem is nagyon sajnálom, alig szólt már a futásról, dk se, hosszútáv is nyaralt :), Pecsenye idén semmit se írt... jönnek az újak, a legalisdrog.blog.hu?
Spartatlonra hatalmas hajrá! (a megmérettetés szóborzalmat a könyörtelen sportújságírók szenvedték ki, vajon mikor hullik ki végre az idő rostáján...)

őze bálint 2015.08.19. 10:24:37

@brutalfitnessz: csak amit mindig: húzodzkodás, tolódzkodás az itthoni bordásfalon, úszás és haskerék

@nezumi: a meleg nem probléma, mindenire süt, spárat előtt még jó is volt.

nezumi 2015.08.19. 10:39:33

Arra gondoltam, hogy látszott a hőmérséklet az időkön. Mindenkit nagyon tisztelek és irigylek, akinek nem probléma, én alig vonszoltam magam (de futottam, csak sikerélmény nélkül)

pudingman 2015.08.21. 14:05:40

Gratulálok! El tudom képzelni miket éltél át, nekem is volt hasonló élményem az ironmanen. Szerencsére, ami nem öl meg, az megerősít :)
Sok sikert a Spartathlonra!:)

Bozót · http://www.bozotfut.blogspot.com 2015.08.27. 00:18:35

Az utolsó bekezdésre rezegve azt akartam írni: Beszarás, mi meg nem történik egy futóversenyen. De ugye ez olyan ócska poénnak hatna.

Piramis mellé az alig elcsépelt Zoránt tudnám még idézni. Az ilyen mindenszarösszejött versenyeknél érezzük igazán, milyen értékes amikor jól sikerül.

Hajrá a Spartathlonon! (azért ahogy elképzeltem Lőw Andrist mint LSD-t osztogató hippiet... :D :D :D )

Joe. · http://futonaplo.blogspot.com 2015.08.27. 15:06:47

Tüzijáték klassz volt, 5i50 is, főleg, hogy magyar bajnokság is volt egyben, és nem horror, 60 juró. Full lezárt pályán, technikai pólóval... szóval fasza volt minden. :)