futó gondolatok

nem azé, aki fut

Miért?

Néhány egyszerű, megválaszolatlan kérdés

2016. április 08. - őze bálint

pankratium.jpgTovábbra sem akaródzik a felkészülésről, majdani versenyekről írni a minimálisnál többet, pedig volt Vértes Terepmaraton, lesz most Kis-Duna Maraton, meg Vivicitta, aztán irány a toszkán 103 kilométeres crossover futás. Meglehetősen laposnak tartom a sima beszámolós-posztokat: megírni is unalmas, de olvasni is, mert egyáltalán nem referenciapont más tapasztalása, a körítés meg szimplán érdektelen. Valahogy nekem sokkal érdekesebb és értékesebb, ha olyat adsz és kapsz, ami orientál, felfed valami árnyékban levőt, infotainmentként szolgál, tájékoztat, vagy éppen gondolkodásra késztet. A mostani bejegyzéshez pár ad hoc felmerült Miért-kérdés bevezetőnek; ezekről már rég ígérem, hogy írok hosszabban...

MIÉRT?

Miért kell fülhallgatóval futni versenyen?

Miért jó még akkor is kézben fogni a telefont, mint valami köldökzsinórral tapadni a zajló (virtuális és valós) világhoz, amikor kimész edzeni?

Miért kell kísérő egy versenyen, ahol magadat méreted meg? (vesd össze a terepfutással, ahol sokkal limitáltabbak a kísérési lehetőségek)

Miért kell pénzdíj egy ultraversenyre, egyáltalán motiváló ez?

Miért ír komoly magyar sportközgazdász doppinglegalizálós cikket? (A magyar WADA értelmes replikája itt.)

Miért nincsenek kidekorált férfi hostessek mint díjátadók női versenyeken, akik még meg is puszilják a dobogón állót két oldalról?

Miért hajtanak emberek a World Marathon Majors címre, ha csak megvásárolni tudják a részvételt - mert egyrészt sosem lesz meg a fix kavlifikációs idejük, másrészt mert nem sorsolják ki őket.? Egyáltalán ez minek az indikátora: az elkötelezett futóé, aki kontinenseket utazik át 42 km-ért? Vagy azé, aki megteheti, mert fussa rá? Vagy akit sikerült behülyíteni a marketinggel? Vagy a kedves városmaraton-turistáké? Amúgy meglepő, de kb. 400 arc van, akinek megvan mind a hat város (Sorrendben az érmek: Chicago, New York, Boston, London, Berlin, Tokyo. Nem az enyémek.)

10423326_10206070764952593_5090086692793922585_n.jpg

NAVA

Eddig tartott a kesergő. Az apropó, amiért a Miértek felmerültek, egy őskori dokumentumfilm. Sportpszichológusoknak kötelezővé tenném, de mezei versenyzőknek is. Mahrer Emil tévés 1973-as vegyessalátája olimpiai bajnokokat mutat be, és egy rohadt egyszerű kérdést szegez nekik. Miért? Balczó András (öttusa), Földi imre (súlyemelés), Varga János (birkózás), Zsivótzky Gyula (kalapácsvetés), Kamuti Jenő (vívás) személyes reflexiói segítenek megérteni, hogy valaki miért áldozza életének nagy részét, hogy egy érmet megszerezzen, mi viszi le mindennap az edzésre, miért sportol egyáltalán? Miért kezdi el? Miért vállalja a sokszor szenvedéssel járó, véget nem érőnek tűnő felkészülést? Miért éri meg? Miért és mikor kell abbahagyni? Sportolók sportról és önmagukról. 

Ezt a filmet nem tudjátok a YouTube-on megnézni, sajnos. Vagy el kell battyogni egy adónkból fenntartott NAVA (Nemzeti Audiovizuális Archívum) pontra, leginkább a kerületi könyvtárakat javaslom, vagy otthon próbálkozni, nekem minden 20. alkalomra sikerült betöltetni, mert legtöbbször korlátozott hozzáférést ír szerzői-jogi okok miatt a mi pénzünkből fenntartott kultúrarchívum. Így csak 1 percet enged megnézni. De ma éppen az egészet lejátszotta. Ide katt: http://nava.hu/id/1890140/

KÖNYVTÁR

Teljesen offtopic megjegyzés, de egyszer megpróbáltam kíváncsiságból lekérni több fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban, hogy - amióta elektronikus rendszerük van (kb 8 éve) - miket kölcsönztem. Hiszen minden a gépben van. A válaszok: "Nem tudják odaadni. Nincs hozzáférésük. Nincs nyomtató. Csak az elmúlt évet adhatják ki, de csak egy oldalnyit printelnek. Felhatalmazás kell." Na fel is adtam a küzdelmet egykori könyvtárszakos barátaimmal, akik aztán az eleve megmosolygott bölcszészkar sokat szidott páriái voltak. Komolyan, ha az OEP oldalára felmentek, akkor le tudjátok kérni hosszú évekre visszamenőleg, hogy milyen orvosi kezeléseken voltatok és mit számlázott ki az OEP az államnak. Minden szar szerepel ott, meg fogotk lepődni, hogy olyan is történt, amit nem kértetek, nem tudtatok róla, sőt akkor is van néha adat, amikor a rendelőben sem voltatok. De legalább dokumentálva van és lekérhető. Ezt a könyvtár még nem tudta megugrani. De nem baj, csakis a közkönyvtárak és a tömegsport támogatásnak van a legtöbb értelme.

kepernyofoto_2016-03-08_11_27_46.png

DOKSIFILM

Szóval MIÉRT? Íme pár válasz, gondolat a szereplőktől, akiket a kamera hol edzésen, hol az otthonukban vagy a munkahelyen les meg. (Kamuti praktizáló kórházi orvos volt párhuzamosan, Földi pedig gyári munkás - gondolom, sportállásban.)

Testedzésfüggőség, lelkiismeretfurdalás, sportszeretet a fő hajtóerő, hogy csinálják nap mint nap

"Nem tisztázódott le, hogy mi hajt, csak versenyezni és edzeni akartam." (Varga János)

"Mindig jobbnak érzem magam, és nem tudom abbahagyni" (Földi Imre)

"Célunkat el akartunk érni, ennek mindent alárendeltünk." (Zsivótzky Gyula)

A nyilatkozók közül többen egyaránt rosszul élték meg, amikor valamiért eltiltották őket a sporttól.

Philosztratosz ókori, a tréneri tudományról szóló írását is emlegetik - könyvtárból sajnos beszerezjetetlen -, amiben kényszergyakorlatokkal, a híres tetrasz nevű, négynapos edzésláncolattal gyűrik a sportolót, aki szenved. Sőt lehet, hogy mindennek tetejébe a végén még le is győzik. "Isten úgy bánik veled, mint az oktató a vad tanitvánnyal."

(Mellékesen jegyzem meg kultúrtörténeti csemegeként, hogy az ókori olimpiai versenyek előtt Zeusz egyik szobránál, egy vadkan kivágott belső részein állva tettek esküt az atléták, atyjuk, testvéreik, de még az oktatójuk is, hogy semmi komiszságot sem követnek el az olympiai versenyen. Ezen felül az atléták még arra is megesküdtek, hogy tíz hónapon át egyfolytában a legpontosabban elvégeztek minden (előirt) gyakorlatot. Az eskü letétele után már nem léphettek vissza a versengéstől, az esküszegés nagyon ciki volt, és büntették. Szobrot kaphatott minden győztes, de csak három győzelem után lehetett portrészerű a szobor. és nem lehetett soha magasabb, mint az ábrázolt versenyző. Az meg csak nyalánkság, hogy a hajadon nők megnézhették a versenyeket, de a férjes asszonyokat kizárták. Hohohó!)

20070929zsivotzky3.jpg"Eldobod egy ménykű távolságra a kalapácsot, utána gyalogolsz és hozod vissza – mi ebben a jó? Ez a legszebb. Mikor visszasétálok, emésztem a végrehajtott mozgást. A mozgást kialakítani a saját alkatomra az alkotásszámba megy, nem csak fizikai munka, de intenzív szellemi és idegi munka megkomponálni azt." (Zsivótzky Gyula)

"Ha már járt a csúcson a sportoló, nehezen mond le arról, hogy mégegyszer odamenjen. Érzi, hogy még tudja fokozni."

"Ami belül játszódik le, abbol lesz a számszerűsíthető eredmény. Még az ember magának is nehezen fogalmazza meg."

"Nem készülsz rá és nyersz - talált pénz." (A véletlenül összejött győzelemről.)

Egy nagyon fontos gondolatmenet: "Erre vagyok képes, de többre törekszem. A képessegszintnél magasabb az igényszint. Ez űz a jobb teljesítményre, ezért képes az ember a kudarc elviselésére."

Balczó az egyik legautentikusabban megnyilvánuló alanya a filmnek. "Nem szeretem, ha lenéznek, azt sem, ha felnéznek. Azt szeretem, ha vízszintesen néznek." - mondja a népszerűségről, sportvezetésről. Ugyanitt kifejti, hogy a sikeres sportolót a "megbüszkülés" veszélye fenyegeti az életben és versenyhelyzetben egyaránt. Süket és vak lesz, nem tud megítélni reálisan dolgokat, elcsavarodik a feje. Ő is sokszor "be volt flúgolva....Hirtelen ráugrani a sikerre nem szabad, mert mint a szappan, kicsúszik a kezedből. Úgy kell odaállnom, hogy nekem izgulnom kell - de ez hibás tapasztalat." - mutatja be Balczó, hogy nagyon is pontosan kell tudni, mre vagy képes, és higgadtnak kell maradnod. Nem jó a versenydrukk szerinte. "Amikor megcsillan a remény, a nyerés lehetősége, akkor baj van, butaságokat tud csinálni az ember. Hirtelen rá akar ugrani a lehetőségre, el akarja kapni. Amíg nem számol le a veszteséggel, addig mindig mindent rosszul fog csinálni." De ettől függetlenül továbbra is az öttusa szakmát választaná, ha újraszületne.

Az is érdekes rész, amikor arról mesél  hogy miért nincs edzője. Balczó az erőszak edzői formáját nem viselte el, így önálló lett, s tapasztaltabbá vált. A pályafutása csúcsát ő vezényelte magának. És a célban sem szerencséje van, hanem isten a nyerés kegyelmében részesítette - itt már villanásnyira látszik a későbbi nagyon vallásos, hit irányította Balczó. És miért nem lett szövetségi kapitány belőle? "10 évet vártam rá, hogy léptékhelyes kipróbálásban vehessek reszt. Nem szabad tovább várnom...A metrón a Népsportban továbblapoztam egy öttusáról szóló cikket. Megéreztem, hogy kimúltak kbelőlem az energiák."

house-of-cards-but-why.gif

A bejegyzés trackback címe:

https://nemaze.blog.hu/api/trackback/id/tr358327820

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.