A kőszegi fiúból lett Vasas-legenda története emlékeztet arra, hogy a sport nem csak eredményekről szól, hanem életutakról, közösségekről és arról a szenvedélyről, amely nemzedékeken át képes továbbadódni.
1983. szeptember 25., Montréal. A startlövés után 2 óra, 14 perc és 7 másodperc múlva egy magyar futó átszeli a célvonalat. Ez az időeredmény máig ott van a magyar maratoni élvonal toplistáján, és egy kőszegi fiú álmainak beteljesedését jelenti. Különös, hogy ugyanő a legelső Budapest Maratonon (1984. április 14.), ahol övé volt az egyes rajtszám, 25 kilométer után kiszállt – bizonyítva, hogy még a nagyoknak is vannak rossz napjaik.
A 2. részben a maratoni versenyekről beszélünk főleg, de kitekintünk az ultrára is.
A teljes adást és további extra tartalmakat keresd a Patreonon. Előzetes:
Mielőtt belevágnánk: augusztusban elindult az új 25 részes adásom az Atalonon (app ios és android készülékre elérhető), a Töri Tabu. S már a 7. adásnál tart.
Minden, ami izgalmas vagy kalandos, botrányos vagy ellentmondásos, meghökkentő vagy felvillanyozó a múltból. Vagy amit nem tanultunk az iskolában.
Azaz: történelem hallótávolságban. Rejtélyek és háttérmozzanatok. Legendák és mítoszok. Hiedelmek és tények. Tévhitek és cáfolatok.
Feltárul a múlt szennyese, homályos históriák, a történelmi underground.
Marginalizáltak és devianciák. Hiedelmek és vallásos torzulások. Gazdasági és társadalmi hatalmi rendszerek titkai. Kalandos, ellentmondásos élettörténetek.
Ahol a szórakoztatás találkozik az ismeretterjesztéssel (nem az ismeret-erjesztéssel).
A sorozat féléven át fut heti rendszerességgel a házigazdaságomban.
A magyar hosszútávfutás egyik meghatározó alakjának, a 67 éves Jenkei András karrierje kezdetén hét évig lakott a Vasas-székházban.
Az út idáig: Az első részben megismertük Jenkei András indulását: a kőszegi gyerekségtől a váratlan felfedezésen keresztül jutott el a Vasas SC-hez, ahol hét évig a klubházban lakva építette fel futókarrierjét. A Fradi-drukker apa ellenére a Vasas lett az otthona, a pasaréti központ pedig második családja. Most a történet folytatása következik: hogyan lett a Népsportot olvasó fiúból világszínvonalú maratonfutó.
A számok nyelvén - Egy kivételes karrierív
A World Athletics (linkje itt) statisztikái hiátusokkal ugyan, de dokumentálják Jenkei András pályafutását. Az 1980-as években még nem voltak olyan precíz mérési módszerek, mint ma, és beszélünk is elmért pályákról az adásban, ahol "remek" időket lehetett futni – ez a korabeli futóversenyek sajátossága volt.
Jenkei András maratoni eredményei:
- 1979: 2:26:18 (Karl Marx Stadt, NDK)
- 1980: 2:19:28 (Budapest)
- 1981: 2:20:03 (Budapest)
- 1982: 2:17:10 (Karl Marx Stadt, NDK)
- 1983: 2:14:07 (Montréal, Kanada) - ez volt a csúcspontja
- 1983: 2:16:24 (Párizs, Franciaország) - győzelem!
- 1984: 2:14:51 (Budapest)
- 1988: 2:19:35 (Budapest)
A képen az 1984-es tavaszi Budapest Maraton, ahol 0001-es rajtszámmal látható, de 25 km után kiszállt.
A montréalinál talán még nagyobb élményt jelentett egy párizsi maraton megnyerése, ami nem a klasszikus párizsi maraton volt, hanem egy Párizsban rendezett másik: 2:16:24-es idővel 1983-ban. Az 1984-es őszi, másik Budapesten rendezett maratonon elért 2:14:51 megerősíti, hogy tartósan a világelitben futott. Az 1983-as év volt különösen kiemelkedő: 5000 méteren 14:06.35-öt futott Budapesten, 10 000 méteren pedig 29:33.1-et.
Mindhiába: Magyarország a szovjet blokk tagjaként bojkottálta a Los Angeles-i játékokat, Jenkei nem jutott ki az olimpiára. Egy "hangulatjelentés" a közelgő olimpiáról az 1984-es tavaszi Népsportban.
Párizs és a Népsport címlapja - Egy gyermekkori álom beteljesülése
Az egyik legszebb emléke az említett 1983-as párizsi maraton megnyerése 2:16:24-es idővel – nem a mai klasszikus Párizs Maratonról van szó, hanem egy korabeli versenyről. A győzelem olyan jelentős volt, hogy a Népsport címlapjára került vele.
Ez a pillanat különösen szimbolikus jelentőségű volt Jenkei András számára: ugyanannak az újságnak a címlapjára került, amelyet gyerekként az első betűtől az utolsóig kiolvasott naponta. A kőszegi fiú, aki hajdan a Népsportból tanulta a futás elméleti alapjait, most már maga lett a címlaphír.
Az ultra kísérlet - Schirilla György felbujtása
Pályafutása végén Schirilla György felbujtására megpróbálta körbefutni a Balatont, amikor az ultrázás még zigóta-állapotban volt Magyarországon. A terv 2x100 kilométer volt két nap alatt – ambiciózus vagy könnyű vállalkozás talán egy maratonistának? Az első napot ledarálta, de a másodikon már csak egy maratont vállalt, ami végül neki is sok volt.
Három évtized a szakosztály élén
Karrierje végén ő lett a pasaréti műhely vezetője, és ma is ma is aktívan dolgozik azért, hogy a jövő generációja még magasabbra juthasson. Az 1990-es évek eleje óta vezeti a Vasas atlétikai szakosztályát. Ez alatt az idő alatt nem csak adminisztrálta a sportágat, hanem folyamatosan formálta is. Tanítványai között találjuk Rezessy Gergelyt, Zatykó Miklóst, és természetesen saját fiát, Jenkei Pétert, aki többszörös magyar bajnokként folytatta az apai örökséget. Az apa-fiú, edző-tanítvány tandem különleges kihívás volt, de sikerrel vették az akadályokat.
András vigyázó szemeit minden versenyen tanítványaira veti.
A legkülönlegesebb kihívás mégis a saját fiának edzése volt. Jenkei Péter esetében nemcsak a genetikai adottságok voltak jók, hanem apa szakmai tudása és pedagógiai érzéke is kamatoztatható volt.
A fiatalabb Jenkei háromszoros magyar bajnok maratonfutásban lett, 2020-ban hegyifutó országos bajnok lett. Itt Csere Gáspárral versenyben a Budapest Maraton első helyéért.
Péter a legutóbbi időkben is szépen teljesít: 2021-ben a Debreceni maratoni országos bajnokságon győzött, ahol az ultrából ismert Bódis Tamás lett második nyolc perces hátránnyal, 2:24-es idővel. 2023-ban a Bécs Maraton keretében rendezett magyar bajnokságon Szemerei Levente lett a férfi maratoni magyar bajnok, Jenkei Péter ezüstérmesként zárt.
Jenkei Péter esete azonban jól mutatja a mai magyar futók dilemmáját: munka és két gyerek mellett nehéz heti 200 kilométert edzeni. Ez egyfajta 22-es csapdája a futóknak: vagy edz, regenerálódik, de nincs keresete (mert a szponzoráció ritka Magyarországon), vagy dolgozik és a családdal van, de kevesebbet tud edzeni, így az eredmények sem jönnek.
Ez a probléma generációs: míg apja korában még voltak olyan struktúrák, amelyek lehetővé tették a teljes odaadást a sportnak, ma ez luxus.
Jellemző a mai magyar atlétikára, hogy már itthon alig rendeznek országos bajnoki döntőt maratonban – Frankfurtban vagy Bécsben kell futniuk régóta a szegedi OB-k helyett a maratonistáknak. Ez a tendencia jól mutatja, hogy mennyire megváltoztak a körülmények Jenkei András aktív kora óta.
Az apa-fiú, edző-tanítvány kapcsolat különösen nehéz egyensúly. Hol a szakmai szigor, hol a szülői aggódás kap nagyobb hangsúlyt? Jenkei András esetében ez a tandem sikerrel működött, ami ritka a sportvilágban. De hát ezt teszi a tapasztalat.
Amikor a futásból gyaloglás lesz
Ma már nem tud futni betegség és műtét miatt, de sokat gyalogol – ez is jelzi, hogy a mozgás, az aktív életmód továbbra is része az életének. A napjai a szakosztály vezetésével, az utánpótlás nevelésével telnek, miközben folyamatosan figyeli a nemzetközi trendeket és a magyar futók helyzetét.
Érdemes megemlíteni, hogy a nagy idők után is sokáig futott. 2005-ben, 48 évesen még 10 kilométeren 38:34-et tudott futni.
Ez az idő különösen érdekes, ha összevetjük az 1978-as, utánpótlás korú 31:43-as eredményével, amellyel új Vas megyei csúcsot állított fel a kőszegi Latex színeiben.
Pár éve pedig a 37. Wizz Air Budapest Félmaratonon M60 kategóriában 1:36:13-mal futott be. Ezek az eredmények mutatják, hogy egy futó soha nem hagyja abba teljesen – csak átalakítja a céljait.
Az a 66 éves ember, aki egykor a világelitben futott, ma is ugyanazzal a szenvedéllyel beszél a sportról. A tapasztalat, amit évtizedek alatt felhalmozott, most a következő generáció szolgálatában áll.
A mai fiatalok számára, akik a modern felszerelések és tudományos módszerek korában készülnek, Jenkei András példája azt üzeni: a szenvedély, a kitartás és az odaadás időtlen értékek. Hiába változnak a módszerek, a sport lényege ugyanaz marad: az ember küzdelme önmagával és a határaival egy olyan érában, amikor a magyar hosszútávfutás keresi a helyét a világban, világnívóban.
Szállj be a finanszírozásba, patronáld a 13 éve fennálló Nem Azé blog és a podcast nyilvános működését, továbbá férj hozzá exkluzív tartalmakhoz is, amik a a futás vonzáskörzetében levő, izgalmas és értékes alakokról, témákról készülnek.
