A futóknak keresztedzés, a gyerekeknek egyensúly-pedagógus, de a legtöbbeknek helyváltoztatási opció bringázás. A bringa közlekedési- és/vagy sporteszköz? Lehet-e egyszerre sisakpártinak lenni egyéni szinten, és óvatosnak lenni a kötelezővé tétellel? Mi a különbség aközött, hogy „érdemes hordani”, és aközött, hogy „kötelező legyen”?
A teljes adást, valamint további extra tartalmakat keresd a Patreonon. Előzetes:
Teltházas, pótszékes premier után ősztől újra a Dumaszínház műsorán a hosszútávról (munka, futás, stb.) szóló előadásom. Jegyek és leírás itt: szeptember 6. 18:00 & október 4. 18:00.
Dr. Csurilla Gergely PhD közgazdásszal (ELTE KRTK KTI és TE) beszélgettünk hosszan nemrég annak kapcsán, hogy miért sportolunk, miért nem sportolunk.
Hogyan függ össze a mozgás az értékrendünkkel, identitásunkkal, társadalmi környezetünkkel, és hogy a sport vajon tényleg csak egészségügyi kérdés-e? Ez az adás hamarosan érkezik. De most ennek egy oldalvágása.
Leágaztunk ugyanis a sisakvita és a városi közlekedés kérdései felé (pro és kontra).
2025 nyarán Kürti Gábor, a Magyar Kerékpáros Klub elnökének cikkét szedte szét Csurilla Gergely - a Telex-cikk itt, a szakmai indoklás itt. Ezzel egy másik blogposztban és mindenki által elérhető podcastban foglalkozunk.
Mielőtt belekezdünk egy örömteli hír: civilek építettek bringás túraútvonalat, azaz, saját erőből finanszírozva és megalkotva fél kilométernyi erdei kerékpárutat Törökbálint-Budaörs környékén. Autók nem járnak, de attól még ajánlott a sisak.
Ajánlott vagy legyen inkább kötelező?
Nagyon fontos: ne „sisak igen/nem” vita legyen.
A sisakvita valójában nem csak biztonsági, hanem kulturális és várospolitikai, térhasználati, közlekedési és kockázati kérdés is.
Alapállítás: itt nem az a fő kérdés, hogy a sisak véd-e.
Csurilla szerint egyéni szinten a sisak védőhatását nem érdemes relativizálni, a tudományos eredmények elég egy irányba mutatnak.
A valódi vita inkább az, hogy jó közpolitika-e általánosan kötelezővé tenni, és ehhez magyar adatokra, célcsoportos gondolkodásra és költség-haszon elemzésre lenne szükség, nem érzelmi vagy érdekképviseleti reflexekre.
A hangsúly nem az, hogy „legyen kötelező a sisak”, hanem az, hogy a vita ne csússzon át sisakellenességbe, gyenge adatokba vagy érzelmi állításokba.
Megjegyzendő: a Mol Bubi közbringák sisaskérdése is érdekes szempont, benne is van az adásban.
Csurilla cikke szerint egyéni szinten a sisak védőhatása erős tudományos alapokon áll, például csökkenti a fej- és súlyos fejsérülések kockázatát, de az általános kötelezővé tételhez magyar adatokra és költség-haszon elemzésre lenne szükség. Külön is azt emeli ki, hogy a sisak biztonsági hatását nem érdemes relativizálni, miközben a kötelezővé tétel már összetettebb közpolitikai kérdés.
Nagyon fontos hétköznapi aspektus: hova teszem, szétcsapja a hajam, operába / tárgyalásra / randira így megyek?, spontán közbringa-használat, mennyire lesz a bringázásból „felszereléses” tevékenység.
Nem jó érv a kötelező sisak ellen az, hogy „a sisak úgysem véd”, vagy hogy „veszélyesebbé teszi a bringázást”. Csurilla kritikája Kürti állításaira éppen az, hogy a kötelezés ellen lehet érvelni, de nem gyenge vagy félrevezető sisakellenes érvekkel. A kockázatkompenzációról lehet beszélni, de ő azt hangsúlyozza: nincs olyan tudományosan megalapozott bizonyíték, amely szerint a sisak növelné a balesetek számát.
Az autódomináns város veszélyeit sokszor az egyénre próbáljuk visszatolni. De amíg nincs biztonságos infrastruktúra, addig az egyéni védelem kérdését sem lehet lesöpörni.
Nagyon fontos különválasztani: országútizás, sportbringázás, városi közlekedés, gyerekek, futárok, közbringa, e-bike, alkalmi bringázás.
Mert ugyanazt a szót használjuk: „kerékpározás”, miközben teljesen más kockázatokról, sebességekről, helyzetekről és belépési küszöbökről beszélünk.
Amíg nincs jobb infrastruktúra, nem logikus-e az egyéni védelem hangsúlyozása?
És fordítva: nem kényelmes-e a rendszernek, ha a veszélyes közlekedési környezet problémáját végül a bringás fejére, pontosabban a sisakjára tolja?
A mozgás nem csak egészségügyi kérdés, hanem annak a kérdése is, hogyan akarunk élni, közlekedni és együtt létezni.
A "miért (nem) sportolunk?" beszélgetésünk Csurilla Gergellyel a blogon és a Patreonon érhető el.
Segíts adománnyal, patronáld a 14 éve fennálló Nem Azé blog és a podcast nyilvános működését, továbbá férj hozzá exkluzív tartalmakhoz is, amik a a futás vonzáskörzetében levő, izgalmas és értékes alakokról, témákról készülnek.
