Hülye a nyelvünk, hogy megenged olyan formákat, mint kellemes csalódás, vagy sikeres öngyilkosság. Ezért inkább azt írom, jóleső meglepetés az a sportedző OKJ-képzés eddig, amire beiratkoztam. "Remélem, nem fogtok csalódni, és nagyjából azt kapjátok, amit vártatok"- ezekkel a szavakkal indította el a sportedző/sportoktató tanfolyamot a TE (leánykori nevén TF) egyik felnőttoktatási felelőse október 16-án. Last minute jelentkeztem 2013 nyarának végén, mikor megtudtam, hogy egy új rendelet miatt szeptembertől nemcsak kétszer olyan hosszú ideig tartanak majd az OKJ-s képzések, de dupla annyiba is kerülnek: például a sportedző két éves lesz és közel négyszázezer forint. De ugorjunk vissza félévet! Nyáron írtam már róla, hogy az UltraBalaton utáni kedden volt a nevetséges gyakorlati felvételi a TF levelezős rekreációs szakára. Innen indul a sztori. Egyébként a cím sem jó: nem vagy, hanem egyetem ÉS okj lenne a helyes, mert nem kizárják egymást, hanem javallott mindkettő.
HALASZTOTT GÓLYAIDŐK
Felvettek: 440 ponttal a megszerezhető 400-ból (nyelvvizsgák, ötös érettségi 1998-ból, már meglevő egyetemi diplomák okán). Mutatóba: a felvételi ponthatár 316 volt, azaz a testneveletlenek és az agyatlanok is sikerrel próbálkozhattak. Azon a héten kellett volna a féléves tandíjat (kb 200e Ft) fizetni, amikor az órák elkezdődtek; minden hónapban csüt-p-szombat kellett volna bejárni. Gondoltam, a puding próbája az evés, ha oké, fizetek.
Dióhéjban:
- első félidő: Úszás. A medencénél a szocialista maradvány, a nagykönyvszerinti mogorva kabinos-portás közölte, hogy az óra egy második emeleti nagyteremben lesz megtartva. Hogy miért? uram, nézzen körül, lát vizet? Nem volt víz a medencében! Merthogy amióta a SOTE behappolta a TF-et, azóta máshogy vannak a forráselosztások, és speciel a vízre nem mindig jut pénz. Hát nem tudom, azért nem veszi ki jól magát, ha egy fizetős képzésen nem teljesítenek rendesen. Vagy ez túl nyugatos, szolgáltatói szemlélet?! A nagyteremben egy szimpatikus docens okított, aki a diákság átlagéletkora miatt meglehetősen egyszerűen és szájbarágósan beszélt. A docens magát a honi vizes rendezvények (EB, leendő VB, stb) évtizedes technikai/szakmai igazgatójának mondta. Mint kiderült éppen elméleti úszásórát tartott: közölte, hogy ma még "csak" beszélgetünk, videózunk (!), és a maradék három órán, attól függően, hogy lesz-e víz a medencében, megtanuljuk az úszásfajtákat: akár elméletben, akár gyakorlatban.
A "bácsi" aztán elmagyarázta a "gyerekeknek", mennyire királyok a magyar edzők - mondjuk szerintem a legidősebb én lehettem a teremben, a többség 1992 után születhetett. Sőt inkább voltak 1995 körüli formátlan, nem észkombájn sihederek, akik tipikus "első nap a nagy és félelmetes egyetemen"-típusú megszeppentséggel viselkedtek. De ez talán természetes. Voltak lányok, akik - szó szerint - mindent lejegyzeteltek. A docens aztán mitikus hanghordozással elmesélte a barCelonai olimpiát (így c-vel), néha münKhenezett, hadd ivódjon be a magyar sportember-akcentus. Majd a dicső időket összefoglalalandó egy DVD-t rakott be a magyar úszósporttörténetről. Majd kisvártatva még egyet. Mint kiderült, a lejátszóba a 2021-es vízi vébére sikerrel kandidáló magyar küldöttség promófilmje került (gyakorlatilag time-lapse GoPro-felvételek mellett, innen-onnan összeszedett víziesemény-lassítások, vízilabdás gólöröm, vízbe csapódó műugró, síró győztes... mindez Demjén-Závodi nyáltengerrel nyakonöntve, egy borzalmas logóval, narrátor, konkrétumok nélkül). Hangulatfilm oké, de ciki.
Az óra ennyi volt. A vizsgán majd 200m-t kellene teljesíteni: ha 3-4 úszónemben csinálod, akkor a kivitelezéstől függően 4-5 a jegy, ha 2, akkor 3, ha 1, akkor 2. Úszástanítás elméletben: ez olyan mint a katolikusoknál a házasság előtti jegyesoktatás?! Ja és lesz majd némi elmélet: úszónemtörténet, magyar úszósporttörténet, stb a szóbelin. Ez volt 1 (egy) a levelezős tagozati órák közül, még ebből lenne 3 a félévben. Hát elég alja.
- második félidő: Még megpróbáltam beülni a vicc-úszóóra után a "balesetmegelőz
Jegyzőkönyv: A két borzalmas "tanóra" után hazajöttem, és azonnal halasztásra állítottam a félévemet, nem fizettem be semmilyen tandíjat. Igazságtalan és türelmetlen vagyok, de nekem ennyi egyelőre bőven elég volt, pedig tényleg egyetemaddikt vagyok, 15 évvel, három szakkal PhD-tanulmányokkal a hátam mögött.
OKJ-ra FEL!
Viszont! Azért hasznos lenne behatóbban foglalkozni azzal, amit csak gyakorlatban műveltem hályogkovács módjára, s nemcsak internetes fórumok ilyen-olyan "tuti" tippjeire, tanácsaira hagyatkozni. Úgyhogy körbenéztem, s az OKJ mellett döntöttem. Finnyás ember vagyok, de eddig pozitív az összkép, ami még engem is meglepett.
Az Oktatási Képzési Jegyzékbe való felvételemet már láttam is lelki szemeim előtt: bebattyogok majd az önkoriba, és a nyanya orra alá dugom a majdani OKJ-diplomát, és akkor talán enged felvenni sporttal kapcsolatos tevékenységeket az egyéni vállalkozóimba. Azért éreztem ezt sportedző képzést jó pótmegoldásnak, mert időt és pénzt spórolhatok. Oké, a képzés nyilván felületesebb és nem annyira számonkérő, mint egy egyetemi szak, de az elmélyedés foka rajtad áll, és a tanárok ugyanúgy a TE oktatói. Motivációm egyszerű volt: a felhasználói szintnél többet akarok tudni a testemről, sportágaimról, edzéselméletről, sportpedagógiáról és -pszichológiáról, viszont kevesebb időt töltenék el suliban. Edző és oktató közt annyi a különbség, hogy az egyikhez érettségi, a másikhoz csak nyolc osztály kell.
Eddig tanultunk majd' minden szerdán 17-20h közt sportélettant és sportegészségtant, edzéselméletet, pedagógiát, pszichológiát és sportmenedzsmentet. Utóbbi kettő színvonala volt számomra gyengébb: az amúgy szimpatikus, fiatal pszichológiaoktató deklamáló tónusban, kicsit lebutítva adja elő a mondandót. Lebetűzi például a K-O-G-N-I-T-Í-V szót. Interneten keringő dolgokat tálalt kész tényként, ráadásul rosszul: pl. a nozofóbiára azt állította, hogy az elérhetetlenségtől való félelem, azaz ha nincs nálad a telefonod. De közben az betegségiszonyt jelent. Többször pongyolán fogalmaz, általánosításokkal él, pontatlan adatokkal dobálózik, pl. evidenciaként közölte azt a számtalanszor cáfolt tényt, hogy Napóleon alacsony volt, s emiatt voltak kisebbségi komplexusai, autokratikus hajlamai. (Javaslom Hahner Péter könyveit a történelmi tévhitekről. Amúgy Napóleon a maga korában átlagmagas volt, csak az őt körülvevő testőrsége tagjai voltak 190 cm felett, ezért tűnt mindig kicsinek köztük.) A sportszervezés tanár pedig egy másodikos gimis óra színvonalán selypegett, mintha egy fodrászszalonban csacsogott volna. És emellett rendkívül unalmas végighallgatni nekem, hogy mi a jól vezetett szervezet céljai, hogyan alakítsunk céget, és mi a MOB.
A pedagógiát tartó Révész László órái érdekfeszítők: választékosan beszélő, felkészült előadó, aki nem felejti el, hogy az itt ülök talán tényleg emberekkel fognak foglalkozni, magyarán a gyakorlati tudnivalókra is koncentrál a példáival, oktatási metódusával.
Ha már gyakorlat: az elég fura, hogy 6-10 nap lesz, amit gyakorlattal töltünk. Ennyi idő alatt kéne elsajátítani a praktikák alapjait: hogyan bánjunk a sportolókkal, edzéstervek, kommunikáció, viselkedés, stb. Ezt roppant kevésnek ítélem ahhoz képest, hogy 5 elméleti tárgy van. Tipikusan magyar, tudásalapú módszer: semmi kompetencia, inkább tömd tele a fejed sosem kellő adatokkal, elméletekkel. A neten ezt meg is teheted: a TF OKJ-s oldala tele van jegyzetekkel, rengeteg százoldalas oktatási segédanyag pdf-fel, csak le kell tölteni. Mellesleg, ha kalandozik ott az ember, a világ legviccesebb videójára is rábukkanhat: a víz alatti vívásra. http://tf.hu/hallgatoink/intezetek-tanszekek/uszas-es-vizi-sportok-tanszek/oktatasi-segedanyagok/ Amúgy ez egy komoly technikai edzés, csak mintha a Monthy Python készítette volna.
Az edzéselmélet előadója Sáfár Sándor izgalmas órákat tartott - már amikor nem volt fáradt és cinikus. Sokszor úgy éreztem, ledarálja az amúgy a vizsgához letölthető százvalahány oldalas tananyag pdf-et. Eleve szarul lehet látni a teremben a vásznat, de amikor azt mondja, hogy "ez nem annyira fontos", "van ilyen is", meg "majd átnézitek", azzal nem sokat lehet kezdeni. De sok hasznos dolgot megtudtam, pl. mi az alapanyagcsere, mik a fáradási zónák, mi a homeosztázis, hogyan lehet elcseszni a szuperkompenzációt, és a legjobb: a libabőr szakmai neve piloerekció. Sáfártól megkérdeztem, normális-e hogy egekben van a pulzusom, ha gyorsan futok. Szerinte ezzel ne törődjek, ha nem savasodom, és tudom tartani pl. egy maratonon 2-3 óráig a 180-190-est gond nélkül, akkor hagyjam a picsába az anaerob-küszöbös parákat. De amikor egyszer egy bonyolultabb, gyakorlati összefüggéseket boncolgató kérdést tettem fel neki a résztávos edzésekről - oké óra végén volt és várta a csaja -, azt mondta: "Iratkozz be MSc-képzésre és ott megtanulod." Hát egyrészt nem, mert kaptam egy pillanatképet arról, hogy mi megy az egyetemi képzés keretein belül (igaz, nem reprezentatív volt a mintavételem), másrészt akkor minek adja le az OKJ-s órán az anyagot, ha nem lehet hasznosítani? Emberekkel fogunk foglalkozni, nem elmélettel.
.jpg)
Kétségtelenül a legjobb tanár Osváth Péter (lásd fenti ócska kép), akiről kiderült, hogy a '90-es években együtt gyúrtunk évekig a legendás Magilla konditeremben. A lófarokba fonott haja még mindig megvan. A Magilla volt az a krisztinavárosi hely, aminek a falára egy ordenáré nagy Schwarzenegger volt graffitizva, és köré a "rend, fegyelem, pedantéria" szavak.
Élmény Osváth docens minden órája, eszményi tanár: kiváló előadó, úgy köti le a hallgatóságot plasztikus, választékos és humoros mondataival 3 órán át, hogy semmilyen szemléltető eszközt nem használ, legfeljebb a táblára rajzol. Jól beszél, hangsúlyoz, láttat és értelmez, sok példát hoz, van felépítése az órájának, kitér mellékutakra is, minden kérdést megválaszol még időn túl is. És emellé eljátssza a nehezen elképzelhető dolgokat: a legemlékezetesebb a széklet útja volt, amiben ő maga alakította a szarhurkát, amint a sigmabél-szakaszon halad át. Ami furcsa volt: anatómiát, konkrét izomfelépítést (mi mire jó, minek mi a neve, mit szolgál, hogy működik) egyáltalán nem tanultunk, csak áttételesen említődtek példáknál vagy tárgyköröknél, vagy a szervrendszerek működésénél.
Ha az oktatásügy praktikusságra nevelésben gondolkodna, az Osváth-féle órákat gimikben és áltikban is megtartanám (pl. bemelegítésről, elsősegélyről, agyrázkódásról, stb alapfokú hasznos dolgok).
Lelkes és figyelmes előadó Gyulai Gergely, aki gimnasztikát oktat. Na erről sem hittem valaha, hogy egykor három tömény órában nyújtásokról, rézsutos mellső középtartásról fogok jegyzetelgetni. De érthetően és figyelmesen fejezi ki magát a tanár, számít - leginkább feleslegesen - a diákok interaktivitására. Az is igaz, hogy alig tartott szünetet, kókadozik mindenki az agyonfűtött TF aulában, s ezt ezzel oldaná: "Bedobjak egy jó kis videót?"
Időnként érdekes sztorikkal jön elő Dr. Farkas Péter is, aki kommunikációt és viselkedéstant(!) oktat, valamint a magyar sport irányítási rendszerét tárja fel PDF-diák segítségével. Tanultunk például a kézcsókról, valamint az auratávolságról. Rendkívül hasznos. Nem leszek cinikus, volt érdekes és fontos is Farkas óráin, de fennhéjázó stílusa nem volt szimpatikus. Farkas megköveteli, hogy óra elején és végén a hallgatók (fizetővendégek!) felálljanak, rendszeresen beszól a másssal foglalkozóknak: akik beszélgetnek, telefonálnak, olvasnak, sőt még egyszer engem is pellengérre állított, mert úristen, le se merem írni, aludni mertem. Tán ha érdekesebb lett volna az óra, akkor nem alszom.
Van szombati csoport is, akik 6 tömény órában kapják a dolgokat, az kemény lehet kéthetente. A heti szerdaiban a tanulók közt ott ül időnként Kótai Mihály ökölvívó, Kiss Gergely és Steinmetz Barnabás vízilabda olimpiai bajnokok. Vanek Margit is jár a triatlonos képzésre, én is azt végzem: gondoltam, három sportról tudok meg így minél többet. A tanulók legalább harmada-fele rendre távozik a szünetekben, az elszivárgás érthetetlen, mert jók az órák többsége, megéri az árát, még nem csalódtam (pedig nagyon könnyen tudok ám!). Az eddigi öt írásbeli vizsga kifejezetten nehéz volt (számítógépen 4-5 megoldásból ikszelgetni kellett, 40 kérdésből minimum 21-re kellett jó választ adni 25 perc alatt, voltak bukások is, nekem az első kettő 27 ill. 28 pont lett). Szokásosan sok felesleges dolgot is be kellett biflázni - hiába a magyar oktatás törzsanyagalapú, magolásközpontú, ahelyett, hogy kompetenciákat kérne számon. A második vizsgakörben 40/32, 32 és 29 pontokat írtam, tanultam rá: pedagógia-pszichológia, kommunikáció ill. magyar sportrendszer + vállalkozási ismeretek, valamint gimnasztika / egészséges életmód voltak a tananyagok. Sajnos arra nincs mód, hogy a kérdések helyes megoldását megnézzem, pedig lehetne tanulni az elbaszott válaszokból.
A gyakorlati oktatás kifejezetten érdekes, tök jó, ha az ember azzal foglalkozhat, amit igazán szeret. Előtte lelkiismeretesen elmentem reggelente hospitálni a felnőtt amatőr Vasemberek úszóedzésére, majd az Uniqa gyerekcsapatainak futó- ill. kerékpáros edzéseire. Tetszett, hogy az edzői is beszállt sokszor, hiába, pezseg a vér. Az viszont nem tetszett, hogy nem szólnak rá a sporolókra, kevés az erély, mert úgy vannak vele, hogy egy rossz szó, és elmegy más egyesületbe sportolni, az meg hiányozna.
A gyakorlati tömbösített órákon Révész László megtalálja a hangot a szinte vele egyidős hallgatókkal, korrekt elvárásai vannak, és praktikus dolgokat oktat, bár sokkal-sokkal több kéne ebből. Még egyszer hangsúlyozom: emberekkel fogunk foglalkozni! Révészé volt az triatlon mint sportág általánosságban, illetve az úszás, és nála kellett gyakorlati órát tartani, aki úszást vagy futást választott. Szakály Zsolt, a győri egyetem terhelésélettani tanszékének vezetője és helyi triatlonedző érdekfeszítő, alapos és széles merítés órákat tartott, leginkább sportorvosi-életmódbeli-edzéstervezési szempontok kerültek szóba, voltak alapvető futási ismeretek, bemelegítés és edzés/verseny tudnivalók. Bőven elhallgattam volna még, akárcsak Lehmann Tibit, a tiszaújvárosiak örökifjú legendáját, aki a kerékpárt, nyújtást vitte az órákon, valamint bőségesen sztorizott gazdag pályafutásáól (2:38-as maraton, hoppá, triatlonosként.) De még így is kevésnek éreztem: lesz egy triatlonedzői papírom, és nem tudom majd, hogy hol kezdjem, mert a legtöbb dologba nem tudtunk nagyon mélyen belemenni, mert az időkeretek szűkösek.
Az elméleti órákra visszatérve: azt lehet látni sok arcon, ismét tisztelet a kivételnek, hogy "lejárom, elvégzem, aztán adják a papírt, már megyek is melózni" - immár legálisan a konditerembe, szövibe, fitnessbe, suliba, akárhova. Méltatlanul alulmotiváltak, érdektelenek: vicces, hogy táplálkozástudományi előadáson simán lenyomják a sok croissant-t, csokit, icetea-t, unatkoznak, nem jegyzetelnek, tisztelet a kivételnek. Ja és a legdurvább: a diákok kint cigiznek az egyetem bejárata ELŐTT. Leendő sportedzők, könyörgöm!De az is egy magyar vonás, hogy tapsolnak az előadások végén. Oké, Osváthén lehet is, mert az tudás-show, de egy gyenge óra végén miért??! A magyar az már csak olyan, hogy a fapados leszállásakor, bukott darabnak és közepes oktatóórának is tapsol...
Ezek a legnépszerűbb (10-20 név is válaszotta) sportágak, amikből majd nyilván a gyakorlaton mindenki még specifikusan is készül és viszgázik: amerikai foci, jégkorong, aerobic-testfitness, úszás, vízilabda. A triatlon közepesen népszerű, de 2-3 ember golfra (!), sakkra, MMA-ra, vitorlázásra, kézire és futballra szeretne szakosodott. Vívó nincs.
Azt mondja meg valaki: a szerencsétlen sakkoktatóknak mért kell végigülni hosszú órákat, amikor számukra tényleg semmilyen tanulságot nem hordozó dolgokról (táplálkozás, laktátküszöb, izomkeresztmetszet, stb) van szó? :-)
