Az első rész után, amiben a balatoni ultrázás keletkezéskörülményeiről, a Bp-Moszkva futásról, Babuciról, a dunai jeges edzésekről volt szó, most további abszurd szemelvények következnek Schirilla mester életéből (forrás: Egy távfutó vallomásai). 

Az egyik hihetetlenebb, mint a másik. Úgy tűnik, ő mindent teljesen kifordítva, eltúlozva, abnormálisan akart csinálni. Aki kibírta mosoly vagy szörnyülködés nélkül a Sportpropaganda Kiadó könyvéből szedett részleteket, jelentkezzen!

13 éves kamaszként pelyvát hordott Pócsmegyeren. A munka végén elfutott a Dunához, tornacipősen átúszta a Dunát, hogy Leányfalun kössön ki nagyapja vityillójában. Oda-vissza, mindennap. Pedig az ötvenes években "az úton, köztereken futókat megmosolyogták."

1955-ben gimnazistaként Petri Lajos szobrász alkalmi munkása lesz, gipszet cipel, fát hoz a műterembe, ahol a saját tesitanára áll modellt. A bizarrságot ellensúlyozza, hogy "a Déli Pályaudvar mellett levő tüzép telepről sétáltam fel a Rózsadombra az 50kg-os súlyú zsákkal, volt olyan nap, mikor 10 fordulót is megcsináltam." Hihető?!

1957-ben már rendszeresen atletizál: "A 100 méteres síkfutástól kezdve az 50km-es távgyaloglásig bezárólag csaknem minden számban elindultam. Járási szintű versenyeken még távolugrásban és gátfutásban is versenyeztem." Ekkortájt tart magánál egy idomított sivatagi rókát is, Miskát. :-)

Érettségi után dömpervezető (!) lesz, párhuzamosan ezzel a Vasas-pálya lesz a második otthona. De közben az egyik, lelátóval ellátott teniszpályát szabadtéri mozivá alakítják át . Ezt ma kúl, nyugati szellemiségű, városbarát megoldásnak neveznénk. Schirilla kreatívan áll hozzá. "Ettől kezdve az egyik kedvenc kedvtelésem volt az, hogy filmelőadás alatt körbe-körbe futottam a pályán. A hangot végig hallottam, a képanyagból körönként 150 méter futásnyi részt láttam. Mindenesetre egészségesebbnek tartottam futva megnézni egy filmet, mint végigülni."

"Az első maratoni futásom alkalmával mezítláb futottam és talpam jól bírta a gyűrődést. A mezőny közepén érkeztem be, és éreztem, hogy egyáltalán nem futottam ki magam. Gimnasztikáztam egy keveset, majd 50x100 méteres fokozó futásokat végeztem a csepeli pálya kitűnő gyepén."

1958-ban megházasodik. Az esküvői vacsorát szendvicsek helyettesítik. A ceremónia után kimegy feleségével a Szent István parkba futni, Szöszike kerékpáron kíséri. A nászúton folyamatosan edz - "nehezen találnék ilyen baleket, mint az én Szöszikém." 

1959-ben annyira befagy a Duna, hogy nem lehet még az éles jégtörmelék közt sem elevickélni. Ekkor két léket vágat 40 méteres távolságra egymástól, és a jég alatt "ússza át" a Dunát.

Az átúszásainál a levegő mínusz 5-10 fokos gyakorta, a víz pedig 2-3. "Egész kellemes" - írja.

1966. augusztus 20-án a Parlamenttől Dunaújvárosig úszik a Dunán (70 folyami kilométer) a 16.5 fokos vízben. 11 óra 25 perc alatt (átlag 6km/h) finisel.

Rendszeres Duna-edzésein számos szuicid hajlamút ment ki a vízből - ez sajátosan rímel a saját öngyilkossági-kísérletére. De előfordul, hogy egy vízihulla úszik vele szemben (1965, Dömösről Lupaszigetre csorog le Schirilla, 34 km).

"Elhatároztam, hogy totális vízbiztonságom kialakítása érdekében néhányszor leugrom az esztergomi roncshídról. Ezen a helyen találhatók a Duna-szakasz legnagyobb örvényei. Egy edzésen 8-10 alkalommal vetettem magam az örvénybe, és hagytam, hogy lehúzzon. Majd, amikor enyhült a lehúzó erő, egy erős mellúszó tempóval könnyedén kiúsztam az örvényből. Aki a víz felszínén próbálkozik a kiúszással, elfárad, és a víz martaléka lesz."

1985. február 13-án reggel 5 percet úszik a K-hídnál Óbudán 50%-os zajlásban, mínusz 25 fokban. Hazaér, távirat az Országos Vértranszfúziós Állomásról, hogy plazmaferezisre rendelik be. 30 éve véradó, megy is szépen. Lead 4 deci vért, kicentrifugálják a plazmát, visszaöntik belé a vért. Délután Duna-átúszós produkció 30-40 ezer ember előtt az Erzsébet híd pesti hídfőjétől a Szabadság híd budai lábáig. Őrület.

1962-től átnavigál az Építőipari Vállalattól a taxisokhoz. Nyolc évig éjszakai sofőr. Nincs forgalom, jobban lehet keresni, többet tud edzeni. Remek taxis-sztorik a könyvben. A legjobb: "Utasra várva is edzettem, ilyenkor 100 métereket futottam lendületesen. A taxim a 100 méteres sáv közepére esett. Így nem szalasztottam el fuvart." Télen is, mezítláb, hóban a taxidroszton. 

Minden versenyen elindul, halmozza is. Csak egy példa: délelőtt 300 m akadályfutás, délután maraton, este körbefutja a Hármashatár-hegyet. 50 kilométeres gyaloglásban országos ezüstérmes a Vasassal csapatban, 5000 méteres gyaloglásban 24:02-es ideje van.

Állítólag hét éven át "körülúszta a Balatont". (Aczélsodrony - Sport c. könyv, 120. oldal) Az a korabeli úszó-UltraBalaton lett volna?!

Speciális hasizomedzése: cipőfűzőjére 2.5 kilós súlyokat köt, és lebegőülésekben tartja ki a súlyokat. Ez már Balczó veseverős súlymellényét idézi. Apropó lehet ilyen mellényt most kapni a Decathlonban.

1967-es moszkvai futása után leáll, elhízik, plusz 15 kiló. Fogyókúrázni kezd: "reggelire élesztő, 5dkg sárgarépa, 2dl citromos víz, ebédre 2 dupla fekete cukor nélkül, vacsorára 20dkg túró és hagyma. Futás jégerben, melegítőben. Szauna." 

De a rákövetkező évben ismét egy szoci ünnepet szemel ki: november 7-e alkalmából Bécsbe fut egy nap alatt az osztrák kommunista párt meghívására. November 16-án kerül sor a műveletre: 16h-kor indul, 267 kilométert próbál legyűrni. Az utolsó 20 km-n agonizál. 

"Rosszabb, mint egy akasztás. Semmi nem érdekelt, lefeküdtem volna a földre...Kiabáltam...16h óra után 2 perccel érkeztem meg (elég szigorú tempó)...Kaptam egy serleget és egy csokor rózsát. Aztán epét hánytam. Vizeletem sötét fekete volt."

Kislánya szeretett volna húsvétre egy bárányt. Egy csepeli versenyen meglátott kószálni párat a szabadkikötőben. Nosza vett kettőt. A Tölgyfa utcai lakásban tartják az egyre terebélyesedő állatokat, akiket gyakran meg is sétáltattak a környéken (Margit-hídnál), de a házmestert mindig le kellett fizetni, nehogy feljelentse őket.

Másik fia, Schirilla Tamás 1984-ben megnyeri a kétnapos Balaton-kerülő futóversenyt. Majd az első hazai triatlonversenyt is (Szombathely): 1000m úszás, 50km bringa, 10km futás. (A képen ifjabb György egy Duna-átúszáson).

Maga Schirilla folyton kísérti az extremitás határait. Elmegy egy 50 kilis távgyalogló versenyre (400-as atlétika pályán), délután maratont fut. Ma már nem tűnik soknak, de akkor ő tartotta a távolsági futás rekordot: egyszerre 84km (duplamaraton). Ezt javította meg 100km-re: az Alagúttól (0. km kő) indult, a dunakanyari Dömösnél fordító, vissza a Lánchídig. 90 km-nél, Csillaghegyen árokba zuhan, elveszti az eszméletét. Totálisan kimerült. Utólag megfejti: 50km-nél ivott egy erős feketekávét, és az bizony kiütötte. Soha többé nem fogyaszt sportolás közben "doppingszert". Amúgy 36-os a nyugalmi pulzusa, amit a sportszív-jelenségnek "köszönhet". A megnagyobbodás az aktív futás abbahagyása után állítása szerint visszahúzódott.

A moszkvai futásra készülésként hetente többször lefutja a Budapest-Dobogókő-Budapest távolságot (70-80 km). Ha nagyon unatkozik, átolvassa a napi sajtót futás közben.

Egyszer találkozik Zatopekkel (ő az a cseh ikon ugye, aki nyert 5, 10 ezer méteren és maratonon is olimpiát): "Csalódás. A nagy futó civilben semmitmondó külsejű kis emberke volt."

1968 telén filmszerepre kérik fel: a Bűn tornya c. filmben egy vízihullát alakít, akit a zajló Szajnába dobnak Tordai Teri parancsára. Testhezálló figura. A multitalentum Schirilla még ezévben benevez a Riporter kerestetik vetélkedőre, a legjobb 12 közé kerül be.

Télen koncentráló képességét is edzi a filmezés mellett: kifekszik a hóra és tanul a TF-s szakedzői vizsgáira. Eközben, hogy jobban tudjon úszni, egy haverjával gumihártyás békakezet csináltat. Nem válik be, de mulatságnak jó.

1970-ben a hartai Lenin TSZ megkéri, ugyan fusson már le hozzájuk április 4-e alkalmából. "Higgadtan, hideg fejjel futottam végig a 100 km-t. Nagy futásaim után már nem tekintettem igazán nagy feladatnak." Kiégés? Nagyképűség?

Ismét munkát vált: taxisból üzletvezetőhelyettes lesz. A budatétényi gebines helyre, az Akácos vendéglőbe kerül. 14 órát melózik, örül, hogy állva dolgozhat, de persze futva jár oda és vissza a munkába. A piás elemekről nagyon rossz véleménnyel van ("Úgy jöttek nap, mint nap, mintha kötelező lett volna... A melegítősök várják, hogy az üzlet kinyisson és megvehessék italukat, aztán megveszik a Népsportot. Talán az italozásuk felmentését keresik, vagy volt köztük, aki sportolt valaha és most bugyután idézi fel a szép napokat? Sokan alkoholizálnak szociálisan, mintegy törvénybe iktatottan... A alkoholizmus pénzért vett baj... Helyettük senki nem fog leszokni róla."). Viszont egyszer az egyik vendégtől 10 korsó sörért gyöngybaglyot vesz, amit élő egérrel etet. Megunja a részegeket, lelép. Alkalmi munkás lesz házépíteséknél.

Majd pincérkedésre adja a fejét a Cserepes vendéglőben. Ott sem húzza sokáig, kukás lesz! Fent és lent és megint fent, hiszen az érdekes munkakörből ismét egy másik világba röpül: az Ökölvívó Szövetség kéri fel főtitkárnak 1979-ben! Néha annyira komolyan veszi a munkáját, hogy a Népsportot nem az atlétika, hanem a bokszrovattal kezdi. Raportra jár, fogaskeréknek érzi magát, meg kell felelnie. "A legnagyob bohóc" titulust aggatja magára. Ül tehetetlenül a főtitkári gépkocsi fehér műszőrmés ülésén, és eszébe jut, hogy a kukásautóval is ezen az úton közlekedett. Kontrasztos élet. Moszkvai díszfogadás, különrepülőgép, celeblét, taxizás, kulizás - mindenben része volt már eddig.

Összehasonlítja a "szupermaratoni" futást és bokszot -  elég sajátos ideológiával: 

"A sérülés állandó veszélye, mint rizikófaktor, szinte "szerencsejátékká" teszi mindkét sportot. Előfordulhat, hogy a versenyt sérüléssel is tovább kell folytatni, ami emeli a teljesítmény értékét...Mindkét sportágnál mint gondolati komplexum jelentkezik az önfeláldozás, a szenvedések eltűrésére irányuló akarat... Mindkét szakág az érvényesülésnek az egyik legnehezebb formája, attól függetlenül, hogy hírnév szerzésére messzemenően alkalmas... Ezekre a sportokra magas vagy alacsony intelligencia szinttel rendelkező egyének a legalkalmasabbak."

1982-ben megalalul a Pest megyei Sporthivatal keretein belül a szupermaratoni szakosztály. 1983-ban a balatoni szupermaratoni már "nemzetközi" verseny: elindul három osztrák is. 1984-ben megrendezi az első Dunamenti Szupermaratont: 50 induló, a győztes Póczos Gyula. Már feltűnik a kiváló ultrás, Kis-Király Ernő, aki 1986-ban 2. volt a Spartathlonon.

Schirilla megkülönböztet mozgásformákat: ballagás (erőltetetten lassú, bámészkodással egybekötött haladás, 1-2 km/h), séta, barangolás, lötyögés, járás, gyaloglás, döcögés (erőltetett, bicegős mozgás, a teljesen kifutott hosszútávfutók így erülik el a verseny feladását), menetelés, erőltetett menet, kocogás, versenyszerű gyaloglás (10-15 km/h), bemelegítő futás (9-12 km/h), szupermaratoni futás (12-16 km/h!), maratoni futás.

Schirilla 4 csodaszert ajánl az ultrások figyelmébe:

1) Reparon aranyér elleni végbélkenőcs (sebgyógyító, amolyan "műbőrt" képez, ha a lábra használjuk vagy sebfedésre)

2) szarvasfaggyú (ha feltörte a cipő, kisebesedett a lábfej)

3) törülköző (izzadt test felfrissítse száraz törcsivel való ledörzsölés által, pórustisztítás)

4) kemény felkészülés, könnyű verseny, amit ő kamatbetakarításnak nevez (a tőkebefektetés maga az alapozás).

Ajánlhatta volna a tápsört is...

Egy szép gondolat a végére: "Az élet lassú égés. Ami a szervezetnek esetenként jól esik (lustálkodás, zsíros ételek, élvezeti cikkek fogyasztása), káros. Ami olykor rosszul esik (hosszútávon történő fizikai terhelés vállalása), hasznos...Sportolnék, de nincs időm rá. Önbecsapó kibúvás!"

Schirilla magát "rendhagyó, sokat kritizált, olykor dicsért, alkalmanként ünnepelt, esetleg meg nem értett távfutónak" tartja. Magam sem mondhattam volna velősebben.

Tényleg, újraolvasva ennek a posztnak a tartalma magam számára is hihetetlen.