Ismét eltelt egy negyedév, és rengeteg cikk (link) jelent meg (élesedett), és tűnt el a süllyesztőben. Van, ami nem is friss, csak most került a szemem elé, de valamiért érdekes lehet (futás, atlétika, sport vonatkozásában). A lefagyott szemgolyójú ultrás, futópályaépítési mizériák, a lábatlan nő és a futópad esete, Paula és Gebre búcsúja, futóversenyrendezési anomáliák.
Kezdjük totális hülyeségekkel felütésként. Íme az olimpikon gerelyhajító, aki lánya tejfogát röptette 60 méterre.
Örkény sem találhatott volna ki jobbat: tévés kvízműsorban nyert az egyik szerencsés 2400 dolláros ajándékot. A pici bibi, hogy mindez egy lábatlan nővel esett meg, a nyereménye pedig egy futópad.
Egy alig 20 kilométeres új-zélandi terepversenyen eltévedt kismamafutó, aki amíg meg nem találták a mentőegységek, a saját anyateját itta.
A célbaérkező pályaatléta, aki letarolta a rendezőség magáról megfeledkezett tagját. (Ez egy régi cucc, de most láttam, elég mókás.)
A hülyeség és realitás jó széles határán mozgó cikkekel folytatjuk.
Szélvakság - tanuljátok meg ezt a kifejezést ha télen ultráznátok. Simán úgy járhattok, mint az a futó, aki a hó- és jégszemcséktől majdnem megvakult. Szinte már írnám, hogy kifagyott a szemgolyója, hogy Happy Tree Friends sorozatba illően rémüldözzünk, de a gyors orvosi közbelépés megmentette a sporttársat.
De elég kisebb távot vállalni, például egy maratont, ott is kemény változások történhetnek a testben - már ha a divany.hu oldalon megjelenő cikkeknek adhatunk hitelt, mint ennek az összefoglaló a 42 km alatti fiziológiás folyamatokról.
Ennél már sokkal érdekesebb a hosszútávfutás és sprintelés hatásait, különbségeit összevető kis fitnesscikk, vagy a saját testedzésfüggőségét részletesen leíró újságírónő alapos analízise a Guardianban az angolul olvasóknak. Egy merészen ívelő túledzéstörténet belátással, kellemes lecsengéssel a végén.
Jöjjenek örömteli cikkek, büszkeségek!
Itt a magyar UTMB? 147 km-es UltraKék terepverseny a Kék turistajelzésen. Július 20-ig még lehet nevezni az augusztus elsejei tájban gyönyörködős, hegyremászós, zergeugrálós lejtmenetes szenvedésre.
Lubics Szilvivel egy hosszabb beszélgetés a 168órában, amiből - a sok már tudott is mindig megkérdezett dolgon kívül - kiderül ki a példaképe és mit vár a torinói vébétől (ami amúgy csalódás volt Szilvinek). Eléggé abszurd, hogy a cikk két héttel a vébé után került ki.
Futócipőmúzeum nyílt New Yorkban - aki arra jár, csekkolja a sneakereket (futásra és utcai viseletre is alkalmas, fivatot teremtő surranókat).
Amerikánál maradva: mondanám, hogy felemelő, de közelebbről megnézve, inkább nyálas magamutogatásnak tűnik ami idén a bostoni maratonon történt a 2013-as robbantások egyik túlélőjével. Idén Bostonban mindenki glóriát akart a feje köré? Mint az elit előtt trappoló családapa??
A XI. kerületi hobbifutók igencsak elkényeztetett helyzetben vannak: a Bikás parknál (a 4-es metrómegálló mellett) már van egy 800 méteres rekortán, a Feneketlen tónál pedig hamarosan nyílik egy újabb. Ezzel és azzal, hogy a szabadtéri színpadból kellemes chill-out fröccsöző létesült, a környék szintet lépett, hangulatos, kellemes, már-már reklámfilmbe illően idillikus lett.
Ha már futópálya, akkor itt egy gyűjtés a budapesti lehetőségekről (ár, elhelyezkedés, facilitások) annak, aki gumisalakon résztávozna, vagy csak kerülné a betont. A vége az lesz, hogy karhatalmilag kell majd távoltartani a futóhordákat az atlétikapályáktól..
Akkor térjünk rá a konfliktusosabb cikkekre.
Maradjunk a futópályáknál: a margitszigeti rekortán befejezése csak húzódik és drágul. Ez már nem is hír. Tényleg, hogy a p**ba lehet, hogy egy év alatt sem tud elkészülni, pedig még választási ígéret is volt. De ez a belső úton futva még kibírható - kivéve hétvégén. Tegnap kinn voltam, és a sziget fullon volt, a belső úton tumultuózus jelenetek bringóhintókkal, egymás seggébe érő buszokkal, bringásokkal, futókkal és elektromos kocsiban csücsülő közteresekkel.
Az ilyen életképek, no meg az útlezárások akasztják ki rendre a 444 újságíróját (tebege). Számolgat, hogy mibe kerülhet egy futóversenyt rendezni. Nagy biznisz amúgy, ha jók a kapcsolataid. Érdekes cikk, jó kis átvilágítás, csak az a háttérben ott sejlő, bicskanyitogató, fejcsóváló felhang (kvázi köcsög futók) ne lenne benne. Ha meg nem számolgat, akkor frusztrációit ventillálja. Az újságírónak rendre be van csípődve a futás - mintha irigy vagy dühös lenne a futókra. Május 7 és 11 között 3 cikkben is kidühöngte magát, a futókat és a városlezárást kritizálva a jó, hasznos oldalát nem nézve. A kommentek külön megérnének egy elemzést. Tebege először az EU-s futás előtt, aztán közben, végül utána őrjöngött egy sort, pont mint John Cleese a komcsik ellen.
Jöjjön most az én becsípődésem. Óriási sztori, ami a országúti bringás OB-n történt, és a szélárnyékozós becsípődésemet gyönyörűen megtámogatja. Ment az első helyért a küzdelem, amíg a cél előtt a szélárnyékozós, magát végig mással huzató Grál-lovag fel nem rúgta a paktumot a neki felvezető bringásnak.
Népneveljünk kicsit.
Egyfelől düllesszük mellünket ki, hosz a magyarok a maratonfutásban is népességarányt tekintve élen járnak (az elején még futnak).
Másfelől rettenetesek az utánpótlási mutatók: túlsúlyos, mozgásszegény életmódot folytatnak a fiatalok ("bezzeg az én időmben", ugye). Én nem aggódom annyira, mert sokkal több olyan sztorit tudok, hogy ezek a kövér fiatalok, késpbb elhízott felnőttek egy szép napon felébredtek, és életmódot váltottak. Olyan sztoriból is sok van, hogy aza a gyerek, akit sportoltattak, az amikor elnyerte önrendelkezési jogát 18 év után, immár az edzések közelébe sem akar menni, és utána kezd el vészesen elhízni, nem mozogni.
De mi erre a KLIK válasza? Még nem tudjuk, egyelőre vannak a napi testnevelés órák az általános iskolákban (felmenő rendszerrel, idén szeptembertől már egyre több osztálynak). A diákparlament viszont összegyűjtött egy csokornyi kifogást, hisz ők aztán tényleg belülről élik meg a KLIK intézkedéseit. Az egyik látlelet a jelentésükről, amit a KLIKnek adtak át: "Az 5 testnevelésóra mindenkit idegesít: közben nincs se tornaterem, se öltöző ahhoz, hogy értelme legyen a heti öt testnevelésórának. Van olyan budapesti iskola, ahol bevezették az elméleti testnevelést, mert nincs hol rendes tornaórát tartani, ezért a diákok sporttörténetet tanulnak, illetve videóról sporteseményeket néznek."
Közben megjelent egy futós könyv - kicsit diszkriminatív, mert a címe ez: Futásról nőknek. De nem sértődöm meg, a borítóról már az is kiderül, hogy van olyan, hogy futónő és akkor gondolom, futó férfi is (egybe kell írni?). Ha valaki olvasta, kérem kommentelje be, mik azok a misztikumok, amik csak nőkre vonatkoztathatók futást illetően (a várandósság/szülés és a menzesz témakörén kívül), és amivel meg lehet tölteni 208 oldalt.
Búcsúval búcsúzunk.
2012-ben Bécsben futottam egy maratont, előtte az expón a fenti táblákat osztogatták, amivel biztatni lehetett a - gondolom nem kevés rajtpénzért odacsődített, már zenitjükün túl levő - nagy sztárokat, akik "kapj el, ha tudsz" játékot nyomtak. Paula jókora előnnyel indult a félmaratoni távon, Gebre pedig vállalta, hogy behozza a hátrányát. Emlékszem, amikor melegítettem a start előtt, a VIP-futóketrecbe benézve láttam Gebrét, amint lazán kezelget a futókkal, és naná: mosolyog. De már mindketten levonultak a versenyek betonjáról. Pedig érdekes lenne megnézni, mit tudnának ultrán. Paula Radcliffe és a mosolygós bérgyilkosnak titulált Haile Gebrselassie is visszavonult tehát - a Gebréről szóló cikk szépen bemutatja pályafutását. Mindkettőről sokat írtam már, Paula athéni tragédiájáról itt, Gebre a legszebb hajrájáról pedig. Akit pedig az élete érdekelne 25 percben, itt egy remek portrévideó.