Egy kötetlen interjú jön Balatonfüredről a szinte már multiday-klasszisnak számító Joe Fejes ultrafutó kísérőjével, a Svejkre emlékeztető Mike Dobies-zal. Mike amúgy veterán terepultrás, kilenc Hardrockot teljesített. Az apropó: napra pontosan egy éve győzte le Janisz Kúrosz futólegendát Joe Fejes az Across the Years hatnapos versenyen, erről itt olvashattatok. Ritkán verik meg Kúroszt, de Fejesnek sikerült már párszor: 2012 szilveszterén a háromnapos (72 órás) futási rekordját döntötte meg a maga 503.5 kilométerével, aztán egy év múlva már a pályán is lenyomta a görög-ausztrál mestert a hatnaposon. Fejes legjobbjai amúgy: 48 órán 379.8 km-t, 24 órán 252 km-t, 12 órán pedig 131 km-t tud. 

A rémisztő és a felemelő találkozása az érthetetlenséggel - ilyen első látásra egy hatnapos verseny, ahol a "tiszteletreméltó teljesítményt" lehet nettó baromságnak és futóelhivatottságnak is tekinteni. Láttam futótársakat, akik szinte mindenhol felbukkantak az év során. Volt olyan, aki a hatnapos után 4 nappal már az 50 km-es OB-n futott. Nem törődnek a szétforgácsolódással, kiégéssel, sérüléssel, vagy pontosan tudják mit akarnak és képesk elviselni? Muszájból mennek minden ultrára, mintha kötelező lenne vagy mert tényleg ilyen az évadjuk? Sokaknak ott derül ki, hogy a vágyak és realitások nem mindig csengenek össze, a tervezés és önismeret nem mindig jár kéz a kézben.

Szóval tavaly májusban ellátogattam a balatonfüredi kempingbe, ahol szintén egy hatnaposat rendeztek, amin Fejes is elindult. (Valamiért mindig a  "Hát magyarok vagyunk, nem?!" jut eszembe, amikor sikeres külföldi hazánkfiaival találkozom.) Füreden az utolsó nap utolsó óráit néztem meg, akkor már azért többnyire sétálókkal taláékoztam. Fejes 975,654 km-rel új pályacsúcsot és egyéni csúcsot állított fel. Ami amúgy a DUV szerint az életkorával arányosítjuk (age graded performance), akkor 1079.502 km lenne. Tök jó móka ebből a szempontból megnézni magunkat a DUV adatbázisában, megmutatja, hogy mit is tudnánk futni a már elért eredményeinkből, ha fiatal titánok / világklassziksok lennénk. (Amúgy a sok hatnapos ilyen-olyan rekord táblázatban, számítási módban nem nagyon tudok kiigazodni, az expertek kommentálják be lécci. Mindenesetre közlök pár kimutatást, számítgatást a fotók között.) 

A hatnapos az már ultra-ultra számomra. Oké, nem kell állandóan futni, de mégiscsak ott vagy ennek a 144 óra szorítójában, nem aludni mentél oda. Ennyire lehet szeretni a hobbinkat?! Nem indulnék ilyen versenyen mai fejjel, egyszerűen nekem ez már nagyon ufó, eleve a körözgetéses verseny nem a szívem csücske. Furcsállva, kicsit viszolyogva és tisztelve állok az ilyen borzalmas hosszúnak tűnő versenyhez.

Az önsanyargatás része OK, a monotonitás, a szinte már egyhangú munkává váló tevékenység része nem tetszik benne. És gyanítom eléggé hazavágja a sonkákat, ezért is volt mint említettem látni olyan magyar versenyzőket, akik pár hete a torinói 24 órás vébén futottak, vagy akár az 50 km-es OB-n, netán egy Optivita ultrán, majd az UltraBalatonon pár héttel később vagy a Spartathlonon. Hogyan épülnek ebből fel, mennyire készülsz ki tőle, jó-e ez a kizsigerelés? Tény, hogy van, aki a hatnaposból "él" a szezon további időszakában, és van, akit annyira taccsra vág, hogy onnantól nem lesz pariban a versenyeken. Akik robotolnak keményen, összehoznak 600-800 kilométert. 

A képről: kedvenc öltözékű versenyzőm, ha jól emlékszem, cseh volt. Kísértetiesen emlékeztetett a Postabank-reklámszpotra. Nézzük is meg, retrózzunk egyet 1996-ból.

Offtopic: Amúgy erről jut eszembe, hogy amikor nyaranta egy kézműves fagyipultot őriztem a Várban éjszakánként a 2000-es évek elején, akkor egy hajnalban felrázott egy illető, hogy fagyi van-e eladó. Kikentem neki egy adagot álmos szemmel, nagy borravalóval fizetett és átsétált a szemközti (Dísz tér) házba. Ő volt Princz Gábor, a csődbe ment Postabank levitézlett elnőke, akit akkor már köröztek.

De vissza a hatnaposra. A szervezők azt írták róla a FB-n: "Egy hatnapos verseny minden résztvevő számára hatalmas élmény. Mintha egy másik dimenzióban léteznénk. Megszűnik a külső világ, nincsenek hírek és munkahelyi dolgok, csak a futók és a futás. Holnap el kell hagynunk a kempinget és vissza kell térnünk a mindennapi életünkhöz, és higgyétek el nekünk, fura ebbe belegondolni." Pontosan, szépen fogalmaztak, mégha valami szektaérzete is van.

A "Van-e értelme" kérdés persze végig ott lebeg, s ha inkább nemmel is válaszolnék, szemmel látható, hogy sokaknak ez egy szabadságolással egybekötött hobbikiélés. Sok az olyan futó, akiknek a családjuk/sleppjük strandol, keresztrejtvényt fejt, zoknit tereget, amíg a másik futkorászik, sétálgat, vánszorog. Aztán megpihen, ebédel, ha kedve tartja, sziesztázik, így is megvan a napi 60-80 km.

A helyszínen a következőket láttam (felületes, villámlátogatásos benyomásom!): van benne valami elveszejtően pointless, de mégis nemes küzdés. Másfelől olyan volt mint egy sportosra vett nyugdíjastalálkozó - legalábbis sok koros ember volt, jellemzően megállapodott, élemedett nyugat-európaiak, akik párjukkal, esetleg lakókocsistul vonultak Magyarországra. Láttam jókedvű hobbistát, addikt, telhetetlen futót is, aki amolyan 144 órás afterpartinak fogja fel a dolgot, de láttam vezeklő vagy meditáló, határtágító sportolót is, de test gyötrő megszállottat is, akinek jobb dolga nem akadt. Típusból ezerféle volt.

Az ultra - sok más mellett - a lassuló emberek sportja, a hatnaposon aztán tényleg nyugodtan lófrálhat körbe a kemping betoncsíkján a versenyző, nincs veszély, nem eshet ki (max. feladja sérülés miatt) pihenhet, aludhat, ehet bármikor, nem kergeti senki, idő vagy táv nem sürgeti. Egy A-B versenyen búcsúzhatsz a limitidő miatt, itt béke és bajtársiasság honol, és egyfajta céltalanság (nem pejoratíven mondom). Az értelmét továbbra is próbálom megtalálni, de egyelőr a futáséra sem jöttem rá, szóval nem tudok okosat írni. Aztán finis, a hetedik te magad légy, a jóisten is megpihent a 7. napon, állítólag ezért hatnaposak a versenyek. Persze vannak "ateista" versenyszervezők is, akik simán rendeznek hétnaposokat.

Amikor délben lefújták a versenyt, akkor odamentem Joe Fejes kísérőjéhez, hogy beszélgessek vele a többnapos versenyek sajátosságáról, a versenyzői és kísérői lélektanról. 

Helló, Balázs vagyok.

Szia, én Mike. Te voltál a Barkley Marathonon? 

Nem, az a Lőw András itt mögöttem, csak ő leragadt Sumie Inagaki apartmanjánál beszélgetni.

Emlékeszem rá 2007-ből, 33 órát kutyagoltunk együtt, sosem voltunk távolabb tíz méternél.

Hát az rövidebb volt ennél.

Ja, de meredekebb és nedvesebb volt.

Milyen volt ez a hatnapos egy kísérő szemével?

Élveztem, tetszett ez a kis futófalu a bungalókkal. Én csak adtam-vettem a frissítőket Joe-nak.

Indulnál egy ilyenen?

Dehogy, ez nem az én stílusom. Nekem a dombok kellenek, az erdő, a térképről tájékozódás, a hó, az eső. Nem vagyok jó futó, inkább kirándulótípus.

És akik itt voltak, jó futók?

Kiválóak.

Még ha sétáltak is sokat a 144 óra alatt?

Te az idősekről beszélsz. A fiatalok azért gyalogolva is gyorsak. Amúgy a hatnaposok főleg az időseket vonzzák, ezért is nagyszerűek.

Mit gondolsz, miért van ez így?

Mert a fiataloknak nincs türelmük ehhez. 10 óra után elkezd nekik fájni, elmegy a kedvük, tökük tele lesz, és azt mondják, "megyek haza." Az érettebb, idősebb embereknek, ha problémájuk van, akkor azt mondják, "megoldom, ezt és ezt csinálom és jobban leszek 4-5 óra múlva, és minden ugyanolyan élvezetes lesz mint korábban."

Táblázatok:

1) Balatonfüredi tacepao 2015-ből

2) Joe Fejes Facebookjáról

Szerinted itt mindenki élvezte?

Hát, egy bizonyos szinten/fokig igen. Nyilván van olyan része, amit gyűlöltek, vagy kényelmetlen volt. Nézd azt a csávót: pár órája még szenvedtek, és most mókáznak.

Ja, hogy az a jó benne, ha befejezed?

Abszolút. Azt már senki nem veheti el tőled. "Nézd, mit tettem. Ha szerinted ez könnyű, akkor tessék, lehet megpróbálni."

Azért egy A-ból B-be tartró verseny vagy egy időalapú között van különbség. Az időt nem sürgetheted, a távot igen. 

Hát igen, az időtől csak azt kívánhatod, hogy menjen gyorsabban.

Egy ilyen versenyhez speckó lelkület kell, sajátos megközelítésre van szükség.

Minden futónak megvan a maga háborúja: a nap, a vízhólyagok, alvás ellen. Küzdenek, és meg is nyerik többnyire.

Miért kell ilyen hosszan futni?

Miért eszik valaki steaket és nem hamburgert?! Ízlés. Vannak a focikedvelők, mások a horgászatot preferálják. Talán ők itt nem olyan jók a rövidebb távokon. 

Szóval a sikerről is szól? Legyen valamiben sikerélményed?

Naná. A világ leggyorsabb maratonistáit legyőznék egy gimi sporttagozatosai 100 méteres futásban. A 42195 méteren viszont verhetetlenek.

Mi volt a feladatod, amíg Joe futott?

Az, hogy neki ne kelljen megállnia. Odaadni, elvenni a palackot futtában. Kaját csináltam. Lefektettem, ébresztettem.

Amolyan nonstop rendelkezésre állás?

Mintha egy babysitter lettem volna, vagy egy dajka egy 5 éves kölyök mellett. "Ezt csináld, azt csináld, gyerünk."

A fájdalom vagy a fáradtság agresszívé tette?

Egyszer-kétszer. Mondja, hogy a következő körben vízet kér és zselét. Elment a 900 méteres körére, közben valaki odajött, dumáltunk, elfelejtettem. Jön és adok neki egy kólát. Felhúzta magát és káromkodott. Hát istenem, fáradt volt és házsártos. Amúgy nagyon kiegyensúlyozottan versenyzett.

Futóként kísértél. Mi volt ez inkább neked: vakáció vagy munka?

Vakáción a tengerpartra megyek. Figyi, amikor ellátogatok egy sporteseményre, akkor tök jó, hogyha kapok az első sorba jegyet, leülök és élvezettel nézem. Itt ugyanez van, sőt még részese is leszel, de melózni kell, nemcsak bámulni.

Szerintem előfordulhat, hogy egy kísérőnek sokkal macerásabb egy verseny, mint magának a versenyzőnek.

Szervezned kell, mindig éberen figyelni és csúcsra járatni magad. Felállítani neki apró célokat, és finoman adagolni. Például 3 kör és megelőzöd ezt a csávót. Még nyolc és ezt, még kilenc és azt. Vagy 5 és fél mérföld múlva négy csávót tudsz magad mögé utasítani. Nem itt a versenyen, hanem világrekord szinten. Ha nem mondom neki, akkor most az All time-listán csak valahanyadik. lenne, így meg a 2. Ez csak egy újabb toll a tollas fejdíszében.

Milyen céljai vannak egy ilyen futónak?

Még tovább jutni. Most 975 km-ig jutott. Voltak itt ilyen "jubileumi" táblácskák, például hogy 500 kilométer, ami mellett fotózkodtak, akik elérték. Joe egész verseny alatt az 1000 kilométeres táblára sandított. Vágyott rá, de nem fotózkodhatott vele. Majd jövőre. (Kúrosz 1988-as rekordja 1028.938 km)

Mennyit pihent Joe hat nap alatt?

90 perc volt a legtöbb. Mint egy gép, vagy óramű. Az első nap rendre elragadja a hév a versenyzőket, már mondtam is neki: Joe, lassíts! Ráokézott, aztán nézem a részidőket, hát csak gyorsít. A harnadik napon már lassult, a negyediken már oda kellett lépnie, az ötödiken és az utolsón még inkább.

Mennyit és hogyan edz Joe?

Nem fut nagyon hosszúkat, 90 perceket, edzője sincs. De nagyon gyors a regenerációja, és ezért jó a hatnaposon vagy a háromnaposon. 24-28 órán ez nem jön ki annyira. Az agyának és a testének a 3-6 naposok mennek. Én pedig a stratégiát dolgozom ki: mennyit aludjon, milyen tempóban fusson, mikor egyen és igyon. A holtpont neki a harmadik-negyedik nap. Olyan ez, mint egy vízibiciklivel az óceánon: az első napokon még látod a partot, ahonnan indultál, az utolsókon látod, ahova tartasz. A negyediken, a középsőn, semmit sem látsz, csak a nagy kékséget. Úgy érzed sehova nem tartasz, nem jutsz el. Frusztrált leszel, kételkedsz magadban, nem érted, mit keresel itt. De az ötödik napon már látod a végét. És akkor elkezded nyomni. Elég bizarr, nem? De ha érettebb, bölcsebb leszel, el tudod ezt viselni. Vagy nem.

Mindenesetre gratulálok! (A képen éppen Lajkó Csabi gratulál.)

Joe csinált mindent, én csak a könnyebbik végét fogtam meg.

Fotók: SpeakEasyProject, illetve irunfar.com, edzesonline.hu, futanet.hu