Az ultrafutás cirkuszi freakshow. Kívülről nézve biztos, belülről is időnként. De néha beleesnek a szórásba meglepően normális egyedek is. Ilyen Jurek. És itt az ő véleményes szerkesztésű (egyelőre csak angol nyelvű) könyve ultrafanoknak.
Ez az a különös kiadvány, amiben a Jurek anyjának haláláról szóló vallomásos részt közvetlenül egy pudingrecept követi. Mindenesetre egy érdekes, még ha nem is nagyon fontos könyv a 2000-es évek egyik megasztár futójáról, akit a végén inkább alázatosnak, szimpatikusnak, de meglehetősen önzőnek gondolunk. Pedig eltartja az igazán húsbavágó témákat magától.
Ami jön, több lesz mint kritika, inkább könyvbemutatás, mazsolázás és tanulságok sora, plusz egy rémisztő videó a Western States-ről. Nem spoiler, inkább elemzős, hosszú poszt idézetekkel, esetekkel, pályaívvel.
Update: a könyv később megjelent Futni Enni Élni címen. Lásd itt: https://nemaze.blog.hu/2015/11/17/futni_enni_elni_megvenni_olvasni
Vannak, akik szerint kötelező olvasmány, de részleteket még senkitől nem hallottam. Így elolvastam. Jurek a könyv megjelenése idején a TED-sorozatban tartott egy minielőadást, hát szegényben az anticelebritások sajátosságai összegződnek: nem épp lehengerlő karizma, átlagos öltözék, sótlan beszéd, bár láthatóan izgult. (De legalább nem olyan buta, mint a marketingfutó Karnazes, akiből nemcsak a Conan O'Brian show-ban, hanem David Letterman traccspartin is hülyét csináltak.) Az első öt percben összesűríti az életét (a könyv tartalmát), ki-kinéz a súgógépre. Aztán jön a show: betámolyog a Szezám utca sütiaddiktja, Cookie Master. Elég viccesen faggatja a neki végszavazó Jureket az ultramaratonisták életéről.
- Vegán vagyok.
- Nem érdekel, milyen országból jöttél.
Nagyon ötletes, ahogy amolyan doktorbácsisan megkülönbözteti Jurek a sometime food (időnkénti kaja, pl. süti) és az anytime food (zöldség, gyümölcs - ahogy a '90-es évek közepi felkapott gimis bulihelyet hívták).
Gyors összefoglaló
Jurek 2009-ben magánéleti és sportbeli okok miatt egy olyan midlife crisis-ba, burnoutba került, amiben kénytelen volt leszámolni illúzióival. Neki akkor addig tartott a csúcs. Így összegzésbe fogott. A könyvet (2012, kiadta Bloomsbury, 260 oldal, az európai és az amerikai borító eltérő) Jurek tollbamondta Steve Friedmannak, a NYTimes és más lapok sportszakírójának. A címe eléggé szembeötlő és gyomorbavágó marketinges húzás: Eat and Run. Na ezt hogy fogják magyarítani - már ha nem hagyják meg eredetiben? Egyél és fuss?! Enni és futni? Evés és futás? Egyik rosszabb, mint a másik. Ugyan tényleg erről ír(at) Jurek, de ennél mélyebb a könyv, és Jurek sem látszik ilyen egyszerű embernek, amit a címadás sugall. Na jó, az alcím jobban odabasz: Hihetetlen utam az ultramaraton nagyságig. Az egyetlen dolog, amit szeretek magamban, az a szerénység - mondá Bástya elvtárs.
De van mire szerénykednie, baszki! Van egy 2:38-as maratonja, egy 3:04-es terep(!) 50km-e, hétszer nyerte meg egymás után a WesternStates100-at, az amcsik hírneves 100 mérföldes (=160 km) terepversenyét (remek salomonos videó van arról, hogy egy lóversenyből alakult át futóversennyé), behúzta a Hardrock100-at (2007-ben), két Badwater-győzelem is befigyelt a sűrű éveiben, ja és Kouros után övé az egyik legjobb idő a Spartathlonon, amit 3x nyert meg zsinórban (2006, 2007, 2008).
A könyvben a hanyatló évei végét elemezve belecsúszik a nosztalgiába, de visszavonulása - vagy csak hosszú pihenője előtt? - azért 2010-ben amerikai rekordot futott 24 órán (165.7 mérföld). Az UltraRunning Magazin négyszer választotta meg az "Év Férfi Futójának" (2003, 2004, 2005, és 2007), ám 2006-ban, amikor Badwatert és (először) Spartathlont nyert, csak a 2. lett a szavazáson, egy Karl "Speedgoat" Meltzer előzte meg. Ciki lett volna neki adni negyedjére is, mint Messinek az Aranylabdát? Meltzer totális ellentéte Jureknak: red bull, mikrokaják, húsevés.
Még egy barterba kapott dicséret is ott díszeleg a (szerintem dögunalmas) Futni születtünk szerzőjétől, amolyan hollywoodi filmtrailer-szerűen: "A man and a story..." Keresztpromó a javából: a Born to runban Jurek szerepel, itt meg McDougall. Ja, azt tudjátok, hogy film készül a Born to runból? Waaahh. Nem Jurek játssza magát, viszont Caballo szerepében Matthey McConaughey virít majd.......
A könyv szerkezete nincs túlcifrázva: előszó, idézet a fejezetek elején, 21 hosszabb fejezet kronologikusan haladva (élet, versenyek, gondolatok vegyesen), minden fejezet után egy féloldalnyi szaktanács (nyújtás, hogy lépjünk, proteinbevitel, a testközzéppont edzése, stb) és egy vegán ínyencség receptje, utószó. Kiváló a szócikkmutató, szinte tudományos jelleggel van irodalomjegyzék is és egy Jurek-versenylista 2010-ig. 12 oldalnyi képanyag.
Ahogy mondja: arról szól, hogyan tanult meg enni és futni. Az Eat and Run korunk egyik legnagyobb (már háttérbe vonult) ultrásának szellemírós életrajza, szakácskönyve és imamalomként hajtogatott életfilozófiája. Közepesen hosszú, (A5-ös, és a 240 oldalt minőségi vastag papírra nyomták) sokszor önismétlő, sztorizgató, és bődületes kihagyásokkal operáló munka. Ugyanakkor az őszintesége - mégha néhol patetikus és elhallgató is - megsüvegelendő. Jurek magát reménytelenül önzőnek, versenymegszállotnak tartja, aki keresi a határait minduntalan, és képes a leghúzósabb dolgokra is, hogy flowba kerülve "elveszejthesse" magát. Aki rájön, hogy a trófeák, díszövek és szponzorok helyett mégis csak a puszta tevékenység boldogítja. És ez roppant szimpatikus. Ahogy az is, hogy el lehet tenni tőle sok tudást, ötletet. Edzésmódszereket, taktikai elemeket, táplálkozási trükköket is leír Jurek, magam is sokat tanultam belőlük
Kihagyások:
Simán átugorja a 2. Spartathlon győzelmét egy félmondattal, vagy 2003-at elintézi fél oldalban, amikor az 5. WS1000 győzelmét az Év teljesítményének nevezték Amerikában. Nem írja le, mit érzett, amikor megdöntötték a 24 órás amerikai rekordját (Mike Morton),és azt sem, amikor Tim Olson majd' 50 percet rávert WS100 csúcsára. Néha éveket is ugrik, ok-okozatokat hagy nyitva, s párkapcsolatairól, futáson kívüli vágyairól szűkszavúan ír. Például sosem írja, hogy a felesége vagy a mostani csaja kísérte volna-e bármikor is versenyen. Egyedül az anyja korai haláláról ír, mint áttételesen motiváló tényezőről. A legfurább, amikor az UTMB-kísérleteit intézi el 1--2 bekezdéssel. Naná, az amerikai közönség a sikerekre éhes, a kudarcok nem nyerők. Márpedig az UTMB 19. hely az neki 2009-ben, pláne a kiesés a 2-3. helyről térdsérülés miatt 120 km-nél. Úgy érzem, ez neki egy örök szálka. S valszeg még mocorog benne, hogy egyszer fut egy jó UTMB-t. Speró, reszkess!)
A célközönsége sokkal kisebb és speciálisabb - pláne Magyarországon - mint a béna, a futós könyvek hiánya miatt érdemtelenül túlsztárolt Futni születtünknek. Ha a leendő kiadó abban bízik, hogy megveszik a vegánok, és megveszik az ultrások, vagy a mikroszkóppal is alig látható törpeminoritás, a vegán ultrások, akkor bajban lesz. Vegánoknak ez kevés, ultrások meg nincsenek sokan, persze abban bízhatnak, hogy Jurek a terepeseknél és országútisoknál is egy idol..
NA DE AKKOR NÉZZÜK A MŰVET MÉLYEBBEN! (Mindenre a könyv írásának ideje érvényes. Lehet, hogy azóta Jurek már mást mond, bár ezt kétlem a honlapja alapján.)
A könyv elején Jurek leszögezi, semmilyen felelősséget nem vállal senkiért, ha másolja a módszereit. Lelkileg vele van "minden egyes kibaszott lépésnél", de orvosi konzultációt javasol az ultrába kezdőknek. Jurek lelkisége a futással (és némileg a táplálkozással) vitathatatlan. Ácsingózik valamire, amit 240 oldalon sem tud igazán nevén nevezni, csak körülírni. Nem ígér semmit, sem edzéstervet vagy próféciát, csak bemutatja a saját átalakulását. A futás Jurek önkiterjesztése: hobbija, munkája, szerelme. 
Alapelmélete vitatható: "Fuss sokat, még többet, fuss addig, amíg már nem tudsz többet, majd fuss még. Akkor új energiákat és akarattartalékot találsz. És gyorsabb is leszel. Pontosan ez az a hely, ahol lenni akarok. Egy ultrán a ">zónába< való utazás nem luxus, hanem egy adott dolog." Hát, lehet, hogy ez nála bevált, mást nem ismerek, akinek ez sikerült volna. Mármint jobb és gyorsabb, erősebb lenni amikor már kifingott. Jurek a 161. oldalon elmagyarázza: az agy felbecsüli a távolságot, időt, izmok állapotát,, és dönt, hogy mennyit enged a testnek. Ha felülbírálod, leold a lánc, az agy fáájdalommal és fáradtsággal válaszol, "hülyét csinál" belőled azzal, hogy lelassít. Ha ezt reprogramozni tudod, akkor kaphatsz újra erőre.
Másik alaptétele: nem hisz a babonákban, csak a kifejlesztett jó szokásokban és az ismétlés erejében. Mondhatni, a könyvéből az derül ki, hogy a növekedéselmélet és nem a biológiai determinizmus híve, egy hozzánk hasonló, lúdtalpas, gerincferdüléses, magas vérnyomásos gyerekből lett topfutó, aki nem átallott sokat edzeni, céltudatosan készülni, szaktudással és okos étrenddel felvérteződni. Ugyanakkor nemcsak a győzelemre vágyik megszállottan, hanem valami megmagyarázhatatlan többletre, amit hajszol, amiért fut.
Jurek beszél kudarcairól, sikerhajszolásról, elégtelen regenerációról, holtpontjairól. Elemzi az eklektikus ultrás társadalmat, ahol a státuszt a letett (teljesített, nyert) dolgok adják meg. Ugyanakkor ha ultrás vagy egy szinten vagy mindenkivel. Ugyanazt az árat fizeted, és ugyanazt az élvezetet takarítod be, mint a másik. Kollektív küzdés - írja az ultrásokról, akik közt valami magától értetődő barátság, tisztelet és vonzalom van. Az odaadás, a transzcendencia (átlényegülés) hajszolása és az önfeláldozás összeköt. Szerinte mindenki keresi az értelmét a fájdalomnak, s az ultrások ezt nagyon kiérlelt módon teszik. Ráadásul minél többet és hosszabban futni egy igazi menekülés a (mások és magunk által) túlkomplikált életünkből.
Sosem tartotta magát a leggyorsabb futónak, de a legkeményebbek egyikének igen. "Elfogadni a határaimat - az volt talán a legkeményebb dolog." Érdekes, nem a kudarcokat volt nehéz feldolgoznia. Rossz véget érő első (nyolcévnyi) házassága után párkapcsolatban él tovább, utód nélkül. A 2007-es Spartathlonon volt egy emlékezetes szakítós sztorija, itt át is adom a szót a fültanúnak, Lőw Andrisnak: "2007-ben még Leah-val, a nőjével jött, de amikor a célban levegőhöz jutott csak annyit mondott: Ügyes vagy, de én lelépek MezítLábasTed-del. Így is lett Jurek 2008-ba’ már pasikkal jött, akik hát valahogy megpró
Sikereit Jurek nemcsak alkatának, tehetségének és kitartó edzésmunkájának tulajdonítja, hanem növényi rostokon alapuló (plant-based) vegán étrendjének. Könnyebbé, erősebbé, gyorsabbá és fiatalabbá vált általa - állítja. Már a negyvenes éveit tapossa, de ha megnézünk mai fotókat róla (a baloldali képen egy rajongóját ölelgeti, s bár határozottan michaelpalinesedik, remekül fest), még mindig örökifjú kinézete van. A tejterméket, mézet, húst és tojást kerülő, sok magvat és növényt előnyben részesítő kosztról már Beda Szabi kapcsán írtam itt. Nagyon szemezek vele, húst nagyon ritkán eszem amúgy is, alapvetően zöldségben és lisztes dolgokban utazom, de a kefír és a túró kebelbarátaim. Majd meglátjuk. További nehézség, hogy Jurek szerint a kávét, a (finomított) cukrot is el kell hagyni - utóbbit gyümölcsök fruktózából kell pótolni. A lisztet pedig maga őrli otthon, rengeteg smoothie-t nyom, és alapvetően a bab, barnarizs, búzafűlé, szója, kukorica, avokádó és lencse képezi a kajái alapját. (A kávébab miért nem!?) Sörözni viszont szeret.
Food is who we are - írja, azaz a kaja nemcsak bizonyítvány rólunk, hanem alapvetően befolyásoló tényező sportban, életben. A gyerekkorában mindent befaló, gyorséttermi kajákon élő Jurek lassú vegánná válását követhetjük végig a könyvben: szerinte, ha egy kiegyensúlyozott étrend gyorsabbá és jobbá tehet, akkor egy rossz étrrend beteggé. Fő ellenségei: a finomított szénhidrátok, feldolgozott (mesterségesen előállított) ételek és a standard nyugati étrend. Idézet tőle: "Okosabban éltem, ettem, futottam. Akor is tudtam futni, amikor mások megálltak. Nemcsak futó voltam, versenyző is." Tény, hogy számtalanszor visszatér oda, hogy mennyire szeretett, sőt akart győzni. S ez mindent felülírt, majd a kiégéshez vezetett.
A választ sosem adja meg ezekre az égető kérdésekre, mrt elüti azzal, hogy az egyensúlyról, a Zen-ről és az élvezetről/örömről ír: "Had I reached my cliff? … Was burnout — or apparently happy abstinence — the inevitable price of intensely focused training like mine? Could I succeed without my focus? Had I been lying to myself by thinking I was living a life of balance?”
A könyv érdekességei:
- a lengyel felmenőkkel rendelkező Jurek egy fura, természetközeli, de némileg bigott minnesotai családban nőtt fel két testvérével, Proctorhoz, egy kisvároshoz közeli tanyán, jó pár mérföldre a központtól, nem sok helyre engedték el, sok dolgot maguk termeltek meg, jártak vadászni, horgászni. Jófiúként élte az életét, és egyértelmű hogy az ő privát lázadása a futás volt.
- anyjánál fiatalon sceloris multiplexet diagnosztizáltak, hamar kerekesszékbe kényszerültt. Egy ideig Jurek ápolta, amíg össze nem veszett önérzetes tiniként apjával, elköltözött, s így anyja is egy gondozóközpontba került. Anyjától örökölte a főzés iránti szenvedélyét. Az egyik UTMB előtt pár nappal vagy 50 versenyzőtársára főzött bográcsból.
- gyerekkorában magas vérnyomása miatt diétára szorították volna, tablettákat szedettek volna vele, és semmi só. Erre ő saját autogén tréninges módszerrel megtanulta az elméjével kontrollálni a vérnyomását. (így írja!)
- nem tudott baseballozni, mert senki nem vitte be a városba, nem tudott amerikai focizni, mert nnem volt pénzük szerelésre. A középiskolában a cross country sízésbe kóstol bele, az apja hegeszt egy bringát neki, sokat fut, és rákap a táplálkozástudományi tanokra. Innen és anyja betegsége okán hozza azt a motivációt, hogy fizioterapeutának tanuljon.
- középiskolában találkozik élete haverjával, akivel persze idővel összevesznek. Ő Dusty (lásd a képen), aki tehetségesebb és vagányabb sportoló nála, a free-fun-fast szentháromságban él, de sosem kamatoztatja tudását. Dusty lesz Jurek pacemakere a legtöbb versenyen, amíg mmeg nem unja a reflektorfényből való kimaradást és kijelenti, hogy nem lesz többet "Jurker kurvája". Jó zsaru - rossz zsaru párosuk idővel tehát felbomlik, s Jurek burnoutja is erre az dőre tehető.
- felnőttként unalmas élete van: futócipőbolti eladó, masszőr, öregotthonban ápoló, később saját tanítványai lesznek, tanácsadóként és előadóként dolgozik.
- a futásai iránt egyáltalán nem érdeklődő, autoriter, katonai szigort tartó apja kedvenc mondása Jurek gyerekkorában az volt, hogy "Don't ask why. Sometimes you just do things." (kb. Időnként csak tedd a dolgodat és ne kérdezősködj!), és ez végig elkísérte Jureket áldásként vagy átokként, amikor mélyre kellett ásnia magáéban, tevékenységeiben. A könyvben ez a legtöbbször idézett mondat, bármire jó. Az apja órákon át fát vágatott vele, nem engedte el játszani, inkább magával cipelte erdőt járni. Apja a Scottra bízott feladatain keresztül mutatta meg neki, hogy bármilyen tevékenységbe bele lehet merülni és versenyként lehet felfogni. Beszédes az a mondata, hogy "Nem hiszem, hogy én vagy ők tudták ezt akkor, de a szüleim állóképességi atlétává edzettek. Mikor elkezdtem futni, már tudtam hogyann kell szenvedni."
- Minnesota nem túl hegyes, így eléggé "elvágta" sokak kérkedő száját, amikor "redneck flatlanderként" megnyerte a kaliforniai futók privilégiumának, sőt hitbizományának tartott Western States100-at
- kezdő vegánként mindenfélét vitt magával a camelbagben, hogy tesztelje, mi kell neki. "My body became a laboratory." Egyszer egy 55 kilis futásra csak egy flaska olívaolajat. Nem kellett volna. :-)
- kedvelt trükkje, hogy éjszaka lekapcsolja a fejlámpáját, hogy aki előtte halad, csak akkor tudja meg, hogy üldözője közeledik, amikor már leelőzte. Hegyi terepen ez elég veszélyesnek tűnik, de működik. Másik ilyen demoralizáló aktusa, hogy eszement tempóban suhan el a leelőzendő mellett, hogy összetörje lelkileg, s ezt a tempót addig tartja fenn, amíg a másik már nem láthatja, hogy visszalassít.
- ő is a fájdalom megszállottja, mohón vágyik rá: "I knew the rewards of pain. I wanted more pain." Ugyanakkor nem minden fájdalomnak kell jelentőséget tulajdonítani szerinte
- 4 lépésben tudja megoldani/kezelni a versenyen felmerülő problémáit:
1) megengedi magának, hogy rosszul legyen, átélje és érezze a fájdalmat,
2) kárfelmérés
3) mit lehet tenni, hogy javítsunk a helyzeten
4) negatív gondolatok, stresszes érzelmek félretevése, az okok keresésének kisöprése. A bajnokok szerinte mindent blokkolnak, csak a következő lépésre figyelnek.
- elméleteibe még belekveri a bushido harcosságot (egyszerűség, bátorság, becsület, önfeláldozás) és a "kiürített elme" tanait
- visszatetsző tulajdonsága, hogy amolyan amerikai módra, harci üvöltéseket hallat a rajtnál. Ez nekem nem fér meg a sokat emlegetett csendes énkiterjesztéssel, buddhista tanokkal. Viszont mindig megvárja a többi befutót a célban, lefekszik egy hálózsákban és akár fél napig ott hever és tapsol a célbaérőknek.
- elmeséli a Badwater-futásait (Kónya Ákost, aki 2x volt mögötte második, nem említi). Nagy hülyeségnek mondja, hogy a WesternStates-győzelme után közvetlen futott Badwatert. A lenti képen éppen a badwateres, jeges vízzel teli hűtőládában próbál erőre kapni.
- elmeséli a sok WS100 versenyét. Legsúlyosabb, amikor már kétszeres győztesként 2001-ben vadásztak rá, és egy csávó folyamatosan árnyékként követte: nemcsak futáskor, de ha megállt hugyozni, az is megállt. Ha lassított, az is lassított. Amikor lerázta 70 kilométernél, akkor elszakadt az ínszalagja, és a maradék 90 kilit így futotta le, 16h38m.
- elég mókás rész, amikor vegánként úgy dönt, átnyergel nyersvegánnak, azaz csak főzetlen, sütetlen, párolatlan formában fogyasztja, amit eddig. Rengeteg káposztát, diót, mandulát, paradicsomot. Még így is lenyom egy sikeres évet, de páratlan kitartása itt csődöt mond. Nem tudom, ironizál-e, amikor azt írja, hogy azért hagyott fel a nyersevéssel (raw), mert túl sok ideig tartott az evés procedúrája, sokáig kellett rágni. Szerinte a nyersevés a vegánság PhD-ja.
- irigyelni való, hogy mennyi időt tud eltölteni hegyek között, völgyek között: beszáll a lakókocsiba, nézelődik, olvas, főzőcskézik, fut, versenyek előtt 7-14 nappal már a helyszínre megy akklimatizálódni. (Mi pénz lehet ez, odarepülni, autót bérelni, szállást keresni, iramfutót vinni, neki is mindent fizetni - nyilván a szponzorokkal későőbb ez könnyebb volt). Ugyanakkor bevallja, hogy azért is becsülte ezeket az időszakokat, mert menedékként szolgáltak a felelősség és kötelezettségek elől, amiket soesem szeretett.
- régi haverja, a nagyon vegán és ökotudatos Hippie Dan egész évben egyetlen zsáknyi szemetet produkál
- futós példaképei (eszement figurák, érdemes elolvasni) szerinte filozófusok, az egzisztencializmus sajátos prófétái: Percy Cerutty (a Stotan, azaz a sztoikus és spártai tanok híve), Chuck Jones (320 kili/hét), Arthur Newton (az LSD futás atyja)
- leír egy baromi durva esetet, amikor 2006-ban Brian Morrison nevű barátját kísérte (a cipőbolt menedzsere) a WS100-ra nyúlként. Akkor már Jurek nem indult többet azon a versenyen, hét év elég volt neki. Brian segítőjeként beleélhette magát a másik szerepkörbe is. Végig hajtotta a srácot, és Brian vezetett a versenyben, zombiként bevergődött az auburn-i stadionba, ahol már csak 250 métert kellett volna megtenni. Tessék, ez történt.
A srác összeesett, nem bírt felállni. Jurek felnyalábolta, válla alá nyúlt és betolta-bevitte a célba. Még hujjogott is. Briant persze elviszi a mentő, Jureknek meg mondja a versenybíró, hogy a srácot kizárják jogosulatlan segítségért. Jurek könyörög, hogy legalább egy DNF-t (nem fejezte be) adjanak, ne DQ-t, ami megalázó a futónak. A sztorit Jurek akkori csaja, Leah egy elég naiv írásban örökítette meg. Ezzel az esettel kapcsolatban Jurek azt írja le, hogy az elme mennyire befolyásol minket. Szerinte mikor Brian agya "észlelte" a célvonalat a stadionban, azt is hitte, hogy megvan a verseny, vége, a test összeomolhat. A kapitány leugrott a süllyedő hajóról, most már semmit sem tehetsz.
- Jurek szerint a hatásos edzés, amikor az ultrán fellépő mentális, fizikális és érzelmi stresszt reprodukáljuk. Számos ilyen tréninget valamint ad hoc futogatást leír, amikor kitette magát a lehetséges "veszélyeknek". Inkább kihívásnak nevezném, hogy elmegy a Grand Canyonba futni olyan helyre, ahol még embere nem futott, vagy megmérkőzik a - szerinte a világ leghatékonyabban és legtakarékosabban, elpocsékolt mozdulat nélkül futó - Tarahumara indiánokkal a hazai pályájukon. Egyszer 2. lett, egyszer lenyomta a legjobb indiánt. Itt már írtam arról, hogy sokukat drogfutárnak használják helyismeretük, gyorsaságuk és szívósságuk (nem olyan értelemben) miatt.
- szerinte lélegezni az orron át kell, enni a szájon át, de annyi kitételt tesz, hogy futás közben orron át vegyünk levegőt, ki pedig a szájon engedjük (ez lassabb tempónál nekem is megy, s szinte önkéntelenül így lélegzem)
- sok proprioceptív gyakorlatot csinál (egyensúly- és saját testérzékelés a térben, akár kötéltánc is vagy féllábon álldigálás), s szerinte a versenycipők vagy a minimalista csukák adnak csak komfortot és teljesítménynövekedést (a képeken nem olyanokban fut)
- nagy jelentőséget tulajdonít okkal az erős törzsnek és a fáradt testet tovább hajtó karmozgásnak
- verseny cuccai közt bab-burrito, rizstekercs, krumpli, banán és gél található meg (narancsot nem eszik, mert savasítja a gyomrát)
- Jurek a 85-90 lépés/percben hisz, erről már írtam itt: rövid, könnyű, gyors és hatékony lépésekkel juthatunk messzire szerinte síkon. Hegyre szaladva fenntartja ezt a frekvenciát, csak nyilván még kisebbeket lép. Úgy írja le, mint amikor a bringás kistányérokra vált és pörget, hogy a dinamika megmaradjon, mégha a sebesség csökken is.
- kedvelt résztávja: 4 kör 5 kilis verseny tempójában, majd 3 perc kocogós pihi, újabb 4 kör, újabb kocogás stb. Így 8 km.
Receptek:
Kettőt próbáltam ki, nem sok sikerrel. A "rizstej" (csak így, idézőjelesen merem leírni), ami rohadt egyszerűnek tűnt, elég ócska lett, szinte ihatatlan. Sok recepthez a hozzávalót itthon nem lehet beszerezni, vagy max rohadt drágán a bioboltokban, a még marginálisabb cuccokat pedig tán még a Culinarisban sem.
Idézetek (hevenyészett gyorsfordításban):
Sok jól idézehető mondat és persze közhely is van a könyvben. Van, amit érdemes elrakni. Mutatóba pár:
- a futás gyönyörű paradoxona, hogy elkezdése nem igényel technikát
- csak csináld végig a távolságot, és az majd megment téged (OK, a Badwateren és a Hardrockon is nagyon nagyvonalú a szintidő, kvázi erősen sétálva is teljesíthető.)
- hosszú idő volt, amíg rájöttem, hogy a jóga nem verseny, hanem gyakorlat
- a rendszeres futás már önmagában kielégítő
- aki odafigyel arra, hogy mit eszik és az hogy hat, automatikusan a rost-alapú étkezés felé fog fordulni, s így az egészség felé
- az ultrát sokan úgy választják, mint a kedélyállapot-javító pirulákat
- a random gondolkodás az ultrás ellensége, a legjobb primitív dolgokra fókuszálni: mikor mit eszünk és hol, mennyire van a depó, hol vagyok, mi a ritmusom.
- bontsd fel a versenyt emészthető darabokra!
- minden órában egy liter vizet és egy fél teáskanál sót vesztek
- az ultrában a hegyek és az akaraterő kiegyenlíti a nemi különbségeket
- egy elszánt medve mindig megveri a gazellát, avagy az ultrafutás "megbocsátja" a sérülést, fáradtságot, rossz formát, betegséget (azaz végig lehet csinálni, míg egy sprint számnál, ha nem vagy a topon, eláshatod magad, és Jurek szerint nem annyira "nehéz" mint egy maraton, mert ott kalapálna a szíve és szétszakadna a tüdeje)
- a csúcsteljesítmény és a túlhajtás között csak egy vékony határ van, amit könnyen át lehet sajnos lépni
- a futás kontrollált esés (amúgy a szakirodalom szerint igazából ugrálás)
- a legtöbb oknak, amiért emberek feladnak egy ultraversenyt, semmi köze a testükhöz
- a futás békét, célt és választ ad, mégha mindez múlékony is
- nem maga a vereség ténye definiál minket, hanem a hogyanja, és az hogy, utána mihez kezdünk.
- a futás ritmusa már nem ritmus idővel, hanem maga az "ellevés"
- ezt nem fordítom le, mert eredetiben jobban zeng: "Ultras seem to attract seekers of all kinds, including recovering addicts and alcoholic, seers, sages, some very wacky engineers and poets, and assorted windmill-tilters. Not to mention the monks and holy men." Hát mi is ismerünk szivacsvágót, fogorvost, árufeltöltőt, egykori kemény dohányost, stb.
- ezt se fordítom le, mert szójátékos, viszont végszónak tökéletes: "If there's one thing I can count on in a 100 mile race, it's that I will encounter things I didn't count on."
(A képek forrása Jurek honlapja, gugli, és a könyv.)
