A kedvenc mongol közmondásom szerint nincsenek tervek, csak megoldások, de azért jobb anticipálni a dolgokat. Egy idényvégi összefoglalásban vázolom a lehetőségeket: mit végeztem, mit tervezek? A Spartathlon után leálltam, pihentem majdnem két hetet. Utána elkezdtem futogatni, gyengén ment - még érezve a verseny és az idény utóhatásait, és persze a kihagyással járó leépülést is. Ha volt kedvem, ha nem, nyomtam 10-12 kilométert minden elvárás nélkül. Ha már formában nem, legalább kordában tartsam magam.
Semmi résztáv, csak kocogás. Tavaly ilyenkor még elmentem egy félmaratonra és két 10 km-s versenyre - most arra se vágytam. Két hete egy Berlinben (most épp ott vagyok huzamosabb ideig, s bár már futottam itt egy 3:06-os maratont, még mindig tetszik, hogy milyen lapos és mennyi zöld van), szóval Berlinben a Volksparkban körözgetve az órámra nézek: 5:44-es tempónál 162-es a pulzusom - masszívan jelzi, hogy ki volt hajtva a szervezetem, normális esetben 4:25-nél ennyi a pulzus. Lassítottam, csak kényelmes, átmosó kocogásokat végeztem. Eddig csak futogattam: nem megy fényesen, lassú és fáradt vagyok. Közben jártatom a fejemben az elmúlt idényt, a jövőt. Több mint 6 hét telt el a Spartathlon óta, amivel kvázi lezártam az évet, próbálok rekreálódni.
Viszont eljött a november, és el kellett indítanom a csúcsformára való felkészülést: az első hullám majd tavasz közepére esik, a másik a nyár elejére és közepére. A köztes időt pihenéssel, formatartósítással próbálom majd kihúzni. Az első igazi alapozós hetet 126 km-rel zártam, azaz megfogadtam, hogy most a terjedelmen is hangsúly lesz, nemcsak az intenzitáson.
Történt még egy izgalmas dolog: elvégeztem a TF triatlon edzői képzését, s eltökélt vagyok régi tervem valóra váltásában is - hogy jövő év elejétől elinduló MOTIVITY brandem keretén belül felkészítsek a sportcéljaik és edzésmunkájuk felé elkötelezett embereket (akár rövidtáv, ultra vagy triatlon) - főleg futás, változatos keresztedzések, erősítés és mentális inspirálás révén. Komolyan hangzik? Hát, linkekkel, lötyögőkkel, megúszósokkal nem akarok foglalkozni. Miért fizetne feleslegesen? Neki sem jó, nekem sem. Csak az jöjjön, aki bírja, aki... Tényleg: annyi mindenkiről hallok, hogy edzésterveket írogat, meg tanácsokat ad a kevésre vagy a semmire (sem képzettsége, sem eredményessége, semmi sincs letéve az asztalra). Éljenek a kivételek! Amim van, az a hitelesség. Nekem ez nem a pénzről szól, marhára nem ebből élek - persze a rászánt időmet, tudásomat, és az idevezető útba befektetett energiákat honorálni kell. Hanem arról szól, hogy másokat is motiváljak, átadjak dolgokat. A blogért sem fizet senki. Magam adom, a saját tapasztalataim, amit eredményem, fejlődésem igazol, amiket az elsajátított, kipróbált fogásokkal keresztezek. Mindezek miatt csak azt várom el, amit magamtól is elvárnék, és ez nem kevés. Ez nem "all-in" rendszerű dolog lesz sokaknak: nem csak személytelen távedzés, nem csak pulzuskontroll, hanem egy keveseknek szóló koncentrált törődés, határfeszegetés, és időnként aktív közreműködés (cuccokkal, méréssel) az edzéseken is. Nem pusztán tréning - hanem koncepció. Minden további részlet később a blogon és a leendő honlapon is.
A 7. futóévadom, a 2014-es évad arról nevezetes, hogy egyrészt tudatosan építettem fel, másrészt megint nem futottam sokat (3500 km alatt), inkább "minőségibb" edzések voltak. Volt idő, amikor a kondicionálás dominált, volt, amikor a gyorsítás, és volt, amikor az állóképesség. Verchosanszkij büszke lenne rám. KISZ-titkári szóhasználattal a 2014-es szezon eddig eredményekben gazdag, sikeres és előremutató volt számomra.
A november közepén tartott bajai ultrafutó-találkozón valaki megdicsért, hogy mennyit futottam idén (utalva a minőségre, mennyiségre egyaránt), ez nekem valahogy terhes volt, ezért megjegyeztem (hárítva a mennyiséget), hogy nem is futottam olyan sok kilométert, mire Lőw Andris hallva ezt (visszaterelve a minőséghez) azt mondta: "OK, de milyen rövid idő alatt nem futottad azt az olyan sok kilométert?" De fogalmazhatok úgy is: mennyi kilométert nem futottam meg lassan, és mennyit futottam meg gyorsan, avagy mennyi idő alatt futottam meg az annyit.
Idei eredményeim: (nem írom oda hány indulóból, de a városi versenyeken tízezres, többtízezres a mezőny.) Júniusban nem versenyeztem, a foci vébét néztem. A sikerek okáról már itt írtam hosszan.
MÁRCIUS Esztergomi 10 km 35:59 (3. hely) |
ÁPRILIS Párizs Maraton 2:52:36 |
ÁPRILIS Vivicitta Félmaraton 1:18:34 (11. hely) |
ÁPRILIS Strattford U-A. Maraton 2:50:22 (3. hely) |
MÁJUS Terep50 4:44:42 (2. hely) |
MÁJUS UltraBalaton 23h 35m (10. hely) |
JÚLIUS Budapest Terep Kupa 10h 23m (5. hely) |
AUGUSZTUS Baja-Szekszárd 81km 6h 28m 31s (1. hely) |
SZEPTEMBER 50 km OB 3:41:26 (2. hely) |
SZEPTEMBER Wizzair Félmaraton 1:17:54 (48. hely) |
SZEPTEMBER Spartathlon 33h 54m |
OKT-NOV-DEC --- (nem voltam itthon se a P85, se a 6h OB-n) |
Idén nem voltak dupla edzések mint tavaly télen, amikor is délelőtt és délután is futottam, vittem-hoztam a gyereket az iskolából. (Megjegyzem: Iharosék anno 3x is futottak egy nap. Reggel, kora délután, kora este.) Viszont sokkal többet bringáztam és rengeteget úsztam. Idén a résztávos edzés dominált, jövőre is az fog, emelt kilométerszámmal. A versenyeimen – leszámítva a paksi OB-t – nem volt megrogyás, egyenletes a teljesítményem. Kilian mondja egy interjúban, hogy neki bár van versenynaptára, de a folyamatos jó formára törekszik. Tetszik ez a gondolat, egyetértek a nagymesterrel.
A jövő évi célok is megvannak, amióta megfogadtam, hogy évadot kopírozok, csak még gyorsabb és persze jobb akarok lenni, s amióta megtudtam a MASZ kvalifikációs listáját. Rövidebb távok sebesen. Azt gondolom, fél év tudatosabb résztávos edzésekkel simán le lehetne menni 73 perc közelébe, és akkor a maraton is lemegy 2:40 köré. A 2015-ös évben adok magamnak egy sanszot tovább gyorsulni, és talán 2016-tól erősebben, gyorsabban és relatíve fiatalon (futóéletkort tekintve) lehet keresnivalóm ultrákon is.
FÉRFIAK NŐK:
félmaraton:1:14:53 félmaraton: 1:33:25vagy
maraton: 2:42:41 maraton: 3:25:39 vagy
10 km: 34:00 10 km: 42:46 vagy
5000 m: 15:55.91
Amikor a tavaszi gyors őrületek lecsengenek (Vivicitta 21km, Pozsony Maraton, s tán még egy brit verseny is), rákészülök a nyár eleji UTH50-re (a tavalyi dobogó ismét cél!), majd rá egy hétre az UB-ra. Utána sincs kiengedés, csak gyors regeneráció: ismét megcélzom a Badwatert. Idén megkaptam a kvalifikációt, de visszamondtam, mikor kiderült, hogy nem az eredeti útvonalon megy. Viszont, ha hihetek ennek a cikknek, akkor ismét visszatérnek a jó öreg útvonalra. Még meglátjuk. Aztán a bajai ultrafutó találkozón nagyon mondogatták, hogy címet kellene védenem a Korinthosz.hu 81km-en, ami jövőre egy kétnapos, több betétszámos izgalmas versennyé bővül. Nem lövöm le a poént, Németh Zoli és Márkus Öcsi nemsokára előhozakodik a változásokkal.
A Spartathlon kérdéses: nem rajtam múlik, hanem munkaütemezésen. Mindenesetre nevezek, májusig meg kiderül, tudok-e menni. Ha nem, akkor vége egyszer egy jó időt futhatnék a pesti maratonon. Wizzair félmaraton is lesz, és remélem egy-két terepversenyt is berakhatok (lécci legyen Bp Terepkupa). Ezek a fixek. Szeretnék triatlonozni is, naná, 2-3 versenyt, de ezek még nagyon ködösek, nem látom a helyüket a naptárban, és bevallom, megfogadtam, akkor megyek triatlonversenyre, ha mindhárom számban a magam elvárásai alapján jó tudok lenni, hogy élvezzem a versenyt. Nincs sok kedvem ahhoz, hogy a futáson kelljen darálgatnom, amikor már ráadásul fáradt és törődött vagyok az úszós és kerós időktől.
Visszatérve a 2014-es szezonra, Petrik Éva (lásd a lenti képen) konzultánsom, egykori kiváló maratoni futó ezt írta, amikor értékelésre kértem fel: „Szuper idény volt, külön-külön nagyszerű edzésekkel és remek versenyzéssel! Te fejben nagyon erős vagy, erre (is) lehet építeni nálad. Ráadásul szerintem gyors és szellőlábú vagy, mégha nem is szép a futóstílusod. Én csináltatnék egy izombiopsziát, hogy mennyi a gyors/lassú rost arányod. Ennek tudatában egyszerűbb az edzéstervezés.”
Az átbeszéltek alapján nagyvonalakban az alapozás 2-3 hónapja során a heti 5, de inkább 6 hosszú (de nem lassú, hanem középtempós) futás közé nekem 2 résztávot fogok beiktatni, ezek lehetnek szintén elnyújtott, hosszabb résztávok. Kb. 110-130 km-es heteket nyomok 2-3 hétig, aztán 1 hét lazább (30%-kal visszafogott terjedelmű) edzés lesz. A legdurvább januári mínuszok végén, február elején az erősítésen lesz a hangsúly, visszamegyek az uszodába is. A résztávok és a hosszú edzések aránya 50-50 % lesz. Aztán a célversenyre vagy tavaszra időzítve, már ráfordulva a versenyszezonra 6-8 hetes elég intenzív, hangsúlyos résztávozást fogok rakni, rövidebb futott kilométerekkel. Ennyi dióhéjban, a tapasztalataimról majd beszámolok, ahogy mindig, nem rejtegetem a varázsgömbömet.
Az edzéseket magam fogom tervezni, lévén Éva nem vállalt el, csak konzultálni hajlandó, mert ideje nincs, a távedzésről pedig meg van a véleménye. Egyetértek ezzel is. Az az edző, aki nem néz rá a tanítványára rendszeresen, hogy hogyan van, az adott edzésnapon milyen az állapota, az csak az íróasztal mellől tud tervezni hipotetikusan, vagy rossz következtetéseket von le utólag a tanítványai visszamenőleges edzésjelentéseiből. Vannak a személyi edzők és a "személytelen" edzők, utóbbi nem biztos, hogy hasznos, bár praktikus megoldás. Az edzőnek látnia kell a tanítványát edzésen, mozgás közben. Ugyanis lehet, hogy van valami az edzéstervben, de meglátja, hogy hogyan mozog a futója vagy mennyi az 1 perces célpulzusa és lehet, hogy azonnal hazaküldi. Vagy amikor a futó tolja tiszta erőből, mert megy lendületből, akkor az edző lehet, hogy rászól, visszafogja, mert tudja, hogy más a cél. Ez egy sokkal bonyolultabb, személyre szabott történet, ahol az ember, az edzés, a pihenés, az étkezés, a verseny mind-mind kölcsönhatásban vannak egymással, mindenkinél minden összetevő másképp aránylik a másikhoz, stb.
Zárómondat Éva részéről: „Ráadásul én a helyedben nem futnék még ultrákat. Alapvetően gyors vagy, nemcsak az izomrostjaid, hanem az ideg-izom összeköttetésed is. Nem is értem, hogyan bírod ki aggyal az ultrákat! Atléta szemmel azt azoknak találták ki, akik nem tudtak gyorsan futni viszont sokat szinte bárki tud, aki aggyal bírja. Ráadásul az ember a kor előrehaladtával lassul, úgyhogy még most fuss rövidebb gyorsakat.” Okidoki!