futó gondolatok

nem azé, aki fut

nem azé, aki fut

Nagy Bandó András a maratonfutásról

2012. július 14. - SimonyiBalázs

NBA 1985 tavaszán IBUSZ-maratont futott, s ezt a Rádiókabaréban is közhírré tette. Előtte érdemes a szenvedélyes szerelmi vallomását is meghallgatni a futásról. 

- Hova futnak?

- Hova, hova?! Békásmegyeren banánt mérnek!

Nagy Bandó azt is mondja: 

Ahhoz képest, hogy korábban mennyit futottam, most ritkábban tudok kimenni. - panaszolja Bandó. - Már pedig ez nem úgy ment nálam soha, hogy kifutok és rohanok vissza kapkodva, szeretem megadni a módját! Ha kimegyek az erdőbe vagy a tópartra, akkor legalább nyolc kilométert futok, egy-két kilométerért nem indulok el.

Sóvárog is a szívem, de az utolsó két hónapban rengeteget dolgoztam, lányommal Natáliával léptünk föl, és volt, hogy napi 10 órát autóztunk. Nem volt értelme futófelszerelést vinni, mert nem lett volna idő a futásra.

Így marad a reggelitorna, súlyzózás és heti egy-két tenisz. Nem léptem ki teljesen a sportból, de a futás nagyon hiányzik! A súlyomat tartom, mert visszafogottabban étkezem, de nekem nagyon fontos a futás, mikor azt érzem, hogy nem olyan jó a napom, mint kéne, akkor pontosan tudom, hogy azért, mert amit megszoktam, hogy futok, azt nem sikerült elvégeznem.

Az utóbbi két hónap alatt talán tízszer jutottam ki futni, de ez nekem nagyon kevés, hiszen napi 8-10 kilométer ezelőtt majdnem mindig összejött. Ráadásul más futni a vizslák nélkül. A Csokival kezdtem annak idején, a Batyuval folytattuk, sajnos mindkettőjüknek kullancscsípés lett a veszte.

Régebben, ha délután otthon írtam, akkor a kutyák odajöttek és az orrukkal lelökdösték az ujjamat a gépről, hogy gyerünk futni! Ők voltak az edzőim!

Magammal szemben még megtehetem, hogy egy-egy napot kihagyok, de a kutyával szemben nem tehettem meg! A Mecseket épppen a futás miatt választottam, hogy kinn tudjak futni a jó levegőn, ne legyen túl meleg, és olyan csodálatos és megunhatatlan a táj!

Őzekkel találkozom, ha szerencsém van vaddisznót is látok - ha nagyobb szerencsém van, akkor nem, mint a székely anekdotába -, de elég, ha csak ha szép az erdő és futok egyedül. A levegőcsere, az izzadás nagyon kell mindennap az egészséghez.

Rövidesen beszerzek egy futópadot is, hogy amikor végképp nem tudok kijutni, akkor futva nézzek meg egy meccset vagy filmet, semmint, hogy üljek, és tömjem magamba a kaját. Már alig várom, hogy vége legyen a fellépéssorozatunknak és minden a régi kerékvágásba kerüljön. 

 

"Az igazi futó nem tekintget hátra"

Interjúm Szűcs Csaba egykori profi maratonistával, a Spuri tulajdonosával

image-10.aspx.jpegMérnöki pontossággal vezetett edzéstervek, türelmes versenytaktika, a sportolói élet után példás civil levezetés. Közel 20 éve nem tudják megdönteni a hazai maratoni csúcsidejét. Az utolsó, nemzetközileg is jegyzett és sikeres, magyar profi hosszútávfutó, Szűcs Csaba hideg szenvedéllyel mesél az interjúban élsportolói karrierjéről, a futóboltjáról, az időérzék-hiányos klubtársról, a heti 300 kilométeres futásokról, és arról, hogy mi zajlik az élbolyban a 40. kilométeren. (Az interjút a HVG.hu-nak készítettem, ott is jelent meg először, ez most a hosszabb és (talán) tartalmasabb változat.)

Tovább

Hogyan (nem) lett meg az UltraBalaton?

KÇp 084 copy.jpg

Valószínűleg a rekordhőséggel súlyosbított UltraBalaton2012 úgy marad meg a kollektív futóemlékezetben, mint a legendás 2010-es patakátúszós Terep100. Nekem úgy, hogy ez volt az első verseny (avagy túlélőtúra) az elmúlt négy-öt évben – innen számítom a komolyan vehető AMATŐR futó/triatlon „múltamat” –, ahol reálisnak, sőt észszerűnek tűnt a feladás.

Hogy kiszállok az egyéniben futott 212 kilométeres nonstop körversenyből. Nem adtam fel. Megtettem 221044 lépést, leadtam/feldolgoztam kb. 18.000 kalóriát, elfogytam 3,5 kg-t, megittam közel 25 liter folyadékot. Futottam és sétáltam 34 óra 49 perc 22 másodpercet. A kb. 200 nevezőből közel 160 egyéni állt starthoz.

A végén ebből csak 34 érkezett be. Én voltam az utolsó. Ez most hosszú lesz, de talán átélhető, és csak 35-ödnyi időbe telik elolvasni a futásomhoz képest, ami csak 1 kör volt.

Egy nehéz nap, egy nehéz nap éjszakája, egy kurva nehéz reggele, és egy még nehezebb másnap délutánja - ennyi a sztori. 

Semmi hősies nincs a dologban, viszont ha annyit elérek ezzel a poszttal, hogy valakinek segítek, reményt adok, netán valakit motiválok bármiben (sport vagy bármi más), már megérte megírni.

Tovább
süti beállítások módosítása