Folytatjuk az Ironman-versenyek történetének fejezeteit, ha már most kedden volt 35 éve, hogy megrendezték. Akit ez a "swim-bike-run game", ez a triatlonos sporttársasjáték még alaposabban érdekel, az az 1989-es Hawaii-i versenyt összehasonlíthatja a 2010-essel. Ott is marha szoros volt a futás, de végül az ausztrál Chris McCormack leverte Andreas Raelertet. Amúgy Ausztrália dominanciája döbbenetes: az elmúlt hat évben csak erről a kontinens érkező sportoló nyert Hawaii-on.

De ezen a videón párhuzamba is állítják a két nagy csatának a döntő pillanatait

Sőt, ha már itt tartunk, még egy nagy feltámadásnak lehetünk tanúi. Allen utolsó ironmanjén járunk 1995-ben, egy év kihagyás után meggyőzte magát, hogy neki még van keresnivalója Hawaii-on, hogy be tudja állítani Scott győzelmi rekordját. Sokáig totál kudarcosnak tűnt a dolog: rosszul úszott, még rosszabbul kerékpározott De a futáson fantasztikust produkált, a reménytelenségből hozta vissza a dolgot, és megnyerte a versenyt ismét, hatodjára. 

Számtalanszor megfordul a fejemben, hogy ha most Dévényi Tibi bácsi nekem szögezné a kérdést, hogy mi lenne a kívánságom, akkor rávágnám: "találkozni egy edzőtáborozás keretében Dave Scottal". Ez a hirdetés, egyszerre tüzelt fel és szontyolított el. A levlistámra érkezett nemrégiben: 15 millás összköltségvetésből 16 embernek egy egyhetes bringástábor futóedzésekkel fűszerezve az Alpokban Dave Scott vezetésével. Ha én gazdag lennék, mennék.