Véget ért a vízilabda EB, és ennek kapcsán beugrott ismét egy Moldova György-írás. Amióta egyre többet úszom, a kék csempéket bámulva van időm agyalni, hogy mivel gyerekként nem vittek le uszodába, micsoda hiányaim vannak felnőttként. Erre rímel Moldova "A beszélő disznó" c. novelláskötetében található írás, amiben Moldova egy sajátos edzői módszert írt meg. A könyv novellái a gulyásszocializmus visszásságairól - volt más?! - adnak gunyoros és éles képet. (Rögtön a címadó darab első bekezdésének annyira erős felütése, hogy tanítani kellene novellakezdés gyanánt.) De egy másik részletet jöjjön, ami mintha Széchy Tamás-féle diktatórikus sikeredzők, úszópápák paródiája lenne, hisz amikor ez a novella született, azidőtájt (1976) lett Széchy szövetségi kapitány. A főszereplő szó szerint egy Pápa.
Istók, a vizek királya c. novella - részlet.
A magyar úszósportban Pápa minden kijelentését szentírásnak kellett tekinteni. Az urak bizonyára jól ismerik Pápa Richárd nevét és karrierjét. Életútja egészen lentről indult, egy alagútban született, sokan ezzel magyarázták gondolkodásának bizonyos homályosabb vonásait. Apja később a Magyar Népköztársaság szaharai nagykövetségén dolgozott mint az Állami Porszívógyárak képviselője, itt, a végtelen homoksivatag közepén, ezer és ezer mérföldre a legközelebbi uszodától dolgozta ki az ifjú Pápa azokat a módszereit, melyekkel később forradalmasította a világ úszósportját. Ezekkel a mostoha körülményekkel indokolható, hogy maga a mester soha nem tanult meg úszni – egyszer vigyázatlanul megcsúszott a fürdőkádban, és a tűzoltóknak kellett kimenteni őt szorult helyzetéből.
Hazatérése után több elméleti cikke jelent meg, a világ sportsajtójában osztatlan feltűnést keltve. Részletesen elemezte, hogy azok az öngyilkosok, akik a Lánchídról a Dunába vetik magukat, zuhanás közben milyen műugróelemeket: flik-flakot, orsót, bicskát alkalmaznak. Egy sorozatban bírálta a rákok hátúszó technikájának hiányosságait. Pápa hamarosan módot kapott rá, hogy elképzeléseit a gyakorlatban is kipróbálhassa. Mindenekelőtt egy önálló uszodát igényelt, mivel a meglevő uszodák méreteivel elégedetlen volt, befedette a Dunát Gönyütől Mohácsig, és ott tartotta az edzéseket.
Pápa felnőtt versenyzőkkel nem foglalkozott, úgy vélte, ezeket már elrontották edzőkollégái, a legfiatalabbak közül választotta ki a tanítványait. Megszervezte az összes budapesti szülőotthon dadáit, hogy azonnal jelentsék neki, ha valahol egy vízfejű csecsemő születik – Pápa felfogása szerint ezeknek sokkal jobb a vízfekvésük, mivel a szervezetük nagyobb arányban tartalmaz folyadékot. A kiválasztott vízfejű gyerekeket már haza sem engedték, hanem bevitték az uszoda kollégiumába, és csak nyolc-tíz év múlva, úszópályafutásuk befejeztével adták vissza őket szüleiknek.
A gyerekek felvették a külön nekik gyártott extra méretű úszósapkát, és elkezdték az edzéseket. A napi feladatokba kevés változatosság vegyült: leúsztak Gönyüről Mohácsra, és visszajöttek. Csak meghatározott folyamkilométer hossznál vehettek levegőt, hogy légzéstechnikájukat ne károsítsa az evés, alulról táplálták őket, éjszaka egy csepegő vízcsap alatt kellett aludniuk, hogy edződjenek a monotónia elviseléséhez, egyhangú életükbe csak egy-egy útközben látott kisebb hajókatasztrófa, dunai árvíz lopott némi derűt.
Nem kell külön magyaráznom, hogy Istók, a szabad vizek királya nem tudott alkalmazkodni Pápa módszereihez, úszás közben képtelen volt elviselni magán az erősítő eszközöket: a vascipőt és a kobaltparókát. Pápa is fintorogva nézte Istók versenyeit:
–Tehetséges, tehetséges, de nem vagyok meggyőződve, hogy éppen úszásra való. Próbálkozott már kuglival a fiú?
Alig néhány héttel a versenyek kezdete előtt váratlan és titokzatos betegségsorozat támadta meg Pápa tanítványait. Azt még lehetett pillanatnyi formaingadozásnak nevezni, hogy a mellúszó favorit testsúlya előbb a felére csökkent, majd néhány óra múlva a nyolcszorosára növekedett, és sűrű pázsitra emlékeztető, zöld szakálla nőtt, de az már joggal keltett feltűnést, hogy a pillangózók begubóztak, és vékony selyemszálak fonták be a testüket.
Pápa rosszakarói, az örök ellenségek arról suttogtak, hogy a mester doppingszert használt, állítólag a magyar gyógyszeripar egyik kísérleti termékét: a lómájkivonatot alkalmazta. Bár ezekkel a kósza híresztelésekkel senki sem törődött, de azt tudomásul kellett vennünk, hogy a betegségek megtizedelték a magyar úszó olimpiai csapatot...."
