Nem vagyok nagy barátja a gyaloglásnak, sőt. Bajban is vagyok, amikor kirándulni hívnak. A gyaloglás mint sport pedig a mumusom. Kifejezetten szemet nem gyönyörködtető, testfacsaró sportnak tartom, de azt elismerem, hogy rohadt gyorsan tudnak menni/haladni. 1:16-os 20km és - figyelem - 3:32-es 50 km a férfiaknál. A nőknél 1:24:50 a 20km világrekordja. Hősünk, a most 40 éves Jane Saville sosem volt rekorder, viszont négy olimpián vett részt. A középmezőnyből viszont kétszer is kiemelkedett - egyszer negatív, egyszer pozitív értelemben. Az év utolsó (drámai!) posztja.
2000-ben, hazai pályán hajtott a 20 kilis aranyért, amikor - micsoda dráma - a stadionba vezető alagútban diszkvalifikálták nem megengedett előrehaladás miatt. 
Magyarán: nem volt lenn valamelyik lába a földön. Marha gyakran megtörténik ez a gyaloglóknál, gyakorlatilag ad hoc alapon megy a figyelmeztető, majd a kizáró piros lap adása, képtelenség pontosan tudni-látni-érezni egy versenybírónak a sebesen menő versenyző mozgását. Ezt és az egész gyaloglás abszurditását Korányi Balázs is megénekelte egykor. A sidney-i olimpián már korábban kizárták a Saville előtt vezető versenyzőt, tehát a hazai versenyzőt várta a tévéközvetítéstől felajzott közönség a stadionban, amikor - akarva, akaratlanul - a versenybíró kiállította, s így tálcán kínálva a győzelmet a Saville-t üldöző kínai Wangnak. (A kizárás 6:29-nél.)
Saville könnyekben tört ki, és mikor kérdezték tőle, hogy szüksége van-e valamire, vízre, takaróra, akkor azt mondta: egy pisztolyra, hogy lelőjem magam. Ezzel mintha beismerte volna hibáját, de bevallom, szabad szemmel avatott embernek sem könnyű megállapítani, hogy tényleg szökdelt-e. Hazai pályán, konkrétan száz méterre a céltól kiesni aranyérmes helyről - kemény, a feldolgozása is terápiát igénylő lelkimunka. Ahogy az lehetett Sidney-ben Tergatnak is feldolgozni Haile blitzkiregjét a cél előtt.
A kizárást követően így nyilatkozott:
JANE SAVILLE: (It was) pretty devastating, and you know, a lot of hard work went in.
REPORTER: A bit unbelievable because it's unbelievable to us.
JANE SAVILLE: Yeah, pretty much so. Like, it's always playing in the back of your mind because as a walker there are the rules and things like that can happen. I wasn't confident 'til I crossed that line, but I didn't think it'd happen. I thought it'd be absolutely outrageous for it to happen, you know, where I was. I can't say anything. I don't know, I don't know. Back to the drawing board and try and work out what's wrong with my technique. My coach is absolutely devastated, and I had such great crowd support out there. I think they'll all be pretty devastated. I didn't know what to do, I got disqualified, I didn't know where to go.
A sors "fintora", hogy négy évvel később bronzot szerzett Athénban.
