A lesújtó múltkori focis kórkép után hazai pályára térünk vissza, és a versenyszervezés művészetében mélyedünk el.

Hősünk, bár számos véleményes dolgot művel (AC Milan drukker, képes autót vezetni napokon át, ráadásul ugye futóversenyeket szervez), mégis már gyerekként emlékezeteset alkotott: a ’80-as években "idegenben" ikszelt Szekszárd akkori legjobb gombfocizójával, a Prosectura punkzenekar énekesével. Azóta ebből a sikerből él. Na meg a futók megkopasztásából és a családi bizniszből, hiszen a gombfocizás után a fényből a csendes vállalkozói szektorba zsilipelt, és folytatta a generációs faipari tradíciókat. És mivel a körfűrész nem vitte le bokából a lábait, tíz évvel ezelőtt mocorogni kezdett benne a futólélek. Nemcsak versenyzett (12h OB 1. hely, terep Olympian Race 4. és Párizs Maraton 17973. hely), hanem később galád módon másokat is próbált erre rávenni.

Öcsivel töltöttem vállt vállnak vetve, izzadtan egy hosszú éjszakát. Kevés férfiember mondhatja el ez rajtam kívül. Szerintem senki, lévén a 180 km-es Olympian Race volt az első éjszakázós versenye interjúalanyomnak. De most nem annyira mint futót kérdeztem, hanem úgy, mint aki a depóasztal másik oldalán áll. A tudathasadásos állapot rögzítlse egy kétrészes interjúban végződött.

Következzék részekre és ízekre szedve a folyton emlegetett anyukájú Versenyszervező egyik archetípusa! Az első részben választ kapunk olyan gyötrő kérdésekre, mint: Egyáltalán miért szervez valaki versenyt? Milyen tételekből áll össze egy nevezési díj? Mi a legproblémásabb rész versenyszervezőként? Mik a fejadagok egy frissítőponton? Őszinte válaszok a futás sötét oldaláról Márkus István Öcsitől. (Az interjú olasz autópályákon készült, amikor a Toszkán100-ról tartottunk haza.)

KEZDETEK

Te egy offshore-lovag vagy?

???

Csak mert amerikai szamoai bejegyzésű a honlapod.

Adta magát, hogy a futás szóval eljátszunk, így lett a versenyeink gyűjtőhonlapja a fut.as.

Nem elég gombfocizni? Miért adja a fejét egy jóravaló illető versenyszervezésre? Magát vagy másokat akar megnyomorítani?

A motivációm a Nike félmaraton volt 2007-ben, meg az előtte hármas váltóban futott pesti maraton. Futogattam ugyan kisebb versenykéken is, és akkora kontraszt volt ezek és a BSI-versenyek közt. Azt gondoltam, ha egy kicsit jobban odafigyelnének, sokkal jobbat és jobban lehetne csinálni. Aztán 2009-ben Párizsban futottam a maratonon, ahol te is ott voltál, tök jó hangulat volt a pályán: együttesek, sajt- és borkészítők. Ott villant be, hogy bor meg futás, és az én városomban, Szekszárdon összenő a kettő. Még közvéleményt is kutattam a helyi futók közt, mitől jó egy verseny.

Köztudomásúlag te nem bírod a bort.

Na jó, de Szekszárdról mire asszociál az ember?

Babits Mihályra. "Szekszárdon születtem, színésznőt szerettem." (Off topic: Sokan úgy tudják, hogy Babits írta e sorokat, pedig valójában Karinthy fricskája. ''Babits Mihály...született Szekszárdon: néhány nappal születése előtt ugyanis titkos figyelmeztetéssel rávette édesanyját, hogy utazzék Szekszárdra, nehogy ''Szekszárdon Születtem, Szinésznőt Szerettem'' című leendő versében az alliterációt elrontsák.'' - írja Karinthy Frigyes: Így írtok ti klasszikusában.) 

Meg a borra asszociál. Tudatosan lett a kommunikáció a bor köré építve, ezért lett a neve Borvidék Félmaraton. Kitaláltam, hogy minden frissítőponton lesz fröccs. Tovább is mentem, mai szemmel persze ezek alapdolgok, de akkoriban progresszív volt. Például az első ember én voltam, aki fizetett hirdetést adtam le az Edzésonline-on. Mocskos drága volt, hónapokig hirdettem. Eljártam versenyekre szórólapozni. Meghívtam a Rubik-kockás embert, a tyúkjelmezes futókat, akik akkoriban színesítették a pesti versenyeket. Kerestettem kőket, hogy eljöjjenek. Magyarán: foglalkoztattam a futótársadalmat, bedobtam témákat, ment a hírverés, és nem azzal sokkoltam, hogy „most még kedvezményesen nevezhetsz egy napig.” A Borvidéknek előbb volt Facebook-oldala mint a BSI-nek. Csanyával mai napig „vitatkozunk”, hogy kié volt az első verseny FB-oldal.

Tudsz élni a XXI. század vívmányaival. "Szekszárdon születtem, szaladást szerveztem."

Sose felejtem el, 2009 októberében megnyitottam a jövő májusi versenyre a nevezést. Jöttek a kommentek, hogy mit akar ez?! Én azt hittem, ezt így kell. Amúgy így kell, de itthon ez még új volt.

Hogy alakult az első versenyed? Bukó, siker?

Az első versenyen voltak 780-an. Ez brutálisan sok volt.

A bor miatt?

Nagymértékben. Meg a naptár is lukas volt akkor. Jól volt kommuniálva a pályavezetés, a helyiek kint álltak, osztogatták a fröccsöket, slaugozták a futókat, pedig nem is kértük. Siker volt. Nagyon megköszöntük. 

Ezért a képért én kérek elnézést. De végül is az, ami: ultra!

Mi alapján választ dátumot és távot egy szervező? 

Most már mindegy, ma az erősebb marketinges, beágyazottabb, izgalmasabb a nyerő, hiszen minden hétvégére jut 4-5 verseny, a teljesítménytúrákkal még több is, hiszen azon is futnak néha. Én a legelső versenynek mindenképpen egy félmaratont akartam, az amatőr futótömegek leginkább arra mozdulnak meg: hosszú, de még teljesíthető. Kellett egy „leg” is. Azt találtam ki, hogy ez a legnehezebb, ugye pincéken, dombokon, szurdokon át megy a verseny. Bekopogtam az önkorihoz is, bekamuztam, hogy jön majd ide 1500 futó. Óriásit blöfföltem. A verseny előtt – tipikus politikusi magatartás – kicsit lekonyultak a prominensek, hogy csak 800 futó van 1500 helyett. De mondom: „fejenként egy kísérő is van ám.” Erre felcsillant a szemük. A szponzoresten a mikrofonba már 2000-et mondott a polgi.

Minden város más és más, ha sportról, azonbelül is futásról van szó. Szekszárdon hogy fogadták a felfordulást?

A városvezetés részéről sosem volt ellenállás, sőt nagyon korrektek voltak. A lakók azért jelentgettek fel, főleg az útlezárások miatt. Direkt kettőkor indul a verseny, mert délig piac van, délben mise, nekünk is be kell tartani az együttélés szabályait. De egy ember ebédet vitt volna a nagymamájának – kettőkor. És nem tudott átkelni, úgyhogy felnyomott minket. De akadt pozitív eset is: egyszer egy hatalmas roma lagzi volt a főtéren, velük is egyeztettünk, mindenki boldog volt, egymást tapsolták. A városnak az a fontos, hogy minél többen fussanak, nőjön a turisztikai mutató, a városról való pozitív élmények száma, így lesz elfogadottabb a verseny is.

BEVÉTEL / KIADÁS – A KÉZZELFOGHATÓ ÉS A LÁTHATATLAN 

Az ötlet szép és nemes. De a szervezők profitérdekeltek is, nemcsak altruisták.

Hazugság, ha valaki azt állítja, hogy nem érdekli a bevétel. Vagy pontosabban: érdekli, hogy kisebb veszteséggel megússza. Kezdetben engem nem motivált, hogy mi ebből keressünk. Annyira alálőttünk a költségeknek, hogy elúsztunk. Mertem álmodni, csak későn ébredtem. Nem mentem csődbe, mert volt a családi bútoripari cégem, ami elbírta a veszteséget. 2012 óta a Szekszárdi Sportközpont vezetőjével, Csillag Balázzsal társak vagyunk, van 2-3 állandó segítségünk, közösen szervezünk Tolna megyében is a környékén.

Ez miért fontos?

Mert manapság mindenki specializálódik. Csanya a terepre, mi a régióra. 

Te melyik részét viszed a szervezésnek?

Kitalálom a versenyeket, a kiírásokat, kommunikációt. Csillag Balázs a várossal van kapcsolatban, engedélyeket intéz. Nincs mindig arányban, de ezt nem rakjuk patikamérlegre. Együtt rakjuk össze a naptárt. (A képen baloldalon Csillag Balázs, jobb oldalon, sportosan elegáns betűrt (!!) rövidujjúban Öcsi. Figyeljük meg a pipiskedést, ahogy próbál felnőni a feladathoz.)

Van olyan verseny, amit nem te találtál ki?

A három hét múlva harmadjára startoló  Korinthosz.hu nem a saját ötletünk, Németh Zoli keresett meg, hogy legyen már egy ultraverseny is, ami egyben tesztre is jó a spartathlétáknak. Így dobta ki az agyam, hajaz az Athén–Korinthosz távolságra (81 km) és kap külön oklevelet, aki beér a Spartathlonon is elvárt limitidőn belül (9 óra 30 perc). A Bonyhád-Bátaszék versenyünket is megörököltük, halódott a rendezvény, elfogytak a futók, felhívtam a hölgyet, aki addig szervezte, hogy mi feltámasztanánk.

Fizettél érte?

Ezt odaadta a hölgy grátisz, nem akart vele vesződni, gyesen volt, volt elég dolga. Örült, hogy életben maradt a „gyermeke” – mármint a verseny, és persze a valódi is. Azt hiszem eddig csak az UltraBalatont adták el üzleti alapon.

VARÁZSSZAVAK: ÉLMÉNY ÉS KIHÍVÁS

Milyen paraméterek alapján árazható be egy verseny?

Az addigi szervezőtulaj lát egy szaldót az elmúlt évek alapján, ami alapján adódik egy minimum eladási ár. Én a lehetőségeket nézném meg, van-e kihívás a pályában. Az emberek az élményt keresik és a kihívást. 

Ez lejárt szó, mint a "látvány", a "bio" vagy a "motiváció" is.

2009-ben nem volt az, most már elfáradt. Ma a kézműves a menő. Meg a szélsőségek. Korrektnek, őszintének, ár-értékben normálisnak kell lenni. És nem árt, ha nem csak üzletember vagy, hanem magad is futó.

Érdekes: a Spartathlon associationben kifejezetten figyelnek arra, hogy ne legyen futó a szervezők (elnökségi tagok) közt, nehogy maga felé hajoljon a keze vagy lába. Visszatérve: hogy alakul ki egy verseny nevezési díja? Mondjuk egy félmaratoné.

Van, aki 10-15 ezret is szán rá. Nem tart stukkert senki a fejéhez, hogy nevezzen. (Lőw Andris hangja hátulról: „fél, hogy jövőre nem lesz lába, szóval ha valakinek fontos, benevez.”) Van egy keresleti görbe. Vidéken 7-8000 forint, a fővárosban drágább. Nem mindegy, ezért mit adsz. Ennek 70-75%-a a valós bekerülési költség. Kiszámolom, mennyibe kerül a verseny, és mit tudok adni. Persze, lehet spórolni a Kínában gyártott – amúgy minőségi – éremmel, pólóval, csiricsárékkal. A bevételünk abból van, hogy mennyi szponzort tudunk felmutatni. A nevezési díjban nemcsak egy futás van, hanem tésztaparti, afterparti zenekarral, vasárnap morning show reggelivel, érem, fröccs, frissítés, póló. És persze a „láthatatlan” dolgok: könyvelő, bérleti díjak, napidíjak, egyszeri molinók és zászlók, média, kiadvány, mentők, engedélyek, még kötöző szalag is stb-stb.

Limit? 

Más szervező direkt kommunkálja, hogy nála nincs limit a nevezők számában. Bolond lennék ilyet írni. Hogyne lenne limit! Minden ki van számolva. Annyit rendelünk a cuccokból, amennyi a limit. Nem szeretnék utólag érmeket, pólókat postázni.

A Korinthoszon tavaly eltűnt, kedvenc szakadt trikómat azért majd postázd el.

A mentős azóta is azzal törölgeti a nívópálcáját.

Trikó nélkül a hasmenéses, eltévedéses 2015-ös Korinthosz.hu céljában. Ezért még számolunk!

A KOCKÁSFÜZETESEK ÉS A LEVELEZŐPAJTÁSOK

Köszi, megjegyeztem. Azt már elmondtad, hogy kezdted el az egészet. De mi mire épül rá? Magyarán, inkább futóból lesz szervező vagy fordítva? Vagy üzletemberből futó, vagy az örökre megmarad üzletembernek?

Szerintem nem függvénye a szervezésnek, hogy kiből mi lesz. Ez nem egy jól definiálható evolúció, hanem egy belső késztetés, hogy vágysz valamivé lenni. Legyen az futó, szervező vagy business man. Az, hogy valaki ezt üzleti alapokra helyezi, szerintem nem gáz és nem ördögtől való. Az már sokkal inkább az, ha ezt tagadják és a kötelező minimumot sem szolgáltatják a versenyeken.

A versenyszervezés neked egy hobbi vagy egzisztencia?

Szerintem senki nem ebből teremtett egzisztenciát, a BSI-n kívül. Ez egy lehetséges keresetkiegészítés, de gyakran rizikó és inkább szerelem. Még a Muki sem ebből élt az UB-ig, triatlon versenyekig. Csanya sem. 

Ne haragudj, de ezt senki nem fogja elhinni, ha valaki leül egy kockás füzethez, oszt-szoroz és kiszámolja, hogy mennyit a bevétel. 

Na de nem látja a költségeimet.

Kalkulál valamivel.

A kockásfüzetesek úgy gondolkodnak, hogy aszongya „1000 a póló, 800 az érem, 1000 az időmérés, 500-ra jön ki a szponzorbor, az cuzámmen 3300 forint”. És ő közben fizetett 5500 forintot – mert ennyi az előnevezési díj, ha nem a helyszínen akarsz. Komolyan, ilyen leveleket kapok, hogy az illető megmondja, hogy mennyibe kéne kerülnie a versenynek. Levezeti szépen, és a végén közli, hogy 2200 forinttal túllőttem, adjak neki kedvezményt. Erre elég szigorú, világos választ írok. De tényleg, elképesztő leveleket kapok, Csanyával ezen röhögünk. 

Öcsi éppen "szigorú, világos választ ír" egy nevezőnek.

Vannak megrögzött levelezőitek?

Nevén is tudnék nevezni öt embert. Ebből három Csanyánál is megjelenik. Itt is érvényes a Pareto-elv: a problémák 80%-át a mezőny 20%-a produkálja.

Mik a slágertémák?

Nevezés átírása másik távra. Ha ránézne a kiírásra, látná, hogy sima ügy. De nem, ő oldalakon át indokolja, bár senkit nem érdekel, kamuzik miért nevez át 28-ról 21-re. Nevezz át, welcome. Vagy ott a nevezési díj visszafizetése. Tudnivaló, hogy nálunk az indulás egy adott dátum után csak átruházható. 

Ez gáláns, valahol még ezt sem lehet.

A lényeg, hogy megy a jogi adok-kapok, hogy miért L-es pólót kap, amikor ő S-es. De nem érti, hogy azt a pólót az kapta volna, aki átruházta rá. 

A magyar fizetőképes kereslet elbírna magasabb nevezési díjakat? A futóhype tud még motiválóbb lenni, hogy többet fizessenek a versenyekért az emberek? Magyarán: hol van a futók financiális ingerküszöbe?

Ez a megközelítés nem jó. Nem a fillérek kisajtolása érdekel, mondjuk „ha még 300 forintot rá tudunk tenni, az 2000 nevezőnél már 600000 forint”. A tapasztalati számok mellé még becsülünk egy részvételi arányt, és szeretnénk ha ez fedezné a költségeket. A versenyeink az első alkalommal szinte mindig veszteséges voltak. Mi hosszútávon gondolkodunk. A pénztéma mindenkinél vibrál, számolgatnak, érdekli az embereket. Ki kell szolgálni a szponzorokat is, nem elég a molinó. El kell gondolkozni, hogy lehet vonzóvá tenni. Mi ehhez is találtunk know-howt.

SZERVEZÉSI ALAPISMERETEK

A versenyszervező az úristen után a második, szokták mondani.  

Én úgy tudom, előtte vagyunk.

Az meg pláne, aki nem szabvány versenyt rendez. Ő aztán tényleg azt csinál a pályáján, amit akar (mondja hátulról Lőw Andris.) Sőt, azt is mondják, hogy ultraversenyen az egyéni induló az isten.

Nem akarok szent tehén lenni szervezőként, bennünk is van hiba, látom, hogy a másikban hol lehetne javítani. De ha nem tetszik, mehetsz másik versenyre. Fogadjuk el, hogy vannak szabályok. 

Van többféle szervezői attitűd. Van az iparos, aki kitűzi magának, megcsinálja, még talán haszna is van rajta, látja, hogy jövőre is jó lesz vagy nem. Van a művész, aki látja a hibáit, szorong, bizonytalan, elégedetlen, lázálmai vannak. Szóval miért rendezed meg évről évre? Az a végcél, hogy megérje?

Az is. De a pénz önmagában rossz cél. Már 8 rendezvényünk van, 7 régiós és 1 kakukktojás, mert az budapesti (jótékonysági a LÁSS-nak). Ez a max, ennyit bírunk el. Vannak kiforrott, nullszaldó feletti versenyeink, és van ráfizetéses, ami talán egyszer majd eltartja magát, mint a Korinthosz. Arra két éve csak ráfizetünk. Reméljük, hogy egyszer nagyon sokan fognak nem ötfős váltókban rajthoz állni a Korinthoszon. Én nem ebből élek, imádok versenyt szervezni. Sok szervezőt ismerek, kérdezünk egymástól, segítünk, javíthatunk a versenyeinken.

De a háttérbeszélgetéseken malíciával beszélsz sokakról.

Mindenkinek van egy szűk köre, akit szeret, és vannak, akiket „fújol”. A BSI előtt emelem a kalapom: 20-30000 embernek tudnak szervezni. Más kérdés, hogy ez milyen útvonalon megy, mehetne szebb helyeken is. Az is más kérdés, hogy a Vivicitta rövidtávjain elindul 4500 ember és áttapos egymáson. Mitől élmény ez? De erről nem a Kocsis Árpi tehet.

Hát ki, ha nem a főszervező?

Az, aki odaáll. 

Bocs, ebben nem értünk egyet.

Árpi meghirdet egy versenyt,…

…Ahol meg kéne húzni egy határt, hogy ne legyen tömegnyomor.

Meg is húzzák. De 4500 embernek ez még belefér a komfortzónájába, nekem nem. De néha elviselem, lásd a párizsi maraton 37000 indulója közt is ott voltunk. Egy útvonal áteresztő képessége korlátozott. Limitálni lehet a létszámot, vagy több hullámban indítani, más megoldás nincs. Én inkább tanulok a többi versenyszervezőtől. Amúgy ha már BSI, az egyik kedvenc versenyem a Balaton Szupermaraton (BSZM), ott jó a hangulat, nem vagyunk elviselhetetlenül sokan.

A szervezői depó, avagy garázs.

AZ IZÓT NEM LOCSOLOD A FEJEDRE

Mi a legproblémásabb rész egy szervezésben versenyszervezőként? 

Az útvonalbiztosítás, frissítés és szponzorszerzés.

Menjünk sorban. Útvonalbiztosítás?

Egy tagolt, nagyon sok keresztutcával rendelkező utcai pályát nehéz biztosítani, ezért nincs sok hosszú távú verseny a fővároson kívül. Egy kisvárosban nehéz a teljes útvonalra zárásengedélyt kérni, illetve 80-100 önkéntest, vagy ugyanennyi nem önkéntes rendőrt, polgárőrt szervezni. 

Frissítés? 

A frissítés is lutri, hiszen a mindenkori külső hőmérséklet nagyban befolyásolja a fogyasztást, de ez prognosztizálható.

Mik a fejadagok egy frissítőponton? 

Egy emberre hét decit számolunk. Háromféle itóka van, az elosztás a kérdés. Vízből kell a legtöbb, és időjárásfüggő, hogy mennyi izó és kóla kell. Ugye az izót melegben nem locsolod a fejedre. Kritikus helyzet még nem fordult elő, hogy valami elfogyott volna. Olyan volt, hogy az utolsó tíznek nem jutott izó. Ha van ilyen visszajelzés, meghívjuk őket jövőre. Volt terepverseny, ott eltévedt egy srác, nehezményezte, meghívtuk a Borvidékre. 

Nekem is ezt kellett volna tennem tavaly a Korinthoszon.

Hülye voltál, b*meg.

Ha legközelebb hasmenést és eltévedést színlelek, ügyelek rá, hogy leverjem a szervezőn.

Keresztpromózás trailrunning-pólóban, Csanya örülhet.

Na jó, a kajákat hogy számolod a depókban?

Az az egyszerűbb. Ott túlbiztosítjuk. A személyzet is eszik a depóban. Néhány órás kintléttel akár futsz, akár személyzet vagy, olyan nagy igényed nincs. Hat órát a pályán töltve már van. A kaja örök kérdés, vagy alultervezed, vagy rászervezel. 

A BSI-nél elfogyott a víz egyszer a félmaratonon.

Megértem őket, mert ugyanezzel a gonddal küzdöttek csak nagyban. Ma már nem ez a gond hanem maga a pohár. Ők is, mi is azt szeretnénk, hogy jövőre már ne műanyagpoharazzunk, hanem eldobható, még aznap lebomló papírból igyunk. Itthon ez drága, külföldről meg nagy mennyiséget kell behozni. Százezes nagyságrendekről van szó, hogy megérje, így is többszöröse az ára a plasztikéhoz képest. A Borvidéken elfogy 20000 pohár. Ha kap egy szép dizájnt, akkor az még szexibb lesz. A futópohár nem versenyspecifius dolog, mi azzá tennénk. Csanya poharat sem ad, nem akarja szétszemetelni az erdőt, halálciki lenne. Igaza van.

Szponzorok?

Nehéz őket becserkészni, hiszen valljuk meg őszintén, a kis vidéki versenyeknek nincs igazi reklámértéke. Itt egy szponzor rendszerint érzelmi döntést hoz, anyagi megtérülés nem várható. Csak az egyes sorozatoknak illetve a nagyobb  versenyeknek van mérhető értéke, de ez is csak akkor, ha a szervező nem csak a Facebookon található képek mennyiségében és megosztásában méri a külső megtekintések számát, hanem elegendő médiafelületet vásárol a szponzori megjelenések részére is. Ezzel nagyon kevés verseny esetében találkoztam. Gyakorlatilag a BSI, Maratondepo, Csanya illetve a mi versenyeinken kívül nem is láttam. 

Milyen a jó futószponzor szerinted?

Tetszik neki a futás és a verseny maga, büszkén támogatja, van helyi kötődése, vállal szerepet a rendezvényen, teszem azt visz egy depót, vagy legalább biztosítja a facilitásokat.

Útvonalbejárás a házikedvenccel.

Terepes vagy aszfaltos versenyt nehezebb szervezni, mik a buktatók?

Más típusú  kihívást jelent mind a kettő. Aszfaltot könnyebb logisztikázni, terepet könnyebb biztosítani. A terep még szubkultúra, de óriási tempóban fejlődik, bár ez csak privát megérzés. Csanyáék jól uralják a tereppiacot, jók a versenyek, igényes a megjelenésük, folyamatosan növekedik a részvevők létszáma. Aszfalt versenyekre könnyebb  nagyobb tömeget összerántani egy jól kiválasztott távval és programmal.

És mit a legnehezebb szervezni?

Ultrát. A Korinthosz.hun 16 depó van, folyamatosan szemetet kell szedni, bontani és építeni, logisztikázni, ide-oda vinni nem kevés cuccot. És ez csak 81 km! A háttérben durva dolgok folynak. Például a jég: 1000 kg jég a Korinthosz igénye, hogy mindenkinek jusson egy maréknyi. De mit csináljak akkor, amikor van, aki két marokkal szórja magára, és nincs tekintettel arra, hogy mögötte még vannak futók.

Az útvonalkijelölést hogyan csinálják a szervezők? Maguk futnak végig? Hogy mérik: órával, kerékkel, autóval? 

Változó és távfüggő. Egyre jellemzőbb a GPS-órás autós vagy gyalogos felmérés, de tudunk olyan terepversenyről  100 km felett, ahol végigtolták az "egykerekűt"!  

Terepversenynél 50-100 km-t részletekben jelölnek ki? Egyedül csinálják vagy a segítőkkel mérnek? És ha segítőkkel, azoknak ki mutatja meg az útvonalat? Vagy mennek GPS koordináták alapján?

Mi a rövidebb terepversenyeinket végigfutjuk 2 órával, átlagolunk. 30-40 km között legfeljebb 200 m eltérés van két eltérő, de megbízható óra között. A hosszabb versenyt több szakaszban mérik be, bár erről Csanya autentikusabb választ tud adni! (Kérlek, Csanya, kommentelj.) A segítők jellemzően ismerik a pályát egészben vagy részleteiben, így könnyen lehet őket navigálni. A pályajelölés egyébként egy izgalmas dolog, hiszen menet közben is eszedbe jut egy-egy csavar! És én soha nem hagyom ki!

(Folytatása következik.)