Böjti tartalom, némi nárcisztikus és sztahanovista beütéssel. 

Meguntam a 70 kg körüli súlyomat, ami a Spartathlon után 74-re ment fel: öt hét alatt elég sokat utaztam, dolgoztam, hesszeltem, rendszertelenül ettem. Athénból Kínába mentem, onnan Berlinbe, onnan Korfura, onnan Bordeaux-ba, majd Minszkbe és Lodzba és végül Dubajban kötöttem ki .

Szóval elengedtem magam, ettem, ittam, éltem. Sírva vigadtam. De aztán - mint mindig - végét vetik a zenének, s hazamennek a legények.

Az alapozó edzésekkel 72 körülire állt be novemberben a súlyom, vagyis inkább a tömegem.

Hatodikos tananyag: a tömeg nem változik, míg a súly változhat, például a test térbeli helyzetétől, gravitációtól. (Hasonlóan kedves téveszme, hogy a nap lemegy és felkel.)

De a mérleg nem hazudik, ahogy Moszkva sem hisz a könnyeknek.

És bár a tömeg a tehetetlenség mértéke (főleg ha Magyarországra és a politikai garnitúrára értem, na de majd áprilisban meglátjuk), a súlyommal mégis "tehetős" vagyok. Tudok tenni azért, hogy változzon. Szóval gondoltam télen, hogy ebben a 72 kilóban bőven van még van tartalék, még ha a testtömegindex szerint így is bőven a normál tartomány felén vagyok (22.5 BMI). 

További iránymutatók: reggel 177, este 176 centi vagyok, korban pedig 37 év és a halál 38 közt.) Motiváció volt, hogy az éves terhelésélettani laborfutásra könnyedebben akartam odaállni idén, valamint egy közös hegyi kocogás Csanyával, aki a karácsony utáni felszedett kilónak ledobásáról mesélt.

Aki már látott közelről, esetleg kukkolt a férfi tusolóban, az (némi valószínűséggel, de legalábbis remélhetőleg) inkább vékonynak, izmosnak, és persze aránytalan láb-törzs arányúnak mond (pók, sáska). Szóval nem jut eszébe, hogy bármi súlyfeleslegem lenne. Nagymamám szerint: Eszel te rendesen? Lötyög rajtad minden, fiam!

Soha nem fogyókúráztam, már a szó is rémesen stigmatizáló és megszorító jellegű, mert a súlyvesztésnek, karcsúsodásnak nem kúrának kéne lennie, hanem ésszerű folyamatos diétának. Tudatosság, fokozatosság - no meg éberség, elvtársak! 2016 augusztusában volt egy jó súlyledobási köröm azzal, hogy nem ettem hét óra után semmit, legközelebb pedig csak reggel hét-nyolc körül, nappal meg amit akartam.

Tehát amikor súlyledobásról beszélek, hozzáteszem: nincs nagyon mit. Az ilyen típusú, nem dagadtköcsög-embernél a fogyás lehet észrevétlen szálkásodás vagy látványos is, de utóbbi kemény dolog. Nem a meló része, hanem az önmegtartóztatás. Hogy nagyobb legyen a célt vágyni, mint az agyunk által dobott jutalmakat (édesség, finom vacsora, pohár bor, friss kifli).  

Tehát a projekt leginkább az önfegyelmezésről, a mentális erősségekről szólt - mint minden ultrafutás, aminek van egy pici fizikai része is. Le kellett gyűrni a sóvárgást, az elcsábulást, az evés pótcselekvését. És nem utolsósorban, talán nem kell ecsetelnem, hogy mi az előnye annak, ha futás közben kevesebb kilót kell cipelned, etetned energiával, oxigénnel. 

Elegem volt az ismerősöktől hallott mítoszokból ("nem bírok csak úgy ledobni kilókat!"), a kifogásokból, meg a ilyen-olyan intésekből ("te, fogyni, minek?" meg "csak fokozatosan, havi 1 kiló épp elég, sőt"). Kinek mi elég. És mivel eleve szikár (karcsú?) vagyok, azt is be akartam bizonyítani, hogy a látványos fogyás nemcsak a zsíros-vizes-puhos emberek privilégiuma, akik 10 kilókat adnak le egy hónap alatt, ami igazából első körben csak víz. (Erről sokat szoktunk dumálni a törzsizom-edzőmmel, Andrással a Moove-ban.)

Nem is lett látványos a fogyás, hisz a gatya nem gurult le a derékról, nem csoffadt be az arcom, de durván erőltetettnek sem éreztem, bár orvosilag biztos nem javallott. Kibírható, mégha keménynek is tűnik. A számok beszédesek.

Ja és: a súlyvesztést én magamon láttam, de nem tudtam látványos "ilyen volt-ilyen lett" fotót csinálni, mint a kamu fogyitabletta hirdetéseknél. Ahhoz tudom hasonlítani, mint amikor a photoshopban összezsugorítasz valamit. Minden dimenzió kisebb lett.

Ugye még 2016 nyarán volt az "este hét után nem eszem" kísérletem, ami szintén bejött. De ennél kicsit hardcore-abb dolgot szerettem volna tesztelni. Január közepén ki akartam próbálni a szinte csak folyadékos megoldást. Nem tisztítókúra, persze tisztul az ember, méregtelenít így is. Nem pálcika akartam lenni, csak próbát tenni. 72-ről indultam, egy hetet adtam a projektre. Az ötödik nap már 67.6 voltam. Nem voltak likviditási problémáim.

A megszorításokban annyit engedtem, hogy

- a napi kávéimat tisztán megittam. Ezek olyan ékek, kapaszkodók voltak, amik megtartották a düledező akarat-építményt.

- rengeteg herbáriumos tea (mézzel elegyítve), kifőzött velőscsont leve (5 liter lefőzve 2 napra)

- paradicsomlé (káliumpótlás, főleg a szauna miatt)

- mindenféle pezsgőtabletta (vas, nyomelemek, kálcium, magnézium, stb)

- alacsony kalóriatartalmú mag-tejek (mandula, kesudió, kókusz). Ezekben volt elég zsír is, így a zsírban oldódó vitaminok is hasznosultak a pezsgőtablettákból. Sima tejet nem ittam. Kb 4-5 liter folyadékot ittam naponta, estére meg is nehezültem pár kilóval.

- némi rostot is vittem be ügyelve arra, hogy zöldségek legyenek nagy víztartalommal (cékla, uborka, paprika, illetve a gyomor kéményseprői és immunharcosai: nyers répa, gyömbér, lilahagyma, fokhagyma), csak kevesebbet a szokásosnál.

- edzésnapokon minimál fehérjét (túró, mozzarella).

- egy kocka élesztő (vitaminbomba, A-C-E vitaminok kivételével minden van benne, komplett B-család; egy kis folyadékkal a szájba véve könnyen lemegy. Lehet, hogy undorító, de a britek például kenyérre kenik, sós-fanyar, izgalmas cucc a Marmite.)

- se cukor, se liszt, se hús, se alkohol, se csoki, se zabpehely - igazából semmi kaja, semmi szilárd a zöldségeken kívül.

- semmi főétel, semmi gyümölcs (azaz gyümölcscukor, fruktóz).

- az edzések mellett kétnaponta szauna és gőz (mint a méregtelenítés része).

Most látom, ez egy vega-étrendnek is elmenne.

The show must go on, szóval az élet ugyanúgy folyt tovább, edzettem heti ötöt, törzsizom-erősítésre jártam heti kétszer, fekvőtámaszoztam és húzódzkodtam, kézenálltam, bicikliztem, dolgoztam. Ez most is így van márciusban, és így volt novemberben is.

Előtte megnéztem egy napi kalóriaszükséglet kalkulátorral, hogy mit kéne csinálnom a heti fél kiló fogyáshoz. A "mennyi az annyi" játék nemcsak szórakoztató, de kvázi-pontos is, hisz ez parasztmatek.

Objektív, megmutatja a bevitel/leadás arányait, így kiszámolható, hogy hízol, stagnálsz vagy éppen fogysz. Az alapanyagcserémet túlbecsülte a program, az évtizednyi futás miatt a szervezetem kevéssel is beéri, évek óta a rendes terhelésélettani laboron 1800 kcal/nap körüli értéket mérünk. Tehát ez volt a kiindulási alap. De persze akinek negyedmillás futó okosórája van, az mindent megmond neki a kalóriától kezdve egészen addig, hogy az adott állapotban mennyire terhelhető.

Hogy teltek a napok? Az első két nap nem nehéz, csak szokatlan volt, kuncsorgás a kaja után, kérvények magamhoz, hogy egyek valamit. Kezdtem megérteni a mértéktelenül habzsolókat, enni jó, eltelve lenni jó, a kajakóma jó, boldogságérzet és örömtevékenység egyszerre. Ha most megkérdeznétek, mit ennék életem végéig, biztos, hogy az édeset mondanám. 

Azt is látom, hogy nem jó gyakran éhes lenni, nem megvenni, nem megfőzni, amit kívánsz. De az értelmes küzdelmet és szenvedést kedvelem, így nagy svunggal folytattam a projektet. Minden csak megszokás kérdése: "csókolom, megszakadhatok?" VS "érték és értelem a szenvedésben."

Nem mellesleg azért, mert sok dolgom volt, így azokkal foglalkoztam, kvázi a munka lett a pótcselekvés is. Még olyan elkalandozások sem voltak, hogy híroldalak nézegetése, lévén október végén húztam egy vonalat, és minden kapcsolatomat megszűntettem a való világgal, a napi dolgok nézegetése annyi életerő-pontot elvett és tökéletesen értelmetlen volt, ellenben kurvára felbasztam magam mindig.

Lehet, hogy a tájékozottság magabiztossá tesz, de a tájékozatlanság nyugodttá. Persze a városban bringázva látom a plakátokat, úgyhogy innen szeretném felhívni a Hír TV figyelmét, hogy a "Mi úgy mondjuk el a híreket, ahogy megtörténtek" egy marhaság, hisz az események történnek, azokat nevezzük híreknek.

Szóval ebben a szent együgyűségben létezem, nem tudom, mi folyik a nagyvilágban, politikában, kultúrában, tökéletesen megvagyok. Kegyelmi állapot, mennyi idegeskedést, elcseszett időt spórolok meg, nem érdekel, hogy up-to-date legyek. Miért nem tudtam ezt meglépni eddig?! Na de vissza a fogyi-sztorihoz, azt is megléptem.

Az első két nap lement sok víz, és gondolom utána ébredt a szervezet, hogy lehet tovább szétszedni önmagát. Azt is hozzá kell tennem, hogy a szervezet egész nap (főleg alvás közben) melózik: párologtat még télen is, plusz verejtékezés, kilégzés, tápanyagok vagy tartalékok bontása, így ezt folyamatában kell látni és kezelni. Minden elcsúszással működik a szervezetben, nem azonnal láthatók az eredmények, így még a nyolcadik, kilencedik (immár nem diétás) napon is fogyást mutatott, amikor már óvatosabban ugyan, de elkezdtem "rendesen" táplálkozni.  

Észrevételek:

Pozitív: Remekül aludtam minden éjjel, a kevéssel is beértem, nem nőtt az alvásigényem. Nem volt gond a felkelés, energikusan ébredtem. Könnyű voltam, nem voltam fáradékony egyáltalán és éles gondolkodású - ez a kombó meghatározó. A tizenéve óta óraműként jövő széklet el-elmaradozott, nem nagyon volt mit. Ha jött, rendszertelenül és kevés, kemény (bocs, de a szotri része); gondolom, amit a belek kanyarulatában megrekedt cuccokból összegyűjtögetett még. 

Negatív / Fura: Ugyanakkor gyengébb is voltam, de mindig valahonnan kipótolta a szervezet az erőt. Kedélyállapotom megadó volt. Jámbor voltam, fizikálisan lassúbb, tompább embernek éreztem magam, mint amikor rendesen eszem. Akkor viszont sokkal nehezebb vagyok, nehezen kelek, ingerlékenyebb és fáradékony vagyok, viszont gyorsabb a reakcióm. A futásban sokszor voltam erőtlen, kb. 60%-on muzsikáltam, éreztem, hogy az izmokból hiányzik a fűtőanyag. De lehet, hogy ez egy képzelt érzés volt, és idővel átfordult volna. Nem vártam meg az átfordulást. Volt, hogy fájt a fejem, kicsit szédültem, főleg az első napokban - megvonási tünetek?  

Rezümé:

Ez a diéta is, mint sokminden, fejmunka. Emellett szellemi munkára pluszban tökéletesen alkalmas (az üléshez nem kell sok energia), nem köti le minden erődet, hogy a nem-evésen agyalj. Mivel a hó is leesett, aztán jeges lett a pálya, így nagy tempókat sem tudtam volna futni, pont kapóra jött.

Egyformán égett le a zsír, kicsit összement a vállam, a bordák kilátszanak, a medencecsont fölötti rész is kisebbedett, az ágyékzsír is szinte felszívódott. Amhol a helyzet változatlan maradt: a medence csonton a derék két oldalán, de nálam ez az utolsó amit bont a szervezet, előbb veszi le a zsírt és izmot a lábakról és karokról. Tök olyan volt elképzelni a test melóját, meghökkenését, alkalmazkodását, belátását és az egész kísérlet előnyére fordítását, mint az Egyszer volt... rajzfilmsorozatban.

A törzsizom-edzésen volt egy okosmérleg, onnan az alábbi, nem full precíz adatok. Azért hibahatárra nem kell gondolni.

 * Ez a BMI-ben a legalsó, a normál érték szélén van, 20,5 - 26,5 a normál. Ez alapján a 72.8 kg az ideális testsúly, szélső értékek: 63.5kg - 82.1kg.

Főleg a zsírarány tetszetős: a zsigeri zsír ugye, ami belül, a szervek-szövete közt van, nagyon nehéz ledolgozni, és sok magát soványnak mondó ember, nem is tudja mennyire zsíros belül. A pálcika alkoholistát, ha felboncolják, kibukik, hogy mit csinált a máj a pia cukraival.

A változás szembetűnő. 5.8 kg mínusz. Kíváncsiságból megnéztem, mit javasol a program, ha egy hét alatt 6 kilót akarnék fogyni.

A hat kilós mínuszt nyilván nem tudtam megtartani, nem ment stabilan 66 kilón maradni, mert a szervezet túlélőmódba kapcsolt, és raktározni kezdett, amikor visszaálltam a napi ruintra, de

A) nem elérhetetlen ilyen versenysúlyra fogyni, pár napig tartani, ha könnyű test kell a futásra; jellemzően (fél)maraton

B) lassú diétával be tud állni és tartható marad a 68-69 kg.

A kísérlet utáni napokban próbáltam nem falánk lenni, de így is minden régi-új behatás taccsra tett: a nehéz szénhidrátos, cukros ételek, egy pohár bor már elnehezített, megfektetett. Nem émelyegtem, de sok volt. A húst sem kívántam. Egyértelmű testi jelzés, kevéssel beérni, inkább zöldség-gyümölcsre helyezett hangsúllyal. Nem nagy felfedezés, de - megjőve ebből a projektből - így sokkal tapasztalat-alapúbb. Egy csomó minden felesleget magunkhoz veszünk, ami sem nem kell, sem nem hasznos, sőt: inkább romboló, megterhelő, vagy lassú égéshez vezet.

Kontrollcsoport: Szabó Béla barátom, ULTRA főszereplő is rákapott az elmesélésem alapján. Ő két kilót adott le négy nap alatt. Idézek tőle: "Nem voltam olyan radikális. Viszont jól hozzászoktam a nyersekhez (cékla, retek, kömény) és a levekhez. Könnyűnek is érzem magam. Szóval hosszútávon fogok így étkezni. Zöldségleves ebédre, de estére eszek zabfalatokat, banánt és túrórudit. Így az edzések is jók. Répában, céklában, retekben van még annyi cukor, amivel "elkábítom" magam. Kenyér, rizs nem izgat, fejben még nem kell dolgozni. Nem bántam meg, hogy belefogtam."

Zárszó:

Nekem bebizonyosodott, hogy a vékonynak tűnő embereknél súlyvesztés (zsír, víz, izom) nem a mesék birodalmába tartozik. A rogyásig elkoptatott akarat, kitarás, céltudat trió kérdése. Lehet, hogy ez valakinek radikális, nekem elviselhető volt, lehetett volna durvábban is csinálni (koplalni) vagy eltötyörészni 3-4 hetet. De ahogy akkor végigmonitoroztam magam, éreztem, hogy a szervezetem is hálás.

Nekem bevált, lehet, hogy másnál nem működik. Hozzáállás és alkat kérdése. Aki eleve szarnak gondolja, az már most berakta mentális gátat, és senyvedni fog. Bezzeg azok a napok, amikor ezer dolgunk van, és éppcsak bekapunk valamit, sodródunk flow-ban a feladatokkal - ugyanilyenek, csak akkor nem az van a homloktérben, hogy NEM ENNI.

Ahogy gimis matektanárom mondaná: quod erat demonstandum.

Aki csak elméletben böjtöl - olvassa, aki gyakorlatban is - csinálja. De ésszel csináld!!! Semmi felelősséget nem vállalok senkiért, aki ez alapján belefog ebbe vagy hasonlóba.