futó gondolatok

nem azé, aki fut

nem azé, aki fut

Új futós könyvek - Gamplett, Lubics, Sallai, Thuróczy (Sportkönyvkritika 9.)

Igazából nem kritika

2021. február 04. - őze bálint

4_magyar_futos_konyv_2021_2.jpgAmióta egy setét erdőben összeakadtam egy szerzővel, akinem a könyvéről nem írtam jót - bár nem jártam úgy, mint a PICSA bohóca, sem mint Bárczi Benő Radványon - megfogadtam egy régi posztom kapcsán, hogy nem írok semmi "kritikusat" egy magyar könyvről ide, ha a szerzője még él és le tud futni. Legyen akár pozitív, vagy negatív, vagy vegyes a vélemény. Mondjuk már az, hogy ide kirakom őket, pozitív (kritika), nem? És mégcsak nem is kapok érte honort. Még a megboldogult Schirilla György könyveit is tiszteletteljes hüledezéssel tálaltam, és amúgy a blog egyik legolvasottabb írása lett.

Inkább felhívom a figyelmet a könyvekre. Örvendetesen sok új magyar futós könyv jelent meg a közelmúltban (elmúlt 3 év), és egyre több a futóblog, utóbbiakhoz annyit csak, hogy kitartónak is kéne lenni és egyben érdekesne, ez a hosszútáv titka. Döntse el a mindenkori egyéni olvasó, tetszik vagy sem. Jelzem, a kultúrát - például ezt a blogot is - támogatni illik, munka, idő, energia van belenyomva. 

Itt lehet megtenni, klikkelj a blog Patreon oldalára, hogy még sok ajánló, egotrip, portréinterjú, kerekasztal-beszélgetés, tudományos érdekesség, műhelytitok és futós téma jöhessen podcast és poszt formában, ahogy az elmúlt 10 évben, különben itt nem lesz semmi idővel, csak ahogy Vörösmarty írta: tél, csend és hó és halál.

Become a Patron!

És ha nem tetszik, amit a mindenkori sokszínű kultúra, egy könyv, film, koncert, kiállítás vagy kínál akkor a nincs reklamáció, nincs pénzvisszafizetés. Ez már csak ilyen műfaj. A könyvek, filmek, lemezek esetében is leginkább a szájpropaganda működik, haverra hallgatunk.

Hogy is volt az régi eset?

Az az egykori poszt amúgy egy futós könyvről szólt, és a szerzőjével egy setét erdőben véletlenül összefutottam. Nem lett belőle tettlegesség, csak az arcomba nézett és megkérdezte, én vagyok-e én - tán hátulról megismert kaszáló mozásomról az Irhás-árkon felfelé aprítva.

Számonkért, hogy a kritikám megjelente után földbe állt az eladás. Megkövettem, ha így volt, de azért egy könyv ha jó, megtalálja a közönségét, pláne hosszútávon, szájról szájra járva és ajánlva, másfelől - bár roppant hízelgő de - a blogom tán nem egy 444, hogy olyan véleményvezér legyen, ami blockbustereket dönt romba. De persze a futóközegben számít valamit.

Beszáltt a résztávozásomba a KFKI-től az Erzsébet kilátóig, majd visszacsorogtunk az erdőn. Közben a futótársnak mondtam, hogy elolvasom újra a könyvet és a kritikát. Megtettem: a könyv továbbra sem tetszett, a kritikát jogosnak éreztem, a lehúzó, kemény tónus viszont tényleg igazságtalan volt és bántó. Főleg, hogy jobb lett volna elengedni, mint beleállni: én időt spórolok a meg nem írással, a szerző pedig gazdagodik a royalty-ból.

Kicsit szívtelen és elátkozó voltam, lehettem volna megengedőbb, ami tán egy jobb irány friss műveknél. A magyar filmeket is megnézik még sajtóvetítésén, és már a premier előtt lemészárolják a közönség előtt, ki megy el így véleményt alkotni a moziba? (A magyar filmekért amúgy duplán fizetünk: a szerencsejátékból, és amikor jegyet veszünk.) De a színházaknál is el lehet ezt mondani: egy előadás kábé a 10-15. előadásra áll össze jó esetben, a kritikus pedig megnézi a főpróbát, amikor azt se tudják, balról mennek be és ki adja a végszót.

Szóval marad bennem azóta is némi kognitív disszonancia, hogy mihez is ragaszkodjon az ember: az ízléséhez és véleményéhez, vagy a nem ártani elvhez. Nincs kétségem, hogy a futóskönyvek íróit a jószándék, ihletettség és elkötelezttség mozgatja, nem a bevétel vagy hírnév, bár kétségkívül van önfény-értéke, amivel - ha teljesítményből fakad - semmi gond nincs.

De itt szólítok fel mindenkit, hogy rendelje meg és olvassa el az Extázist!

Múltkor már írtam, hogy futós könyv tapasztalatom alapján (csak itt balra mellettem 3x1 méternyi polchelyet foglalnak el az ezzel kapcsolatos könyvek) háromféle van:

  • szakirodalom, sport infotainment
  • beszámoló és / vagy életút
  • metaforikus (csak féllábbal van a futós könyv kategóriában, a futás csak metafora, mint a Hosszútávfutó magányosságában).

A könyvesboltoknak és könyvtáraknak már csak azt kell eldönteni, hogy a sportkönyvek vagy az életrajzok közé tegyék az alkotásokat. Illetve dönteniük nem nagyon kell, mert ezek a könyvek többnyire webshopokból, futóboltokból rendelhetők, ha nem tévedek. Viszont a szerzők biztos küldenek dedikált példányt. 

Mielőtt belevágnánk a könyvekbe (sz szerint volt ilyen nemrég, Peer Krisztián kötete úgy jelent meg, hogy késsel kellett felvágni a borítót), mutatom Umberto Eco soktízezres könyvtárát képen

ex_l_x8xsaasjpf.jpg

és egy Tarr Bélához illő hosszú snittben:

Az összes itt tárgyalt futós könyv masszív életrajz is egyben (tán Szilvi könyve lóg ki egy kicsit, de ő az előzőben, a Másfél nap az életben erre helyezte a hangsúlyt), és ez így van jól, futás és élet elválaszthatatlan.

Mindegyik könyvben van baj bőven: szívvel, herével (hasi és nyirok áttétetekkel), lélekkel, vágyakkal, erővel, idővel.

Mindegyik munka igényes kiadás, van 1-2-3 szerkesztője, lektora, tervezője és tördelője, és szerencsére támogatója, kiadója. Vannak bennük képek, többnyire színesek.

És mindegyik könyvön érezni az alázatot, az akaratot, a közlésvágyat, a megosztás gesztusát, és a kimondással-leírással való önterápiát. Ezek mindig fontosabbak, mintha be-becsúszik egy-két közhely, ami a futós témájú cuccoknál óhatatlanul előfordul. Amit nem annyira érzek: van-e ezeknek a könyveknek itt és most tétjük? Mivel mindegyik visszatekintés, így az írói szándék nem a szembesítés vagy valami dolog átfordulása, nem lehet jelenidejűre "lefordítani" az olvasónak, hanem a múlt rendszerezése: legendárium és rögzítés. Ez nem baj, hanem sajátosság. Ennyit a kritikáról.

Menjünk ABC-rendben, a boltokban sem tesznek különbséget női és férfi szerzők közt! 

  • Gamplett Gábor: Maraton életre és halálra
  • Lubics György & Szilvia: A homokdűnén túl
  • Sallai Zsuzsanna: Visszadobtak
  • Thuróczy Bertalan: Futni Hinni Élni

Bár mindegyiket olvastam az elmúlt egy évben, de ugye nem írok kritikát, szóval segítségül hívtam a véleményezésre a moly.hu könyvesoldalt, ahová bárki írhat véleményt egy könyvről, meg egy csomó jó dolgot csinálhat ott olvasóként. Akárcsak a rukkolán, ahol lehet könyvet stoppolni és happolni is, igazi könyvcserede!

1837122.jpg(A szerzőről cikk itt a futaneten.)

Nem futok olyan régen, mint a könyv szerzője, és pláne nem akkora távokat, a könyv segítségével viszont betekintést nyerhettem mindazok életébe, akik nem rettennek vissza sem a hosszabb távolságoktól, sem pedig az ezek teljesítéséhez szükséges kemény felkészülési időszakoktól. Nagyon érdekes volt belelátni a világ különböző részein megrendezett nagyvárosi maratonok hangulatába, hasznos volt nyomon követni a szerző testi és lelki felkészülését az egyes versenyekre, és izgalmas volt vele együtt teljesíteni minden egyes távot.

A könyv nagyon jó arányban ötvözi a versenybeszámolókat, útleírásokat, személyes történeteket és a felkészüléseket, edzéseket segítő háttérinformációkat. Ezek között a saját, rövidebb futásaimhoz is találtam haszos ötleteket. Az író stílusa könnyed, humoros, miközben rendkívül informatív is. Bár a maratoni táv lefutását továbbra sem tervezem, a könyv elolvasása óta egészen más szemmel nézek nemcsak ezekre a versenyekre, de a távot teljesítő futókra is, akik számára mostantól mindig lesz pár biztató szavam, ha a kijelölt versenyútvonal mellett visz majd az utam.

Még annyit jegyzek meg, hogy a grafika és visszafogott dizájn (pl. a fejezet címekhez rajzolt városmaraton térképek) kúl. 

Megrendelés és infó: https://maratoneletreeshalalra.hu vagy itt. Validálók: Zacher Gábor, Kokó.

9786150091228.jpg

Már Szilvi első könyve is egy szerelmes levél volt a futáshoz, ebben az új könyvében pedig még magasabb hőfokon ég a futás iránti szeretet lángja.

A könyvben négy verseny szerepel, közülük kettőnek, a Death Valley-ben* és az Atacama sivatagban rendezett versenynek több fejezetet is szentel Szilvi. Olvashatunk a felkészülésről és magáról a versenyekről is olyan részletesen és izgalmasan, hogy szinte az olvasó is a helyszínen érzi magát, a leírásokat pedig a képek teszik még átélhetőbbé. E két beszámoló után viszonylag részletesen olvashatunk Szilvinek a Bigfoot 200 futóversenyen szerzett tapasztalatairól, és a Namibe Race is előkerül egy fejezet erejéig. A versenyekről szóló leírások mellett általános, megszívlelendő tanácsokat is kap az olvasó.

Kiváló könyv azoknak, akik érdeklődnek az extrém ultrafutás iránt. Informatív, humoros, azok számára is érthető/élvezhető, akik még nem ismerik az ultrafutás világát. Tanulságos könyv arról, hogyan kell frissíteni hosszabb távokon, milyen kapcsolatrendszert lehet kialakítani a hobbi futók körében, segít átadni a futás élményét, versenyek előtti hangulatot, célba érkezés örömét, táv közbeni bánatot, haragot.

Azért kapott „csak” 4 csillagot, mert a futásnak ezen ága az érzést kelti bennem a könyv olvasása közben, hogy csak olyanok tudják elérni ezeket a célokat, akik tehetősebbek, megengedhetik maguknak, hogy milliós összegeket áldozzanak egy-egy nevezésbe (még szponzor segítségével is). Kíváncsi lettem volna a család szemszögére is, hogyan élik meg, hogy az anyuka szabadidejének nagy részét a felkészüléssel tölti, 2-3 hétre elmegy otthonról (akár másik kontinensre) egy verseny miatt. A futás élményének átadása miatt ajánlom azoknak, akik félmaraton, maraton vagy első ultrafutás előtt állnak!

Megjegyzés: az első pár fejezetben szerepelek, mint Badwater "kísérő". Film erről:

Amúgy érik Szilvivel (vagy ahogy magát emlegeti: a lubicsszilvivel) egy újabb beszélgetés... 2013-ban már interjúztunk, vicces ez így leírva. Lubics Gyurinak pedig innen is ismét gratulálok újsütetű slim fit alkatához, amit a kólaivása ellenére szisztematikus edzéssel és életmóddal ért el, miközben háziorvosként le sem vette füléről a covidos hívásokat, s most meg olt és olt.

Megrendelés és infó: https://www.lubicsszilvi.hu/konyveim/

kepernyofoto_2021-02-04_0_24_41.png

A könyv a viszontagságokkal teli gyerekkorától kezdve meséli el, hogy hogyan vált a pomázi futóközösség motorjává, és a blogján keresztül rengeteg ember példaképévé. Korábban olvastam már róla különböző fórumokon, hogy komoly szívproblémával született, kilencszer élesztették újra, világ életében fel volt mentve tornából, és mindennek dacára szült négy gyereket, és negyven fölött kezdett el sportolni. (Spinningelni, jézusom!) A könyvén keresztül most sokkal személyesebbé vált a története, és sok ponton úgy éreztem, mintha anyámról olvasnék.

Sokkal többről szól, mint sportról. Nem azzal tűzdeli tele a versenybeszámolóit, hogy milyen márkájú zokniban futott, milyen ízű zselét fogyasztott, és melyik kilométeren milyen tempót ment. Az élet egészéhez való hozzáállása jelenik meg minden oldalon: az, hogy van-e hited; hogy hagyod, hogy mások döntsenek a sorsodról, vagy a saját kezedbe veszed az irányítást; hagyod, hogy a félelmeid eltántorítsanak a céljaidtól, vagy kitartasz, és mész tovább. Nehéz klisék nélkül beszélni róla, pedig az élettörténete minden, csak nem tipikus. Szeretem, amikor valaki ennyire levetkőzhetetlenül, következetesen önmaga.

Zsuzsa szervez többedmagával OB-kat Szentendrén vagy az Omszki-tónál a pomázi futóegyesülettel. Köszi!

Megrendelés és infó: http://visszadobtak.hu. Validáló: Bérces Edit

A könyv még csak előrendelhető, így nincs ajánlás kéznél. Azt azért elmondom, hogy több a történet benne, mint a sokfele (net, szakkönyv) megtalálható futószakmai rész, van némi spiritualitás (hittel élés) illetve biokémia benne, de ezen ne csodálkozzunk, hisz Berci a Műszaki Egyetem mérnöki alapképzése után az orvosbiológiai mérnöki mesterképzést választja. Küzd a sulival is, betegséggel és futással - ez az egyszerre zajló, heroikus folyamat pumpálja a sztorit, és amerikai filmdramaturgia szerint a könyv 2/3-nál egy váratlan, kemény fordulat is történik - nem spoilerezek. Megrendítő olvasva, hát még átélve, mégis optimista könyv. Erre mondják filmes fórumokon: "emotional rollercoaster".

A cím felül a Jurek-vonatra (Enni futni élni, már láttam Élj Szeress Fuss oldalt is), de ez legyen a legnagyobb hibája. Biztos azért vagyok megengedő, mert az őszi félmaratonon le tudtam hagyni a 15 évvel fiatalabb Bercit 17km-nél, s ez a 40 éves önérzetemet legyezgette. Pedig a BEAC-pályán azért az ő vonata jobban hasít.

A könyv első része: Favágástól a mérnöki diplomáig. Egyszerű gyerekként, egyszerű családban, de nagyratörő álmokkal egy kis faluból indult a történetem. Gyerekkori álmom vált valóra, amikor felvettek a BME villamosmérnöki szakára, azonban az élet közbeszólt. A könyv első részében ezen 25 év küzdelmeit és tanulságait osztom meg. A történetek átadása közben törekedtem a racionalitásomat megtartani, és mindvégig a betegséggel kapcsolatos tudományos, bizonyított tényekre támaszkodni. És ahol megáll a tudomány, nem hivatkozhatunk másra, csak a hitünk marad, amire támaszkodhatunk.

A könyv második része: Futásról, nem csak futóknak. Egy sor tudományos cikk feldolgozása során képet kaptam arról, mi történik a szervezetünkben olyankor, amikor teljesen magával ragad minket a cselekvés, és azt gyakran már magáért az önjutalmazás öröméért csináljuk. De vajon miért leszünk betegek, és mi is az egészség igazából? Hogyan lehet megragadni a test és a lélek kapcsolatát? Hogyan segít a testmozgás (kiváltképp a futás) és a gyógyulásba vetett hitünk a tényleges gyógyulási folyamatban?

Megrendelés és infó: https://futnihinnielni.hu. Validálók: Bódis Tamás, Rakonczay Gábor, Csere Gáspár

Jó olvasást!

4_magyar_futos_konyv_2021.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://nemaze.blog.hu/api/trackback/id/tr6516399748

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

_z_ 2021.02.05. 07:05:52

Elolvastam a régebbi kritikádat. A könyvből idézett részek alapján szerintem nem rajtad múlt az eladások földbe állása...

őze bálint 2021.02.05. 09:50:35

@_z_: ha így volt, ha nem, inkább érdemesebb kivárni, mint levágni, tízig számolni, mint egyből ütni

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2021.02.06. 08:20:14

"kitartónak is kéne lenni és egyben érdekesne, ez a HOSSZÚTÁV titka."
PONTOSAN! :D
2009 óta: hosszutavblog.hu/

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2021.02.06. 11:44:59

ja, ha JÓT írsz róla, küldök neked egyet a Büdi lábú futóból! :)

őze bálint 2021.02.06. 23:07:14

@rrroka: küldd csak el, gyerekekkel elolvassuk, és majd beizzítom a jó kritika generátort, amit a padlásra száműztem
süti beállítások módosítása