futó gondolatok

nem azé, aki fut

nem azé, aki fut

IZZÓSZTÁR #18 Mi az ultrafutás? És mi nem? | Kúrosz manifesztuma

2022. február 13. - SimonyiBalázs

x_kouros_fekvo.jpg

Hatvanhat, seggem a szádba pattanhat.

Tökéletes mottó ehhez az Izzósztár-adáshoz és poszthoz.

Ma, 2022 február 13-án 66 éves Jánisz Kúrosz / Yiannis Kouros / Γιάννης Κούρος - kinek, hogy tetszik. (Kúrós János nem ér.) Ez a mondat első fele.

És kábé a mondat második felét még hozzágondolhatta Kúrosz, amikor kilenc éve megírta, majd 2013 január 13-án megjelentette az alant tárgyalt, nagy vihart kavart manifesztumát.

A futós (ultrafutós) világban ez olyan esemény, mint a protestáns reformációban 1517. október 31., amikor a wittenbergi vártemplom kapujára szögezte ki a Luther a 95 tételt.

Sokat beszéltek már erről az írásról, sokan hivatkoztak rá, de többnyire hallomásból tudtak róla, de én eddig egy emberrel találkoztam, aki valóban olvasta és értette. Ebben a posztban az alapszöveget közöljük némi magyarázattal. A fordítást az áldozatos Olgyay-Fekete Judit blog és podcast patronálónak köszönhetitek, a "szakértést" nekem. 

Kúroszt régóta hajtom, emailen, vonalas telefonon, mobilon, a két Facebook-profilján, Bérces Editen keresztül - elérhetetlen, Editnek sem válaszol. A legutolsó interjúját egy amerikai-görög hölgynek adta 2021 Karácsonyán, szépen lassan beszélnek, nyelvtanulásnak is megteszi. És hoppá: ELTŰNT A LEGENDÁS BAJUSZ!!!

Teszem hozzá gyorsan és gyrososan, hogy nem volt neki mindig...

kurosz_1.jpg

Kúroszról lejjebb egy életrajzot adok, nem teljeset, csak úgy belemarva a tárgyba, de az is elég súlyos. Ez a poszt főként arról a kiáltványáról szól, amit úgy szegezett oda az ultrás világ ajtajaira, mint Luther Wittenbergben.

Előre bocsátom: a manifesztum elég erős per definitionem nézeteket hordoz. De senki ne érezze, hogy meg kell felelnie a kúroszi szabályoknak, elvárásoknak. Viszont érezze, hogy sok oldalról lehet nézni ugyanazt a tárgyat, és a manifesztum szövegezőjének autentikusságához nem férhet kétség. Ha valaki, ő tutira megmondhatja a frankót.

És még valami: manapság a gondolkodás helyett az azonosulás lett a vezérelv, tehát sokan keresik a közös identitást, az akolmeleget, a kipártoló-vállveregető grupettókat. Ahelyett, hogy kételkednének, gondolkodnának. Érdekes, a görög σκεφτω (szkefto) egyszerre jelenti a kettőt, ebből jön a szkepszis, szkeptikus...

Sokan felületesen olvasnak és rögtön kommentelnek, vagy ahogy manapság mindenhol elharapózott: a szöveg elolvasása helyett csupán a címre vagy a rövid ismertetőre kommentelnek, emotikonoznak. Inkább adjunk teret és időt a tárgynak, mert minden nézet és vélemény érdekes, és ha nem is lesz "valóság-konszenzus", akkor is árnyaltabb lesz a téma, s mi is jobban értjük, miről beszél Kúrosz, amikor ultrázásról beszélm és miről beszélünk mi, amikor ultrafutásról beszélünk.

Kúrosz alaptétele: csak az az ultrafutó, aki 24 órát vagy azon túl fut folyamatosan. 

Több mint 24 órán át tart, mivel a futónak a nappal és az éjszaka teljes  spektrumával szembe kell néznie, és képesnek kell lennie a verseny folytatására. Ha így tesz, akkor a futó bebizonyítja, hogy képes futni a genetikai adottságaiból és a fizikai felkészültségéből fakadó erőnléten túl is, mivel ezek a tényezők már nem számítanak a magas fokú izomfáradtság és a hosszú időtartam miatt.

Maga a kinyilatkoztatás pár része, és a dolgozat egésze is elég nagy port vert fel, és a hardcore ultrások sorvezetője lett. A soft core ultrások mindent kikérnek maguknak, tőlük aztán ne vitasson el semmit az ultra főisten (vagy ex-főisten, hiszen Kúrosz nemezisze, Szorokin ledöntötte őt talapzatáról). Az atléták röhögnek, a kívülállók továbbra is hűháznak.

Nagyon elgondolkodtató szöveg, és bizony be kell látni (vagy inkább azt írom: be kell látnom) van benne sok igazság,  ha csak a saját hozzáállásomat, eredményeimet tekintem. Tehát amikor valóban keményen futottam, akkor a kúroszi definíciót teljesítettem, és a fizikain túl pszichikai teljesítmény is volt. Amikor pedig az élményre mentem rá, vagy nem érdekelt a verseny, vagy csak teljesíteni akartam, akkor pedig - kúroszi szemszögből - nem volt valódi ultra. Belátás kell az önvizsgálathoz, átvilágításhoz, szembenézés, beismerés.

Mitől lesz valaki ultrafutó? Attól, hogy olyan mentális tulajdonságokkal és a saját határait átlépni akaró hozzáállással rendelkezik, amelyek segítségével túljut a test fizikai határain, és észszerű sebességgel teljesíti azt a távot, amelyet a verseny időtartamának megfelelően határoztak meg.

Nagyon sok érdekes aspektus van a szövegben:

  • futópados rekordokról
  • gyorsgyaloglókról (ez Pék Ádám szilveszteri mókája óta különösen érdekes fricska)
  • marketingfutókról
  • terepfutásról
  • fun runról
  • multiday és szakaszokra bontott versenyekről
  • csalókról, hazudozókról, könnyebbik utat keresőkről
  • kísérésről
  • kilométerek / versenyek / érmek gyűjtögetéséről

Több ezer olyan ember van, akik lehetnének „potenciális ultrafutók”, de mind a mai napig még nem tudták bebizonyítani, hogy azok. Tehát még bizonyítaniuk kell.

Miért írta meg Kúrosz a manifesztumot?

El is mondja:

Mivel az elmúlt hónapokban kaptam olyan üzeneteket, hogy néhányan arra kérnek, hogy írjak könyveket az életemről, vagy az ultrafutásról, vagy interjút adjak... Először is elnézést kérek a késésért, amiért idő hiányában -többezer baráti felkérést kell figyelembe vennem, ezeket fokozatosan és kellő időben el fogom intézni - a fenti kérdésekre régebbi feljegyzésekkel adok magyarázatot.

Tisztázom, hogy sok olyan felkérés van, amit nem fogadok el, mert a jelentkezők közvetve vagy közvetlenül támogatják a "hamis" futókat, vagy "hamis" tevékenységeke, oldalakat (vagy azok adminját), amelyek a hazugságokat csak megismétlik... Felteszik a profiljukra, szaporítják, és így azok, akik nem rendelkeznek pontos,érvényes tudással, utánozzák őket....!!!

Még egyszer: semmi más nem hivatalos ultrafutás, kivéve a pályaversenyt vagy a kijelölt útvonalat (pl. 24 h, 48 h, 6 d). Nincs privát futás, nincs futófesztivál, nincs hegyi vagy ösvényfutás, hiába is írják a ′′ pálya vagy út ′′ kifejezést. Mindezekért a témákért írtam a manifesztumot: Az ultrafutás ellen elkövetett óriási vétek.

Jannisz Kúrosz nagyon fúj a görög versenyekre, amik őt a kezdetekben magasba emelték, vagy szerinte ő emelte őket a magasba. Problémái:

A) A versenyek megnőttek, futófesztiválok lettek

B) eltérő történelem-értelmezés. 

Emlékezetes volt, hogy még a kísérlet előtt csalással vádolta meg Kilian Jornet-t, amikor az 2020 novemberében 24h-s rekordra készült Norvégiában. A Kúroszt a 24h trónról letaszító Szorokin maga mondta nekem egy interjúban, hogy Kúrosz nem gratulált neki, nem is írt neki, pedig Szorokin kereste, hogy nagyrabecsülését fejezze ki, amiért őt inspirálta.

Kúrosz manapság egy versenyt ismer el a körözősökön kívül, ez pedig Pheidippides. Ugyanakkor a saját maga által kreált Pheidippides Facebook-oldal nem a hivatalos. És ez az oldal azt közli, hogy Kúrosz kreálta meg a versenyt, és ő az egyetlen, aki lefutotta az antik futó valódi útvonalát.

kurosz.pngPályakép:

1983-ban megnyerte az első ízben megrendezett Spartathlont.

Olyan gyorsan futott, hogy nem hitték el neki, hogy nem csalt, napokig vizsgálták az útvonal csekkpontjait, hogy járt-e ott, s a trófeát is később kapta meg.

Rá egy évre minden idők legjobb eredményét érte el ott, dolgozott benne a bosszú (20:25:00). 1986-ban és 1990-ben is visszatért, és nyert.

2007-ben Magyarországra is ellátogatott: az először megrendezett, akkor még 212 km-es UltraBalatonon 2 (kettő) perccel kapott ki a másik jánostól (nem a csehtamásos Másik Jánostól), Bogár Janitól. A dobogó harmadik fokán - hogy népsportosan mondjam - Lőw Andriska állt, ült, feküdt. Janika nem volt ott, mert dolgoznia kellett, a munkaadója hazarendelte, de amint elmondta, Yiannis nagyon dühös volt, hogy kikapott és próbálta "titkolni" ezt az eredményt.

2008-ban Kúrosz visszatért a magyar tengerre, és nyert: 19:27:52. 

UB fotók: 

2007:

2007.jpg

és 2008:

Pályája részletesen itt, fontosabb eredményei pedig a mellékel listákon láthatók.

Persze ő maga is összerakott egy szép track recordot:

IDŐALAPÚ

12 h

Road

162.543 km

13.545 km/h

12 h

Track

162.400 km

13.533 km/h

24 h

Road

290.221 km

12.093 km/h

24 h

Track

303.506 km

12.646 km/h

48 h

Road

433.095 km

9.023 km/h

48 h

Track

473.797 km

9.875 km/h

6 days

Road

1028.370 km

7.142 km/h

6 days

Track

1038.851 km

7.214 km/h

TÁVOLSÁGALAPÚ

100 miles

Road

11h 46min 37s

13.665 km/h

1000 km

Track

5d 16h 17min 00s

7.338 km/h

1000 km

Road

5d 20h 13min 40s

7.131 km/h

1000 miles

Road

10d 10h 30min 36s

6.424 km/h

 

Majdnem minden 4-5. versenyén világrekordot futott.

Utolsó jegyzett eredménye 2014-ből való, egy argentín 48 órás versenyen 312.3 km-t kocogott. Nyilván tudja, hogy öregszik, és neki ez az eredmény már nem elég jó a saját mércéjével.

Aki jól akar szórakozni a 20 évvel ezelőtti ultrás évadon, annak ajánlom a DUV 2000-es márciusi számát. A DUV akkor már 15 éve működött!

Aki pedig még több Kúrosz-kirohanást olvasna, kattintson ide

Korán kezdte a brand gyártást, neki is volt csapata, ahogy ma divatos, de ez leginkább ő magát jelentette, és akik eljöttek aládolgozni nekik való megtiszteltetésből. Egy pöpec patrióta kísérőautó némi turisztikai reklámmal a Sidney-Melbourne 1006 km-es futáson, amit 10 órás előnnyel nyert meg 1990-ben. A videó erről a futásról itt.

kurosz_fut.png

A Reebok-hangulatú logója:

yk_logo.jpg

Életrajz:

Mielőtt a cikkbe kezdünk, pár szó még Kúroszról: 

A Peloponnészosz közepén fekvő Tripoliszban született 1956-ban. (Innen indul a 142 km-es Dromos Athanaton verseny is Spártán, Misztrászon keresztül Kalamatába.) A visszavonulása után, tehát pár éve még az atlétikai páya gondnoka volt, most a hírek szerint Athéntól nem messze, Szalamisz szigetén él. 16 évesen kezdett el szisztematikusan futni, és aztán a hosszútávfutásnak szentelte magát. Megtehette: állami alkalmazott volt, sportállásos katona.

Ultrázni 28 évesen kezdett. Közel 150 világrekordot döntött meg.  A 48 óráson ma is ő tartja (473.495 km, 1996 május, Surgeres, FRA), és a hatnapost is (1.036,8 km, 2005, Colas, AUS). Utóbbinál érdekes a fejlődési görbe: 1984-ben 1023 km-t futott, 1988-ban 1029 km-t, aztán eltelt 17 év, és akkor, 2005-ben futotta az azóta is fennálló világrekordot  49 évesen - természetesen önmagát döntve meg.

Az évek során különféle becenevekkel illették, mint például „futóisten”, „arany görög”, „modern Pheidippides”, „megállíthatatlan”, „a fájdalom mestere” és még sokan mások. A vélemények megoszlanak róla: állítólag egy alázatos és egyszerű ember. Mások szerint - és ők vannak többségben - gőgös, kemény, kategorikus, és néhány beszámoló szerint kutyamód bánik a segítőivel a versenyeken, felpofozás, ordibálás, stb. A kemény gyermekkor kemény személyiséget és temperamentumot hozott létre.

Sokak szerint Kúrosz kifelé egy mogorva, szuperegójú vénembert mutat, de az álarca mögött egy vonalas, plafon-etikával rendelkező valaki, és az üvegplafont ő maga húzta fel, afelett ő maga van, átvihetetlen, mást nem ismer el.

De tény: valóban legenda minden ultrafutó számára világszerte.

A Wikipedián ez olvasható többek közt róla:

Orvosi kísérletek ugyanakkor azt is bizonyították, hogy Kúrosz sikere részben annak köszönhető, hogy szervezete futás közben is rendkívül jól dolgozza fel a táplálékot. A legtöbb futóval ellentétben képes arra, hogy versenyzés közben is több táplálékot dolgozzon fel, mint amennyit felhasznál. Futás közben elsősorban szénhidrátot fogyaszt és zsírfogyasztását alacsonyan tartja.

Hm, nem rossz.

Futó, zenész, filozófus, költő, festő. Egy nyilvános fellépése:

 

1990-ben, mivel a görög állam nem volt hajlandó támogatni őt, kénytelen volt Ausztráliába költözni, ahol tíz évig élt. 2000-ben visszatért Görögországba.

12 évesen kezdett verseket és zenét írni. Bizánci és európai zenét, valamint éneket tanult. Négy zenei lemezt adott ki (két zenekari és két énekes), az összes szöveget és zenét maga írta. Irodalomtudományból szerzett mesterfokozatot, és megjelentette első versgyűjteményét „Komplexumok” címmel, valamint egy önéletrajzi könyvet ("Az évszázad hat napja - többek között az 1984-es New York-i hatnapos versenyt írja le,. ahol hat világrekordot döntött meg.)

Szereti a hagyományokat, Görögország történelmét és hőseit. Pheidippides eredményeitől inspirálva kétszer, 2005-ben és 2011-ben megszervezte és lebonyolította a Pheidippides-futást.

És itt a legátfogóbb, angol feliratos dokumentumfilm róla:

 

A szöveget szinte íráshűen közüljük, Kúrosz stilisztikáját figyelembe véve. Pár ponton magyarázattal láttuk el a szöveget. 

Az ultrafutás ellen elkövetett óriási vétek

(Η μεγάλη πλάνη ενάντια στο Ultra-running // The great error against Ultra-running)
Megjelent: 2013. január 13., írta Jannisz Kúrosz

 

Hatalmas vétek, amikor egyesek olyan témáról nyilatkoznak, amelyet nem ismernek eléggé, mivel nem tapasztalták meg annak lényegét és mélységét.

Olyan embereknek nem lenne szabad cikkeket, könyveket írniuk az ultrafutásról, akik saját maguk nem ultrafutók, hiszen nem ismerik az ultrafutás valódi mibenlétét. Mindenkinek meg kellene végre értenie, hogy ez a sport nem a tömegeké, és nem lehet „fun run”-ként felfogni. Átlépni a határainkat: ez hiányzik a tömegekből, mivel ezt csak a hivatalos események hatalmas teljesítményei során lehet megtapasztalni. Nem pedig hamis / álmokat kergető / az útvonalakat levágó tevékenységek során. Csak azok tapasztalhatják meg, akik valódi sporttevékenységet folytatnak, nem pedig csak fantáziálnak, futópadon futnak, átutazzák Amerikát, Ausztráliát vagy a saját országukat … ráadásul családtagokkal mint segítőkkel…!!!! Fun run = könnyebb út = közönséges, földhözragadt = közös ügy, ahol minden írott vagy kimondott szóból hiányzik az „ultra” igazi esszenciája.

Azt gondolom, ez végső soron nemcsak egyszerűen egy vétek, hanem az "ultra" valódi fogalmának metafizikai szellemével szembeni hübrisz is. Teljesen lealacsonyítják az ultrát, önteltségük pedig a földhözragadt hozzáállásukból, a gyengeségeikből gyökerezve alakult ki. A legnagyobb bűn és hübrisz a sportszerűség elvei és az atlétikai szellem kapcsán azonban az, amikor egyes cikkek és könyvek csalókról és azok valótlan / nem hiteles tevékenységeiről szólnak.

A méltánytalanságon kívül milyen egyéb kárt tud ez még okozni? Félrevezeti az embereket azzal kapcsolatban, hogy mi az „ultra” igazi fogalma, egyeseket pedig arra bátorít, hogy a könnyebb utat válasszák: az útvonal levágásának népszerűsítését = csalást!

Ha nem védjük meg ezt a sportot azoktól, akik a könnyebb utat támogatják, valamint a kluboktól vagy szervezetektől, amelyek korábban már csaltak, akkor az atlétika alapjait fogják romba dönteni. Már így is hatalmas károkat okoztak a futás igazi teljesítményének és örök ideológiájának azok, akik hiteltelen emberek valótlan történeteit és valótlan eredményeit publikálták.

A valódi teljesítmény számít, nem a gyűjtemény… Azok az emberek, akiknek nincs sem nemzetközi, sem országos eredménye – legtöbb esetben még a saját szomszédjuk is jobb futó, mint ők maguk – a könnyebb utat választják (az útvonalak levágását és a csalást), mert nem tudják elfogadni a valóságot (= hogy középszerűek / a tömegekhez tartoznak). Ilyen könnyebb út például a futóesemények gyűjtögetése vagy a futópadon történő futás. Érvénytelen teljesítmények: a futóesemények gyűjtögetése nem sport, a kilométerek/mérföldek gyűjtögetése sem sport, mindennap maratont vagy 50 km-t/mérföldet futni szintén nem sport, különböző evési és alvási minták követése, vagy az evés vagy alvás hiánya nem sport, apuval, testvérrel, férjjel/feleséggel utazni sem sport. Azt sem tekinthetjük érvényes eredménynek, ha olyan versenyeken vesznek részt (csak azért, hogy megmutassák, mennyire kemények), ahol extrém terepviszonyok vagy extrém hőmérsékleti viszonyok uralkodnak, miközben a hivatalos utcai vagy pályaversenyeken nem tudnak kitűnni. Minden ilyen jellegű mánia az alkalmatlanságot, értéktelenséget és az alacsonyabbrendűség elfogadását jelenti. Sőt mi több, az ilyen miazmák elrejtése vagy népszerűsítése egyenesen bűncselekménynek számít.

--- Kúrosz erre a problémakörre többször visszatér, egyben saját magát is lépre csalva. Ha az útvonal megváltoztatása (rajt és cél felcserélése), a kísérés, a frissítés csalás, akkor mégis hogy lehet reprodukálni tiszta (antik) körülményeket? Ha ugyanez csalás a rekortános futáson, akkor tényleg bonyolulttá teszi a saját életét. Ráadásul nemhogy 2500 év alatt, de az elmúlt 25 évben is változott pl. az infrastruktúra, környezet, úthálózat, így a kívánalmak nagy része teljesíthetetlen. Ha pedig szeretné redukálni a sallangokat, és valóban a teljesítményre szorítkozni, akkor jöjjön a Black Hole Ultra Runnin Race-re. Smiley, smiley, smiley. ---

Az rendben van, ha valaki hobbifutónak tartja magát, mivel akkor az illetőnek van önismerete. De az a hobbifutó, aki ultrafutónak tartja magát nem csupán csaló, hanem egyenesen sarlatán, aki félrevezeti az embereket annak érdekében, hogy nagyzoljon, és hogy eladja a nagy semmit.

Az összes csaló és hazudozó népszerűsítője / írója vagy kiadója, a hamis adatok és a csalások mind-mind felelősek az ultrafutás és annak valódi képviselőinek kivégzéséért. De kivégzik a futásban és az életben tapasztalható sportszerűséget is.

Kalifornia leghatalmasabb csalója kétségkívül „az egyetlen ember a bolygón, aki”… de természetesen nem abban az egyetlen, amit ÁLLÍT saját magáról. Ő az egyetlen ember a bolygón, aki ilyen sokat és ilyen egyértelműen hazudott!

Azt gondolom, mostanra legalább ezt az egyet meg kellene érteniük az embereknek: az ultrafutás nem csupán a nagyon hosszú távok futásáról, utazásról, mérföldek / események begyűjtéséről, alvási vagy evési szokásokról és nem is a maratonnál hosszabb versenyeken való részvételről szól. Az ultrafutás csak az aszfalton vagy a pályákon való futást jelenti (nem a gépeken / futópadokon történő futást), amely nagyon magas, az átlagostól jóval magasabb szintű erőnlétet kíván. Hogy miért? Íme egy példa: Több ezren képesek arra, hogy 24 óra alatt 140 km-nél többet gyalogoljanak. Van néhány tucat ember, akik 24 óra alatt több mint 100 mérföldet tudnak gyalogolni. És van pár atléta, akik több mint 200 km-t tudnak gyalogolni 24 óra alatt. Akkor valaki, aki ennél kevesebbet teljesít, hogyan tudja bebizonyítani azt, hogy ő ultrafutó? Hiszen a teljesítménye azt mutatja, hogy nem futó, de még csak nem is hobbifutó, mivel egy gyaloglónál is rövidebb távot teljesít.

1. MEGJEGYZÉS:

Tisztelettel kérem azokat, akik azért kerestek meg, hogy szerepeljek olyan könyvekben/cikkekben vagy interjúkban, amelyekben csalókat és azok hamis / útvonalat levágó / utazós futásaikat vagy gyűjtögetésüket mutatják be, hogy ne keressenek többet, mivel már nincs joguk ahhoz, hogy kommunikáljanak velem, mert az volt a szándékuk, hogy a csalókkal félrevezessék a világot, és ezáltal lerombolják az ultrafutás valódi jelentését az érvénytelen tevékenységeikkel, a legtöbb esetben puszta fantazmagóriával vagy akár csalással is, hacsak nem

a) megtudták, hogy „mit jelent az ultrafutás”

és b) rájöttek, hogy a csalók/hazugok nem ebbe a kategóriába tartoznak, hanem a sarlatánizmust képviselik, amely természetesen nem sport.

c) Továbbá bárki, aki kapcsolatba szeretne lépni velem, annak ki kell törölnie a közösségimédia-profiljából azokat az ismerősöket vagy oldalakat / magazinokat / honlapokat / klubokat / eseményeket, amelyek kötődnek ehhez a jelenséghez, népszerűsítik vagy árulják azt.

2. MEGJEGYZÉS:

Tisztelettel kérek mindenkit, hogy amikor nekem hozzászólást akarnak írni, ne használjanak olyan szavakat / kifejezéseket, amelyek a következőkre utalnak (és ezáltal népszerűsítik őket):

- Események, amelyek részleteit meghamisították (például Spart-ath-london, Plataies-Delfi stb.)  --- a Spart-ath-lon-don egy szójáték, amivel az angol "próbázókra" utal, akik 1982-ben a tesztfutáson célbaértek és a következő versenyeket megszervezték. Bár John Foden a brit légierő, a RAF kötelékébe tartozott, dehát ő ausztrál és nem angol. ---

- Személyek (például Kalifornia legfőbb hazudozója és annak követői --- itt vélhetően Dean Karnazesre gondol, akire a marketingfutó mivolta mellett azért is fújhat, mert görög származású ---, akik utánozzák azt a taktikát, hogy az alvási és étkezési szokásokat hazugságok és fantazmagóriák segítségével sportnak állítják be!!!), akik „futásnak” nevezik azt, hogy hazugságokat és hamis adatokat közölnek, és államokon át utaznak (ezt több millió ember megteheti, ha adnak nekik valamilyen járművet) annak érdekében, hogy eladják magukat.

- Klubok és szövetségek, amelyek érvénytelen eseményeket szerveznek számos szabálytalanság elkövetése mellet, ami lerombolja az atlétikai szellemet…

Mivel ez történik a legtöbb nem hivatalos eseményen Görögországban (mint például a hobbifutó klubok úgynevezett „fesztiválja” és „ünnepsége” = érvénytelen események, vagy mint egy korábbi maratonista hölgy, aki azt gondolta, hogy ha a lábain kívül kerekeket is használ, akkor majd ultrafutó lesz belőle, de természetesen így lett belőle egy … „csaló”, mivel belépett a „sarlatánok klubjába”!!!

A honlapon ez a bekezdés már nincs fenn, de a manifesztumban ez is szerepelt:

Elfogadhatatlan, hogy egyesek a Spartathlon (avagy Spart-ath-lon-don) hamisításával foglalkoznak, meg más útvonalak hamisításával, mint például a Plataea-Delphi stb. és bármilyen görög-, igazság- vagy sportellenesség is áll e mögött. És ezt minden rajthoz álló reprodukálja / generálja.

--- Értelme: Kúrosz kezdetben ezeken a versenyeken tűnt fel, lett futósztár, de aztán összeveszett mindenkivel, és valamiképpen jogosan, de elég piti módon abba kapaszkodik (hiszen maga is résztvevő volt többször), hogy ezek a versenyek nem legitim / valid módon modellezik az ókori futárok futását. Pl. az Euchidos Athlos ami a plateai csata után Delphoi-be futó katona legendájára épül (a megszentségtelenített oltárra tüzet hozott Delphoi-ből és visszafutott). Csakhogy a szállodakapacitás és egyéb szervezési okok miatt fordított irányban tartják meg ezt a futást modellező versenyt, azaz Delphoi-ből Plateába és vissza. A Spartathlonon csak Spártába futnak, de vissza már nem. Viszont az általa kreált Pheidippidest nem ítéli el, pedig az a verseny olyan szintű háttértámogatást igényel, amit Kúrosz a családi/hobbi futások közé sorolna amúgy. ---

Egy kis szünet, frissítsünk egy Kúrosz-dallal, és jöhet a nagy falat: Az ultrafutás terminológiája.

MI AZ ULTRAFUTÁS?

Több éven keresztül félreértés volt tapasztalható a futók körében, ami zűrzavarhoz és az ultrafutás rossz értelmezéséhez vezetett.

Lentebb felsorolom, hogy mely kategóriák felelnek meg és melyek nem felelnek meg az ultrafutás valódi fogalmának. Ezeket indoklással is alátámasztom.

A (valódi) ultrafutás pontos leírása a következő:

- Versenykeretek között történő folyamatos futás (amikor az órát nem állítják le a verseny egésze alatt)

- Nemzetközi szabályok szerint hivatalosan megrendezett esemény, ahol bírók felügyelik a verseny egészét, illetve az eredmény összesítését.

- Pályán (beltérin vagy kültérin) vagy aszfalton történik, ahol a futók lába a talajt érinti, nem pedig egy gépet, például futópadot vagy egyéb eszközt, amelyet mechanikusan, elektromosan vagy egyéb mesterséges módon hajtanak

- Több mint 24 órán át tart, mivel a futónak a nappal és az éjszaka teljes spektrumával szembe kell néznie, és képesnek kell lennie a verseny folytatására. Ha így tesz, akkor a futó bebizonyítja, hogy képes futni a genetikai adottságaiból és a fizikai felkészültségéből fakadó erőnléten túl is, mivel ezek a tényezők már nem számítanak a magas fokú izomfáradtság és a hosszú időtartam miatt.

Egy ultrafutó – az ultrafutás valódi értelmében vett ultrafutó – azonban rendkívüli egyéniség, aki hatalmas mentális erővel rendelkezik, és túl tud jutni az átlagos elvárásokon, valamint hatalmas teljesítményre képes. A szellemi képességeit be kell bizonyítania: ha a futó sokszor megáll és pihenőt tart annak érdekében, hogy ne lépjen túl a saját határain – ami alacsony teljesítményt eredményez –, akkor az azt jelenti, hogy a futó nem rendelkezik a valódi ultrafutókat jellemző tulajdonságokkal és hozzáállással. Ezért a hivatalos 24 órás és 48 órás versenyek legalább 80%-át teljesíteni kell (eltérő érték férfiak, nők és különböző korcsoportok esetén, ezt a manifesztumban részletesen kifejtem), ami kellő bizonyítékul szolgál arról, hogy a futó képes a saját határain túllépni.

Az időalapú versenyek közül néhány: 24 órás, 48 órás, 72 órás, 6 napos, 10 napos versenyek stb. 48 órán felül ezeket többnapos (multiday) versenyeknek nevezzük. Távok alapján definiáltan a következő versenyszámokról beszélhetünk: 200 mérföld, 300 mérföld, 500 mérföld, 1000 mérföld stb., vagy ezekhez hasonló távok kilométerben meghatározva azzal a feltétellel, hogy folyamatos az időmérés, illetve a futó észszerű tempót próbál fenntartani az adott táv teljesítése érdekében.

Az összes fent említett kategóriában érvényesek a felállított rekordok, amelyek nemzetközi elismerést és nemzeti, kontinentális (pl. Európa, Ausztrália, Afrika, Ázsia, Latin-Amerika és Észak-Amerika) vagy világrekorder címet jelentenek (korcsoportok szerinti rekordokra ugyanez vonatkozik) attól függően, hogy honnan származik az adott futó és milyen teljesítményt ért el.

Röviden: mitől lesz valaki ultrafutó? Attól, hogy olyan mentális tulajdonságokkal és a saját határait átlépni akaró hozzáállással rendelkezik, amelyek segítségével túljut a test fizikai határain, és észszerű sebességgel teljesíti azt a távot, amelyet a verseny időtartamának megfelelően határoztak meg.

Egyéb hosszútávú versenyek, amelyek azonban nem tekinthetők valódi ultrának

a) 50–100 km-es/mérföldes és 6–12 órás események

Ezek a versenyek természetesen hosszabbak, mint egy maraton, de mivel az ilyen jellegű eseményeken indulnak olyan futók, akik kitűnnek a genetikájukból és edzettségi szintjükből fakadó nagyszerű teljesítményükkel (és ezt el is kell ismernünk), az ő hozzáállásuk hasonló a maratonistákéhoz, és fizikai képességeiket inkább fiziológiai mérésekkel kellene meghatározni, mivel a testi működés törvényei mozgatják őket --- és nem a lelkik ---. Ezért ezeknek a futóknak a metafizikai tulajdonságait itt nem lehet bebizonyítani (viszont el lehet rejteni, avagy a futó lehet „potenciális ultrafutó”, ahogyan én nevezem), mert ez az időtartam nem elég hosszú ahhoz, hogy a genetikájuk és az edzésformájuk hatása elpárologjon. Emiatt az elme állapota és a metafizikai tulajdonságok nem lehetnek előtérben. Egy kivételes eset fordulhat elő, amikor egy 50–100 km-es/mérföldes futó jól teljesít a 24 óra feletti és a többnapos versenyeken.

Ennek következtében ez a fajta versenyzés azoknak való, akik erre szakosodtak, és meghatározott távjaik vannak, például 50 km, 50 mérföld, 100 km, 100 mérföld és 6 órás vagy 12 órás verseny pályán vagy aszfalton. Mivel azonban az időtartam önmagában nem elég, ezek a versenyek nem felelnek meg az ultrafutás valódi kritériumainak.

b) Szakaszokra osztott versenyek

Az ilyen versenyeken több napon keresztül mindennap egy adott távolságot kell lefutni (mint amilyen a Tour de France az országúti kerékpározásnál), ám előfordulhatnak egyéb kitételek is (például 100 km 10 szakaszra osztva, és a szakaszok hossza is változhat – 1. nap = 120 km, 2. nap = 100 km, 3. nap = 80 km stb., például 70 szakaszon mindennap 50 mérföld futás más versenyzőkkel együtt, nem pedig egyedül). A nyertes az a futó lesz, akinek az összesített ideje a legjobb az összes szakaszt figyelembe véve, ami azonban jelentheti azt, hogy egyes szakaszokon nem ő volt a legjobb.

Mivel a futók éjszakánként vagy napközben megállnak és pihennek, a következő napot frissen tudják kezdeni (bár az előző szakasz(ok) terhelésének hatása mellett), így itt is elengedhetetlen a megfelelő fizikai felkészültség. Ezek a futók azonban nem folyamatosan futnak, ezért ez a futás nem felel meg az ultra kritériumainak, hiszen a futók nem tudják bebizonyítani, hogy túl tudnak lépni a teljesítőképességük határain – mint a 24 óránál hosszabb versenyek esetében, ahol a pihenőidő hiánya mellett az alvásmegvonás is megjelenik. A szakaszokra osztott versenyek futói legfőképpen a fizikai erőnlétükre támaszkodnak, ezért az igazi ultrafutók – akiknek még azután is van energiájuk, hogy az üzemanyaguk (a fizikai felkészültségük szintje) elfogyott – jellemzőit nem lehet kimutatni. (Azok a futók kivételek ez alól, és bizonyították be, hogy igazi ultrafutók, akik jól teljesítenek a 24 óránál hosszabb versenyeken, valamint a többnapos versenyeken is.) Az egyes szakaszokon és a verseny egészén mutatott teljesítményeket csak pályarekordként és személyes időként lehet nyilvántartani, nem lehet azonban elismerni őket nemzeti vagy világrekordként stb.

c) Terepfutás

A terepfutó események nem felelnek meg a kritériumoknak, és nem lehet valódi ultrának nevezni őket, mert:

1. Nem lehet őket pontosan mérni.

2. Nem lehet őket összehasonlítani más, ugyanolyan távolságú (km vagy mérföld) terepversenyekkel – és az utcai versenyekkel sem –, mivel a terepviszonyok teljesen eltérőek.

Természetesen az adatokat meg lehet tartani «kérdőjellel» a pályarekordok miatt, ha ugyanazon versenyek előző évi pályarekordjaival kell azokat összehasonlítani. Néhány pálya azonban természetes vagy mesterséges változásoknak van kitéve, mivel a talajfelszín  és/vagy az időjárás változhat.

d) Egyéni futás.

Azt jelenti, hogy egyedül fut valaki, nem pedig versenyen, ezért az eredmény nincs hivatalosan elismerve. Ez futásnak tekinthető, ám nem felel meg az ultra alapvető követelményeinek. Az atlétikai szövetségeknek nem kellene versenynek tekinteniük az ilyen futásokat, és nem kaphatnak elismerést a következők miatt:

1. Nincsenek más versenyzők.

2. Nincsenek bírók vagy egyéb hivatalos személyek.

3. Nincs bizonyíték arra, hogy a távot valóban teljesítették (a segítő csapat nyilatkozata nem elfogadható).

4. Nincs stopperóra (még ha lejegyzik is az időket, nem lehet őket komolyan venni).

5. A legtöbb egyéni futás nem folyamatos, hanem több kisebb részre van felosztva (hasonlóan a szakaszokhoz).

6. Ez csak egy nem hivatalos és személyes teszt, nem pedig verseny.

Az egyéni futások célja általában az edzés, eljutni egyik helyről a másikra, egy álom beteljesítése, egy fogadalom vagy az elégedettségérzés elérése, jótékonyság stb.

e) Hobbifutás

Egy másik tevékenység, amely egyértelműen nem felel meg az ultra valódi értelmezésének. Néha még a maratonfutás igazi értelme is a szórakoztató futás. Ez a fajta futás azonban a legbiztonságosabb futás (amennyiben az illetőnek van önismerete, és nem csak illúziói vannak azzal kapcsolatban, hogy hová is tartozik), ha ezek a futók nem vágynak arra, hogy bajnokok legyenek, vagy hatalmas teljesítményt érjenek el. Ha ez így van, akkor a futók nem fognak stresszelni, és nem fognak a teljesítőképességük határáig elmenni. Figyelembe véve, hogy nem versenyszerűen futnak, ez teljesen rendben van, és ezt a mozgást legtöbbször az orvosok ajánlják egészségmegőrzés céljából. Néha azonban ezek a hobbifutók, más atléták által motiválva, nem követik a fent említett iránymutatásokat, és elkezdenek versenyezni. Ez pedig utat nyit a mentális és fizikai betegségeknek. Ezzel átesnek a ló túloldalára, és ezután a futás az elme és a test számára is egészségtelen és veszélyes tevékenységgé válik.

Minden egyéb futótevékenység – amikor valaki csak kedvtelésből vagy egy másik sporttevékenység közben fut (pl. csapatsportok vagy váltófutás) – nem felel meg az ultra fent említett követelményeinek, függetlenül attól, hogy kedvtelésből vagy komolyan, rövidebb vagy hosszabb ideig fut-e az illető.

f) Versenyek és/vagy edzésen futott kilométerek gyűjtése

(Köszönöm egy világklasszis ultrafutó hölgynek, hogy emlékeztetett erre a kategóriára.)

Ez a fajta futás sok okból nem felel meg a fenti követelményeknek, ráadásul nem is folyamatos tevékenység. Azok, akik 100 maratont gyűjtenek be, kedvtelésből futnak, vagy bármilyen távú bármilyen más versenyen vesznek részt, azok nem sportolnak, és ebből kifolyólag a tevékenységüket ultrának sem lehet tekinteni. Azok sem mondhatják el magukról, hogy ultratávot teljesítenek, akik reggel és este futnak 25-25 km-t, mivel több kisebb szakaszra osztják a távot. Más szóval egy maratonfutó, aki hetente több mint 200 km-t fut, nem tekinthető ultrafutónak.

g) Váltófutás

Ugyanez vonatkozik azokra, akik egy hosszabb távot váltóban tesznek meg (például egy 24 órás versenyen) oly módon, hogy minden résztvevő a maratoni távnál sokkal rövidebb távot fut.

Aforizma:

Több ezer olyan ember van, akik lehetnének „potenciális ultrafutók”, de mind a mai napig még nem tudták bebizonyítani, hogy azok. Tehát még bizonyítaniuk kell.

Utolsó megjegyzés: A fenti terminológia jobb megértésében segíthetnek Yiannis Kouros idézetei, a „Forever Running” című dokumentumfilmje, valamint a vele készített interjúk. Például:

Példák:

24 vagy 48 órás, illetve 6 napos futás. A versenyt senki sem a testével teljesíti, hanem az elméjével.

A „kitart” ige nem fizikai tevékenységet jelent, hanem szellemit. A kitartás azt jelenti - elviselni. Türelem nélkül soha nem fogsz túljutni az állóképességed határain.

Hát itt bezárjuk a témát, és egy Kúrosz-dallal búcsúzunk.

.oOo.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://nemaze.blog.hu/api/trackback/id/tr8615334890

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kaaen 2022.02.13. 09:16:24

Minden tiszteletem az övé. Csak egy kérdés: Ha nem is akarom meghatározni hogy mi az ultra, attól még ember vagyok?

SimonyiBalázs 2022.02.13. 13:02:06

@kaaen: kérdezd meg tőle, nekem nem sikerült. Elég közel áll az emberi genom a banánéhoz, állítólag 66%-ban közösek vagyunk, a majmokéval 97%,
süti beállítások módosítása