futó gondolatok

nem azé, aki fut

nem azé, aki fut

Sallai Zsuzsa & Szabó Gábor - NINCS RÁ SZÓ #5

2023. január 15. - SimonyiBalázs

nincs_ra_szo_blog.jpg

Új podcastsorozatomban a 24.hu-n közismert alkotókkal, ismert emberekkel (Sváby András, Kováts Adél, Majka, és még sokan mások), civilekkel, orvosokkal, hospice szakemberekkel beszélgetek. Na nem munkáról, életmódról, családról. Hanem másfélórákban az elengedésről, búcsúról, gyászról. Egyszóval: a halálról. Köszönet bizalmukért és nyíltságukért. Az első szóra mindenki igent mondott.

Offtopic, de mégis ontopic ez a poszt, mert az 5. adásban futók szerepelnek.

Sallai Zsuzsi és Szabó Gábor beszél legmélyebb érzéseiről, veszteségről, életvégről, szeretetről.

Zsuzsival az interjú szeptember 21-én készült, október 13-án elhunyt.

Emlékezhetünk, hogy korábban csináltam Zsuzsival egy könnyedebb hangvételű interjút a Laza Tízes 3. évadnak 1. adásába.

 

De ez most más.

A négygyermekes anya, restaurátor avat be minket az élet és halál peremén egyensúlyozásba. 

Zsuzsát gyerekkora óta tucatszor hoztak vissza a halálból. Fiatalon szívbetegséggel harcolt, aztán jó pár éve egy daganatos betegséggel, miközben családjával együtt kilakoltatták őket családi házukból a svájci frankhiteles tartozásuk miatt. 

Visszadobtak címmel írta meg betegségeinek sztoriját és felépülésének sikertörténetét. Amatőrként számos (ultra)futóversenyen ért célba országos bajnokságokon. Rendkívül büszke volt az éremgyűjteményére, versenyengedélyére.  

img_1177x.jpg

img_1176x.jpg

Milyen belső küzdelmek zajlanak egy rákban haldoklóban? Miért nehéz áttörni a családi kommunikációs falakat? Hogyan lehet egyszerre még az életben benne lenni és a jövőt tervezni, és már a halálban benne lenni és a halált tervezni?

Hogyan lehet a közeledő véget megélni a teljes tisztánlátás és a teljes remény állapotában? Hogyan lehetfogódzkodni az ittlétbe, megragadni minden alkalmat és lehetőséget a gyógyulásra, de már elfogadni a saját halált?

img_1178x.jpg

img_1180x.jpg

Minden nap úgy kelek, hogy van még egy napom, minden nap úgy fekszem, hogy legyen még egy napom. Még egy kicsit élveztem volna ezt a kerek egész időszakot.

322854181_1206771210270714_7703394571259944677_n.jpg

A második interjúban a fenti dolgokat a hozzátartozók oldaláról is láthatjuk. A sokunk által ismert, szemtelenül fiatal és fitt, 46 éves Szabó Gábor maratonista, edző meséli el az elmúlt gyászév tanulságait, édesanyja betegségét és utolsó napjait a Hospice Házban. 

Miért zárkózunk be, ha a halállal bármilyen kapcsolatba kerülünk? Miért választjuk az elszeparálódást egy halálos diagnózis közlésekor? 

img_1815y.jpg

Milyen, amikor egy kontrollmániás ember elveszti az autonómiáját és másra szorul rá? Kit sajnálunk inkább: magunkat vagy a haldoklót? 

Milyen pálfordulást, traumát és szemléletváltást okozott édesanyja halála Gábornál? Hogyan értékelte át a múltat és a jövőt? 

Mint amikor van az embernek egy dísztárgya otthon a szobában valahol eldugva, mert nem is foglalkozol vele. S akkor egyszer csak leporolod és kiteszed a szoba közepére. Folyamatosan nézed. Ez a halál.

A hospice intézményrendszere évtizedekkel ezelőtt azért jött létre, hogy a nem gyógyítható, daganatos betegek fájdalmát csillapítsa, a méltóságukat az utolsó pillanatig segítse megőrizni, és a hozzátartozóknak lelki támogatást nyújtson. Teszi mindez térítésmentesen, túlnyomórészt adományokból.

Ha megérintett az adás és segítenél akár támogatással, akár önkéntes munkával, akkor keresd a Magyar Hospice Alapítványt. www.hospicehaz.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://nemaze.blog.hu/api/trackback/id/tr10018011768

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása