Az utolsó pár nap eseményfotóiból válogattam. Még lesz egy speciális tematikájú merítés a hétvégén, stay tuned. Az első rész itt.
FYI: Visszatértem kicsit húsz évvel ezelőtti dolgokhoz, sajtófotósként tudósítok az atlétikai vébéről. Az első pár nap válogatása mellé pár élmény. (Összes fotó © Simonyi Balázs).
Képaláírások ehhez a galériához ITT!
Légy mecénása a blognak és a podcastnak! www.patreon.com/nemaze
Pár észrevétel megint, a múltkori pozitvak után inkább negatívak:
👉 Többezer kedves önkéntes segítette a vébé gördülékenységét (ingyen), és rengeteg szerződtetett, fizetett biztonsági őr. Sajnos a kulcspozíciókba állított őrök, biztonsági emberek többsége semmilyen nyelven nem beszéltek, metakommunikációjuk is sokszor siralmas, de elnézhető volt, külföldiek szemében visszatetsző vagy éppen érthetetlen.
Ez egy klasszikus front office szituáció (lelátóknál, sajtóközpontban, mixed zone-nál, beengedő kapuknál stb.), éppen olyan, mint amikor Ferihegyen buszjegyet venne a turista a 200E-n a makogó sofőrtől, vagy a magyarul nyomuló ellenőrrel találkozik a Kálvin téren. Ők is az esemény arcai. Voltak jóindulatúak, akik kézzel-lábbal bábozták el a beléjük plántált utasítást, és voltak faragatlan, robotikus interakciók is.
Mindehhez a gyakran troglodita stílushoz szedett-vedett öltözék párosult, kábé legyen egy kék valtonos trikód, aztán a többi mindegy. Aki a FB-n jegyre keresett, annak mindig feldobta az 1500 forintos órabéres hirdetést, amiben folyamatosan kerestek szekusokat az esemény alatt.
👉 Érdekes volt testközelből figyelni a sporttársak (atléták egymás közt a pályán) testbeszédeit. A sok valódi érzelem mellett rengeteg műreakciót lehetett látni, mesterséges meglepődést, kitett gesztusokat, szappanoperákból ismert mimikát, amik a kameráknak szóltak és a diplomatikusságot, tettetett örülést szolgálták a maguk vagy a mások által elért, irigyelt sikerhez.
👉 Gyakorlatilag az afrikai és ázsiai futókon kívül szinte minden atléta tetovált. Nem kicsit. Az a különleges, akin nincs. Korszellem és kultúrafüggő.
👉 Laikusként nem értem, hogy miért kell egyes nehézatlétikai számokhoz testesnek, belesnek lenni, és nem kigyúrtnak és atletikusnak? Pár kivételt láttam csak. Az eszközhasználat miatt, a súlya miatt kell felhízni a szerhez: kalapácshoz, súlygolyóhoz, diszkoszhoz?
A gerelyesek átmenetet képeznek testalkatban. És mi van előbb: a testes sportolót rákattintják alkata miatt a sportágra, vagy fiatalon, vékonyan tehetségesnek találtatik benne és hozzánövesztik az eszközhöz testben felnőttkorára?
Egy mai cikkben olvastam egy német nehézatléta edző mondatait, de nem jutottam közelebb a megoldáshoz, ugyanis nem magyarázza meg a rúdugrók ruganyos, kemény, szilfid alkatát:
Ez egy rossz sztereotípia és egy régen elavult kép az erős nőről, aki dob. Lehet, hogy nagyobbak és erősebbek, mint a normál nők, de messze vannak a kövértől. Dobóként muszáj felvenni némi tömeget. De a legtöbb ember meglepődne, hogy milyen atletikusak ezek a lányok.
További képek itt és majd a blogon:
https://magyarnarancs.hu/sport/tizenhat-foton-mutatjuk-az-atletikai-vb-elso-ket-napjanak-legjobb-pillanatait-261215
https://magyarnarancs.hu/sport/gyoztesek-vilagbajnokok-es-diktatorok-az-atletikai-vb-n-17-foto-a-budapesti-vilagversenyrol-261304