futó gondolatok

nem azé, aki fut

nem azé, aki fut

Korányi Balázs a gyaloglásról

2012. november 02. - SimonyiBalázs

Nem akarom, hogy önigazolásnak tűnjön ez a bejegyzés, de megerősítve érzem magam általa. Korányi Balázs, egykori olimpikon középtávfutó küldte át a 2008-as pekingi játékok gyalogló versenye ihlette bejegyzését.

Csak egy mondat: "Az atlétika a gyors futásról, a messzire dobásról, a magasra ugrásról szól, míg a gyaloglók kicsavarják a testüket, hogy megpróbáljanak gyorsan haladni, miközben megpróbálnak lassan haladni." És ott a nagy igazság, amikor azt mondja: "A gyaloglás az egyetlen olyan atlétikai versenyszám, ahol a stílust (= leér-e valamelyik lábad a talajra, vagy mindkettő a levegőben kalimpál) pontozzák." S mindezt persze szubjektív bírói döntésekkel, ahellyett hogy a közvetítést néznék.

A bejegyzés trackback címe:

https://nemaze.blog.hu/api/trackback/id/tr794882359

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bárahogy! 2014.03.25. 08:58:55

Elfogult vagyok.
Hamvas ifjúságom jó részét egy olyan sportegyesületben töltöttem, ahol a futók és a gyaloglók csoportja szimbiózisban élt; ha valaki nem bírt futni (sérülés) átment fél évet gyalogolni, és a gyaloglók között feltűnt futótehetségek pedig megjelentek nálunk. Hamar megtanultam tisztelni a vicces mozgásukat (hogy lehet 20kilin 4 perceseket riszálni, döbbenet, tényleg, mindenkinek ki kéne próbálni 50m-re is akár).
A modern versenysport tele van idióta mozgásokkal, tökéletesen értelmetlen erőlködésekkel, mindenki látott már tornászt ugrásnak mereven nekifutni, vagy gyeplabdásokat görnyedve futkosni, curlingeseket partvisnyéllel csúszkálni, síelőket szaltózni, csak hogy néhány olimpiai sportágat idézzek.
Az intések-kizárások rendszere viszont tényleg gáz, pláne itthon, ahol állandóan ment a zizegés, hogy melyik bíró állítja ki mindig a célegyenesben valamelyik általa utált gyaloglót.
Nekem valahol ez úgy áll össze, hogy ez akkor is qrva nehéz sport, ha folyamatosan csalok, szóval tökmindegy. Jobb lenne, ha a fiam futni menne, de ha gyalogolni fog, arra is büszke leszek.
süti beállítások módosítása