Múlt pénteken Balczó, most én ülünk születésnapot - bár semmiképpen sem szeretném vagy tudom hozzámérni magam, ez csak egy párhuzam, amolyan zsurnaliszta átkötés.

Harminchárom lettem én, s gondoltam, hogy e kávéházi szegleten meglepem a blogolvasókat egy költeménnyel. És hogy a blog tematikájába illeszkedjünk, nem is választhattam mást, mint Yiannis Kouros, a legendás futó és all-round művész egyik kis poémáját, melyet nyilván a Spartathlon közben ötlött ki, miközben - merthogy volt rá ideje - Hermésszel ambróziát és nektárt csemegézett a Sangas hegyi ösvényén. Bevallom, fogalmam sincs miről szól. Aki tud újgörögül, fordítson és kommenteljen. Egyébként van egy költészeti website, ahol motívum alapján szortírozzák a verseket, és ott remek klapanciákat lehet találni a futást illetően. 

Η νότα μου