futó gondolatok

nem azé, aki fut

nem azé, aki fut

Túrázó futónak farkasa és viszont - a P85 depós szemmel

2013. november 21. - SimonyiBalázs

PB021157.JPGAmikor tavaly nyáron a HVG.hu-nak jelentgettem naponta az olimpia triatlon és atlétikai eseményeiről, akkor emlékezetes volt, mit kaptam a gyaloglóktól, mert le mertem írni, hogy az egy csúnya, nem ergonomikus, idétlen sport. Bocs, most mégegyszer, vállalom. Nem szeretném, ha ebből a posztból bárki arra következtetne, hogy a túrázók bunkó népség, a futók meg  csodás parvenük. Csupán leírom minden kozmetika nélkül, mit tapasztaltam amikor a Piros85 teljesítménytúra és terepfutóverseny pontőre voltam november 2-án Dömösön, 29,5 km-nél. Tavaly a teljes távot végigfutottam, idén a depóban néztem körül.

FIGYELEM: a vihart kavart poszthoz kötődő update-elt infók és lábjegyzet az ezt követő, fenti posztban található.

Jöttem a szervezőnek, Kimmel Petinek ezzel a depózással, ha már 2012-ben végigszívta velem a fél UB-t. Meg kedvem is volt, nem csináltam még ilyet, végre nem kívülről, hanem belülről látom (vagy épp kivülről és nem belülről, fene tudja). A startnál kicsit fájt a szívem, de tudtam, jobban fájna a deformált csipőtől szenvedő lábam pár óra múlva. Meg még nem hevertem ki az erős birminghami félmaratont és az egomi 10 km-t. Meghát tököm se akart 85 kilit futni. Dömösön először nyolcan serénykedtünk. Aztán hárman eltűntek, azt hiszem, más depót kellett nyitniuk, maradtunk öten. Sajnos a neveket nem jegyeztem meg, jobb is így.

PB021153.JPG

Mivel tapasztalatból úgy emlékeztem, hogy a futóknak nehéz koordinálniuk érkezéskor a dugókás kezüket, ezért a fogadásra rendezkedtem be, és megkaptam az adminisztrációt is. Szopás. Innen üzenem az illetékeseknek, hogy biztos vannak, akik nagyon szeretnék tudni, hogy melyik távon (30-50-65-85) hol álltak és milyen idővel 30 kilinél, de ennyi beérkezőt szabatosan nem lehet regisztrálni: ha túrázó jön, annak pecsételni kell, esetleg még a pecsét mellé a beérkező idejét is ráírni mint valami láttamozó tanárbácsi, aztán a túra igazoló lapjukra is pecsét, akkor a papírosok közül a megfelelő hely megfelelő rubrikájába bevésni a beérkező idejét, miközben nagyüzemkor ott állnak öten-hatan az asztalnál, és jönnek mint a levágott janicsárok. Ja és közben bekocognak a futók is, akkor a dugóka fogadódobozát kinyújtani, az ujjukat belevezetni, informálni őket…

Szóval irgalmatlan admint ró az emberre, felesleges, és valljuk be, nevetséges bürokráciát. Közben a segítőkezek fogyatkoznak, a derékhad megjön, fogynak a vajas és zsíros kenyerek, nincs elég nutellás HT-keksz megkenve, nincs elég párizsi felszelve (baszott vastag karikákat vágtak ám!), eltűnik a sajt, káosz. Pedig brutál mennyiségnek tűnt a szétnyitható sörpadokra felpakolt kajacucc. De simán elillan. A vízről már eleve látszott, hogy kevés lesz. Oké, hogy a szemben levő kocsma odaadja a mélyedésesre könyökölt asztalait, meg lehet vizet vételezni a retyóból, de odamenni, teletölteni, kihozni, kiporciózni a kancsóba idő, és sem ember nincs annyi, sem szándék. Utóbbi fontosabb: őszintén nem láttam, hogy a többi pontőrtárs, akik konkrétan a kajáltatásra rendezkedtek be, mi a szent szart csináltak.

PB021155.JPGMerthogy csak ímmel-ámmal melóztak, de leginkább a kvaterkázásra, megjegyzésekre (altestitől az összeesküvés-elméletekig), poénkodásra volt eszük ("Igyál, egyél / vígan legyél" - ezzel a rigmussal fogadták a kiéhezett résztvevőket), a tápolás aktív előkészítése csak a sokadik helyen szerepelt. Nem volt előregondolkodás, vagy ha volt bármi koncepció, akkor lassan és nem odaadón hajtották végre. Olyan nincs, hogy elfogy egy nagy marmonkanna víz, nálunk mégis történt ilyen kétszer is. És akkor valamelyik, egyik a másikra várva, kibaszott ráérősen elslattyog megtölteni, miközben joggal reklamálnak a frissítőasztalnál. Nekem úgy tűnt, a terepruhás nagydarab ember a pontőrfőnök, és nem óhajtottam helyette utasítgatni másokat, csak javasoltam dolgokat.

Egy depót vinni nem kiváltság, hanem szolgálat elsősorban. Senkit nem érdekel, hogy önkéntesen, grátisz jössz. Elvállaltad, csináld. A lelkiismeretem tiszta, amikor volt időm, beálltam sajtot kockázni, kenni, de nekem az asztalok túlsó végén volt masszívan dolgom. 

Ahol tudtam, segítettem, de ritkán tudtam az asztaltól elmozdulni csúcsidőben. Amikor meg már szórványos beérkezés volt, nyilván a kajamennyiség, és -igény is lecsökkent, lehetett bírni a szegényes választékkal. Régen minden jobb volt, tudjuk, 2005-ben még ezt írta Lőw Andris: "Sokan szeretünk teljesítménytúrákon futni. Ezeken nincs öt kilométernként frissítőpont, és ezt a szervezők bátran vállalják is. Ezért a résztvevők önellátásra rendezkedek be. Amikor az egyik pecsételőnél a pecsét mellé a pontőr előhúz még egy csokoládét is, én érzem magam megajándékozottnak és hálatelt szívvel gondolok a szervezőkre." Nos, nálunk kétfajta vendég létezett: a túrázó haver, és a pária futó. Alulképviselt volt a futóbarátok száma a depóban (4:1), és én leginkább csendes rezignációval nyugtáztam, mit gondolnak felőlünk a túrások, túrázók. Hangsúlyozom, ez nem reprezentatív felmérés, nem általánosítás, csak egy mintavétel. De mielőtt rátérnénk, a következő képen Vörös Miki tanakodik, hogy melyik kenyeret vegye el. Speciel, neki segíthettek volna, ha már begipszelt jobb kézzel érkezett. De ugyanez érvényes arra is, hogy illik megkérdezni a befutót, hogy megtöltsek-e valamit?! Hát nem? De. Nem sok ilyenre emlékszem. Csak arra, hopgy azon ment a bosszankodás, hogy jaj vizes az asztal, miért nem tudnak óvatosabban (!) tölteni a futók, meg hogy nagyon éles elmével és persze a hozzá tartozó pergő tempóval ment a kekszek nutellázása: da könyörgöm, nem kell mindkét oldalát megkenni, ha úgyis összenyomod a két kekszet!

PB021160.JPG

Pár elkapott mondat a pontőrtársaktól:

"Géppisztollyal szaporítanám a futókat" - mondta a terepruhás depós, aki mindig tudta a frankót, mindenről volt véleménye, és ezt nagyhangon osztotta is szerteszét. Annyira jól informáltnak tűnt, folyton arról mesélt, hogy mennyi versenyt rendezett már, és onnan hány embert zárt ki, mert akkora májer. Ő végig azon puffogott, hogy hogyan engedhetik be ide a futókat, a töbiek meg a prímvivőre hümmögtek. Halkan mondtam, hogy így van meghirdetve, közös részvétel van, mit csodálkoznak. Dehogy ez túrázóknak van régóta. Ráadásul "teljesítménytúrázóknak". Ettől a szótól pont annyira ráz a hideg, mint a  bornírt "technikai sport" elnevezéstől. Időre rohamléptekben túrázni… Vagy kirándulok, vagy futok, nem? Pedig a telj.túrások is futnak, legalábbis versenyt az időlimittel. A futók nyilvános utálata hamar minden szinten verbalizálódott, lassan beszállt az egész depó, szekundált mindenki mindenkinek.

"A futók úgy esznek mint a disznók" - ez is egy érv volt arra, miért nem serénykednek a büféasztalnál. Hisz a ráérős tempójú túrázók szépen megállnak, dumálgatnak, lassan eszegetnek, iszogatnak, még talán maguk szelik-kenik a dolgokat. Ők - tőlük tudom - jófejek, normálisak, kulturált természetjárók. (Bár éreztem bennük némi frusztrációt, hogy ők csak sétálnak, mások meg futnak, de ez pont annyira értelmetlen gondolatfutam, mint amikor valaki azt állította, hogy azért ultrázik egy futó, mert középtávokon nincs sikerélménye.) Az biztos, hogy egy versenyt valamennyire is komolyan vevő futó nem fog nagyon ügyelni az angolkisasszonyoknál tanult étkezési szabályok megtartására egy frissítőponton. Bár oda sem kéne eljutni, hogy megjön futva egy csaj, aki éppen vizet vinne el a futóhátizsákjában. No mit csinál? Kiönti a camelbagből az addig cipelt maradék izoitalát egyenesen bele a Piroska-szörpös bekevert kancsóba, majd a vizeskancsóból az így kiürített tartályát ismét megtölti. Broáf. De az is gáz szerintem, amikor a nagy kirándulók kisüstiznek, vagy kocsmázgatnak, ha már "úgyis itt van a kocsma"-alapon. Nekem ez összeférhetetlen a vállalással.

PB021158.JPG

A részrehajlás miatt a túrázóknak a depótársak részéről megkülönbözetett figyelem járt ki:

"Kóstolj végig mindent, svédasztal van" - mondták például a bakancsosoknak. Csak nekik járt széles mosoly. A futókat inkább csak tűrték, félhangos, odavetett megjegyzésekkel piszkálták a depósok. Az persze nem tűnt fel nekik, hogy rossz ütemben viszik a büfét, kevés kézzel dolgoznak, s így a túlkínálás lezabáláshoz vezet. A túrázók favorizálása érthető: többségben voltak, sokkal inkább a saját versenyüknek érezték. Bár azért nem kéne válsághangulatba ringatni magunkat, nem ennyire rossz a helyzet. Próbáltam beszélgetni velük, hogy milyen tök jó, hogy marha sok túralehetőség van, le a kalappal, és sok helyen már eleve gentlemen's agreement alapon vannak a versenyek a két szekértábornak, minek itt fújni egymásra. A Téli Mátrán is jóval korábban elstartolnak a tudatos futók, hogy ne zavarják hátulról érkezve a kirándulókat, és őket se akadályozzák az előttük kolbászolók. Ez közös érdek. Ahogy a párhuzamosságok megszüntetése is, lásd Kinizsi és Terep Százas. De azért a futókat sem szeretném védeni mindenáron; az szerecsenmosdatás lenne. Nagyon sokan neveztek ugyanis futóként a teljesítménytúrákra, igazi magyaros kiskapuzós technikával. Két okból: sokkal olcsóbb volt a nevezés, másrészt valószínűleg nem mindenki akart teljes (85km) távot futni, csak egy kisebbet. Pl. a lenti képen látható, fehér sapkás Lubics Szilvi is. Abban nem vagyok biztos, hogy meg volt tiltva a futás a túrára nevezőknek, szóval ez nekem zavaros. Igaz, a futós nevezés a depótársak szerint csak abban különbözött, hogy "azoknak" járt kóla. Érdekes. Persze senkitől nem lett megtagadva, hogy bármiből is vegyen az asztalról, szóval ennek a különszabálynak semmi értelme nem volt. Ha már emlíettem a lenti képet, érdemes megfigyelni, hogy a bal oldali futó önkiszolgáló módra kapcsolt, csak sajna vitte a teljes kólásüveget is. Azt hiszem, ez beszédes, sokmindent elmond a pontról, de róla is. És nincsenek sokan a képen, nem volt még fullon a pont! 

A fenti dolgok alapján talán érthető a bosszankodása egy veterán túrásnak, mégha a közlés színvonala visszatetsző volt számomra:

"Ha a gyerekeim így viselkednének, kapnának pár pofont. Ezeket a futókat fel kéne rúgni. Hopphoppol itt nekem, hogy jön mögülem, hát ugorjak félre a bokorba, vagy mi?! Semmivel sem különbek nálunk, túrázóknál” Erre a válasz a depótárstól: "Tudod, hogy van ez: a szűkös oxigénellátás miatt futásnál az agy háttérbe szorul.

PB021163.JPG

Volt olyan, hogy a depóban azt kiabálta egy túrázó a futóknak, hogy "nem verseny!" Vagy nem volt jól informálva, vagy egyáltalán nem érti a különböző motivációkat, nézőpontokat. Azért mindenbe nem kéne belekötnie és mindent kikérnie magának. Sajnos jópár ilyen túrás volt, és az alaphangulatot ez a purista-elitista attitűd adta. De miért vált ki ilyen indulatot, hogy te a lábaddal gyorsabban vagy lassabban kaparászol?! 

"Ez egy rendes gyerek, nem eszik." - ez volt a legpozitívabb megjegyzés, amit futó Dömösön kapott. Az 5-6. helyen odaérkező Speró érdemelte ki, aki jött, látott, dugókázott, beleivott a saját magának előreküldött ásványvízbe, s ment tovább. Ja és a dugóka: úristen, de unalmas volt a dugással kapcsolatos szánalmas poénokat (?) hallgatni. Mondok mást. Amikor messziről lehetett látni lejtős úton közeledőket, akkor mindig kiabáltam a kocogóknak biztatásképpen:

"Gyertek, gyertek!" mire a Depótárs kontrázott: "Menjetek, menjetek!" Ugyanez pepitában:

Én: "Fussál!" Depótárs: "…el! "  Tényleg, már szurkolni is ciki volt, mert kiröhögtek.

Hát így teltek a percek. Köpte ki a hegy a futókat, túrázókat, borzasztó sokat kellet könyvelni: illogikusan kinyomtatott adatlapra jegyezgetni időket, rajtszámokat rémes. A legjobb az volt, amikor egy-egy alanynak nem tetszett, ahogy bélyegeztem, mert mondjuk ferdére sikerült, vagy nem teljes lenyomatúra. hát bocs, de konkrétan leszarom a pecsétlenyomatodat, nem az óvodában vagyunk, mögötted még öten állnak sorba és haladnának. Elnézést a nyerseségért. Nyilván fontos egyeseknek, mert emlék, de mégiscsak irreális elvárás.

Amikor leült a mezőny, volt idő megfigyelgetni dolgokat. A vérzőre kidörzsölt mellbimbó még mindig dívik. Hogy??! Iszonyúan széthúzódott a mezőny, pedig csak 30 kilinél állt a pont. Majdnem hat órán át voltunk nyitva. A lelkesedés idővel csömörbe csapott át, fáztunk, unatkoztunk. Az asztalon hagyott könyvemet - amíg vécéztem - szó nélkül elkezdte olvasni az egyik pontőr, mindenféle elkérés nélkül. Remélem, kikupálódott a 100 történelmi tévhitből. Kár, hogy futó-túrázó ősellenségek alaptézisének felülírása nem szerepelt a könyvben. Alapvetően az egyik fut, a másik gyalogol, és a pontőr szolgál, résen van. Ennyi. Elvileg. A rovar-bogár problémát rövidre is lehet zárni. Nem tudom, hogy egy rendező mennyiben tud minderre hatással lenni. 

Összességében őszinte tiszteletem a sokkal messzebb, hosszab ideig, akár a hideg éjszakán át nyitva levő depósoknak, önkénteseknek. Ahogy a verseny szervezőinek is: amennyire beleláttam, nagy logisztika, nagy macera, sok aprómunka, sok csekkpont, sok hibalehetőség, sok idegeskedés lebonyolítani (bonyolítani!) egy tereprendezvényt. Hát csak a szalagokat kirakni, majd leszedni a söprögetőknek, mi meló… Nem szeretnék a poszt kapcsán sem túrázókkal, sem futókkal, sem versenyszervezőkkel veszekedni, abszolút elismerem, hogy ez egy kényes téma, komoly meló  egy ilyen verseny/túra, és egyáltalában: tök jó, hogy vannak, szervezik, gründolják. Nyilván, ha gennyesre keresnék magukat, akkor szóvá tenném a dogokat, de egyelőre nem láttam még olyat, hogy Louis Vuitton-táskákból mérnék a mézet egy depóban. Ami kurvára zavaró, ha a pontőr nem készíti elő a dolgokat, és burkoltan ellenséges, megvető a résztvevők egy részével - akik nem mellesleg a többszörösét fizetik a nevezési díjaknak. 

No, idáig tartott az eset, így gondolkodnak rólunk, futókról. A végeképen meg a 29,5-ig összeszedett szalagcsokor halmozódik.

PB021164.JPG

A bejegyzés trackback címe:

https://nemaze.blog.hu/api/trackback/id/tr555611996

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Farkas F 2013.11.21. 12:36:11

Helló!
Én nem látom ilyen tragikusnak a helyzetet,bár Dömösön én is csak dugókázni álltam meg,meg elvenni egy vajaskenyeret.
Legtöbb túrázó sztem tiszteli a futókat,szó nélkül félreálltak előlem. Persze biztos vannak bunkók,mint ahogy futók között is láttam olyat,h simán eldobta az erdő közepén az üres gélt.
A legnagyobb baj sztem,h az emberek nem képesek másokat elfogadni úgy,ahogy vannak. Én szeretek kirándulni is,futni is,nagyzsákozni is. Pygmeától mégis mindig megkapom a magamét Nagykovácsiban,mikor futni lát,bár én nem veszem magamra.

Raиdoм_ · http://miemva.blogspot.com/ 2013.11.21. 13:12:05

Teljesen jól leírtad a történetet!

Én ezen a túrán tavaly futottam idén túráztam egy távon és segítettem ponton. Láttam több szegmensét is. Egy klasszikus bakancsos túrázó nem fogja megérteni a futót.

Bakancsos túrázó felpakol és kényelmesen nekivág az erdőnek, kiélvezve minden szépségét a tájnak. Gombákat számol, elmélázik a panorámán és kényelmesen eszeget zsíros kenyeret a ponton. Neki fontos, hogy szép legyen a pecsét az igazolófüzetben, mert neki ez egy emlék lesz. Évekkel később is előveheti és átlapozva végignézheti, miközben visszaemlékszik az egyes részleteire a túrának.

Terepfutónak a táj egy akadály amit le kell küzdeni és miközben vesz egy jobbost a Kevélyen csak szeme sarkából fogja megcsodálni a panorámát, mert halad is tovább le a lejtőn. Neki a ponton minimális idő eltöltése a lényeg, sőt ha lehet meg se állna amennyiben létezne légi utántöltés. Neki az időeredmény a fontos és az lesz szép emlék, hogy 10 vagy 12 órán belül becsúszott a célba.

zso70 2013.11.21. 14:15:32

Egy lájkot tennék Random hozzászólására.

A pontőr társaid tisztában voltak vele, hogy te ki vagy?

Csanya. 2013.11.21. 15:39:55

Pont az ilyen túrázó-futó ellentét miatt lett CSAK futóverseny VTM-ből. Hibrid rendezvény volt az is, annak minden előnyével és hátrányával. Aztán egyszer csak több volt a hátrány, mint az előny. Ezért is örülök, hogy a Terep Százas és a Kinizsi Százas kettévált és két külön rendezvény lett belőlük.
Így mindenki jobban járt szerintem. Aki gyalogolni akar megy a Kinizsire, akimeg futni az a Terep Százasra.
Peace & Trail!

SimonyiBalázs 2013.11.21. 15:50:48

@Farkas F: nem kell a tisztelet feltétlenük, csak az élni és élni hagyni. Nem tudok jól állást foglalni, amikor bringázom, utálom az autósokat, amikor futók, tököm tele a bringásokkal.

@Raиdoм_: a bakancsos az nem kényelmes. Akire te gondolsz, az a kiránduló. A teljesítménytúrázó az tolja sebes gyalogléptekkel. Nem tudom, hol az élvezeti faktor.

@zso70: nem lényeg a sportpedigré, emberek vagyunk, nem látom, mi változott volna attól, h ő tudja én ki vagyok, én meg, hogy ki ő. Itt kettes szám 3. személyben kellene nekünk gondolkozni a pontőrtárssal: ŐK vannak, a P85 résztvevői, értük dolgozunk, minden más irreleváns.

[Martye] · http://egyhetkek.blog.hu 2013.11.21. 18:07:15

Egy-két dolgot értek-megértek ebből, de "a közlés színvonala visszatetsző volt számomra". Valahogy úgy éreztem, hogy ezt az egész írást negativitás hatja át. Persze nem mondom azt, hogy ezek nem létező problémák, de kicsit azt érzem, hogy az ilyen hozzáállás csak rontani tud a helyzeten, javítani nem sokat.

Amúgy azzal nagyon egyetértek, hogy pontőrként az embernek mindent bele kell adni, de azzal nagyon nem, hogy utólag kibeszéli a pontőrtársait az ember. Nekem ez így furcsa.

Azt pedig nagyon nem tudom hova tenni, hogy futó (netán terepfutó) létedre miért furcsállod ennyire a teljesítménytúrázás műfaját. Ebből a kijelentésedből nekem valahogy ugyanolyan értetlenség süt át, mint amit te a pontőrtársaidhoz társítottál. Szerintem ha valaki már próbált kicsit is hasonlót (szerintem a terepfutás is hasonló), egyértelmű, hogy hol van benne az élvezeti érték. Remélem még neked is lesz lehetőséged ezt megtapasztalni.

De amúgy jó, hogy voltál pontőrködni! Én ezen pont nem voltam ott, de azért köszi a természetjáró társadalom nevében! :)

Üdv,
Egy erdőben két lábon különböző sebességeken közlekedő ember (amúgy Marci)

zso70 2013.11.21. 19:00:28

Én nem is arra gondolok, hogy milyen a sportpedigréd (jó szó), hanem csupán azt, hogy futó vagy...

egyébként meg azt gondolom, aki vegyes rendezvényen vesz részt, tisztelje annyira a másik oldalt, hogy nem szól be

SimonyiBalázs 2013.11.21. 19:49:51

@[Martye]: 1. az elején leírom, h kozmetikázatlanul közlöm, mi hangzott el a ponton, ez egy megfigyelés, nem negatív leleplezés 2.akkor lehet javítani a helyzeten, ha tudjuk a problémákat és szembenézünk vele, felőlem lehet ezt magyarázgatni, meg szépelegni, de ez nem egy versenybeszámoló, h milyen a P85 útvonala, meg hogy éreztem magam. Tavaly végigfutottam, idén pontot őriztem. EZ a poszt egy depóbeszámoló. Miért ne beszélhetnék a visszásságokról, pláne ha azok a pontőrtársakhoz kötődnek? És gáz dolgok. Mindenki tudja, hogy ez egy létező probléma. Nem vagyok híve sem az elfojtásnak, sem a "ami Dömösön történt, maradjon Dömösön"-féle nézeteknek. 3. EZ a poszt áttételesen foglalkozik a telj.túrázással. A furcsállás szót te használod. Én leírtam objektíven, hogy időre baktat a telj.túrás. Ez miért furcsállás?! Kérlek, ne magyarázz bele semmit, ami nincs leírva.

bitliszbá 2013.11.21. 20:24:34

Mivel végigmentem, ezért nagyjából láttam, hogy hol mi folyik. Dömösön Csak téged ismertelek, de a legtöbb ponton senkit. Volt ahol besegítettek futók mind Raиdoм_ is. De a legtöbb ponton nem volt megkülönböztetés. Bár Dömösön valamit én is éreztem az általad leírtakból.
Az átlag túrázó jó fej. Megpróbál kitérni, figyeli a trappolást... De persze mint a szigeti rekortánon sétálóknál, itt is van aki összezár miután észlelte, hogy jövök...
De megint jót írtál. Köszi

[Martye] · http://egyhetkek.blog.hu 2013.11.21. 23:07:30

@őze bálint: Bocsi, nem próbáltam semmit belemagyarázni, talán csak valamit félreértettem. Én első sorban erre gondoltam:

"Ráadásul "teljesítménytúrázóknak". Ettől a szótól pont annyira ráz a hideg, mint a bornírt "technikai sport" elnevezéstől. Időre rohamléptekben túrázni… Vagy kirándulok, vagy futok, nem?"

Akkor ez idézet volt, nem a te véleményed? Plusz pedig még a kommentedben olvasott "A teljesítménytúrázó az tolja sebes gyalogléptekkel. Nem tudom, hol az élvezeti faktor." is azt engedte feltételeznem, hogy nem vagy kibékülve a műfajjal.

Amúgy a többivel kapcsolatban az oké, hogy megfigyelés, de a stílus, amiben közlöd mindezt az nagyon is szubjektív. (pl. "...mi a szent szart csináltak") Engem valahogy ez a stílus ütött meg bántóként és kicsit hangulatkeltőként. Amúgy persze, ne kendőzzünk el semmit, beszéljünk a problémákról, de azt lehetőleg építő jelleggel és minél kevésbé bunkón tegyük. Legalábbis nekem valami ilyesmi a hozzáállásom.

Persze könnyen lehet, hogy csak azért ütköztem meg a stílusodon, mert személyesen nem ismerlek, és amúgy fel se vettem volna. De így, hogy csak egy féjszbúk-megosztáson keresztül keveredtem ide, nekem azért valahol bántotta ez a bejegyzés a kis teljesítménytúrázó lelkivilágomat.

vak komondor is talál szemet 2013.11.22. 00:10:55

Egy miligrammal se értesz többet a túrából, mint pontőrtársaid a futásból.

Vesz egy tükröt, otthon seper, nem bazmegel...

Mambuc 2013.11.22. 06:15:11

Meg kell mondjam, nagyon jót röhögtünk a párommal reggeli közben. A stílus ötös. :) Van humorod.
Én túrás, futó, és gyakorlott pontőr is vagyok, szóval teljesen elfogulatlan, ezért elsősorban hozzád szólnék. :) Mondta valaki neked, hogy ez egy mámoros nap lesz? :) A pontőrködés valahogy olyan, mint a gyerekvállalás. Nincs gyerekem...há-há...mégis azt mondom. Van kaka, van ordítás, büdösek, de közben mégis imádjuk, mert rengeteg örömmel jár, és mi is ilyenek voltunk (majdnem) egykoron... Kicsit sarkos de így van. Sok elvárásod volt, ami nem baj, de ebbe az üzembe brutál idegek kellenek. Figyelj, szerintem ne csináld. :) Nem való ez neked.! :) Fussááá inkább! Üdv! Mambuc

Sznuupi 2013.11.22. 23:24:58

Sperot mindenki szereti, szerintem. :)

Egyébként az jó lenne, ha a tolerancia nagyobb lenne. Futótól túrásnak, túrástól futónak, depóstól túrásnak, depóstól futónak , depóstól depósnak, futótól depósnak, túrástól depósnak.
Take it easy and peace!

Másrészt szemléljük magunkat a tükörben és jobbítsunk magunkon. A többiek jobbítása a többiek feladata. Próbálom a gyerekeimet is meggyőzni ....

SimonyiBalázs 2013.11.23. 19:00:09

@[Martye]: nem vélemény, inkább tanácstalanság egy sport és kikapcsolódás határán levő dologgal kapcsolatban, aminek a megítélése a sport felől nézve számomra kétséges. De tökre örülnék, ha leírnád a műfaj sajátosságait, és a teljesítmény szó felőli megközelítését, mert ezzel beleáthatnék én is jobban. A stílusért sorry, egy blog ne legyen színtelen-szagtalan. Minden más itt: nemaze.blog.hu/2013/11/23/reakciok_a_pontorkodesrol_szolo_posztra

SimonyiBalázs 2013.11.23. 19:11:16

@vak komondor is talál szemet: ennek a foghegyről odavetett kommentnek nem találom az értelmét. Otthon seper, tükörbe néz?! Pont azért született a bejegyzés, sajnálom, ha nem jött le. Másfelől meg lehet, hogy nem értetted meg a poszt lényegét: a pontőrökről van benne szó, egy attitűdről, egy tanulságos dologról, nem pedig, hogy ki kit (nem) ért meg. Egyszerűen szarul csinálták a feladatukat.

@Mambuc: Pontosan tudtam, mi vár rám, mit kéne csinálni a depóban. Arra nem számítottam, hogy a pontőrattítűd lesz ilyen kritikán aluli, hogy valaki ordenáré módon osztja az észt, basáskodik, és kasztokra osztja a versenyen indulókat. Egy depóban "én kutyám kölke vagy nem"-alapon megkülönböztetni résztvevőket nem elegáns. Nekem van gyerekem, de egy pillanatra sem jutott eszembe az általad írt analógia. Számtalan versenyen végigküzdve magamat mondhatom, pontosan tudom, milyen egy ideális depó, egy elvárható kiszolgálás, és ha csináltál már otthon vendégséget, akkor a depózás sem egy művészet. Nem kell itt magasságokba emelni, hogy brutál idegek kellenek meg ilyenek. Sajnos nem volt befolyásom a kajáltatós részre, nem ott dolgoztam.

vak komondor is talál szemet 2013.11.23. 23:59:45

@őze bálint:
1. A tömör az nem "foghegyről odavetett". Ha én is telepötyögök vele 8 képernyőt, attól tisztább lesz a mondandóm? Ellenkezőleg.

2. Attól, hogy nem értek egyet a mondókával, még értem. Elég fura egy feltevés, hogy az egyet nem értés egytlen elképzelhető oka a meg nem értés volna.

3. Az általad (joggal) kritizált pontőrtársaid pont ugyanúgy teljesítettek, mint te: a számukra kedves kategória számára jól, a másiknak meg (idézlek) a "nyilván fontos egyeseknek, ... de mégiscsak irreális elvárás" mentén.

4. Kiposztolni ide őket lószar. Ott kellett volna beszélnetek egymással, vélhetően vezetett volna valami pozitívra. Ez a poszt viszont alkalmatlan bármi jóra, (Rosszra annál inkább.)

5. Attól, hogy tudod, mit várnál el az egyik fajta versenyző helyében, még nem vagy jó pontőr.

Mellékszál: mi a francnak ennyi kiszolgáló ember a terepre? Hosszú távú tapasztalat, hogy egyszerűen nincs annyi jó önkéntes, amennyi jelen rendszer szerint kellene.

SimonyiBalázs 2013.11.24. 11:34:43

@vak komondor is talál szemet: valóban, te nem pötyögsz tele semmit, csak a "jöttem, láttam, kommenteltem"-elvet követed, tenyérleporol, megmondtam a magamét. AZért mondom, hogy nem érted, amit írok, mert egyenlőségjelet teszel a 500. pecsételés esetleges ferdesége és a között, hogy nincs kaja az asztalon. Ha ott megbeszéljük, "vélhetően" egy összeveszés a vége, letorkolás. Te azt mondod, lószar, én meg azt látom, hogy lett haszna leírni. Örülnék, ha mindenki szemét felnyitnád a "jó pontőrködéssel" kapcsolatban, esetleg a kiskátét is közölnéd, netán a pontőr OKJ-képzésről szóló hirdetményt. Az összes megnyilvánulásodból - és a másik poszthoz fűzőttből is - az jön le, hogy te mélyen sértve érzed magad, és az élő fába is belekötsz, és igen, mégegyszer leírom, nem érted meg azt, hogy egy pontőr nyilvánosan nem engedheti meg magának, hogy viselkedésében és hozzállásában olyan elveket képviseljen, amik egyes versenyenyzőket megkülönbözetnek, másokat bántanak. S mindezt pont olyan pökhendien tegye, mint ahogy te ide kommentelsz.

vak komondor is talál szemet 2013.11.24. 22:27:26

@őze bálint: Elnézve a kommunikációs képességeidet igazad van, tényleg sokkal jobb, hogy nem beszéltél helyben senkivel. (A hangszálaid kivételén gondolkodtál már? Futásban még tán segít is.)

SimonyiBalázs 2013.11.26. 13:20:41

@vak komondor is talál szemet: Végigolvasva a hozzászólásaidat, egy helyen sem a témára reagáltál, hanem a poszt írójára. Kár, hogy most sem arra fordítottad a figyelmed, hanem minősítésre (ráadásul teljes félreértésben vagy), de ezzel magadat sikerült csak. Emberi játszmázás helyett az érdemi reakció hasznosabb, ahogy tették itt és máshol mások. Csaó.

Csanya. 2013.11.27. 20:22:04

vak komondor is talál szemet

"Hosszú távú tapasztalat, hogy egyszerűen nincs annyi jó önkéntes, amennyi jelen rendszer szerint kellene."

Simán van annyi. Néha még több is..
süti beállítások módosítása