44 éves lettem én,

újra terepszemlén,

ejnye-

bejnye.

 

Ajándék, mellyel meglepem

egy erdőszéli szegleten

magam

magam.

Az adás teljes hosszában csak a Patreonon elérhető. Légy mecénás!

Sokképes poszt és tartalmi leírás lejjebb, ez pedig az előzetes:

Mivel a Nemzeti Filmintézet még mindig, öt hónapja  - időn túli szabaddobás, ki nem kényszerített hiba - kotlik a leadott 10 részes vágatunk first cutja (azaz első vágat, ezek után készülne el a rendes) felett --- hiába, jó munkához idő kell --- gondoltam, nyáron akkor nekiállok a Kékkör sorozat 2. szezonját előkészíteni. 

Fogalmam sincs, mikor kerül valamelyik közszolgálati csatornára - ha van még közszolgálat, a magam részéről azt teszem - mert csak utána lesz streaming platformon. Remélhetőleg még 2024 telén.

Az első szezonban az Országos Kéktúrán megyek végig (erről itt írtam, beszéltem két részben: első, második), a következőben az Alföldi Kéktúrán (AK) és a Dél-Dunántúli Kéktúrán (DDK).

Ez adja ki a Kékkör 2550 kilométerét, aminek a 2/3-a már abszolválva. Már csak a világos kék nyomvonal van hátra.

Az AK 868 km, a DDK 542 km, ezt láttam bevállalhatónak egy gyors nyári lezavarással, országbérlettel (mármint a túra kezdőpontjaihoz és végpontjaitól elutazáshoz, amúgy egy szuper dolog), idő- és erőmenedzsmenntel.

Ráadásul engem a kalandok, a privát futások sokkal-sokkal jobban érdekelnek, mint bármely versenytípus, pláne körözgetés X napon át.

Végül 9 izgalmas nap alatt jártam végig. Nekem a DDK-t úgy "pitchelték" korábban, hogy ez más és talán szebb, mint az OKT. Mindenesetre rövidebb. Nincsenek nagy szintek, de folyamatos hullámzás, dimbesség, dombosság, hömpölygés az út.

Nem egyben futottam, hanem többnapos részletekben, nem rekord, nem is annak indult, és nem tudom, hogy egyáltalán van-e DDK-rekord. Szerintem 6-7 nap alatt le lehet futni, ha csak azzal foglalkozik az ember.

Éééés... ilyen se volt még a műsor történetében. Ugyanis akit a részletek érdekelnek - túrázó, futó, kalandor és aki csak kimozdulna a mindennapi életből - hallgassa meg az IzzóSztárban a megszeppent interjúalanyt, akit az alkalmilag felkért, csodásan rögtönző, parádésan beugró riporter, műsorvezető (Addig jó, míg Kádár él, Anno Budapest) egykori underground művész, ellenzéki akcionista, Pálinkás Szüts Róbert beszéltet. 

Akivel már korábban többször volt oda-vissza interjúnk: a Runner's Worldben, a Reggeli személyben, vagy épp az Izzósztárban (1. és 2. rész).

És Robihoz híven sokszor sokfele asszociálunk, elkalandozunk szabadszájúan, ebben persze partner vagyok. Szóba kerül a nordic walking botozás, a futócipő árakon sopánkodás, a bringasisak viselésének fontossága, pár katonasztori, a börtönépítés és AI kapcsolata, tanulmány a kőművesek részegségéről. 

Gyerekek előtt azért szordínósan hallgassátok.

Become a member!

Beszélünk arról, hogy milyen volt ez a vidékjárás, hol mit vettem észre, milyen egy szarvasbőgéses éjszaka, mennyi cuccot érdemes venni-vinni egy ilyen futásra, hogy ildomos rákészülni és szervezni (bonyolítani!), mi tetszett, mi borzasztott el, hol aludtam, mit tanultam, tapasztaltam.

Ja, közben hitelesítették mint FKT-t az OKT-t. A mozaikszavak feloldása: mint fastest known time (leggyorsabb jegyzett idő) a Kéktúrán. https://fastestknowntime.com/fkt/orszagos-kektura-2023-06-16

Nem is jött rosszul, hogy ráfordultam a DDK-teljesítésre, mert egyrészt jó alibifelkészülés, hosszú edzésnek is betudható, amit nem szeretek magamtól csinálni hétvégente, másrészt mert 2024 késő tavasza óta csak rekortánon és ösvényen futok, az aszfaltot kerülöm, mert egyrészt csömöröm van tőle, másrészt a tavalyi gebedésem (bal sarok nyáktömlő-gyulladása, Haglund-sarok szindróma) átsurrant a jobb sarkamra.

November végén eltűnt a fájdalom, majd májusban megjelent újra, de már a másik lábon. Ismét kezelések, masszázs, fizioterápia, gyógytorna, jegelés, kenés, nyújtás. Kivágtam a cipő végét is, mert a műanyag tartóelem basztatja a sarkamat.

Mindennel próbálkoztam és próbálkozom, de tény: pályaedzések, résztávok után pár órával, másnap reggel csillagokat látok, ha lépkedek. Aztán bemelegszik. Hosszú futásoknál, különösen a fölfeléknél egy kellemetlen, hol élesen, hol lefojtva jelenlevő fájdalom veti vissza a tempómat. Lassú poroszkálásra vagyok jó olyankor. De ez elég volt a DDK-ra.

Viszont mire lesz elég a Spartathlonon? Bízom abban, hogy a hegyvidéken kánikulában rágyakorlás jó alapot adott, bár egyre kevésbé kívánom a hosszabb, nagyon hosszabb távokat.

Ahol bejártam szó szerint Tolnát, Baranyát, Somogy, Zala, Vas megyét. A Zselicet, a Mecseket, a dimbes-dombos Göcsejt, az Őrséget. 55 bélyegző, kb. 10.500 m teljes emelkedés, 11.000 m teljes süllyedés.

GPX track és mindenféle hivatalos infó itt: https://www.kektura.hu/rpddk-szakaszok 

DDK etapjaim:

Ez pedig a Kéktúra-füzet lebontása:

Kézfogó a Természtjáró Szöviben. Most inkább bementem, minthogy postán kiküldjék...

...a jelvényt. Nem kitűzőt. Ez kérem egy jelvényszerző mozgalom.

A túráról dióhéjban:

Voltak olyan napok, amikor nem előztem meg senkit (értsd: nem járt senki az útvonalon), és nem jött szembe sem senki. Oké, hétköznap volt, nyár, kánikula, szabadságolások, másnak meg munkanap, de ez akkor is fura. Aztán a Természetjáró Szöviben mondták, hogy ez igazából a DDK-n normális. 

1992 óta, tehát 32 éve létezik hivatalos nyomvonallal a DDK, azóta lehet jelvényszerző mozgalom (elég avíttas szó) keretében végigjárni, vagy jelvény nélkül.

A 3052. teljesítő lettem. Tehát évente átlagban 80-90 ember megy rajta végig. (A www.kektura.hu oldal adatsora azért összezavaró, mert vannak, akik anonim módon válnak teljesítővé.)

Pedig ez a legrövidebb Kéktúra, és szerintem a ráhordó közlekedés itt a legjobb, erre van a legtöbb vasúttal és/vagy busszal ellátott nagyobb vidéki település.

Mikor 45 leszek, meglepem magam az Alföldi Kéktúra közel 900 kilométerével, azt még kevesebben, eddig kb 1500 ember járta végig. És ezzel bezárom a Kékkört majd.

Személyes kedvencek az útvonalról: Bozsok utáni vörösfenyők, Kustánszegi-tó, veleméri erdők, öregförhénci présházak és a kilátás.

Települések: Csöde, Óbánya, Simonfa, Szentgyörgyvölgy és Felsőkövesd. Itt van ez a kapu, ami nem akar kizárni.

Az út viszonylag könnyen járható, a track pontos. Az útkezelés csak időnként hanyag, benőtt, dzsindzsás. Néha a jelzések kopottak, alig láthatók, eltakartak, nem logikus helyre festették őket. Különösen Bozsok-Szombathely, és Kisvid-Mesztegnyő viszonylatban. Utólag mindig bejelentettem a kéktúra weboldalon az útproblémát, hogy az adott erdőkezelő tisztítsa meg.

Futóknak oké, de kirándulóknak elriasztó lehet az aszfalt aránya, mert nem minden helyen tudtak megegyezni az adott terület tulajdonosával az áthaladásról. Így Kisvid és Zalakaros között, illetve további zalai részeken számítani kell úttestkoptatásra.

Az anyagiak: szállás, utazás, cuccok, stb. Egyszer kilátóban aludtam, többször hazajöttem a jó közlekedéssel (3-4 óra vonatozás és olvasás nekem pihentető, a mellettem ülőnek nem biztos, mert nagyon büdös voltam), és fordultam vissza másnap. Egyszer Nádas Péternél, egyszer Kondorfán (9000 Ft) egy nem üzemelő vendéglő panziós részén (kulcs az ajtóban), és végül Szentpéterföldén egy ezermesternél, aki pazar vacsorát is rittyentett (15000 összesen).

Az országbérlet egy hónapra 19000 Forint, ezzel minden közlekedési eszközt mindenhol korlátlanul lehetett használni: busz, vonat, BKV, Bubi-bringa, intercity és helyközi. Egy bibi, hogy úgy érzed mindent kifizettél, de azért a kibaszott pótjegyet még megvetetik veled a vonatra.

De iszonyú nagy szabadságot és tervezési flexibilitást ad. Mondják, hogy az alulműködő országokban a rossz/közepes szolgáltatást olcsón adják, ez a deal. Nekem semmi bajom sem volt a MÁV-val (utálom a jeges klímát, nem igénylem), néha késett vagy csúszott, de ez mindig jól jött ki, a Volánbusz is rendben volt.

Zseléim voltak itthon, magokat és gumicukrot és mézes-szezámos szeletet vettem Aldiban. Ez kb 2000 forint volt alkalmanként. Az úton is ettem-ittam időnként (zsíros kenyér, fröccs, Coop saját márkás sör, apenta, tej. Ez 2-4000 forint utanként. 

Kb 60-70000 forintból (+ a vonat helyjegyek) jött ki a DDK. Annyit tudok, hogy a kéktúrás szállások jelentősen felárazottak az útvonalon, magam is nézegettem, és 25-40000 forint / éjszaka. Persze szép környezetben, de akkor is.

Ideillő kép: húzós nyitvatartás van a kis falvakban.

A legmelegebb nyárban mentem, egyszer esett 40 percig Mesztegnyő környékén, amúgy 30-35 fok, esténként 22-26 még a hegyek közt is. Szarvasbőgésben fejeztem be, már az erdő hemzsegett a vadászati kiírásoktól, és erősen javallották, hogy a jelzett úton maradjon a túrázó, és onnan is húzzon el reggel 16-tól reggel 8-ig.

Ha már vad, akkor egy helyszínelés maradványai.

Ja igen, egyedül mentem, egy kis futóhátizsákkal, aminek felszerelését időnként variáltam. A mini hálózsák hamar kikerült, meleg esték voltak, nyomta a hátamat, cipelni kellett futva-gyalogolva is. 

Három soft flask is (2x500 ml, 1x250 ml), de néha még ez is kevés volt. Gyakran volt, hogy 15-20 kilométeren át nem volt sem kút, sem lakott település, sem forrás. Ahol tudtam, és nyitva volt boltocska (nyomi Coopok), ott még vettem ezt-azt, ha megkívántam.

Fontos nézni tehát az ingyenesen letölthető, közösségileg fejleszthető, bejelentéssel segíthető Közkutak appot.

Mellette a Mapy.cz, szintén ingyenes navigációs appot használom, ami nagyon up-to-date, minden turistaút, bringaút és autóút benne van sok lejelöléssel. És persze a futóórám térképe.

Ahol volt kocsma (ma már ritka!), ott lecsúszott egy sportfröccs. Nem is egy. A rekorder a molnaszecsődi Árvíz presszó (most igencsak sajnálom őket, remélem, van elég homokzsákjuk), ahol 160 forint volt. Máshol felárazták szépen, Kistolmácson 450.

Két etapra is becsatlakozott be hozzám egy-egy kedves ember, így a kirándulás amolyan peripatetikus sétává, Thoreau Waldenjébe illő trippé vált. Egyszer fele gyermekeim anyja tartott vele, másszor Tompa Andrea író. Itt Zalakaros és Palin között egy mókás Postás egyesületi kulcsosháznál. 

Képes beszámoló következik, nem írok mindenhova képaláírást, ez legyen egy vizuális túra.

Ezt a túrát most keletről nyugatra csináltam, ellentétben az OKT-val. Tehát nem Írott-kőről indultam, hanem oda tartottam Szekszárdról.

A kies tolnai megyeszékhely. Amúgy 100 méterig a Korinthosz80-nal együtt halad a DDK, gyakorlatilag a rajtkaputól az utca Y-elágazásáig.

Szálkai vizuál idill.

Az első nap délutánján botlottam Laurába. Német lány, magyar fiúja van, kivett 3 hónap szabit, hogy végignyomja a teljes Kékkört, 2550 km-t. Aznap kezdte, ahogy én is. Most már az Alföldön jár.

Első napi szállásom 75+ kilométer után a Köves-tetői kilátóban volt. Szabály szerint bárki eltölthet egy éjszakát egy kilátóban, de persze többet is.

Abaligeten a vasútállomáson gondolnak a fecskékre.

Felsőkövesd: egy szupercsendes, szupernyugodt falu falikúttal egy hegy gerincén.

Ayrton boldog lenne.

Ettől meg mindenki.

Darázsfészek az egykori elektromos táblában.

Kolorlokál, kockaházkultúra oszlopfőkkel, mozaikkal, berakásokkal és a klasszik borostyánsárga teraszüveggel.

Kár, hogy hagyták lerohadni az erdei vasutat Mesztegnyő, Nemesvid, Kisvid környékén. Azaz még nem számolták fel, hanem "ideiglenes szünetel". Az ...és még egymillió lépés c. 1986-os Rockenbauer-sorozat is úgy kezdődik, hogy mennyire gáz, hogy Vas és Zala megyében felszámolták a vasúti közlekedést a falvak között, felszedték a síneket, és valóban, mutatóban megy vonat, pl. Őriszentpéter, Zalalövő, Rádiháza környékére a nagyvárosból.

Hullna a szilva a fáról, de tartja a léc.

Egy sajátos színű kékkút.

Ki miben hisz. Culture clash Zalakomáron.

A világ leglehangolóbb vasúti várója: Zalakomár. A szagot nem tudom átadni fotón (hipó, húgy, szar.)

Kicsit sok volt itt nekem a Rockenbauer Pál-kultuszból. Eleve a DDK az ő nevét viseli, talán mertt ő jelölte ki és/vagy mert forgatott róla is egy 18 (!) részes, 50 perces részekből álló sorozatot 1986-ban. Az a túravallási révület, a szenttehénizmus, ami őt övezi, visszatetsző, lásd később majd itt, vagy az OKT-n (kopjafák, keresztek, emlékhelyek, fába vésett portré).

A DDK-jelvényen is egy szelídgesztenye van, őt pedig 1987-es öngyilkossága után a Mecsekben, Zengővárkonyban egy gesztenyésben temették el. Ugyanakkor Katalinpusztán, a Naszály alatt a kékről letérve a piros jelzésre egy zarándokhely, emlékhely lett kialakítva, ahol megtalálták.

Ezt még az 1985-ben itt forgató tévéstáb ragasztotta fel. Időtálló tapadás.

Az egyetlen kerekeskút, amit az eddigi futótúráimon láttam: és működött! Hála Nagybakónaknak. Fantasztikus hideg, frissítő vize van.

Fából faragott ellentengernagy szobor, azt hiszem ez a 2. Horthy-szobor Magyarországon. Mindez egy ház kertjében.

Zavarbaejtően faragott magyar történelmi alakok sorakoznak Homokkomáromban a templom felé vezető emelkedőn.

Csodálatos, megejtő fogalmazás.

A homokkomáromi templomnál gondoltak a szomjas vándorra, és egy nagy ballon víz vár bárkire, aki odatéved.

A képeken nem jön át az állandó hullámzása a tájnak. Nem nagy emelkedők, de mindig van le vagy fel. Az egyetlen komoly erőpróba az a Mecsek, de itt már túl van rajta az ember, ez már a Zalaapáti-hátság.

Ismét Rockenbauer, és ismét szentté avatják.

Kistolmácsot elhagyva egy jéghideg forrás buzog fel, a helyiek odajárnak bespájzolni finom vízből.

Az itteni erdei kisvasút csak hétvégén szállít utasokat, hétköznap eredeti funkcióját tölti be: farönköket hoz-visz Thomas, a gőzmozdony. A Csömödéri Állami Erdei Vasút 110 km vágányhosszával Magyarország leghosszabb nyomvonalú kisvasútja. Különlegessége, hogy itt még mindig jelen van a teherszállítás, a személyforgalom mellett.

Ez már a zalai fekete arany vidéke, Bázakerettye főhadiszállással. Egykoron itt olajat találtak, nagy konzorcium alakult 1938-ban, a MAORT (Magyar-Amerikai Olaj Rt.). A dolgozóknak amerikai kertvárosi környezetet teremtettek, ligetes villasor áll a dombon, ezek a MAORT-házak. Izgalmas építészeti örökség.

Lasztonyán egy garázsajtón leltem a pecsétet.

Amikor a fejlámpa rámég.

A régen a rossz minőségű, vendégmarasztaló agyagos utak miatt nehezen megközelíthető vidék a múlt század derekán felfedezett kőolajnak köszönhetően már nem tartozik az elmaradt, leszakadó tájegységek közé. Az olaj meglétét a sokfelé látható himbás olajszivattyúk "bólogató" működése jelzi.

A Kustánszegi-tó ingyenes, jobb a víze, mint a Balatonnak. Strandoló alig, és remek hekkbüféje van.

Ráleltem a 2022-es forgatási helyszínre is:

mostani kép »

akkori kép »

Nádas Péter szállásolt el aznap, a DDK nyomvonala a Gombosszeggel szemközti dombon tekereg végig.

Ez már a "szerek" illetve "szegek" vidéke. (A -szék utótag is ezt jelöli, ez inkább erdélyi kifejezés.) Olyan település-együttest jelöl, ahol 8-10 ház tesz ki egyet, valamilyen -szert vagy -szeget, van egy domb vagy egy lejtő, oda terjeszkednek a házak kertjei, erdei, gyümölcsösei, azt művelik. A másik dombon egy újabb 8-10 házas település. Ma jó pár ilyen települést fog össze például Becsvölgye.

Az ékszerdobozba megérkezik a realitás: egykori Áfész (Álataklános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet) bolt, és a búfelejtő kocsma. Mindkettő már rég bezárt.

Egy tájházzá alakított régi göcseji ház: a korábbi évtizedekhez képest sem változott, pedig ez az 1950-es évek berendezését őrzi.

Faharanglábak Zalában, Őrségben:

Az út utolsó harmada jön, Zalalövőtől már húz a cél, igaz, van még kb 150 kilométer.

Az elhagyott Pusztaszentpéter tanyasi vidékéből már csak a temető maradt. A hetvenes-nyolcvanas években még volt egy lakója, Devecz Oszkár, neki már csak a háza van meg kicsivel feljebb. Ezek a puszta nevű települések nem szerencsések, lásd az OKT-n a hasonló sorsra jutott Weimpusztát vagy Pusztamarótot.

Templomi kínálat Kerkakutason:

Erdélyben jellemző leginkább a fakazettás mennyezet. Az OKT-n Füzéren és Rakacaszenden láttam ilyet. És most meg Szentgyörgyvölgyén.

Fazekasvidék Szentgyörgyvölgye és Magarszombatfa. Régen az égetőkemencébe bepakolták az edényeket, majd a rést befalazták. A 800-900 fokon kisült edényeket úgy vették ki, h az alkalmi falat leverték.

Csótár Rezső bá már a negyedik a cslaádban, ebben a fazekas dinasztiában. 85 éves, és a lányai nem folytatják a mesterséget, aminek ő Népművészeti Mestere,

Itt húzódott régen a kishatársáv, ahova belépni csak engedéllyel, meghívólevéllel lehetett még rokonnak is, a környéken, a településeken, közösségi közlekedési eszközökön katonák flangáltak. Eleve a Kéktúra határa először csak Sümegig, majd a szocializmus puhulásával egyre nyugatabbra került: Velem, aztán Írpott-kő. Ez a tábla nem Velemen, hanem Veleméren van.

A csodálatos veleméri templom 1277-ből, a freskói pedig 1377-ből. 

A veleméri templomot őrző néni nagyon szívesen mesél, hogy milyen volt a környék régen, miért csak a templom egyik oldalán vannak ablakok, milyen mester festette a falakat.

Hasonló, de mégis más templom Magyarszombatfán, a fazekasok völgyében.

Soós Feri bácsi, a kercaszomori túrázó és egykori tájfutó bioparadicsommal várt. Ő volt az, aki tavaly áprilistól júliusig megcsinálta az Országos Kéktúrát (később az Alföldit is) egy banyatankkal a baljában, és Forint kutya kötélpórázával a jobbjában. Ott lakik szó szerint a DDK nyomvonalán, és az nem érdekli.

A világháborúk komplett családokat, dinasztiákat töröltek el.

Őrségi erdő.

Ez végülis magától értetődő, alapértelmezett. Fel, támadunk!

 Sajnos csak a temető vár folyamatosan mindenkit, mert a döröskei disco és strand be volt zárva.

Sajátos címer: méh, patkó, szarvas.

Klasszik Tarr Béla-film díszlet.

 

A Himfai-tó nevezetességei: Márton és Lili hattyúk, akik szívesen produkálják magukat.

500 méteren belül ez a kőkereszt...

...és ez.

Értelmetlen EU-pénzszivattyúzás. Árnyék nélküli pad a szántóföld mellett a túraútvonalon, az előző falu is, a következő is 4 km-re. Ki jár ide?!

A jáki templom az Árpád-korból. Mintha Franciaországban lennénk.

Szombathely dizájncentere:

- a Népszabadság újságot hirdető panelfreskó

- az űrhajós utca

- az ígéret földjének boltja

- betonbrutalizmus a város tetején

Bozsok és Szombathely közt az út: kaland, játék, kockázat.

Bozsoki humor: az önkéntes tűzoltóegylet szobrai poroltókból, gumikból.

Bazaltorgonákhoz hasonló palasziklák Kalapos-kőnél, közel Írott-kőhöz.

Ez egy lájtos fél nap volt, Vera is csatlakozott futva-sétálva, Kőszeget is érintettük, így belekezdtem egy újabb OKT-füzetbe, ha már úgyis végig kellett menni három pecsétpontján. Egy újabb hosszú út (a 2. OKT), kezdete.

A DDK kezdete:

És vége.

Akkor innen folyt.köv. - mind az ösvényen, mind a tévében. 

Érdekel ez az adás, a jövőbeliek az eddigi nagyinterjúk, vagy a másik három tematikus futópodcastom?

Akkor szállj be a finanszírozásba, patronáld a 12 éve fennálló blog és a podcast nyilvános működését, továbbá férj hozzá exkluzív tartalmakhoz is, amik a a futás vonzáskörzetében levő, izgalmas és értékes alakokról, témákról készülnek.

Keresd őket a Spotify, iTunes, Google Podcasts, Mixcloud, Anchor streaming platformokon.