Megnéztük milyen lesz az Ultra Trail Hungary rövidebb távjának pályája. Hát... A nyelőcső és a gyomor kombinációjára emlékeztető pályarajz a valóságban - terepes szóhasználattal - tele van "technikás" lejtőkkel és emelkedőkkel. Magyarán: sokat fogjátok a versenyszervező Csanya felmenőit emlegetni, minden értelemben.

Kellett már valami hosszút is futni. Az alapozás átlag 120 km-es heteiben inkább sok 15-20 kilis távot futottam versenytempóban vagy alatta, de iramjátékosan. Berlinben egyszer elfutottam a Teufelsberg tetején álló egykori NSA-kémtoronyba (40km) és vissza, majd volt egy december eleji Gerilla Maraton kvázibárkiékkal. Terepen még nem futottam LSD-t idén. Eleve wannabe-terepfutó vagyok, mindig öröm és egy kaland terepezni, mert ritkán jutok el oda. Minthogy a tavalyi Terep50 2. helye után meginvitáltak Csanyáék - a Salomon Ultra Trail Hungary kisebb (50+ km-es) távjára, így megkérdeztem a térképet, nyomot, és emberi rezdüléseket is kiválóan olvasó Sperót, lenne-e a kalauzom, ha már szeptemberben megfutotta az UTH100-at, ami részben azonos az UTH50-nel. És a KÖR kétszeres sztahanovistája igent mondott. Tájékozódni nem szeretek sem edzésen, sem versenyen, csak menni, úgyhogy a pályát jó bepróbálni, megtanulni, és Speró nemcsak kiváló társalkodóférfinek bizonyult, hanem kalauznak is. Sőt, lelkiismeretes könyvkötőként még laminált, gyűrhető, vízálló térképet is hozott!

A csípős, de már nem zimankós vasárnapi terepbejárásra öten jöttünk össze. A kéklő reggeltől a szürke délutánig futkorásztunk, Lőw Andris (a KÖR másik kétszeres sztahanovistája) arcüreggyulladás miatt Visegrád tetején kiszállt és elbuszozott Szentendréig, míg Mikki bá alján, addig tervezte, Tbi pedig már Lajosforrásnál lecsatlakozott.

Nos, aki szándékozik egyszer a távot megfutni, húzós pályára készüljön. Speró szerint csak fel és le, és fel és le. Szerintem keményebb, nehezebb és hosszabb lett a régi Terep50-nél. Az előzőnél be lehetett melegedni, összerázódni a lejtőn, beindultak a folyamatok, rendeződött az energiafelhasználás, üzemi hőmérsékletre álltunk rá. De az új pálya vonalvezetése más. Az alant látható kép mutatja az egykori (Terep50) pálya magasságait: ott talán sokat lehetett kvázi-egyenesen tempósan futni, hisz az eleje eleve csont lefele volt, jól bemelegítő 8 kili. A régi Terep50 így nézett ki tehát:

Az új pedig így:

Nekem többnek tűnik (igaz rövidebbnek) a meredek le és fel. Sok ilyen lesz, úgyhogy óvatos duhajnak és kitartónak kell lenni. Nem Mátrabérc, de terepes szakszóval technikás, magyarán szopás! Ez jön most kifejtve.

Kicsit álmos, óvatos duhaj tempóban haladtunk, próbáltam memorizálni a pályát, az alapozástól szúró jobb térdemet megfelelő üzemi hőfokon tartani, a régi terepes cipőmet - ami nem lúdtalpasoknak való  - elviselni. Jó társaságban röpült az idő, sok fotózkodás, nézelődés, telefonálás, kajálgatás, pisilgetés, kakilgatás, traccsparti. Ja és ocsmány dagonya. Voltak olyan nyomvonalas szakaszok, amik az erdészeti terepjáróktól és az esőtől sártúrós mókává változtak. Igazából csak cuppogva lehetett sétálgatni rajtuk, Van Gogh imádta volna. Májusban a versenyen ez a veszély - hacsak nem esős időszak lesz - nem fenyeget. Sok leállás volt, ez kicsit zavart is, mindig újra kellet bootolnom magamat.

Említésre érdemes:

- Jól futható (sokan itt fogják elfutni magukat): az első pár kili Szentendréről, szép útvonal a patak partján, aztán alattomos emelkedés, egy-egy benézhető eltereléssel és kanyarral. De biztos jól ki lesz jelölve. Talán lesz egy kis tömörülés Szentendréről kifele a szűkebb helyek, patakátkelés miatt és nagyszámú futó miatt. Aztán jön egy mezőnyszétrázó sunyi emelkedő, ami gyakorlatilag az elején leforgácsol majd egy csomó energiát.

- Petőfi-pihenő: időt veszíthetsz, ha körbenézel. A panoráma gyönyörű a kilátóról, közben elhúz a mezőny. De mit csinál Lőw Andris? (A tavalyi Spartathlon-fotósok nem voltak szívbajosak őt egy ilyen szituban szemből megörökíteni.)

- Lajosforrás, Visegrád és Szentendre külső (itt oda- és visszafele is, de minek?): vízvételi lehetőség kézikulacsosoknak.

- A Bölcső-hegyen és majd később a Vértes-hegyen rengeteg a kora téli emlékezetes jegesedés miatt kidőlt, letört fa. Mintha egy óriás troll tarolt volna. Az ösvények tele vannak a faágakkal, gyakran macerás, mert utat kell keresni, és átbújni. Voltak futhatatlan részek, mert matekolni kellett, hogy miként kerüld ki az akadályokat. Értelmes közmunka esetleg a helyi önkoriknak? Vagy érettségiző diákoknak? Vagy Csanya majd kockás hassal, lumberjack inget a derekára kanyarintva, félmeztelenül, láncfűrészt lóbálva a kezében elintézi az aprítást!?

Állapotok a szerpentinen fent. Lent pedig, amíg mi szaporázzuk, Andris egy hosszút lép.

- A Kisrigó vendéglőtől a "szokásos" lejtmenet Visegrádig, a szokásos csodás mohás kövek, csermely, rádboruló faágak. Avar nem lesz májusban, viszont zöld lesz minden, nem barna. Visegrádtól kálváriázás, majd tovább fel Pap-rétig (illetve pont a Pap-rét előtt egy fura kurfli át egy réten és úgy vissza hurokban a Pap-rétre, itt Speró még a GPS-készüléket is bevetette, mert nem volt egyértelmű a réten átvágó ösvény). Ott tovább lefele a piros jelzésen, majd tempózás egy szerpentinen lefele (ha nem lesznek faágak). Itt van időd átgondolni az életed, hiún és büszkén gondolni magadra. Mert ami utána jön, kis szarcsimbókká tör össze.

- A Vértes-hegy emelkedőjét Speró szerint "Csanya halálának" fogják elnevezni, sokat fog csuklani ő is, anyukája is. Még kamerákat is szereltetne fel, hogy utólag jót mulassanak a hegymászáson. Szerintem a Prédikálószék kifingató négykézlábazásánál is durvább az az emelkedő. A vádlim tömör görccsé változott. Tanulság: a combodra nem lesz szükség ugyanis. Meredek felfele kurkászás. Siratófal a négyzeten. A játék lényege: találd meg az ideális útvonalat a tetőig. Gyönyörű látvány lesz, amikor a mezőny mászik felfele, mint a törökök Eger várára. Látszólag 20 méterre lesznek egymástól, de az a valóságban 3-7 perces különbség is lehet. Itt fognak ráadásul már együtt futni a 100 és az 50 résztvevői. Kb 1 km alatt 207 méter emelkedés van. Aki ügyesebb mászó, és megtalálja az ideális fogásokat (mert ösvény ott minden csapás), az el tud szakadni vagy be tud hozni egy kínkeservvel megszült előnyt. A már berakott magasságtérképen elég jól látszik ez a zúzda 40km környékén.

- Utána leginkább élesen lerongyolás, fájón zergézés lefelé, aztán minimál emelkedés, majd megint egy lejtő részen ráfordulsz Szentendre felé. A külvárosi területeken és a patak partján azért 4-5 km még van a célig.

Figyelem: még vasárnap is fizetős a dunaparti rész (400 ft/óra), a többi is 280 ft/óra körül van. A HÉV körüli P+R-ben parkoljatok, ha nem akartok Mikulás-csomagot.

Elfáradtam a végére testben. Mostanság nem edzem ilyen hosszúkat. Estére már minden OK volt - cserébe jól regenerálódóm, másnap már résztávoztam. Amúgy terepversenyen mindig fejben fáradok el jobban, konkrét fejfájásom van, mert nemcsak a versenyre figyelsz, hanem az útra, és nekem ez a koncentráció görcsöt okoz, mint a Monty Python irodalmár bányászának. Speró szerint ez azért van, mert ha lefele és közelre nézel, akkor a szemednek gyorsabb mozgást (látványt) kell megemészteni és elemeznie, cikázik ide-oda, ez fárasztó. Ha előre, középtávlatba nézel, akkor kitalálhatod, eltervezheted előre a lépéseket, és a szem sem fárad annyira. Igaza van, amúgy ez aszfaltos futáson sosem fordul elő velem, ott kihúzva tartom magam, és előre nézek. De a terepen félek a felbukástól, akadályoktól, ezért bambulok lefele, görnyedek előre. A sakktáblán ha csak egy lépéssel gondolkozol előre, az kevés, akárcsak a terepen, ezért érdemes előre nézni.

Kb 54 km lett az össztáv, 1700 szintemelkedés (hasonló csökkenéssel), a leállásokkal együtt 7 óra volt megfutni. Hasznos volt megnézni a pályát és "profi" hozzáállást mutatni, mivel ez lesz az egyetlen terepversenyem idén (hacsak nem lesz BP Terepkupa), így az egyik főversenynek tekintem, még ha rá egy hétre lesz a szintén fontos UltraBalaton is.

Sperótól eltanultam (és most jól kiadom a titkát): leukoplaszttal érdemes leragasztani a bokát. (A videót lásd a kommentek közt.) Kb. középtalptól keresztbe a sípcsont aljáig így rögzíteni a lábat érdemes, mert jobban megelőzhető egy nem kívánt ficam. Az ellépést csak picit korlátozza, de stabilan tartja a bokát.

Fotók: Speró (na jó a legutolsó képet én szelfiztem a Speró gépével)

UPDATE! Csanya beméri a pályát vagy a Népsport totórovatát nézegeti. (01.21-ei fotó Erdei Andrew-tól)