Éppen most lenne 76 éves, jön az UltraBalaton - ezek apropóján muszáj szót ejteni id. Schirilla Györgyről. Schirilla életművét túlzások lengik körül, de neki ez teljesen normális. Nála minden "szuper" (hosszútáv-futó, hosszútáv-úszó, egészségőr) Magyarország első számú vitalitás- és jógamestere, aki a jeges Duna átszelésével lesz tartósan celeb.
Ha van és volt Nemzet Csalogánya (Blaha Lujza), Nemzet Csótánya (Nagy Feró, Beatrice), akkor igazán kell egy emlős is a sorba. Csakhogy ezt a nemzeti címet nem az idősebb Schirilla érte el, aki letette az alapokat, hanem a hagyomány folytatója, hasonló nevű fia.
Történetek, elképesztő esetek az idősebb Schirilla életéből. Azt tudtátok, hogy Schirilla szerint ő találta ki a szupermaratoni szót? És hogy letette az UB alapjait? Sportkönyvkritika és abszurd elemekben bővelkedő életrajz - kettő az egyben. Jöjjön az első rész!
Az 1939. május 13-án született Schirilla karakterét és életének elemeit mintha a Monty Python tagjai találtak volna ki, akit halványabb, de annál médiaérzékenyebb változatban a fia visz tovább. A Nemzet Rozmárja becenevet viselő ifjabb Schirilla György copy-paste módon reprodukálja apja extrém ötleteit.
Ő is úszik jeges Dunát, vállal szuperfutásokat, egészséget népszerűsít, és ugyanolyan vastag szemöldöke és sörtehaja van.
Sőt: fel lehet ülni a "Schirilla-vonatra".
Beszédes történet ifjabb Györgyről és a groteszk dolgokat szintén könnyen produkáló hazánkról a tavalyi eset (videóval): ifjabb Schirilla átússza a jeges Dunát, kilép a vízből kisgatyában, homlokán jégkristály és moszat, majd a parton személyit kér tőle a hivatása magaslatán álló rendőr. (A képen fiú és apa.)
Itt 1966-ban kilépés után kérnek tőle interjút:
Az öreg Schirilla György élete kapcsán mindig azt érezni: old-szkúl és naftalinszagú, de mégis van benne szív és elhivatottság. Bornírt, de mégis fantasztikus teljesítmény, átüt a lelkesedése. Nézzük meg a borítót!
Egy sárga-piros tyeplakiban kocog egy középkorú, kissé korpulens ember friss hóban, egy klasszicista épület előtt, miközben egy kislány kempingbringával kíséri, a villamosra várakozó "varjak" fekete serege pedig rökönnyel nézi. Ez a kettősség végig bennünk van, ha elolvasuk a róla szóló irodalmat.
Kalandjait egy 1968-os kommer hősköltemény (Hámori Tibor - A Schirilla-sztori) és egy általa írt önéletrajzi könyv is megörökíti, figyeljünk az utóbbi kissé poros címére: Egy távfutó vallomásai. Ezekből szemezgetek most és a következő részben.
Az életrajzi könyve nemcsak szórakoztató olvasmány, bőséges képanyaggal és fasza '80-as évekbeli szponzorreklámokkal (Zöldért-Skála, Vasbetonipari Művek, Főtaxi, Herbária szörp), hanem egy teljesen más dimenziókban létező ember "normalitásának" lenyomata is, amit hol borzongva, hol tisztelettel, hol csak röhögve lehet szemlélni.
Nem utolsósorban azért, mert minden produkcióját állami ünnepségekhez igazította, ami már eleve teljesen bizarr: extrémsportot szockó ceremóniával ötvözni.
A multifunkciós Schirilla (taxis, bokszszövetségi főtitkár, kukás, munkás, pincér, stb) pályaképét, tevékenységeit nehéz röviden felskiccelni: olyan, mintha egy kelet-európai Forrest Gump története lenne sajátosan magyar elemekkel fűszerezve. Polgári foglalkozásai mellett teljesen extrém second life-ot élt.
Schirilla nagyon szereti a gyerekeit, és tán emiatt bőven ragaszt rájuk a saját agymenéseiből. Kislánya 80 km-es futóedzéseken kísérgeti bringával, fiai élenjáró vasemberek voltak egykoron, később György fia kopírozni is kezdte apja dolgait, a név és nemesség kötelez, sőt similis simili gaudet.
Például: Schirilla mindig is nagyban játszott, rendszeresen átúszta a jeges Dunát, halála után ezt teszi fia is. Az öreg 1967-ben 32 nap alatt elfut Moszkvába Budapestről, majd fia ugyancsak nem szarral gurigázik 41 évvel később, bár a geopolitikai fordulatot jól mutatja, hogy ő már Rómába, XVI. Benedek pápához szalad. Utóbbi eset a Futóbolondok indexes fórumában is szórakoztató cicaharcot generált két kommentelő közt:
2008.04.08-án, 12:36:18-kor (126832):
1. kommentelő: "Schirilla György hétfőn kezdi meg idei legkomolyabb próbatételét, a békefutást, melynek célállomása a Vatikán, ahol május 7-én XVI. Benedek pápa kihallgatáson fogadja őt."
2.) Az alma nem esik messze a fájától:-) Az apa elfutott Moszkvába, Brezsnyev fogadta. A fiú elfut Vatikánba, a náci Benedek fogadja. Nagy különbség nincs a kettö között.
1.) Schirilla békefutásának a célja a szeretet, az egészség és a béke hirdetése.
2.) Igen a Vatikán mindig hires volt a szeretetröl, meg az egészségről, nem beszélve a békéről. Főleg akkor mikor még hatalmuk volt!!"
A moszkvai eset keletkezéstörténetét a Hámori-könyvből idézem, csak hogy átérezzétek a korhangulatot:
1967. szeptember 29. Schirilla 28 éves budapesti taxisofőr hajnali 6 órakor ébred, kiugrik az ágyéból, szélesre tárja a Tölgyfa utcai ház ablakát és mélyet szippant a friss, budai levegőből. Elérkezett a Nagy Vállalkozás első napja - 2 óra múlva indul Moszkvába.
De nem vonaton, és nem is repülőgépen. Az Autótaxi Vállalat márciusi KISZ-taggyűlésén felállt és bejelentette: "A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére futva teszem meg a Bp-Moszkva közti 2215 kilométeres szupermaratoni távot, hogy a magyar kommunista ifjúság üzenetét a szovjet fővárosba vigyem és bebizonyítsam, milyen teljesítményekre képes az ember!"
A teremben kitört a tapsvihar, az atlétika berkeiben azonban sokan sznobnak tartották ls kételkedve fogadták ezt a felajánlást. Kádár János levélben köszöni meg a "nagy és szimpatikus vállalást.
Erre írja Schirilla: "Szinte magamhoz öleltem a levelet." Az országúti Szputnyiknak titulált Schirilla összesen 202 óra 6 perc alatt gyűri le a távot (32 nap, átlag napi 69 km, azaz 10 km/h). Tettéért az Év Sportolója címet kapja Balczó András és Kozma Pici birkózó mellett - pedig azokban az időkben rengeteg nagyformátumú "valódi" sportoló megkaphatta volna ezt.
A fenti képen bal oldalon Kraivich József látható.
Ő a magyar futástörténet egyik különös, nagyszívű és -hasú, segítőkész figurája. Úgy nézett ki, mintha evőversenyen akart volna elindulni és nem az atlétika egyik mindenese lenne. Volt ő afféle menedzser, állandó kísérő zászlóval és síppal, csapatvezető, edző-gyúró-szaktanácsadó, ismert és népszerű háttérember, aki azért nagyon is előtérben működött. Különösképpen a Spartathlonon.
Nyelvismeret híján gesztusokkal értette meg magát a külföldi versenyeken, 1993-ban, ötvenen túl elvitte egy szívroham. A görögösen Dodosznak becézett Kraivich emlékének egyperces néma felállással tisztelgett a spártai városházán a több száz futó, szervező, kísérő és önkéntes.
Idevág, hogy a Budapest–Moszkva távon ő volt Schirilla egyik segítője 1967-ben
Amúgy Dodó volt a harmadosztályú focibajnokság legkövérebb kapusa is. Dodó működésére tanúságul egy 1983-as újságcikk a Pest Megyei Hírlapból a "Megyénk körül megyünk" (!) elnevezésű körbefutásról.
Itt már posztoltam, hogy anno erről a moszkvai vállalásnak a "lepárlásáról" készült egy rövidfilm: 1968-ban Gazdag Gyula filmrendező dokumentumfilmet forgatott róla Hosszú futásodra mindig számíthatunk címmel. Ez már olyan közhely, mint a hosszútávfutó magányossága.
Lóhalálában, 1 nap alatt készült el ez a vizsgafilm, egy Esti Hírlap-cikk alapján. Schirilla György elfut 142 km-t Kenderesre (nota bene: Horthy Miklós városkája), ahol elneveznek róla egy bisztrót. A tanácselnök egy csodás fűzfakölteménnyel fogadja a „hőst” az út közepén, aki helyben futva hallgatja. Aztán jön az avatóünnepség.
Backstory: Schirilla az előző évben, Moszkva felé állt meg a faluban, ahol az új bisztrót róla akarták elnevezni, de mivel élő emberről nem lehetett, a létesítmény a Sport nevet kapta.)
Az utolsó éves főiskolás Gazdag és 3 főből álló stábja hétfőről keddre dobta össze a filmet: költségvetés nélkül, 16 mm-es filmre, kézikamerával. Ez volt az első olyan nyomon követős, úgynevezett szituatív dokumentumfilm, ami egy munkamódszert indított el (lásd Schiffer Pál csodálatos életműve: a hamisítatlan, „tetten ért” valóságot abszurd modellnek mutatja.
(A képen az egyik Sport bisztró - amiből kettő is lett azóta Kenderesen.)
Azért tettem ezt a filmes kitérőt, mert pár évvel később elkészült a film folytatása, és itt lép be az UltraBalaton-faktor. Schirilla mindig is tervezte, hogy körbefutja a tavat, még a BSI, a zöldgömbös Ujj Zoli, vagy később Nagy Petiék versenyei előtt.
1974-ben megkörnyékezte egy pápai műszerész, bizonyos Szabó Endre, hogy adjon neki tanácsokat, sőt istápolja már, mert körbe akarja futni a Balatont, megihletődve Schirillától. A "mester" ellátta utasításokkal, és ment is vele végig a háromnaposra tervezett futás alatt. A téliszalámival feltankoló Endre nagy nehezen legyűrte a 204 km-t.
Aztán 1976-ban kitalálta a képen balra látható Szabó Endre, hogy Battonyától Nemesmedvesig fut (= a felszabadító Vörös Hadsereg magyarországi útvonala).
A könyv 144-147. oldalán leírt történet könnypotyogtatóan káprázatos, kezdve azzal, hogy Endre egyáltalán nem készült fel az 600 km-re, csak a pápai Textiles Művek előtt futkározott, hogy a csajok felfigyeljenek rá.
Vérhólyagos, bekötött izmokkal képtelen volt a másnapi futást megkezdeni, Endre csak vánszorgott szánalmasan.
Közben egy gyalogló is elindult ezen a távon, aki gyorsabban ért oda az ünneplésükre készülő falvakba, mint a "futó" Endre, akinek folyton koszorúznia kellett volna. Helyette Schirilla koszorúz, mert Endre csak tántorog.
Schirilla, aki 10 napon át mint egy csecsemőt ápolta, lázat kezel, fürdeti, itatja, öltözteti, sőt következetesen Babucinak is nevezi Endrét.
"Mozgása olyan volt, mint a szaró galambé." - mondja Schirilla, aki még ugyanebben az évben megrendezi a Balaton Szupermaratont. Kétnapos verseny, Szabó Babuci természetesen elindul, és kifingik. Viszont innentől évente megrendeezi a Balatonkerülő futást, természetsen november 7-éhez igazítva.
"Nem kis gondot okozott a versenyeken, hogy kimondott amatőrök is részt vettk, megjavítva Szabó Endre "lassúsági csúcsát". Volt olyan verseny, hogy az első és utolsó befutó érkezése között több mint hat óra volt." Hm, változó idők.
1977 őszén, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jubileuma alkalmából ismét Schirillát kísérte végig Gazdag Gyula a Balaton mentén (Hosszú futásodra még mindig számíthatunk, 1977). Sajnos ezt a filmet sehol nem lelni, nem véletlenül.
Kérdeztem Gazdag Gyula filmrendezőt: "A sorsáról semmit nem tudok. Miután a film témája Schirilla tanítványának Balaton-körüli futása volt, 1977-ben, a film befejezése után a Szovjetunió tiltakozásától tartva a 16mm-es munkakópiát eltüntették, mielőtt az utómiunkát befejezhettük volna. Sejtelmem sincs, hogy létezik-e még valahol, vagy egy szemétládában végezte-e.)
1980-ban Schirilla fiai viszik el az első és második helyett a balatoni szupermaratonon. Ne szaladjunk ennyire előre.
Voltak pletykák Schirilla alkoholizmusáról, mondták, hogy az is közrejátszott korai halálában (1999). Erről nem tudok semmit. Az tény, hogy a könyveiben mindig kikelt az alkohol, az alkoholizmus ellen.
Az is tény, hogy szívbetegen született, az orvosok azt mondták szüleinek, örüljenek, ha fiúk megéri a negyven évet. Hatvan évesen hunyt el, az emberek elképedtek, hiszen Schirilla volt a vegetarianizmus (de nem a bicsérdizmus), az egészséges és mozgásgazdag életmód képviselője.
"Lehangoló látvány, mikor a nagy súlyfelesleggel rendelkező ember válogat a hentespultnál." Kisfiúként megrázta, hogy egy vasárnapi ebédhez hogyan vágnak le nagyszülei egy szárnyast, innentől nem evett húst. Elég radikális elkötelezettség 12 évesen.
Egészsége azonban ettől a húzástól még nem állt felívelő pályára: helyzetét csak nehezítette, hogy kamaszként megkapta az akkor még gyógyíthatatlannak számító gyermekparalízist. Valószínűleg ennek kompenzálása is benne volt az extrém teljesítményeiben. Egyszer azt nyilatkozta: "A vilagcsúcsokat meg kell javítani, ez az egyik értelmük."
Életrajzi könyvében leírja, hogy 18 évesen egy lány csúfolódott vele, mire ő öngyilkos (!) akart lenni, bevetette magát a jeges Dunába. Ott hamar kijózanodott, kiúszott, bár tüdőgyulladást kapott. Viszont mirákulumként elindult beteg lábában a vérkeringés.
Fogadalmat tett: minden évben átússza a Dunát télvíz idején, amit a legjobb barátjának hív. 35 évig nyomta, néha többször is egy télen. Lazán felfogott edzései ha igazak, elképesztő produktumok.
A könyvében írja például, hogy "1985. november 7-én Szentendréről az árpád-hídig úsztam le, mintegy 15 km-t teljesítve a 6-7 fokos vízben...November és december hónapban 178 km-t ősztam a Dunában."
Ez még futóteljesítménynek sem lenne semmi egy amatőrnél. Oké, tegyük hozzá, hogy ezeket a 20-30 kilométereke lecsorogta a vízben. Sodorta az ár, nem folyásiránnyal felfele. Azt sosem írja, hogy "felúsztam Tahiba".
Az abszurditás legsúlyosabb megnyilvánulása talán az volt, amikor valamelyik '80-as évekbeli Három Kívánságban egy gyerek azt kérte, hogy a Dunát éppen átúszó Schirillát egy kísérő motorcsónakból gőzgombóccal etethesse. Ez annyira belémivódott, hogy azóta röhögök, ha eszembe jut. (Ahogy látom Puzsért is megihlette.)
Innen folytatódik a 2. rész. Ami jön: Bárányok, rókák, baglyok Schirillánál. Vízi hullák, öngyilkosok, és az örvénykiképzés. A résztávozó taxis. Szupermaratoni futás és boksz összehasonlítása. Mire jó a végbélkenőcs egy ultrafutáson? Stb.
