futó gondolatok

nem azé, aki fut

Restancia #1 – Cipő

2020. június 22. - őze bálint

img_7787_1.jpgFeltorlódott futós ügyeimmel tervezek leszámolni folytatásokban a közérdeklődésre számottartás illúziójába ringatva magamat. Munka elvégzetlenül, történet elmeséletlenül nem marad. Ez egy lájtos bemelegítő téma lesz, de már rég szeretném letudni. Előtte a tudnivalók!

Erre a csúszásra nem lehet elnézést kérni*. Talán nem is kell. Elsodortak a hónapok, tennivalók, hovatovábbok. De most ismét közszemlére teszem futásom és ehhez kapcsolódó életrészem kiáltó hibáit és persze pirruszi győzelmeim.  

Eredetileg az egyéves hallgatás-halogatás feloldását kérdezz-felelekes formában, egyfajta futó lakossági fórumként terveztem megírni a blogon, ahol MTVA-s riporter sztilóban alákérdezek magamtól, tupírozva eredményeim és lényem. 

Lett volna itt tömör évadleírás (hozadéka, hiányai, változásai, edzésmódszere), versenyzanza (kiemelten a mézesmadzag Spartathlon), kötelező patetikus iránymutatás a jövőbe, melléktémák populistára hangszerelve. A "törzsnek" (runners' tribe) kemény odamondások, poénok, és azonosulást, megerősítést szolgáló bekezdések - így tanultam a nagyoktól. Végül Himnusz / Szózat / Nélküled / Szőkített nő - igény és világnézet szerint, hazamenés.

Aztán maradtam a szokásos gondolatfolyamnál, de folytatásokban, hisz a kortárs olvasó szem kevés karaktert szeret egyszerre befogadni. Osszátok be, kattintsatok, relinkeljetek, mittomén.

Sok kérdés érkezett hozzám futóktól (kiemelem Toldi Peti episztoláját), dehát amint a nóta tartja:

az én szívem nagyon fáj,

nem buzgott a közlésvágy.

Billentyűundor a felszínen, csendes készülés és mindenmás a mélyben. Szóval a blog egy podcast-faliújsággá változott. Egy sivataggá, amiben a podcastok jelentik az oázist. Egy kopár tajgai fennsíkká, ahol a podcastok a menedékházak. Habosítsam?

Nem akaródzott írni, pláne most, hogy hamarosan age groupot váltok, és az M40-44-ben vitézkedem; amúgy nincs még célkapu-zárási pánikom. De mivel elfelejteném az elmúlt egy évet, így itt rögzítem, összegzem, és leírom, ami még közben felmerült. Elmesélem az idényt eddig, hátha másoknak is szolgálatot tesz, és a végén még erre a posztra is igaz lesz a Magyar Diafilmgyártó Vállalat szlogenje:

Tanít, nevel, szórakoztat.

img_7916.jpgA következő bejegyzések várhatók 3-4 naponta: (előzetes címek, a változás jogát fenntartom)

- Cipők

- Fizetett keresztedzések, dolgos hétköznapok

- Lamentálás a 4X előtt

- Karanténügyek 1.: futó- és szervezői reakciók

- Karanténügyek 2.: szemléletváltás

- Esszé 1.: Dominancia avagy a titánok harca 

- Esszé 2.: Dominancia avagy töréspontok a futóéletben

- Kis színesek: hallgatni, olvasni, nézni

- Az elmúlt év mostanáig mint színuszgörbe: holtpontok és csúcspontok váltógazdasága (miket edzek, hogyan, mit nem, mit mond a statisztika, ki van-e a faszom?)

És persze a 2019-2020-as versenyek:

- Corfu Mountain Trail

- félmaratoni fejlődéstörténet: Vivicitta, Wizz, Balaton félmaraton

- kisiklások, finomhangolások: Korinthosz80, Esztergom 10km, Spartanion100 Izrael, BSzM egyéni 

- 250 kilis japán Sakura Michi, a szív egyik csücske/pitvara

- Spartathlon 5. hely, a szív másik csücske/kamrája

Induljon a banzáj, essen szét a ház!

És hogy még sok ilyen túlírt blogposzt és agyonpofázott podcast jöhessen, támogassátok a blogot & podcastot bármilyen szabadon választott összeggel kezdve havi 1 eurótól itt: https://www.patreon.com/nemaze

kepernyofoto_2020-06-22_21_09_24.pngNyolc éve kvázi közszolgálatként, lelkesedésből nélkül csinálom a blogot, másfél éve low-budgetban a podcastot. Nyilvánvaló, hogy az erre ráfordított energiákat fedezni kell. Nem szeretném fizetőssé vagy rekláokkal telipiszkolttá tenni. Ezért kérem, hogy patronáljátok a Nem Azét. Köszönöm!

CIPŐ

hmgoepprod.jpegAmi a humoristánal a közértben leszólítás, hogy mondjon egy viccet, az a futónál a “milyen cipőt használsz?” Egyáltalán nem érdekelt soha, csak éles helyzetben volt fontos - de nem vagyok hajlandó sem kudarcot, sem jó szereplést cipőre fogni. Próbáltam én mindenfélét. CIpőn kívül minden futócuccot a Decathlonban vagy turkálóban veszek, illetve ha már lukacsos a CompressSportos tapadós pólóm, akkor Gyimóthy Tomi pótolja. 

Kivétel: nemrég egy csodálatos futónadrágot szereztem a H&M női osztályáról. Ott estélyi tapadósnak kínálták, én levetettem a próbababáról az L-es változatot. Éjszakai versenyt, mondjuk a Korinthosz 80-at azért tuti lesz ebben futni.

Ha már női osztály. Tíz éve főleg mérethiányos női futócipőket rendeltem Ebayről, mert ott mindig volt 43-as, csak épp pinkben. Na és? Féláron volt. Szép idők. Lásd Esterházy:

Minden reggel tojást evett, lehetett, akkor még nem volt koleszterin.

Amerikában mindig vettem pár Brooksot, amit ott olcsó cipő, és nagyon olcsón lehet házhoz hozatni. Itthon meg drága és kevésbé favorizált cipőnek számít. 

Aztán volt “go with the flow” is: régebben becsülettel próbáltam megszeretni a Hokákat, futottam egy Spartathlont is egy korai modellben. De párhuzamosaink nem találkoztak. Mocsárbasüllyedős, vajpuha érzetük, csattogó talpuk, gyatra ragasztásaik és varrásaik miatt búcsút vettem tőlük. Ráadásul - bár ez kevésbé számít - otrombán néztek ki a csónakformájukkal, holdjárós magasításukkal. Ezeket a hibákat talán manapság már kiküszöbölték. Bár nemrég volt rajtam egy új modell, de Bonónak éreztem magam benne a U2 turnén. (Remélem sporttársam és görög tankönyvellátóm, Czunyi Karcsi, a Hoka merchandisere nem sértődik meg. Ha már görög, mókás, hogy ott a παπούτσια tehát a papucia jelenti a cipőt, pedig papucsnak hangzik.)

A Salomonok utcai változata - a tetszetős dizájn ellenére - nekem mindig rugalmatlan, kemény és szoros volt, kopogós  talajfogásuk kifejezetten zavart.

Na de akkor mégis mi a faszt hordok?

img_7787_1.jpg

Két órán át próbálgattam a Spuriban mindenféle modelleket. A legelső cipőm 2007-ben Saucony volt. 12 év kihagyással lett ismét egy Szakonyim.

A Ride Iso2 modell (jobbról az első) bejött, a Spartathlont is abban futottam végig, vettem belőle rögtön 4 párat még utána. Univerzális, lehet gyorsan is futni benne rövidet, hosszút is lassabban, ruganyos, kemény-lágy aránya nekem pont ideális, sokat bír. 285 gramm. Lúdtalpam van, és ez nem pronálós cipő. Erre mondta Potter (Szabó Gábor edzőbá), amikor a cipőket nézegettük, hogy

Az mindegy, hogy lúdtalpad van. Futáshoz keresünk cipőt, nem álláshoz.

Pályán futáshoz, rövidebb versenyre a Skechers Speed Razor 3 (balról az első) cipővel megyek. Sosem gondoltam volna, hogy a Skechers gyárt futócipőt, ráadásul pöpecet. Mármint nekem tökéletes cipő. Pillekönnyű, rugalmas, tökéletesen illeszkedik, természetes érzeted ad, jó a felső borítás. Élettartama (menetideje) vélhetően nem hosszú, hiszen 160 gramm és habcsókszerű anyagból van. Ez volt az egyetlen cipő, amire a végtelen türelmű Spuri eladóknak azt mondtam: tutijó. Szűcs Csaba félóránként kinézett az irodából: te még mindig itt vagy?!

Évekig a Nike Zoom Air minimálisra dizájnolt versenycipőjét nyúztam (180 gr), imádtam a szövetcipőfűzőjét, minden PB-met abban futottam, de ez a Skechers azon túltesz. Egy teszt félmaraton vége felé már kicsit kemény volt, dehát mi nem kemény egy félmaraton vége felé.

img_7916.jpg

Köztes megoldásként a hosszabb-lendületesebb futásokhoz egy “Kipchoge-cipőre” is rábeszéltek. A fenti képen középen látható Nike Zoom Fly 3-ban jól el lehet lépni, a cipőnyelv eleve boltívként bele van varrva. Asszem ez a valódi Kipchoge-cipő előzménye vagy az edzőváltozata, a sarkán ennek is ott a csúcsosodó habsarkanytú Meglepően nehéz, 260 gramm, holdjárós ez is, jól tompít és lök, de alacsony tempóban nehézkes benne futni. 4:00/km alatt vagy annál gyorsabb tempónál aktivizálódik, akkor gördül és pörög rugalmasan. De ehhez a gyors tempóhoz viszont nehéz a cipő. Szóval edzésre jó a résztávot “súllyal” futni.

A 4% nevezetű csúcsmodellt is kipróbáltam egyszer: 400 kilire van hitelesítve, az ára 80000 Ft körül van, azaz kilométerenként 200 forint, szinte taxis tarifa.

Tehát: 

  • Odalépős pályadzésekre, gyors tempófutásokra, félmaratonra vagy az alatti távokra Skechers Speed Hyper
  • résztávokra, maratonra Nike Zoom Fly Flyknit
  • lassabb / hosszabb / könnyűterep / általános távokra Saucony Ride Iso2 modellt. 

Remélem ez most a “Miben futsz”-kérdéseket feltevőket egy időre kielégíti.

Folytatjuk...

*"Erre nem lehet elnézést kérni. Korán érkeztünk, elfáradt a cimbora." - Paksi Endre zenésztársa mondta bocsánatkérőn egy részegségbe fúlt debreceni Ossián-koncerten.

Ennek a 2000-es legendás performansznak már honlapja is van.

A bejegyzés trackback címe:

https://nemaze.blog.hu/api/trackback/id/tr5315907844

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2020.06.26. 12:17:31

nem hiszem el hogy azz az ezüst gatyát fel fogod venni! :O