Ő a legtöbb UltraBalatont teljesített magyar futó. Négy Spartathlon, hét Terep100 célbaérés, de a lényeg: mindenki nagyon szereti. Ennek a fiúnak (mármint bal oldalinak) nincs ellenlábasa, mert egy rendes-csendes ember.

UB-n 12x indult, 12 x célba ért, egyszer 3. is volt. Csak azért nem 13/13, mint Gilles Pallaurelonak, mert nem tudott hazajönni 2020-ban a kényszerből ide-oda tologatott versenyre, nem tudott annyi karantén-szabadságot kivenni.

Jellegzetes bongyorhaj, hosszú kompressziós zoknik a pipaszár lábon, és mosoly a napszemüveg mögött. Egyedi göndör fürtök, pálcika alak, korát meghazudtoló fittség és kinézet. Ez Tóth Attila védjegye. Még mindig fut, lassan negyed százada, pedig 7-8 évente cserélődik az ultrás szcéna.

Az ő története példaértékű:

• Hogyan veti meg lábát a fővárosban a vidéki fiú a rendszerváltás előtt?

• Miként csinál bizniszt fifikás magyarként az 1991-es pápalátogatásból?

• Miért lesz egyik napról a másikra háromgyerekes budapesti távközlési felsővezetőből bristoli ládapakoló?

• Hogyan kapaszkodik meg idegen környezetben, lesz kávézótulajdonos majd könyvelő?

• Miért nem ír magyarul a Facebookon, miért lett kettős állampolgár?

  Olvass tovább!

Az ultrások KSH-adatsorában, a német DUV-n öt Tóth Attila is van, de olyanból, aki ilyen sok versenyen ilyen szép eredményekkel finiselt, csak egy. UltraBalatonon nála többször csak a francia Gilles Pallaruelo, 13/13.

Spartathlonon hatszor indult, 2012 és 2019 években fel kellett adnia - egyszer a hőségben a lábai összecsuklottak, máskor egy biciklis kisfiú hajtott a lábfejére egy mellékutcából.

Hűséges típus: versenyekhez, személyekhez, bevált dolgokhoz. Például 15 éve egyfajta típusú és márkájú cipőben edz, és egyfajta típusú és márkájú nővel él, Ágival. Ági sokat tud Attila kísér(t)ésének fortélyairól, itt el is mondja.

Mondanám, hogy megvan a jó Hoka a futásra (a szlogen copyrightos), de Brooks Adrenaline-t használ. Szépen megfigyelhető ezen a Spartathlon-fotón. Ha jól látom ez 90 kilométer környéke, régi Korinthosz városa fele az autópálya felüljáró után. Elmehetnék ezzel a vizuális tudással a Bűvös Hatosba is játszani.

Edzőtáborokat szervez futóbarátainak: ha itthon van, akkor Tardoson, a Gerecse szívében, 

ha pedig otthon van, akkor Walesben vagy Angliában.

Állandó résztvevője Lubics Szilvi januári ultratáborának.

Ez 2017-es:

Ez pedig 2020 januárjában csináltam lejárt színes negatívra.

Mondom, hűséges típus, de kritikus is, ezért van ez az itthon-otthon mellérendelés. Lassan egy évtizede él Angliában, holott 27 évig dolgozott a Matávnak, volt ritka tudású távközlési szakember.

Vissza az időben!

Íme a csöpp Attilácska:

Eltelik pár év, és találkozik Kovács Imóval a Margitszigeten és mindenféle hülye futósdira ráveszi.

Ironmaneskedésre is, csinál vagy négyet. Képek Nagyatádról, 2006 és 2007. Nem, ez nem Mark Allen Hawaii-on.

A maratonba is belekóstol. Futott tíz Budapest Maratont...

de New Yorkban is aprította, amikor egy baráti látogatást kötött össze futkorászással.  

Keresztül Magyarországon Kalandtúra 2007-ben Hídvégi-Üstös Pál szervezésében Evezés, futás, úszás, bringa, mászás, tájékozódás, lovaglás volt a soknapi program. És csak szólt a Nox...

Hoppá hoppá, ki ez a fess fiatalembernek tűnő sármos középkorú fószer? Csak nem valami távközlési főfejes, akit a futás szálkásított le?

2012, UB rajt előtt Ágival. Már a rajtban hőségriadó volt, brutális év volt, 40 fok körüli hőmérséklet, 25 célbaérő, Lubics Szilvi nyert abszolútban. Sokan azért dőltek ki, mert felhúzták az adott év fekete versenypólóját. 

2019-es rajtfotó. Van belőle neki hat.

Ez például 2009-es:

Bárkit kérdezel, kiemeli, hogy Attila nagy küzdő, udvarias, csendes, türelmes, alázatos, jámbor, szívós, nem megalkuvó ember. 

Dolgozik, fut, nyújt, alszik...néha eszik. Kábé ennyire van ideje.

- hogy egy hozzá közel állót idézzek. De azért pihenni is tud: Thermopülai, Spárta / Misztrasz és Alcsút.

Szerzetesi alázattal futja a napi 20-25 kilométereket negyed százada, miközben nincs versenyambíciója vagy pódiuméhsége: egyszerűen csak futni szeret, A-ból B-be tartó versenyeken indulni. Néha közben persze kétszer is meggondolja, hogy jó ötlet volt-e...

Mondhatni klasszikus ultrás ethosza van: nem érdekli a versengés, és nem érdekli a marketing, csak a hosszútáv. Nem hajt és nem hagyja, hogy felhasználják.

Itt egy londoni kiránduláson 2014-ben. Közel egy évtizede él Angliában.

Tényleg szívet cserél, ki hazát cserél? József Attila Hazám versét parafrazeálva:

hisz „nyiltan” dönt, ki ezer éve

magával kötve mint a kéve,

sunyít vagy parancsot követ.

 

Sok urunk nem volt rest, se kába,

birtokát óvni ellenünk

s kitántorgott Angliába

másfél millió emberünk.

 

Szíve szorult, rezgett a lába,

acsargó habon tovatűnt,

emlékezően és okádva,

mint aki borba fojt be bűnt.

Személyes impresszióm, ami elsőre bevillan: ahogy 2014-ben kora reggel vécépapír-tekerccsel a kezében, megadó mosollyal sétál az egyik nem éppen jól sikerült UB utolsó 20 kilométerén, miközben a siófoki pályaudvar mellett elfutok mellette.

Vagy szintén ez a kedves, megadó, bölcs mosoly, ami a versenyek előtt és után, sőt közben az arcára kiül. Nem nagyon láttam Attilát izgulni.

Vagy amikor pariban volt 100 kilométeren át Ivan Cudin Európa-bajnokkal, 3x Spartathlon-győztessel az UB-n, csak mert élvezte a futást, elvitte a lendület.

Nagy idők nagy tanúja, a régi beszámolóit az UB hőskorából vagy a kétezres évek Spartathlonjairól keresd az Edzésonline-on a runner42 nickname alatt.

Become a Patron!