A sok ezer olyan sporttársunk közé tartozik, aki mindennap kimegy és becsülettel edz, célokat tűz ki, emeli a téteket: 5-10 km, félmaraton, maraton, és most belekóstolt az ultrába is. Az ő futóélményei visszavittek a régmúltba, átéltem általa azokat a gondolatokat, dilemmákat, érzéseket, amik engem is megfogtak, megforgattak a futóevolúcióm különböző szakaszain. A beszélgetés apropója ez a fejlődéstörténet volt, amivel sok futó tud azonosulni, miből lesz a cserebogár, ugye.

Egy sivatagi ultraverseny (Qatar East to West 90km) miatt kezdtünk diskurálni, de emellett Lacinak nagyon izgalmas foglalkozása van -  bár ő erre csak legyintene, hisz ott már kezd kiégni saját bevallása szerint, a futásban nem. Pilótaként kapitányi rangban, és egy még izgalmasabb helyen él, Katarban... És minderről nagy átéléssel, lebilincselően tud mesélni.

Azért van annak bája, amikor ilyen üzeneteket kapok tőle:

üdv most Lagosból! üdv Saigonból! 

Olvass tovább! Hallgatózz! Érdekel a teljes adás? Légy mecénás!  https://www.patreon.com/nemaze

Úgy tűnik, itt az Izzósztárban lesz egy sorminta idővel a többi adással párhuzamosan: külföldön élő érdekes foglalkozású magyar futókkal folytatott beszélgetések. Nemrég Tóth Attilát hallottátok, most Kiss László jön, és már tudom, ki a következő ebben a külföldre szakadt magyar tematikában. Tóth Attila sem egy feltűnő név, hát még a Kiss László. Csak én három Kiss Lászlót ismerek.

A tucatneveket a viselője életútja, munkája, tapasztalatai teszik különlegessé. (A Tóth a 3., a Kiss a 7. leggyakoribb magyar vezetéknév.)

Laci a világ egyik legnagyobb, és szerinte legjobb repülőgépét vezeti kapitányként sok éve (Boeing-777), gyakran a lehető legosszabb útvonalakat repüli, 16-18 órát non stop.

Hát akkor meg se kottyan neki 14:23.37 alatt teljesíteni 90 km futást.

Az ilyen repülős műszakok alatt akár két napfelkeltét is láthat, sőt szuperhősképessége, hogy vissza tud menni az időben is, ha úgy vannak épp az időzónák.

Olyan helyekre jut el, olyan rendszerességgel repül el felettük, száll le, amire más évekig gyűjti a pénzt, nézegeti a bakancslistán. Ő leszáll, fut egyet, mondjuk Santa Monicán, Delhiben vagy Münchenben, és már fordul is vissza. Csak egy a sok tucatélmény közül. Itt óramutató szerint futás/túra közben balról Melbourne, Doha tengerparti sètàny, Grand Canyon, és újra Doha.

Neki valóban térkép a táj. Ezt látja a pilótafülkéből: a Palm Jumeira mesterséges sziget Dubaiban.

Repülőn kérte meg a kedves kezét, akivel már egy csöpp fiúk is van. De odáig hosszú út vezetett. Majdnem orvos lett, aztán majdnem mozigépész, pedig űrhajós akart lenni, de az ejtőernyőzés is megvolt neki. Portré a kecskeméti század 1992-ből, baloldalon Laci:

Mesél a Malévnál töltött évekről (ami pont a névnapomon jelentett csődöt és hagott ott a párizsi reptéren), és mesél egy szakmai mélypontról is. Mesél a középső gyerek szindrómáról, hogy miért igyekezett mindig jobb lenni, törekedni arra, hogy jobb legyen a szakmájában. Ezeket korábban egy életvezetési könyvben is összegezte:

Ahogy a radarról levett NER különgép Dubaiba repül a legtöbbször, ő a gépet nem messzire, Dohába vezeti vissza.

Laci családjával Katarban él jópár éve, ami Bahrein és az Arab Emírségek közé esik, mögötte tornyosul Szaúd-Arábia.

Egy mesterséges szigeten laknak Dohában, alaposan ismeri a monarchiát, országot annak minden színével és fonákjával. Katar fejlődéstörténete egyrészt a google térképén (30 év visszatekerhető látványosan)

https://earthengine.google.com/timelapse/

Másrészt két állóképen:

Valamit valamiért: ott nincsenek számlák, sárgacsekkek, a rezsit a munkáltató fizeti, nem kell ajtót zárni, nincsenek reklámok, nincsenek választások. De az ívóvíz 3x annyiba kerül mint egy liter benzin. 2022-ben foci vébét rendez, az odaítélés mutyiszagú örülményeiről (ami egyszerre történt az orosz vb kijelölésével, hasonlóan mutyiszagú) sokat hallotunk, de egy dokfilmes barátom csinált is egy baromi izgi munkát a stadionok építésén dolgozó vendégmunkásrokról:

A jövô évi foci vb kabalállata és egy gyöngyszobor a tengerparton, ami arra utal, hogy a múltban Katar a Perzsa-öböl menti gyöngyhalászatból élt. Itt minden a kecskékről szól, ez van az ország címerében, a légitársaság logója.

Nemcsak Laci karcolja a felhőket, de olyan helyen is lakik, ahol a házak karcolnak: ezek épp a West Bay tornyai Dohában.

Ez pedig a kilátásuk a lakásból, a Pearl Qatarra:

És igen, már ultraversenyt is rendeznek a sivatagban - december közepén.

Áttekinthető, hülyebiztos honlapja van a versenynek, ahol a Covid idejére bevezetett korlátozásokat is szájbarágják. Szakaszos startolás:

Frissítési procedúra:

És ez a látvány várja a futókat:

Három órát dumáltunk Lacival, mintha elillant volna, mert számomra nagyon érdekes volt. A fentieken kívül még előkerül:

• Mit tud egy pilóta átmenteni a munkájából a futásába mentálisan-fizikálisan, egy olyan szakmából, ahol a robotpilóta pontosabban vezet, de az emberé a végős felelősség?
• Mit profitál a kényszerleszállás élményéből, a fárasztó éjszakai repülésekből? Hogy menti át a fegyelmezettséget és precizitást?
• Beszélünk még arról többek közt, hogy hogy lehet lukacsos svájci sajtokból modellezni egy légikatasztrófát?
• Miért magyar sajátosság az, ha megtapsolják a leszállást a fapadoson, miért tülekednek a beszállításnál az emberek, ha fix helyük van.
• Hogyan kap az ember munkát katarban? Tárt karokkal várják: www.qatarliving.com/jobs
• És mi az: naracssárga és gömb alakú? Hát persze, hogy a fekete doboz! 

Tudom, a mostani ínséges pandémiás időszakban két dologról lehet a legkínzóbb hallani nektek:

futóversenyekről és utazásról.

Most kevesebb szó esik a futásról, úgy a műsor egynegyede foglalkozik vele, egy óra a repüléssel és hátterével és félóra Katarral. Fogjátok fel varázslatos körképnek, izgalmas belterjes kalandnak, ahol Laci a kalauzunk.