Nem vagyok otthon a botok, kalucsnik, kabátok, tökfödők világában. Nem vagyok gyakorlott hegyi futó, (én is tehetek róla, de) ritkán jutok el oda, városi aszfaltdombra már annál hamarabb. Terepen szívesebben futnék többet, a terepversenyeken is aszfaltos tapasztalatokkal tolom, ami néha előny, néha hátrány. De ez olyan sajátos televény, hogy pl. a triatlonos órámat is gyakran éjjeli pulzusmérésre használom. (48 az éjszakai átlagpulzusom, és hajnalra egyre hanyatlik). A Dupla élményről is egy József Attila versidézet jut eszembe: "Páros kínt enyhíthet alázat" (Nagyon fáj). Most mégis egy trailcuccról írok, amivel akár pimpelhetsz is a jövő évi Ultra Trail Hungary-n, ami a Terep100-at váltja le. Múltkor egy City Trail cipőt, most pedig egy futóhátizsákot kaptam tesztelésre a Salomontól (Sarkcsillagtól). Jópár edzésen, valamint élesben a Budapest Terep Kupán használtam is, míg a Baja-Szekszárd 81km-en Mikki bá próbálta ki. Benyomások a Salomon Advanced S-Lab Skin Hydro 5 Setről.

Ez a kacifántos nevű camelbag a gyártó szerint "rövidebb állóképességi versenyekhez ajánlott, ahol kisebb súly, nagyobb kényelem, kevesebb felszerelés szükséges, a megfelelő hidratálás mellett." Nekem és Mikki bának a 8-10 órás terhelés alatt is bevált, persze minden relatív: lehet, hogy a Salomonnak ezek rövid versenynek számítanak. Lőw Andrisnak nem tetszett, forgatta, mustrálta, és elkezdte fikázni a varrását, kialakítását, zsebeit, "lemelegezte" (azaz szerinte tartja a hőt a háton-mellen), de azért a sípot elkérte az UTMB-re. Aztán nem vitte el, pedig milyen szépen lehetett volna a svájci hegyimentőknek tilinkózni éjjel a havas bérceken?

A zsákigényem a következő volt: legyen kétkulacsos, mint a magyar politika, mindenféle ultrára (terep, országút) alkalmas legyen, főleg ahol meleg lehet, és kell vinni kulacsot (nem kézben akarom cipelni őket), viszont nem akarok belerakni sok más cuccot (pár zselét, szeletet, telefont, jeladót, lámpát, és esetleg egy hosszúujjút), és akár a háta is szabadon lehet, nem kötelező hogy csővezetékes ivótartálya legyen. Ja és ne legyen drága. Hahaha! A zsákok színe és anyaga változatos, nyilván az ár is befolyásolja, hogy mennyire áttetsző, lezser, de mégis erős az anyaga, mennyi zseb van rajta, azok hol helyezkednek el, hogy lehet őket, elérni, milyen a zárrendszer (cipzár, kapocs, akasztó, pattintós), mennyi és hány és miféle kulacsok/tartályok helyezhetők el benne vagy rajta. Mindegyiknek kicsit máshol van a kulacstartója, más a szabása, ráadásul a kényelmi szempontok már csak a sokórás használatkor kerülnek elő.

Összehasonlító Futóhátizsák Tanszékemen már 4 zsákot próbáltam ki eddig. Pipifaxos vagyok, eleve nem értem mi jóég kerül a zsákokon ennyibe? Mert az OK, hogy aszondom 100 euró, és az úgy egy "normál", "európai" fogyasztói ár, de magyarul az 30-35 ezer forint. Ennyit egy zsákért?? Még cipőért sem. A futás nekem nem sízés, nem egy luxussport. Mindegyik zsáknál sok pro és kevés kontra gyűlt össze, de csak a legolcsóbbnál gondoltam azt, hogy ez a zsák talán kibírja, hogy a mai futóélet egyik nagy mumusa, az éles peremű energiatubus sarka ki ne vágja, lukassza az anyagát.

Nézzük sorba nagyon felületesen:

1) A tavalyi Spartathlonra Szilágyi Peti adta kölcsön az UltrAspire Spry camelbagjét. Mivel végigmentem a versenyen, a zsák is mennybe ment. De tény, hogy normális méretű kulacs csak nehezen fér el a zsebeiben elől (asszem 2-3 decis tud belemenni jobb oldalra + hátra opcionálisan egy ivótasak), viszont pazar rajta a mágneses zárrendszer, és az egész zsák inkább egy szürke partedlire emlékeztet: könnyű, kicsi – ez egyben előnye és hátránya is. Peti még az inov-8 zsákját ajánlotta, de az ára, 35 ezer forint, elrettentett (, a kinézete meg már (felületes ítélet) nagyon túrazsákra emlékeztetett. Aztán hamarosan csak belefutottam egy 35 ezres zsákba.

2) A Lőw által kölcsönadott Krupicka-zsák (szlogenja: "all the features you need and none you don't") nekem eleve nagy volt, de L-es méret ide vagy oda az rögtön feltűnt, hogy a belerakott két bumszli kulacs - mely így egy TEK-es kommandós mellényére hajaz - mennyire nyomja a bordáimat, nehezíti a légzést. Izzadt pólóval kifejezetten zavaróan nyomódnak oda. Ráadásul, ha tele vannak folyadékkal "mellnehéz" leszek, és előre húz az aránytalanul elosztott súly. Oké, nem lehet kiegyensúlyozni a kulacsokat, csak ha direkt valami nehezet rak be hátra az ember. De könnyebnek azért lehetne érezni a kialakítás, valami kvázi-kiegyensúlyozó hatás által. De az nincs. Bár valóban, a zsák anyaga légies, könnyű, verejtékelvezetős, a háta kifejezetten "lélegzős". Esetleg egy hosszúujjú befér hátra, pár zselé, egyeseknek Sezamki, és már lehet is ultrafutni.

KRUPICKA-ZSÁK, KALENJI-ZSÁK, SALOMON-ZSÁK

3) És évek óta megvan első és eddig egyetlen, sok versenyt megélt olcsójánoskám: a decathlonos Kalenji-futózsák. Őszintén: nagyon kedvelem szokványos anyaga ellenére is, tök jó a kialakítása: zsebek, hálózottság, cipzárak, kapcsok, gumírozott zsinórok, méret, tárolókapacitás mind okés. Ha jól emlékszem 4-5 ezer forint volt. Tán ma is annyi. De a hátizsák húgytartályában, – aminek a gumivezetéke már teamárványos cső, s az egész szett jobban emlékeztet egy infúzióstasakra - levő víz lötyögését nem tudtam soha megszokni, míg ugye a Krupicka-féle minimalista zsák, amit Lőw Andris adott kipróbálni, nagyon nyomta elől a mellkasomat a kulacsok miatt, a Petié . Akkor mi legyen?

4) A Salomon felajánlotta, hogy a Budapest Terep Kupán teszteljem a szintén 36 ezer forintos (40-ről van leértékelve), rettenetesen hosszú nevű zsákját. A Salomon Advanced S-Lab Skin Hydro 5 Set - merthogy egy szettről van szó, két kulacs, síp, víztartály csővezetékkel, a tartályhoz egy praktikus hőtartó (termokonténer) a téli napokra, testmelegítő fólia, ha már nagyon rosszra fordulna a sorsunk - alapzsákja nagyon patent, szép dizájnú. Szigorú színvilága (fekete, és kicsit piros) szinte követeli a teljesítményt. Van rajta jópár reflektív elem, ha esetleg a holdfény ránksütne, a fényvisszaverős elem elriasztja a vaddisznókat a Körön.

Ez már annyira advanced, hogy 2 félliteres tartót is vihetsz magaddal, amik igazából nem bordát nyomó, előrehúzó kulacsok, hanem üresen plöttyedt kotonra, megtöltve pedig ruganyos szilikon mellbetétre hasonlító, összenyomható, puha falú tubusok (Salomon Soft Flask, ez lehet a név Hydro része). Ez egy óriási dolog, bár mintha már hallottam volna, hogy a Tchibo (!) is árul olyan cuccokat, amikben nem lötyög a folyadék az anyaguk miatt. Amint fogy az ivótubusból, úgy tudod egyre kisebbe hajtani a kulacs alját, és egyre kevésbé nyom a mellkaszsebben, ráadásul ergonomikus, hisz simulékonysága miatt felveszi a testformát, amihez támaszkodik.

A zsák olyan puha és pufi anyaghálóból és varrásrendszerből van összerakva (Sensifit), elsőre melegnek űnik, de jól szellőzik, nincs vastaganyag érzeted nyáron sem. Gondolom a névben erre vonatkozik a Skin. A mellény két oldalát a szügyödnél okos, többszörösen áthidaló, kampós rendszerrel tudod összekapcsolni, így a zsák kényelmes, de nem lötyög, igaz nem is szorul. A kampók síneken tudnak futni le-föl 1-1 centit, jól be lehet állítani az ideális feszülést. Jól lehet benne megrakva is lélegezni. Sok praktikus zsebe van, kézreesik ebből 2-3, mobiltartóval, zselétartó részzel. Sajnos hátranyúlni nehéz benne, sokszor kell levenni a vállról, és szétkapcsolás a fenti kapocsrendszer miatt nem egyszerű, legalábbis nálam nem vált automatikussá 10 óra alatt. Futóbotot is lehet rá akasztani, de ilyen irányú tapasztalatom egyáltalán nincs, sosem futottam bottal.

A Korinthosz.hu 81 km-n Mikki bá is vitte tesztre a Salomon-zsákot - jól megpakolva. Neki nagyon bejött, egy negatívumát említette. De ez gyakorlatilag minden zsákra igaz: ahogy nem tudták még megoldani, hogy a mobiltöltők vagy konnektorok és dugók egységesek legyenek, az USB zsinórok homogének, úgy azt se tudják a zsákgyártók elérni, hogy az éles sarkú energiatubusok ne tegyenek kárt a zsákokban. Ha nem zacskós zselét, hanem fogkrémestubusos gélt pakolsz be, amikor az ugrálni kezd a zsebben, vagy rosszul húzod ki, simán felsérti a hálós anyagot.

A zsák másik negatívuma egyben az én krakélerségem. A Terepkupán félmeztelenül hordtam. Eleve új dolgot ne próbálj ki élesben versenyen (bár ezt zselékkel rendszeresen csinálom, baj még nem volt belőle), másrészt hosszú órákon át egy ide-oda súrlódó zsákot bőrön vinni kellemetlen élményekkel jár. 4-5 ponton konkrétan véresre dörzsölte ki, izzadtam, locsoltam magam, s a kombó olyan maró, kaparó hatást fejtett ki a ritmikus mozgással elegyítve, hogy a mai napig nem tűntek el a hegek. 3 hétre rá megint megpróbálkoztam a félmeztelen teszteléssel, de röpke 90 perc alatt is bizonyos pontokon vörösre dörzsölt. Szóval vagy leukoplasztolom és „macsón” futok, vagy felveszek alá egy pólót, és csöndesen tűröm a hőséget.

A zsákot köszi, még tesztelem, ez lesz velem a Spartathlonon is.