Folytatjuk Józsi bával! Átbeszéljük az 1964-es tokiói olimpia maratoni döntőjének mozzanatait kezdve az az etióp mezítlábas bajnokkal, Bikilával, a 308 grammos nehéz bőrcipőn át (ami ma is megtekinthető a Váci úti Spuri futóboltban), egészen Cuburajáig - megtudjuk, miért lett öngyilkos futótársa, a bronzéremes japán. Ehhez nyissátok meg a Youtube-on az összefoglalót, amit ebbe a posztba is beraktam.
A futókarrier ívét az 1968. évi mexikói olimpiai játékokkal zárjuk. Hősünk tanúbizonyságát adja életrevalóságnak és leleményességnek: miként boldogult a svájci disszidálását követően? 29 éven át taxizott. És mi van a visszavonulás után?
A tokiói maratoni mezőnyben futott az etióp császári testőrség tagja, Abebe Bikila, az 1960-as római olimpia mezítlábas maratoni aranyérmese, aki ezt a versenyt is több stadionhosszal nyerte. Józsia 5. lett (a kijelzőn Suetoe néven fut az ékezete miatt.)
A fordítónál még együtt a Bikilát üldöző boly, ez aztán szétszakadozott rendesen.
A versenyt az egyértelmű esélyes Bikila nyerte, aki itt már hajlandó volt cipőt húzni - ellentétben a mezítlábas 1960-as római olimpiával. A végére még jutott egy kis show: gimnasztika, biciklizés rögtön célbaérés után, mintha csak játszi könnyedség lenne egy maratoni lefutása ilyen színvonalon.
Az etióp futóéletről nemrég írtam három posztot is, és említettem, hogy nem is Bikila ment volna a római olimpiára, de az egyes számú futó megfázott, és Bikila "csak" beugrott. Amúgy azért lett futó, mert nagyon tetszettek neki az '56-os melbourne-i olimpiára utazó válogatott egységes melegítőruhái.
Sütő 5. lett Tokióban, még egy erről szóló japán képregénybe is bekerült.
A korabeli Népsport szerint Sütő leckét adott küzdőképességből és lelkesedésből a leszerepelt középtávfutóknak. Amúgy ez volt az az olimpia, amin 182 sportoló képviselte Magyarországot, 6. helyezést elérve az éremtáblázaton. 22 érmet hoztak haza sportolóink, ebből 10 aranyat birkózás, labdarúgás, öttusa, sportlövészet, vívás és vízilabda sportágakban diadalmaskodva.
Abebe Bikila 2:12:11-es világcsúccsal nyert. Ő eleve egy kettős kötésű drámai hős, lévén kiváló és alázatos futó, másrészt a gyűlölt és zsarnoki etióp császári testőrség burtális tisztje - autóbalesetben totálkáros lett, majd hamarosan agyvérzésben meg is halt. Róla Etiópa első Oscar-jelölt filmje emlékezik meg, az Atletu:
Bikila mögött másfél kilivel lemaradva érkezett Basil Heatley (Nagy-Britannia) 2:16:19 és Cuburaja Kókicsi, a házigazda Japánból, ő 2:16:22-vel ért be. A verseny legdermesztőbb momentuma volt a brit-japán végesprint. Ez 13:35-től látható a videón:
Mind Bikila, mind a bronzérmes helyre lefutott japán Kókicsi Cuburaja utóélete tragikusnak bizonyult. Bikilia is tiszt volt, Cuburaja is, főhadnagy a japán hadsereg földi védelmi erőinél.
Cuburajával végig gyűrték egymást, a 38. kilométernél egy emelkedőn ugyan Józsi bá leszakadt, de a tempós együttfutás sokat lendített mindkettőjükön. A podcastban elmeséljük Cuburaja tragikus történetét, ez itt a búcsúlevele:
A búcsúlevélben köszönetet mondott szüleinek, testvéreinek és edzőinek, és remélte, hogy unokahúgai és unokaöccsei szépen megnőnek. A levél megejtően profán, tárgyilagos, alázatos - mondhatni olyan, mint Japán. Másfelől megrázó. A fordítása:
Kedves Atyám, kedves Anyám: Köszönöm a három napos pácolt jamszt. Nagyon finom volt. Köszönöm a szárított datolyaszilvát. És a rizstortát. Finomak voltak.
Kedves Toshio testvérem és kedves nővérem: köszönöm a sushit. Nagyon finom volt.
Kedves Katsumi testvérem és kedves nővérem: a bor és az alma finom volt. Köszönöm.
Kedves Iwao testvérem és kedves nővérem: köszönöm. A bazsalikomos ízű rizs és a savanyúság finom volt.
Kedves Kikuzo testvérem és kedves nővérem: a szőlőlé finom volt. Köszönöm. És köszönöm, kedves nővérem, a ruhamosásokat, amit mindig megtettél értem.
Kedves Kozo testvérem és kedves nővérem: köszönöm, hogy vittél ide-oda a kocsiddal. A tintahal finom volt. Köszönöm.
Kedves Masao testvérem és kedves húgom: nagyon sajnálok minden problémát, amit okoztam neked.
Yukio-kun, Hideo-kun, Mikio-kun, Toshiko-chan, Hideko-chan, Ryosuke-kun, Takahisa-kun, Miyoko-chan, Yukie-chan, Mitsue-chan, Akira-kun, Yoshiyuki-kun, Keiko- chan, Koei-kun, Yu-chan, Kii-chan, Shoji-kun: nőjetek fel jó emberként.
Kedves apám és kedves anyám, Kokichi már túl fáradt ahhoz, hogy futni tudjon. Kérem, bocsássatok meg. A szívetek soha nem nyugodott értem aggódva és velem törődve.
Kedves apám és anyám, Kokichi szívesen élt volna mellettetek.
Józsi bá így mesélt erről ebben a cikkben:
Hiába volt nemzeti hős Cuburaja ezzel az eredményével, óriási szégyenként élte meg, hogy a hazai rendezésű maratonon, illetve a saját nemzetének szeme előtt előzték meg az utolsó métereken. Ezzel elmaradt a várva várt dicsőség, és az ezüstérem, melyet hazájának adhatott volna.
A verseny után fogadalmat tett, hogy minden erejével azért fog küzdeni, hogy a következő, 1968-as mexikói olimpián a dobogó legfelső fokára állhasson, és bronzból aranyat kovácsoljon. Keményen edzett, és mindent alárendelt a céljának, még a mennyasszonyával is szakított, hogy csak a felkészülésre tudjon koncentrálni.
Viszont egy krónikus hátsérülés keresztbe húzta a számításait. A fizikai tünetek annyira elhatalmasodtak rajta, hogy nem tudta a felkészülést folytatni, ezért az olimpia évében, 1968. január 9-én a kollégiumi szobájában megírta a búcsúlevelét, majd öngyilkos lett.
Levelében mindenkinek köszönetet mondott a támogatásért, és elnézést kért, hogy nem tudta teljesíteni a bevállalt ígéretét. Másnap reggel találtak rá kezében a 64-ben megszerzett bronzérmével, és a kézzel írt búcsúlevelével.
Józsi bát 2014-ben, a tokiói olimpiára emlékező jubileumi 50. évben elhívták Japánba. Vendéglátója Kenji Kimihara (8. 1964-ben, ezüstértmes 1968-ban Mexikóban) és Miyaji Michio, aki együtt edzett Cuburajával, és ő volt a japánok tartalékfutója Tokióban. Végigjárták az útvonalat, a híres fordítót, tiszteletüket tették Cuburaja sírjánál. Erről így mesél:
Együtt utaztunk a Fukushima prefektúrában található Sukagawa városába is, ahonnan Cuburaja származott. Magyar nyelvű transzparenssel fogadtak. Ez állt rajta: „Üdvözöljük, Sütő úr”. Óriási szeretettel és tisztelettel fogadtak mindenhol.
Ottjártamkor meglátogattam a futótársam emlékére készített múzeumot, és fejet hajtottam a sírjánál is. Ezen kívül részt vettem a 32. Cuburaja-emlékfutáson, és több interjút is csináltak velem.
Volt olyan japán néni, aki tolószékben gurult hozzám közel, csak hogy meg tudja simogatni a lábamat hálájának jeléül. Elmondhatom, hogy igazi sztárként kezeltek.
Magyarországon is híre ment az esetnek:
Józsi bá még az 1968. évi mexikói olimpiai játékokon is indult a maratoni távon, és bár jól sikerült a magaslathoz akklimatizálódnia, de megfázott és oda lett a versenye. Az az olimpia a magyar hosszútávfutóknak kudarcos volt, pedig sokan sokat vártak tőlük, például Mecser Lajostól is.
A maraton azért hozott neki klasszikus győzelmet is: a kétévenként megrendezett Maratón-Athén versenyt nyerte.
32 évesen elege lett. 1969-ben, meghallva az LGT slágerét ("Lépj ki, mint egy rossz cipőből, ringasd el magad!"), Svájcba emigrált Iharos kocsijával, elfelejtett visszajönni egy turistaútról. Elővette autótechnikusi végzettségét és taxizni kezdett - ez tartott 29 éven át. Egy idő után már sofőrjei (alvállalkozói) is voltak. A kocsigyűjteménye:
Vitte Alain Delont, Sophia Laurent, Charles Aznavourt. 2002 óta kétlaki életet él, hol Lausanne-ban, hol Balatonszárszón lakik.
Szenvedélye a borok gyűjtése, a Porschéval flangálás. (Borospince a Porsche alatt.)
Imádja a villanyvasút modellezést (három szinten fut a pálya és az állomások élete fontos helyeit jelölik: Óbudát, Szárszót, a svácji pályaudvart). A képen párjával, Ilonával.
És mániája a sportközvetítések maratoni nézése két bazi nagy tévén parallel. Szókimondón beszél a könnyűatlétikáról és ultráról. Hisz ő már megjött onnan, ahová más el sem indul.
Persze voltak komolytalan, bumli edzései is, ahogy ő nevezi, csakhogy a tüdőmunka meglegyen. A képen legendás magyar futókkal veterántalálkozón.
Itt pedig ezerrel tolja egy senior versenyen.
Nagy idők nagy tanúja, aki manapság is, mindennap, végigkocog a déli parton. Közel 70 éve fut, és fénykorában napi 30-35 kilométert futott háromperces tempókban.
Nemrég a 2022-es Budapest Maraton 5 kilis távján 85 évesen tűnt fel.
Jöjjön a 2. rész!
MILYEN PODCASTOKAT HALLGATHATSZ TŐLEM?
