Lőw Andris mondta egyszer:
Sokan szeretünk teljesítménytúrákon futni. Ezeken nincs öt kilométernként frissítőpont, és ezt a szervezők bátran vállalják is. Ezért a résztvevők önellátásra rendezkedek be. Amikor az egyik pecsételőnél a pecsét mellé a pontőr előhúz még egy csokoládét is, én érzem magam megajándékozottnak és hálatelt szívvel gondolok a szervezőkre.
Na erről a világról lesz szó továbbra is. S benne - tadamm - Pék Ádámról. Ismét sok képpel! Igazából csak azzal, mert minden másért ott a podcast. Az első rész sok képpel itt található, de még több kép és infó pedig lejjebb.
Pár rendhagyó adat róla. Ádám saját bevallása szerint:
- halmozottan előnyös helyzetűnek születtem
- tök jó szüleim, családom, barátaim, iskoláim voltak
- mindig volt módom és lehetőségem önmegvalósítani, azt tenni ami éppen a legjobban érdekelt
- mentettem saját kezemmel emberéletet
- van ipari mintaoltalom alá helyeztt találmányom, amit rengetegen elloptak
- paintball versenyeztem, zenekaroztam
- vannak szép és okos gyerekeim
- és van Guinness-rekordom 72 órás pingpongozásban
Oké, nem volt egy Jan Ove Waldner, de azért ez nem rossz 1993-ból:
A műsorban beszélgetünk egy kutatásról, ami alapján még általános iskola alatt Ádám eldöntötte, hogy nem fog úgy élni, hogy bármit is megbánjon a halálos ágyán. Nem túl jó katolikus...
Nem meglepetés, hogy mindenki ugyazokat mondta: hogy keveset volt a szeretteivel, hogy túl sokat dolgozott, túl keveset tett saját örömére, stb.
Ha ezt előre lehet tudni, akkor ki / mi akadályozza meg az embert abban, hogy úgy éljen, hogy ne akkor kelljen sopánkodni ezen amikor már túl késő? Egyszer egy remek lány azt mondta, hogy azok a régi szép napok most vannak.
Azt a mondást találta ki kamaszkorában, hogy
az élet azért van, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, és aki mást mond, az el akar adni valamit, terméket, szolgáltatást, befolyásolást, akármit.
Ádámot zavarja, hogy hogy milyen sokan stresszelik szét az életüket mindenféle elvárások miatt és, hogy mennyi ember bevonnak ugyanebbe a mókuskerékbe.
Amikor valaki azt mondja, hogy megy futni, hogy rendbeszedje a gondolatait, meg, hogy kiszakadjon a város zajából, meg a napi élet stresszéből, szóval szüksége van rá. Az mondjuk 2 óra futással számolva, plusz még 1 óra rákészülés levezetéssel, szóval napi 3 órát érzi jól magát, ha 8 óra alvással számolunk, akkor is marad a 24 órából 13 óra, amikor nem érzi jól magát, amikor nem boldog ott azzal ahol van. Az a 2-3 óra tartja benne a lelket? Mennyire szomorú dolog már ez?! A hétköznapokban, hétköznapi tevékenységek közben kell boldognak lenni, mert abból van a legtöbb. Hát így túrázom én.
És hogy miként gyorsgyalogol, arra jöjjön a hatnapos futás kalandja! Ádám nemrég - Csipi szavaival élve - begyalogolta magát a hazai ultrafutás Dicsőség Csarnokába. Magyarán egy teljesítménytúrázó a futó szakágban rakott le egy izgalmas teljestményt, totál szürkezóna.
Karácsony és szilveszter között saját szakállára és kedvtelésére lenyomott egy hatnapos versenyt önmagával. 721 km-t gyalogolt körbe-körbe egy 2700 méteres körön a saját munkahelyén, egy logisztikai telephelyen.
A stációk:
Ezzel az eredménnyel bármilyen hazai 6 napos ultrafutó-versenyen dobogón, vagy dobogó közelében találná magát. 2021-ben négyen futottak nála jobbat az EMU 6 daysen. A 721 kilométerrel a tavalyi világranglista 9. helyezett, all time 230. A pólóra van írva, miért:
Ez pedig az ellenoldal fotója Világos-hegy CP-n. Ádám szent jobbja belóg.
A második részben a határok elmosásáról, a futós-gyaloglós szürkezónáról lesz szó és főleg: a hatnapos menet műhelytitkairól. Na meg a gyaloglás hatásfokáról, ultrafutók hibáiról. Ezen a képen a Korinthosz 160-on gyalogol Ádám Ferenczy István mellett nem keveset, hogy tartsa benne a lelket.
Most meg tudom ígérni neked, hogy az idei év végére mind női, mind férfi jobb időt fog menni 800km-nél nálunk az ipari parkban. Addig kellene összeszedni magát sokaknak.
A műsort az interjúalany kérésére ismét csak a Jurij együttes dalai szinesitik, akiknek ő mindenese, grupie-ja, roadja volt.
És közben érkezett egy kérdés, hogy mégis ki az akit elismer Ádám a sok fikázás mellett? MErthogy Ádám saját bevallása szerint is
egy provokátor vagyok, kurvára mindenféle marhaságot csinálok azért, hogy ne a posványban dagonyázzanak és nyalogassák körbe egymást az emberek! Mert több van bennük, ne elégedjenek meg ennyivel.
Megosztom veled egyik kedvenc vitaindító kijelentésemet: "Az ultrafutás, vagy túrázás bizonyos szempotból sokkal nehezebb, mint a szülés. "
A nagy részük teljesítménytúrázó, akik nem akarnak híresek lenni. Nyilván ebben a körben jobban kiismerem magam.
Őrsi Anna, Lajos Dóri, Papp Tündi, Csernus Brigi Négyesi Brigi, Szimandl Anita, Juhász Zsuzsi, Salap Juli.
A fiúknál, Speró, Nyakas Gabi, Olcsak Józsi, Wehner Géza (aki bőven 65fölött lenyomta a Goldsteig 661km-t), Sára Peti, akiről tán még sose hallottál, de olyat tud, hogy elképesztő. Börcsök Istvánnak olyan mozgása van, hogy sírvafakad mindenki, aztán mégis midenhol utolérhetetlen számomra. Anna öccse Őrsi Bálint csak keleten túrázik 2-300kmeket, Ukrajna, Bulgária, stb. Nincs elérhetősége, csak emailt lehet neki írni egy freemail-es címre :D
A podcastben is akadt azért akit nagyon elismerek: Lőw Andris, Barta Laci, Juhász Pisti, Kovács Robi, Ferenczi Pistiről is úgy gondolom, hogy ha beleszokik az ultrázás sajátosságaiba, akkor nagyon jó lehet, mert elképesztő állóképessége van.
Anett és Öcsi is nagyon nagyon kitett magáért, baromi ügyesek és jók voltak! Számukra idegen terepen, idegen mozgásforma közepette is remekül teljesítettek.
Az ultrafutók közvetlen élmezőnye, Maráz Zsuzsi, Bódis Tomi, Csécsei Zoli, meg még páran igazán elképesztő teljesítményre képesek.
Szőnyi Ferit is dícsértem ám a magam módján, hiszen az ő eredményei és képességei sokkal, de sokkal jobb 6 napos futásra predesztinálják! Szerintem az a mérce, hogy valaki önmagához képest hogyan teljesít. Tőlem elvárható, hogy kvázi amatőrként megcsináljam a nagy túrákat. Ha nem sikerülne, akkor alulteljesítek és az ciki. Ez a szint az én szintem, ennyit lehet kihozni edzés nélkül, gyakorlattal és nagyobb odafigyeléssel egy átlagemberből.
Jelzem, téged is megdícsértelek a "Hogyan nem lett meg az Ultrabalaton" miatt, illetve az egész podcastsorozat miatt, de nekem alapelvem, hogy rohadtul nem mindegy, hogy az ember mit tart elismerésre méltó teljesítménynek. Olyan embereket sztárolni, akik semmi extrát nem tesznek az ember saját önértékelésének a csökkentése. Baszki, biciklivel kanyarodni nem extrém sport, hiába furcsa a spinningeseknek.
Érdekel ez az adás, a jövőbeliek az eddigi nagyinterjúk, vagy a másik három tematikus futópodcastom? Akkor szállj be a finanszírozásba, patronáld a 10 éve fennálló blog és a podcast nyilvános működését, továbbá férj hozzá exkluzív tartalmakhoz is, amik a a futás vonzáskörzetében levő, izgalmas és értékes alakokról, témákról készülnek.
Keresd őket a Spotify, iTunes, Google Podcasts, Mixcloud, Anchor streaming platformokon.
