Szemléletformáló sorozat következik, ami másfél évig készült, sok anyag keletkezett. Ebben, a Runner's Worlddel közös szériában körbejárom a testnevelés (avagy "tornaóra") mai és egykori helyzetét a teljesség igénye nélkül. Szubjektíven, de sok oldalt megszólaltva. 

A cél: egyéni történeteken, tapasztalatokon át feltárni a testneveléshez való kapcsolatunkat, hozzáállást diák, szülő és tanár részéről. Az adásokban feltűnik:

- aktív és nyugdíjas testnevelő,

- főállású, besegítő, napközis (tesi)tanár

- jelenlegi és egykori iskolás

- speciális igényű gyerekekkel foglalkozó,

- külföldön élő családapa, aki a skandináv tesimodellt mutatja be

- budapesti szülőpár, akiknek fiai elit, drága, idegennyelvű alapítványi iskolába járnak

- edző, gyógytornász és fizioterapeuta,

- ismert profi és amatőr sportolók, közszereplők

- nő és férfi egyaránt. 

Az 1. részben az én, azaz Simonyi Balázs személyes bevezetője jön a 9 részes adássorozathoz. 

Megszólalnak mai és egykori diákok - örömökről, frusztrációkról, vegyes tesis élményekről. Szülők és gyerekek elvárásokról, hozzáállásról. És ne feledjük: sok testnevelő tanár szülő is, tehát látják az érem két oldalát, és elmondhatják: mit várnak el szülőként egy ideális tesitanártól.

Szó lesz az adásfolyamban a sport megszeretettetéséről, hozzáállásról diák és tanár részéről, megközelítésekről, (de)motivációról.

Korszellemről, generációs különbségekről. Milyen módszerekkel lehet megfogni a mai gyerekeket, amikor nagyságrendekkel több hatás éri őket, mint akár 10 vagy 30 éve.

Ami jelenleg van Magyarországon a mindennapos testnevelés küzdelmes bevezetése után:

• fejlesztésvezérelt szemlélet helyett, teljesítményvezérelt szemlélet,
• nincs perspektíva azoknak, akik felnőttként felhagynak a versenyzői léttel,
• nincs óvodai mozgásfejlesztés,
• nincs multisport szemlélet, a sportszervezetek magukhoz akarják kötni a gyerekeket,
• a gimnáziumi évek után sokan abbahagyják a sportot, nagy a lemorzsolódás.

Mi korszerűtlen és mi életszerűtlen? Mi ódivatú és mi mai is menő? Mennyire igazságos azt mondani, hogy a tesi megrekedt a múltban, és hogy sok tanár csak a nyugdíjig akarja kihúzni alibi tesioktatással? Lehet, hogy a régi beidegződések ma is működnek?

Személyes sztorik, tesivel kapcsolatos gondolatok és önreflexiók jönnek. Beszélünk sztereotípiákról, szakbarbárságról. Testnevelők szubkultúrájáról. Arról, hogy ki milyen sportot "erőltet" a gyerekekre. 

Beszélünk arról is, hogy a testnevelésnek mi lenne a missziója, értelme. Körbejárjuk, hogy mik a legbefolyásolóbb: körülmények, óraszám, hozzáállás, gyerekanyag, tanár. Mi a mindennapos tesi előnye, hátránya?

Egy évfolyamon, egy osztályon belül számos fizikai különbség van: hogyan lehet differenciálni? Mi van az osztályozással vagy a pálcikarajzzal? Tud-e, kell-e egy tesitanárnak vetélkedni külsős órákkal, iskolai sportkörrel vagy egyesületi sportolással, amivel a jegyet is gyakran kiváltják a diákok?

Mi van az elhízással? Mi van a melegítéssel: nem tudnak vagy nem akarnak? Van-e értelme a tornasornak? Vagy a tesztelésnek, és melyiknek? Talán Cooper? Ingafutás? 

Van-e értelme a kislabdahajításnak, a távol- és magasugrásnak? Mi van a kinevetéssel? Mi van a menstruáló lányokkal? Egyáltalán: koedukált vagy szétválasztott tesioktatás üdvös?

A kilenc részes adásfolyamból kiderül. Az első adást mindig érdemes meghallgatni az új belépőknek, az segít navigálódni és összefoglalást nyújt.

Become a Patron!