A házigazda önboncolása következik két részben futásról, filmezésről, filmsorozatról. Második rész itt.
A borítóképen épp Gérce külterületén fekszem, az első nap estéjén, mögöttem már vagy 85 km, előttem még 15.
Sokféle kék jelzés van - Sopronnál is, Balatonál is van ottani kéktúra. De az "igazi" fehér-kék-fehér szendvics a Kéktúra. Ezt az argentínok nyilván másképp gondolják.
Északon az Országos, aztán ott a Dél-dunántúli és az Alföldi. Ez adja ki a Kékkört, kb. 2550 km-t.
Ebből 1172 km a Kéktúra. Ezt futottam meg június 1. és 16. közt 15 nap 6 óra 50 perc alatt. Volt eltévedés, plusz körök, lett a vége 1220 km - maradhat. Ez a bruttó idő, tehát az írott kői starttól a hollóházai finisig.
Ez pedig a Fastest Known Time - rekordokat számontartó futós-gyaloglós oldal - validálása: https://fastestknowntime.com/
Benne minden holtidő, alvás, ülés, evés, szarás (juj, a második nap reggelén véres volt - stressz? bélhurut? aranyér? fotó van, de ízlés is). Lehetett volna 12 nap, de akkor nincs filmezés.
És akkor a befutott útvonal amin a stáb mozgása is látszik:
A hónap pedig 1500 kilisre sikeredett, volt benne kevés edzés és egy 180-as terepverseny Görögországban.
A sorozat FB oldala: https://www.facebook.com/kekkorfilm
A sorozat Insta oldala: https://www.instagram.com/kekkor_film/
Adtam pár interjút, jelentek meg cikkek (Telex, Nemzeti Sport, CsupaSport, 444, Mozgás
Sok asszociálás, leágazás, kivesézés.
Az első részben többek közt szó lesz:
- frissítés, regenerálódás napról napra, futótechnikai (majdnem azt írtam: "szakmai") dolgokról
- túrázó és terepfutó attitűdről
- a filmsorozatról: ötlettől megvalósításig, és a korábbi kéktúrás filmekről, amikhez ennek semmi köze
- műhelytitkok, napi érdekességek, praktikák, tippek
- sztorik és meglátások tájegységekről, hegyekről, településekről miniciózus alapossággal
Az epizód elérhető teljes hosszában mind podcast, mind videó formában a Patreonon.
A második részben majd olvasói, hallgatói kérdésekre válaszolok, térek ki az útvonal és a futás, forgatás dolgaira.
Itt képekben mesélek az útról. Kivéve a szereplőkről, mert velük majd 2024 végén találkozhattok, amikor kijön a sorozat.
A 17 fős stáb videón
és állóképen: László Péter operatőr, Bíró Attila operatőr, Pásztor Tamás kameraman, Sergey Losev DIT, Heidrich Roland hangmérnök, Mladin Bence operatőr, Vass Gergely operatőr, Szabó Ádám gyártás, György Lea gyártás, Hernáth Csaba operatőr, Cenner Tamara gyártás, Nagy Kristóf kameraman, Hodász Dániel kameraman, Józsa László producer, Simonyi Balázs író-rendező, Keszi Róbert camp manager, Bor Péter operatőr. Nagy csapat!
Köszönet: Szűcs Csaba (Spuri), Gyimóthy Tamás (Compressport), Sinkó Judit és Ruzsinszki András (Moove), Decathlon, Garmin (Magyar Péter).
Hogy miként lett ez 1400 kilométeres hónap (május 18 és június 16 közt), arra ez a poszt is választ ad. Sosem volt még ilyen, horribile dictu!
Amúgy utólag számolgattam az óraadatokból: 1.455.559 azaz kvázi másfélmillió lépés jött össze.
Lefelé a Tepkéről.
Inkább fejben készültem a Kéktúra (OKT) megfutására. Ebben nincs semmi krakélerség, csak önismeret.
Az biztos volt, hogy nyugatról haladok keletnek az emelkedők jobb eloszlása, a szintprofil miatt. De a biztonség kedvéért feldobtam egy pénzérmét.
Az OKT-futás még elmentem másfél héttel Görögországba futni a kedvenc versenyemre (180 km Nemea és Olümpia közt a peloponnészoszi hegyeken át, poszt róla itt), patent volt.
Azt éreztem, hogy a Kéktúra futáson a kihívás és a képesség izgalmasan randizhat.
Végigterepszemléztük a tavaszt heteken át, baromi lassan az útvonalon. Mindent feltérképeztünk: helyek, témák, arcok, kontaktok, behajtási lehetőségek, napszakok. Egy komplett forgatási biblia állt össze GPS pontokkal, kameraegységek helyzetével. Operatív, logisztikai, dramaturgiai know how.
A terepszemle alatt egy kis bordarepedést is szenvedtem a bakonyi sár miatt.
A hátizsák 10 éve megvan, már az Ultrában is ebben futottam. Na és milyen állatka tapadt rá?
20-ból 1 ember tudta, hogy kullancs. Random kérdeztem meg szembejövőket.
Nemcsak Kula bát vittem, hanem egy sárga nárciszt is, a hospice miatt, ami mögé az állandó mikroportot is el lehetett rejteni. Kullancs és hospice: mindkettő Monspart Sacira utal, akinek álma volt még a tájfutó karrier után, hogy befutja az OKT-t.
Milyen volt?
Képernyővédő tájak, ahol csak körmeinket veszthetjük. De annál inkább nyerhetünk: élményt, tapasztalást, átnézetet.
Egy gyorsnak tűnő, mégis iszonyú lassú átmenet a kezdőponttól a végpontig végig az északi országrészen. Ember a tájban, táj az emberben.
Nincsenek szénégető boksák, drótostótok, falat járó handlék, vándorköszörűsök - legfeljeb a mesterségek ünnepén a Várban kirakatként, vagy skanzenekben. Piercinges, tetkós srác, matyóba öltözve adja a cserzővargát - röhej.
Évszakváltások:
Tavasz Sümeg előtt...
és nyáron ugyanez.
Tavasz Bodajk előtt...
és a nyári zuhé, ami lecsapott a stábra.
Mi volt még?
Épített örökség és ökörség. Gasztro, kultúra, história és historizálás.
Kék közkút, kockaház, elhagyott szárnyvonalak megállóhelyei, bakterházai.
A vidék: építmények, ember, gondolkodásmód. Erdő, szántó, legelő, köves bérc.
Vicces földrajzinevek: Bánattanya, Nagy-Szoplák, Recska-patak, Vízbe-verem, Semmi-bérc.
Temetők.
Erdő. tényleg, mi is az erdő? Mi célt szolgál, ha szolgál egyáltalán és van célja? Mást mond az ökológus, a természetjáró (micsoda modoros szó), az erdész, környezetvédő.
Túra. Mi is a túra? Kinek mi, mennyi, hogyan. Túra-kul-túra. Bevinni könyebb a nehéz palackot és teli csipszeszacskót, kifelé, már könnyebben, nehezebb.
Vannak a könnyű- és a komoly/szomorúzenészek. Van a könnyűatlétika és a nehézatlétika. Akkor van könnyűtúrázás és a nehéztúrázás. Ez lehet a felszerelésre is vonatkoztatni, vagy éppen a sebességre: én egy futóhátizsákkal és futócipőben napi 70-80 kiliket, más hatalmas zsákokkal, bakanccsal napi 25-30-at.
Ahogy megfigyeltem, a túrázásnál nagy, pátoszos hangsúly van a felszerelésen, a tempón, a kaján, a ruházaton. Nyilván a futásban is, az is mókás. A túlságos túlélésre berendezkedve sétálnak.
De ez is ugyanolyan versenyszitu. Ugyanúgy van benne valami "hajtás". Nemcsak kényelmesen, ráérősen gyalogolnak. El kell érni a vonatot, a csatlakozást, odaérni a szállásra, elérni az éttermet zárás előtt. Időre megy ő is, akárhogy szépíti.
Futó, aki túrázik is mondja: minek túrázzak, ha negyedidő alatt le is futhatom? Ha kétszer olyan lassan megyek, kétszer annyit látok? Ha el sem indulok, akkor enyém a teljesség?!
Nyilván nézőpont kérdése, mert fórumokon már attól elájulnak és megy a körbeajnározás, hogy 10-15 kilométert tesz meg egy egészséges, ép felnőtt.
És vannak a túrás bekategorizálások, miszerint van egy - nem tudom honnan vett - kanonizált tempó, amiben állítólag teljességében be lehet fogadni a tájat, épített örökséget, emberi interakciókat, de aki gyorsabban megy, az nyilván erre képtelen, nem „töltekezhet”.
Olyan, mintha én elit ultrafutóként azt mondanám, hogy aki a mezőny végén ér célba, az lószart sem élhetett meg a tötymörgésben. Mintha az is egy verseny lenne, hogy ki mennyit és hogy lát.
Pedig ez nem tempó-, hanem emberfüggő.
Én becsülöm a saját időmet. Nekem az idő nem megújuló energiaforrásom, nem tudok és nem is akarok 40 napot erre szánni három gyerek (a negyedik már felnőtt), munkák és más hobbik mellett, financiálisan sem bírná el a filmsorozat.
Valakinek több baktatás és szemlélődés kell, másnak az elméje intenzívebben dolgoz fel élményeket, igyekszik többet és gyorsabban látni, tapasztalni.
Így is láttam állatot, növényt rengeteget, Sámsonháza környékén fehér szarvast, a Rezi várnál vaddisznó családot, mentettünk sebesült kisrókát, jártam barlangban, várnál és romnál, kápolnában ás kastélyban, megmásztam számos kilátót.
Idevágó szakirodalom: Túrázó futónak farkasa és viszont
Az ember keresi a szenvedés értelmát, lásd futás, és ha megvan, akkor gyorsan értéket is próbál is tulajdonítani neki.
Ez a rekordfutás nem volt szenvedés, nehéz volt persze, kurva nehéz, komplex feladat (filmezni, műsorvezetni, szerkeszteni, felkonfolni, rendezni, futni, regenerálódni). Jó buli volt, filmsorozat lesz belőle. A te pénzedből is.
Miért lett rekord? Kellett egy ösztönző elem, ami dramaturgiai keretet ad, izgulni lehet, kiszámíthatóvá teszi a forgatás végét (plusz-mínusz 2 nap), és le lehet nyomni addig, amíg az V rákerül az AKÁCIÓ felirat elé a táblára.
Döntsétek meg. Kell némi ráérő idő, terepszemle, kíséret, dedikáció, szerencse, rutin, erőnlét, álló- és tűrőképesség.
A rekord hitelesítésére, regisztrálására nincs protokoll. Eddig csupán napi beszámolókra, bemondásra alapították, ezeket sem kérdőjelezem meg.
Viszont mi felállítottunk egy sztenderdet: nyomkövetős jeladókból kettő is, ha az egyik lemerülne, beázna (thanks to Sidló Csabi).
Ezeket három navigációs szakember követhette valós időben online, köztük egy 12x teljesítő kéktúra ellenőr, aki ki is jött egyszer találkozni velem a Bakonyba. Plusz ott volt a napi futási adatokat rögzítő Garmin Enduro2 órám is, és rengeteget dokumentált a stáb.
A bélyegzőhelyeken való áthaladást utólag snittekkel, fotókkal, gps nyomvonallal igazoltam, a hetedik naptól nyomtam, mint a Kabos Gyula. Egy a pecsét, egy a párna. Vagy mint a Menzel-féle Szigorúan ellenőrzött pecsétekben vonatokban.
1-12. nap (ami a 0-11. nap)
13-16. nap (ami a 12-15. nap)
Kis magyar OKT dizájncenter:
E kettő eredménye ugyanaz / ugyanoda visz ki...
Innen folytatom a 2. részben pár nap múlva.
