A mentális felkészülést segítő személyes szakirodalom listája tovább bővül egy könyvvel. Remek, szatirikus sportnyelven van megírva az Iron War: Matt Fitzgerald könyve a sporttörténelem egyik legnagyobb párharcát, előtörténetét és utózöngéit eleveníti fel totálisan átélhető módon.
Hogyan jutott el oda Mark Allen, hogy a kisebbrendűségi érzését, lámpalázát, balszerencséjét legyőzve a legkeményebb versenyen, A VERSENYEN, a hawaii Ironmanen sokadik próbálkozásra meg tudja verni a hatszoros bajnokot, a Mant, Dave Scottot.
Miben különbözött Grip (Mark Allen) hozzállása az edzésekhez és versenyekhez Scottétól? Hogyan lehet, hogy a nizzai vébéken zsinórban négyszer is nyerve tudta maga mögé utasítani Scottot a '80-as években, míg az Ironmanen vagy túl korán hajrázott, vagy nem bírta a végét, vagy defektet kapott?
Micsoda őstehetsége van Scottnak a triatlonhoz, hogy mikor már kezdték leírni '89-ben, közvetlenül 9 héttel Hawaii előtt a japán Ironmanen minden idők (egyik) legnagyobb idejét úszta, bringázt és futotta külön-külön? 1989-ben!!!
Azóta eltelt 23 év, iszonyú sokat fejlődött technikailag a sportág, iszonyú rideg profik vették birtokba az iromaneket, és mai napig nem akadt új Scott vagy Allen. Dave Scott sosem viselt órát! Dave Scott sosem sétált, soha nem gyalogolt egyetlen percet sem a maratoni futáson! Ebben a könyvben nemcsak a triatlon vagy korai bölényeinek, Mark Allennek, Scott Tinley-nek, Dave Scottnak az apoteózisa van benne, hanem egy szociológiai eszmefuttatás is a triatlonisták úgynevezett "pain community"-járól, egy tökéletes analízis, hogy mi ennek a sportnak a lényege.
Csodálatos könyv, remek sztorik, faliszőttesre való mondatok. Időnként majd közlök egy-egy részletet.
