Folytatjuk az Iron War háttértörténetében való kalandozgatásunkat két kedvenc videóval! Nemrég érkezett a hír, hogy bizony Matt Fitzgerald - általam méltatott - könyve felkavarta Boulder triatlonos állóvizét, elnézést a képzavarért. A könyv életrajz, versenyrajz, korrajz, sok szó esik a hadviselés művészetéről sportban-üzletben-életben egyaránt, kudarcfeldolgozásról, kihíváskezelésről, szenvedésről, a futók és triatlonosok szubkultúrájáról, az állhatatosság és önkínzás művészetéről.
A sztori epikusan, maga a párharc drámaian van megírva, eléggé beránt a könyv. Nem szakirodalom, hanem inkább szubjektív riport és elbeszélés. Mark Allen és Dave Scott 1989-es ironmanjét minden idők egyik legkiemelkedőbb és legmegrendítőbb sporteseményeként emlegetik.
8 és félórán át totál egymás mellett nyomták. A két főhős egyaránt perli a szerzőt a tények kicsavarásért, családi titkok, magánbeszélgetések kiteregetéséért. Erről itt olvashattok. Az Iron War alapvetően változtatta meg a triatlon világát: az addig is növekvő népszerűsége - amelyet többek között Julie Moss négykézlábas mászkálása alapozott meg - ugrásszerűen megnőtt, a cégek kilincseltek, hogy támogathassák a hawaii vébét, amely egyszerre lett a sportolók, sportszergyártók, szponzorok Mekkája és kultikus sportesemény.
Egy olyan sportról beszélünk, ami addig viszonylag szubkultúra volt, amiben mai szemmel nézve béna bringákkal, primitív frissítéssel, nehézkes cuccokkal értek el azóta is nehezen felülműlható eredményeket, és amiben minden szerepvivő egyéniséget Scottnak hívtak :-) (Scott Tinley - ő van a képen! - Scott Molina, Dave Scott... Mark Allen is előbb-utóbb tiszteletbeli Scott lett volna).
Akit érdekel egy azóta legendásnak kikiáltott versenybeszámoló a Triathlete magazinban (Art of War - ez Szun Ce kínai hadvezér művére utal, amelyben hadvezetési tanácsokat ad; amolyan "hogyan járjunk túl ellenségünk eszén"-kézikönyv), az ide kattintson.
Aki a teljes 1989-es versenyre kíváncsi, alant nézheti meg az összevágott tévéközvetítést. Ez volt az a verseny amúgy, ahol Kropkó Péter a biciklikörön egy német legénnyel, Jürgen Zackkel meccselt egy időfutam-bónuszért. Itt tűnt fel veszedelmes ellenfélként a későbbi menő Greg Welch, és az ironmanre "kitenyésztett" német különítmény élén Thomas Hellriegel.
1) tisztán látszik, hogy Allen milyen taktikával szúrt ki Scottal. Minden depóban a futás során elé vág, és ő veszi el elsőnek a poharakat, ez nemcsak, hogy másodhegedűsségre kényszerítette Scottot, de le is kellett emiatt lassítania rendre, megtörte a tempóját, alkalmazkodnia kellett az előtte kinyúlkáló Allenhez. Volt olyan, hogy nem tudta elvenni a poharat vagy az kiborult.
2) a híres The Look: 36:28 és 37:00. Allen nem hiszi el, hogy felőrölte Scottot, akinek szétesett a mozgása. Az utolsó emelkedőn elhúzott tőle, és alig egyperces előnnyel megnyerte a versenyt. Ez volt az egyetlen eset, amikor ironmanen Scottnak nem sikerült az "outsuffer" módszerével (azaz az öntúlkínzással, felülszenvedéssel) megvernie Allent, aki amúgy pl. a nizzai vébéfutamokon, rövidtávon simán, többször is verte Scottot.
3) A női menő, sokszoros bajnok Paula-Newby Fraser versenyen viselt ékszerkollekcióját érdemes szemügyre venni.
4) Ebben az évben tűnt fel Rick és Dick Hoyt az ironmanen. Kik ők? Rick Hoyt 1962-ben született Massachusettsben. A köldökzsinór szülés közben a nyaka köré tekeredett, és az agyi bénulást diagnosztizáló orvosok azt javasolták a szülőknek, adják intézetbe, hiszen a fiú se beszélni, se járni nem fog tudni soha. Ahogy mondták: szobanövényként fog vegetálni egész életében. De a szülei hazavitték. 11 éves korában kifejlesztettek számára egy számítógépes programot, amelynek segítségével kommunikálni képes a világgal. A középiskolás fiú olvasott egy kortársáról, aki baleset következtében lebénult, és a részére jótékonysági futást rendeztek. Rick is segíteni akart. Az apa, a légierő tisztje azelőtt soha nem futott hosszabb távot, de bevállalta. Dick lefutotta az öt mérföldet, és végigtolta a fiút. Rick a gépe segítségével utána annyit mondott: "Apa, futás közben nem érzem magam rokkantnak." A többi már tündérmese. Dick edzeni kezdett, és két év múlva indultak a bostoni maratonon, ahogy az ezt követő 27 évben mindig. Először még úgy kellett belógniuk, sorszámot sem kaptak, ma már nemzeti hősök, a kerekes székes futás ihletői és ikonjai. A Hoyt Team az Iron Man távjait is teljesítette - az úszásnál Dick húzta maga után csónakban fekvő fiát. Rick közben lediplomázott, a Bostoni Egyetemen tanít. Dick idén 73 éves. (Magyar Narancs)
Aki arra kíváncsi, hogyan élték át a versenyt belülről a főhősök, az nézze meg ezt a lenti kvaterkázós videót 2009-ből. Csalóka a dolog, mert Dave Scott itt karórával látható, holott az ő különös ismertetőjegye az volt, hogy sosem viselt órát versenyen, érzésre nyomta (= csúcsmaxon), és soha nem sétált futás közben, soha, semelyik versenyen sem. A felvétel érdekessége, hogy kedélyesen beszélgetnek a múltjukról, de ebben az vében Scott a nagy visszatérésre készült, effektíve meg akarta nyerni a korcsoportját, s még egyszer villantani egyet Hawaii-on. Csakhogy a masszív felkészülés vége felé (részletek a könyvben) egy figyelmetlenül autózó, tükörbe nem néző hölgy elütötte Scottot bringázás közben. Csúcsforma helyett szarrá törte magát, és visszalépett a versenytől. Azóta amúgy fia is triatlonozik - akárcsak Mark Allen gyermeke -, izgatottan várom, elbírják-e majd apjuk nimbuszának terhét.
Folytatása következik...
