Kicsit elment a blog a triatlon irányába, sőt még jobban afelé tendál, elnézve a következő hetek leendő bejegyzéslistáit, de egy kicsit most igazítunk a balanszon, visszatérítjük a hajó orrát, és még egyéb közhelyek.

Na, az úgy volt, hogy egy nagyon fagyos december eleji délelőttön elmentünk kocogni pár órát a Buda környéki hegyekbe Lőw Andrissal, mutatott pár útvonalat, amíg bele nem zöldültünk, s mentünk a dolgunkra a városban. A táj, a hóval takart növényzet megejtően szép és békés volt, porhó, béke, csönd, harapnivaló levegő. S ezt az idillt beszélgetéssel töltöttük meg, a két egymás mellett klattyogó futász mintha egy polgári szalonban cserélt vona eszmét. A 218-as buszra vártunk Pilisborosjenő külsőn egy kocsmában, ahol a glikogénutánpótlást végeztünk (pohár sör, zsíros kenyér), amikor elmondta, hogy a Korányi Balázs egyszer újságíróként is (nemcsak futóként) végignyomta a Spartathlont, amiből egy csinos cikket kanyarított a Reutersnak, hogy lássák a kartársak, mit is csinál a kollégájuk, amikor szeptember végén elmegy Görögbe'.

A cikk mellé került vezető fotó problematikus volt, lévén a 2007-es második helyezett Piotr Kuryłot nem éppen nemes pillanatban ábrázolja: összeesett, elájult a célbaérés után A tiszteletreméltóan zakkant, kiváló polonéz ultrás egyenest Lengyelországból futott el (!) az athéni rajtra egy kiskocsit húzva maga mögött. Tehát 2000 km odafutás után másnap nekiállt a Spartathlonnak és a versenyen harmadnap a 2. helyre futott fel. Szerintem ez még a szenvedésre közismerten finnyás Leonidász királynak is ínyére lett volna.

Íme a remek Reuters-cikk, olvassátok! http://www.reuters.com/article/2007/10/08/us-spartathlon-idUSL0232069020071008

A legfigyelemreméltóbb mondat az amúgy hangulatos, hírügynökséghez méltóan frappáns és körültekintő helyzetjelentésből: "There are two poisons for athleticism: doping and money," said Marios Fournaris of Greece, 10-time finisher of the race. "Both kill the spirit of athletics. It's great to have neither at the Spartathlon."