A pontőrködésről szóló legutóbbi poszt (nekem váratlanul) vihart kavart. Az utóélete: sajnálatosan, de egyben mégis örömtelien progresszív módon előkerültek szőnyeg alá söpört ügyek, "minden rendben van"-álca mögé bújtatott negatív evidenciák megvitatása. Pl. futó vs. túrázó, versenyszervezés, frissítés, mit kapsz/nem kapsz a pénzedért, kellenek-e közösen rendezett versenyek. A rengeteg (kb 80 db) Terepfutás-fórumos Facebook-hozzászólás itt. Azóta talán sokak álláspontja cizelállódott. Ahogy a versenyszervező is a békítő szándékot követve, virágnyelven elmondta, mit gondol.
Viszont. Nem tudok egyetérteni azzal, hogy nem lehet nyilvánosan megosztani kritikus dolgokat, ráadásul olyanokat, amik emberileg bántók, hallgatni rémes, asszisztálni hozzá pedig rossz. Ezt éreztem Dömösön, de szó nélkül tettem a dolgomat - másokkal ellentétben.
Ja és tegyük hozzá: ezért a résztvevők fizetnek, tehát szolgáltani kellene, de úgy nehéz, ha ebben nem partnerek a többiek. Ha résztvevő lennék, és ezt tapasztalom, kurva szarul esne, és elgondolkoznék, hogy mit keresnek ezek az emberek egy depóban, meg egyáltalán. Szerintem fontos ebből az aspektusból is megvizsgálni, mert nagyon szép, hogy mindenki elboronálgatni akarja a dolgokat, de közel sem rózsaszín a helyzet.
Aki belenéz a posztba, attól azt kérném, hogy magukat a sorokat is olvassák el, ne csak a sorok mögé lássatok dolgokat. Mert számos gondolattársítás és szókiforgatás történt. NEM általánosítok, ez BENNE van a posztban. Ez egy alkalmi szondázás volt. Nem mondom, hogy mindig így történnek. Nem is mondhatom, mert NEM járok kifejezetten túrás rendezvényekre, hisz leginkább aszfaltkoptató, ritkán terepfutó vagyok. Nyilván futóattitűdből nézem a dolgokat, de ez nem jelenti azt, hogy lenézem a túrázókat, s direkt most oda akarnék mondogatni. Leírok problémákat, amiket átéltem, láttam, tapasztaltam. Leírom azt is, hogy fasza, hogy vannak ilyen rendezvények, és minden tiszteletem a depósoké, szervezőké. Ahogy Kimmel Peti Eboláé is, ezt ő is tudja, magam jelentkeztem segíteni. Úgy kezdem a beszámolót, hogy nem tisztem ítélkezni. Hogy lehet, hogy mindezek ellenére, a legtöbben "leleplezést", "negatívumot", "ellentétszítást" látnak benne?! Mutasson bárki tőlem egy uszító mondatot. Ahogy írom egy kommentre válaszképpen: akkor lehet javítani a helyzeten, ha tudjuk a problémákat és szembenézünk vele, felőlem lehet ezt magyarázgatni, meg szépelegni, de ez nem egy versenybeszámoló, ez a poszt egy depóbeszámoló. Miért ne beszélhetnék a visszásságokról, pláne ha azok a pontőrtársakhoz kötődnek? És gáz dolgok.
Senki nem motivált, hogy megírjam a posztot, nem vagyok semelyik oldal fizetett tollnoka vagy szószólója, nyilván a futás közelebb áll hozzám, de a poszt konkrétan a pontőrök hozzállásáról szólt. Tartom, hogy aki rendezett már otthon vendégséget, annak a depót vinni sem lehet egy nagy feladat. Egyáltalán nem ördöglakat minimálisan jól, körültekintően vinni egy depót, semmi extra tudás nem kell hozzá, esetleges futó/túrázó tapasztalat segíthet. Hiába voltam először, de tapasztalt futóként pontosan tudom, hogy mire lehet szüksége egy beérkezőnek.
Ezért az nálam gyenge érv, hogy valaki még egyáltalán nem csinált ilyet, vagy rengeteg ilyet csinált már. Másfelől meg egy depóban "én kutyám kölke vagy nem"-alapon megkülönböztetni résztvevőket, nem elegáns.Egy egyedi esetről írtam, azonbelül a pontőrökről. Az, hogy ebből egy "jelenségre" lehet következtetni, hogy másodlagosan ebből a futó-túrázó "párharc" kerekedett ki, az sajnálatos, de nyilván egy issue, amivel foglalkozni érdemes. Nem zörög a haraszt, ha. Harmadlagosan versenyszervezési ügyek is előkerültek, ezt is érdemes - akit illet - megrágni.
Azért mentem pontőrnek, mert rengeteg pozitív törleszteni valóm van a sporttal szemben, s adódott most alkalom. Sajnos, papirokkal dolgoztam, s volt rajtuk hely jegyzetelni mindent, ami megragadta a figyelmem a depóban. Nem tudom, hogy máshol, a hegyen, ösvenyen, éjszaka milyen interakciók történtek egymással, depósokkal. Az biztos, hogy LEHET ES KELL ilyen "összevont" trail versenyeket szervezni, hogy formálja ideális együttéléshez szükséges szemléletet: igény, terep, kedv is van rá, no meg résztvevők. Mégha a P85-ös dömösi ponton tapasztaltak alapján kapásbol azt mondanám, hogy nem szerencsések a közös versenyek. De keserű szájízzel mentem haza, mert hiába csináltam magam szívvel-lélekkel, ha az egésznek egy rossz hangulata maradt - nekem. Azért született a bejegyzés, mert amellett sem résztvevőként, sem magánemberként nem tudok elmenni, ha valaki ordenáré módon osztja az észt, basáskodik, és kasztokra osztja a versenyen indulókat, ez marhára nem szerencsés. Ahogy az sem lett volna, ha én hangosan a túrázók, futók szeme láttára letorkollom vagy elküldöm az anyjába a többi pontőrt.
Uff.
